Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-25 / 224. szám
10 1996. szeptember 25., szerda Közelkép UJ KELET Vidéki színház? Nincs ilyen! Mindenütt fontos az igényesség Közel két évtizede tanít a Képzőművészeti Főiskola díszlet- és jelmeztervezői tanszakán, 1991 óta az intézmény tanszékvezető docense Székely László Jászai-díjas, Érdemes művész. A San Die- gó-i operaháznál szintén tevékenykedik. A budapesti Katona József Színház legfényesebb korszakában, 1982-től ’90-ig volt vezető tervező, 1990-től pedig a Budapesti Kamaraszínháznál (is) dolgozik. Többek közt az ő nevéhez fűződik a három tenor Los Angeles-i koncertjének és a július 30- ai budapesti millecen- tenáriumi szuperkoncert látványterve is. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban ő találta ki, milyenek legyenek például a Lélekharang, A fösvény, A homok vándorai színfalai. Most a szeptember 28-án műsorra kerülő Tündérkert kulisszáit álmodta meg. Egy világítási próba után beszélgettünk. Gyüre Ágnes (Új Kelet) — Tanár úr! Amerikában és Magyarországon más-más anyagi feltételek állnak a színházi szakemberek mögött. Önnek van egy hazai és egy külhoni énje, észjárása, aszerint, hogy hol teljesít megbízást? — A színház és az emberek a világon mindenütt egyformák, az igényesség mindenütt fontos. Én nem ismerem azt a kifejezést: vidéki színház. Ennek ellenére ki kell mondanom, hogy hazánkban az elmúlt negyven évben nemhogy épültek volna a színházak, hanem leépültek. Nagy hiba, hogy a teátrumok körül egyfajta söprögető módszert alkalmaznak. A technikai háttéripar és a kivitelezés azért is szegényes, mert a jó mesteremberek, akikre támaszkodhattunk, lassan kihalnak. Nyugaton nemcsak a pénz több, hanem a munka is szervezettebb. Itthon az elmúlt negyven évben megtehette egy rendező, hogy ha egy díszlettől próba közben elment a kedve, kidobatta. Nem kellett kifizetnie. Hasonló esetet „odakint” nem lehet ingyen megúszni. — Ilyen szegénységben milyen gyakorisággal képeznek nálunk díszlettervezőket? — Kétévente veszünk fel négy-öt fiatalt. Számomra fontos, hogy akik diplomát szereznek, állást is kapjanak. Ezért harcoltam ki, hogy az oklevél látványtervező művészi képesítésről szóljon. így a hallgatók nemcsak a tévénél, filmvállalatoknál, színházaknál tudnak elhelyezkedni, hanem például megtervezhetik egy város főterének színvilágát. Sokat számít a fejlett rajztudás. Eddig nagy szerencse ért, mert a tanítványaim kilencven százaléka el tudott helyezkedni, sőt, nagy részüket színházak alkalmazzák. Általában minegyikükre büszke vagyok. Növendékem volt például Mira János, Horgas Péter és a nemrég Jászai-díjjal kitüntetett Horesnyi Balázs. —Hogy kapta meg ön a három tenor Los Angeles-i koncertjére a felkérést? — Véletlenül. Egy barátom bemutatott egy magyar származású producernek, aki „kipróbált”. Volt körülbelül egy hetem arra, hogy az elképzeléseimet felskicceljem, s ezután további egy hét adódott a részletesebb kifejtésre. Alvásra nem jutott idő, csak koncentrációra. (Hála istennek, elég gyorsan dolgozom.) A Los Angeles-i tervek jutottak el a bécsi Práterbe, Londonba, Göteborgba, Düsseldorfba. — A budapesti millecen- tenáriumi szuperkoncert nem hozta meg a várt sikert... — Ezt honnan veszi? — A sajtóból. — A sajtónak nem kell mindig hinni. Magyarországon még ilyen monumentális kiállítású, komoly szervezést igénylő produkcióra nem volt példa. Mint ilyenben, persze akadhatnak hibák. Beszéltünk már a „háttéripar” hiányosságairól. Mégis azt mondom: az én szakterületemen remekül álltuk a sarat. S megint ismétlem magam: büszkén gondolok a munkatársaimra, például Hajagos Árpádra. A budapesti díszleteimet is magyarok gyártották, csakúgy, mint a Los Angeles-ieket. Az elkövetkezendő, nagy feladataimat is velük fogom megoldani, ha lesznek ilyenek. — Kialakultak a szakmában bizonyos állandósuló, rendezői-díszlettervezői-jelmez- tervezői hármasok. Ilyen például a Verebes—Kis Kovács— Torday vagy a Bodolay— Mira—Wieber hármas. Ön szerint miért jó ez a hozzáren- delődés? —Szerintem nem túl szerencsés, mert az összeszokottság átalakulhat megszokássá, és elveszhet az inspiráló erő. Ugyanakkor rám is jellemző, hogy gyakran társultam vagy társulok Székely Gáborhoz, Léner Péterhez, Jánoskúti Mártához vagy Vágó Nellyhez. —A Magyar és Nemzetközi Ki Kicsodában 560 díszlettervet tulajdonítanak önnek. Ez rengeteg. Egy évadban hány megbízatást vállal? — Szívem szerint csak egyet-kettőt vállalnék, ha megélnék belőle. Schwarzenegger az, aki válogathat, és készülhet egyvalamire akár egy esztendőn át is. Fotó: Harascsák Annamária Pótfelvételit hirdettek a színitanodában „Lehet tiéd Föld és az ég...” Szokatlan helyen találkoztunk a minap néhány diákkal: a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház pódiumán próbálták bizonyítani, hogy közük van a világot jelentő deszkákhoz. Az MPM Színitanoda (vagyis a Szi-ta) felvételijén látott-hallott fiatalok közül néhányra sokáig és jó szívvel fogunk emlékezni. Gyüre Ágnes (Új Kelet) Tetszett Szabados Andrea a Kölcsey Gimnáziumból, mert úgy mondta el Ady Imádság háború után című versét, hogy még G. Simon Zsuzsának is könnyet csalt a szemébe, pedig a tanárnő látott már jó pár színészi produkciót. A „vasvárís” Marcsinák Róbert meglepetést okozott. Szokatlan egy mai tizenévestől, hogy például Tinódi-dalt hozzon a felvételire. (Baudelaire és Katona József művei mellé.) Szabó Mariann hangján jól érzékelhető a ZIG-Singers tagjaként folytatott háromévi hangképzés. Spirituálé-előadása magávalragadó. Futkos Attila a legjobb pillanatban következett. Mielőtt belépett volna, annyi minidrámát hallhattunk, hogy igazán jólesett Romhányi József játékossága és humora. Egy pillanatra elgondolkodtatta a jelenlévőket: vajon mi az oka, hogy éppen egy egyházi középiskola növendéke választotta bemutatásra József Attila kétkedő-gyötrődő költeményét, az Istenjárást. Milka Juliannán (Széchenyi István Közgazdasági Szakközép- iskola) szintén meglátszott a színpadi gyakorlat és az otthonosság a szórakoztató műfajokban. (Az ifjú hölgy a Mandala tagja.) Jól döntött, amikor Karinthy örökbecsű írását, A rossz tanuló felel című humoreszket hozta az avatott mesterek elé. Csorna Judit, a felvételi bizottság egyik tagja „bedobta a mély vízbe”, és kapásból kellett verset olvasnia. Szerencsésen túlesett a próbán. Ez alkalommal ennyien jutottak túl a megmérettetésen. A bizottság pótfelvételit hirdetett október 6-án vasárnap 11 órára. A helyszín ismét a Móricz Zsigmond Színház, és a jelentkezési kérelmeket is a teátrum portájára lehet leadni eddig a határidőig M egy éri Zoltán vagy Perjési Hilda nevére. A tanoda magánintézményként működik majd a Zrínyi Gimnáziumban hétköznap délutánonként 3-tól 6-ig. A vállalkozás színvonalát a leendő tanárok neve fémjelzi: Csorna Judit (színészmesterség), Megyeri Zoltán (zenész mesterség), Perjési Hilda (színpadi tánc), Gados Béla (művészi beszéd), Venyige Sándor (színház- és drámatörténet), G. Simon Zsuzsa (hangképzés). A jelentkezők legalább tizenhat évesek legyenek, és tudjanak öt verset, prózarészletet vagy monológot, valamint egy dalt. További információk a 312-508-as telefonszámon kérhetők. LESZ-E A „SZABADSÁGINAK TERE NYÍREGYHÁZÁN? Korábban értesültünk a szándékról, miszerint a Szabadság teret Bencs László térré kívánják nyilvánítani. Nemes gesztus a névváltoztatást tárgyaló közgyűlés előtt öt nappal tartott oktatási bizottsági ülésre az érintettek meghívása, és véleményük kikérése. Ennek mikéntje, lefolyása igen sok kívánnivalót hagy maga után. A késve érkező alpolgármester úr furcsa módon kezelte az ott elhangzott, de sehol le nem írt véleményt. Úgy asszociálta a szabadság szót, mint a kommu- . nista rendszer által kisajátított fogalmat. A szabadság szó az emberek legszebb érzésével találkozó fogalom, melynek évszázadokra visszanyúló gyökerei vannak. Mely ma is aktuális. Soha, semmilyen ideológia nem tudta kisajátítani, még ha szerette volna is. Ilyen eszmék irányították a nagy francia forradalmat, a magyar szabadságharcot. A világban tőlünk függetlenül jelenlévő, elfogadott és használt szó, mely megjelenik közterek, szobrok, utcák elnevezésében. Például New York-i szabadságszobor, Új-Delhi Szabadság sugárút, Magyarország: Szabadságiad. A régi, Bencs László tér és környékének átépítése az idők folyamán oly nagymértékű volt, hogy az már nem hasonlít korabeli arculatára. A Bencs névhez kapcsolódó városszépítő tevékenység tiszteletre méltó, de hogy ezt mennyire ismerik a mai városlakók, azt érdemes lenne felmérni. A nyíregyházi polgárok körében ma is él egy mondás (Bencs, Isten ments!), melynek gyökerei az úgynevezett úri távolságtartásban keresendők. Úgy gondoljuk, nem volt ez a név olyan jól csengő a korabeli polgárok szemében, mint ahogy ma fel kívánják tüntetni. A tér környékén jelenleg közintézmények, hivatalok vannak. Értesüléseink szerint őket nem zavarta a tér jelenlegi elnevezése. Jó volna ismerni a kezdeményezés szereplőit, indítékait, azon egy-két ember véleményét, akik ezt elindították. Végül nem kerülhetők meg a névváltoztatás anyagi körülményei sem. Az érintett intézmények, hivatalok ezzel kapcsolatos költségei több millió forintra becsülhetők. A meghívott érintettek közül egy intézmény vállalta ezen többlet- költségeket. A többiek kérték az ilyen jellegű költségek megtérítését. A jelenlévő illetékes szóban ígéretet tett ezen költségek megtérítésére, holott azt sem tudta, ez milyen kötelezettséget jelent az ön- kormányzat számára. A cél szentesíti az eszközt, így a szabadságnak nem lesz tere Nyíregyházán (?). Szendrei József az MSZDP városi elnöke De... A városi közgyűlés úgy döntött, hogy nem lesz névváltoztatás. Zsivány divat Fullajtár Andrásfúj Kelet) Összeállításunkban néhány, most „divatos” bűncselekményre, veszélyre hívjuk fel a figyelmet, amit egy kis óvatossággal, körültekintéssel meg lehet előzni, és számos kellemetlenségtől óvhatjuk meg magunkat. Az utóbbi napokban nem először fordul elő, hogy Nyíregyházán, az Északi temető területén személy- gépkocsikat fosztanak ki ismeretlen tettesek. Mint ismert, anyagi ellenszolgáltatás fejében bárki behajthat autójával a temető területére hozzátartozója sírjához. Nos, ezt használják ki a zsi- ványok, amikor a magára hagyott járműből egy óvatlan pillanatban kiszedik az értékeket, főleg a jól látható táskákat. Nincs nehéz dolguk, mert általában ezek a kocsik a sír mellett parkolnak, és a gazdája nem csukja le az ajtókat. Az elkövetők legtöbbször alkalmi tolvajok, de akad köztük gyerekkorú is. Ügyesen kihasználják, hogy az emberek hanya- - gok. A közeljövőben még jobban arathatnak, mert a halottak napjához közeledve, egyre többen keresik fel a sírokat. Sajnos, ismét nagyon sok személygépkocsit törnek fel és fosztanak ki Nyíregyháza területén. Az éjszakai „támadások” mellett, az utóbbi időben nappal is számos kocsit rámolnak ki. A tolvajok azt használják ki, hogy az autótulajdonosok jól látható helyen a járműben felejtik a diplomatatáskát vagy más értékeket. Legtöbbször ez ösztönzi a zsiványokat. Tipikus eset, amikor valaki csak tíz percre ugrik be valahová, gondolja, addig úgysem történik semmi. Aztán meglepődik, amikor visszajön. A fosztogatónak egy perc is elég... A kedvezőtlen időjárás jócskán előrehozta szüretet, és lassan a pincékben begerjed a murci. Konkrét esetek támasztják alá, hogy ősszel mindig történik egy-két tragédia. Főleg az idősebb borosgazdák gyakrabban ellenőrzik a must forrását, és az ilyenkor keletkező széndioxid belégzése tragédiához is vezethet. Jó tanács, hogy egyedül ne dolgozzanak a must körül, és gyertyával menjenek le a pincébe, ha már elkerülhetetlen... Városunkban az emberi agresszivitás számtalan példájával találkozhatunk nap mint nap. Ezek egyike az Északi körúti bölcsődében és Idősek Kulubjában hétfő reggelre történt vandál pusztítás. Az elkövetőknek egyértelműen a törés-zúzás volt a céljük, nem a haszonszerzés, ugyanis a lopási kár jelentéktelen, de a rongálással tetemes kárt okoztak az intézménynek. Ennek a felmérése még tart. A rendőrség nagy erőkkel keresi az elkövetőket, akik többen lehettek, és nem kizárt, hogy a környéken laknak. A nyomozást végzők kérik a lakosság segítségét: aki az üggyel kapcsolatosan bármilyen információval rendelkezik, az jelentse... „Ne féljen, kislány!” Szabados Andrea a bizottság előtt Bozsó Katalin felvétele
