Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-23 / 222. szám

UJ KELET Riport 1996. szeptember 23., hétfő 7 Veled nem jó... álmokat szőtt ...és rengeteg fiú futott utá­na. Mindegyikben talált hi­bát. Egyiknek a cipőjével, má­siknak az illatával volt elégedet­len. Ijesztgették, majd belevá­laszt, de ő csak nevetett ezen. Egyik kapcsolatból a másikba futott. Néhány napig lángolt, majd csúfosan rúgta ki vala­mennyit. Az évek teltek, a falu­ban már vénlánynak számított. Egyre kevesebbszer járt el ott­honról, már rosszul érezte ma­gát a fiatalok között. Aztán egy magas, fekete hajú fiút ismert meg. Állította, hogy mindig ilyenre vágyott. Gyönyörű au­tója volt a srácnak. Sokak sze­rint Magdi csak ezt látta, mást nem is vett észre. Azt sem, hogy mielőtt hazaviszi, két deci pálin­kát és néhány üveg sört spájzol éjszakára. Magdi boldog volt és elégedett. Néhány hónap múl­va összeházasodtak. Az esküvő előtt kisebb vita volt közöttük. Gábor elrohant, nem válaszolt Magdi kérdéseire, ami az életü­ket döntötte volna el. Napokig ivott. Apja tanácsára békültek ki. Magdi továbbra is felhőtle­nül szerette. Az ifjú férj ágya mellől nem hiányozhatott a fél­literes pálinkásüveg. Megszüle­tett a gyerek. Gábor hazavitte őket, de egész nap rájuk sem nézett. Az alkohol egyre gyak­rabban és egyre mélyebben sza­kította el őket egymástól. Hete­kig ivott, brutális módon vere­kedett, majd beteg lett. Aztán néhány hónapig tartó csend után kezdődött minden elölről. Ilyen­kor dolgozni sem járt, csak a kocsmába. Még haza sem ért, már fordult is vissza. Nem állí­totta meg, csak a gyomorgörcs, vagy ha elfogyott az utolsó fil­lér is. Tízévi házasság alatt iga­zán mélyen, komolyan nem is beszéltek egymással. Féltek el­mondani az érzéseiket. Nem mertek megnyílni még egymás előtt sem. Azóta Magdi is rá-rá- kapott az italra. Úgy gondolja, jobb, ha nem is tud magáról, amikor halálra kínozza a férje. A nyugodtabb időkben csend­ben élnek egymás mellett. Főz­nek és dolgoznak. Keveset be­...és nélküled? szélnek. Már régen semmi sem köti őket egymáshoz. A gyerek, s már a testi szerelem sem. Nem váltak el, de nem tartoznak egy­máshoz.. Csak megszokásból él­nek egymás mellett. Magdiban j már nyoma sincs a régi szépség­nek, és a felhőtlen fiatalság hun­cut mosolyának. Arra, hogy mi­lyen jövőt képzelt magának, már nem is emlékszik. Szégyelli kö­vérségét, rendezetlen haját és az életét. Nem szívesen találkozik régi ismerősökkel. Kinek kelle­ne ő, mondja, amikor szerettei arra kérik: szakítson. Sohasem fognak elválni. Együtt élnek, de egymás nélkül. Diákszerelemből ...nyolcéves együttjárás, há­zasság, majd válás lett. Vannak mintaházasságok. Dórának és Adómnak a válása volt minta­értékű. A gimnáziumban ismer­kedtek meg. Csak a szigorú szülők vetettek árnyékot a sze­relemre. Annyira kötődtek egy­máshoz, hogy érettségi után a városban tanultak tovább. Sze­rettek volna együtt élni. de a szülők nem engedték. Az évek szálltak, szerették egymást, egyre csendesebben. Összehá­zasodtak, mert úgy gondolták, érdekesebb lesz egy lakásban lakni. A nászútra már úgy utaz­tak, mint régi barátok. Egy évig sem voltak házasok, amikor Dóra egyik kollégájába lett sze­relmes. Mivel tisztelte és sze­rette a férjét, nem akart hazud­ni. Egy este csendesen elmond­ta:, van yalakjm. .Ádánvpem rendezett jelenetet, elfogadta az új helyzetet. Néhány nap múl­va ő is bejelentette, van egy lány, akit szeret, akibe szerel­mes. Esténként együtt indultak el randevúra, s a kapu előtt vár­ták meg egymást. Majd éjfélig mesélték mi történt, és örülni tudtak a másik boldogságának. Elváltak, de barátok. Tudnak egymás kapcsolatairól, szerel­meiről. Szeretik egymást, de már házasságban képtelenek lennének újat adni egymásnak. A kilenc év alatt testvérekké csiszolódtak. Válós ország vagyunk Sokszor természetes, hogy az esküvő után néhány évvel a sze­relmesek elválnak. Divat lett a szakítás, vagy csak így alakul? Nem voltunk egymáshoz valók :— mondják sokan védekezés­ként. Egy férfinek rengeteget kell tűrni — vallják nagyanyá­ink. Vélhetően erről nemcsak a nőknek, de a férfiaknak is ha­sonló a véleményük. Kisebb a tűrési küszöb, már apró dolgok miatt is unszimpatikus lesz a másik. Elmúlnak a hódítás izgal­mai, és már nem érdekes, akit szerettünk, akit szeretni akar­tunk. Nem fontos, hogy mi tör­tént vele, mit szeretne, mire vá­gyik és mit érez. Csak vagyunk egymás mellett, belefúlva a sa­ját problémáinkba, amelyek va- . j,jój41?íin .nénVjs olyan fontosak. Játszámákat vívunk a másikkal, holott csak a saját büszkeségünk legyőzéséről van szó. Többet várunk, de kevesebbet adunk magunkból. Lusták vagyunk megújulni, irigyek vagyunk kedvességet adni, és megununk szeretni. Erről természetesen így vagy úgy, de mindig a másik tehet. Legalábbis egyszerűbb ezt hinni. Nincs jelentősége a házas­ságkötő teremben vagy a temp­lomban kimondott igennek. El­felejtődnek az emlékek. Vannak házasságok, ame­lyeket nem lehet, nem is érde­mes megmenteni. Amely pokol mindkét fél számára. De hogy lehet az, hogy mások mégis ké­pesek boldogan élni? Vannak, akik bírják az unalmas kapcso­latokat, elviselik a másik horko­lását, és egyéb rigolyáit. Van, akinek elviselhetetlen, ha a félj a mosógépre teszi a koszos zoknit és a mosogató mellé a tányért. Mindenki mást bír elviselni — mondja egy ismerős, aki szintén válik. — Kinek hol van a határ. A válás után a magánnyal is meg kell birkózni. Az egyedül töltött karácsonyokkal, a szomo­rú estékkel és az árva éjszakák gyötrelmeivel. De van, akinek még így is megéri. V álunk. Előbb a kedvenc játékainktól, majd a könyveinktől. Később a barátainktól és végül a házastársunktól. A sors kegyetlensége, hogy még a saját érzelmeinkben sem bízhatunk. A végtelenbe 'fflgndott'igen percgK alatt foszlik szét. Élőbb csak a fáj-1*' dalom tűnik el a szerelemből: már nem kínoz a kedves hiánya. Később megszokássá, majd szenvedéssé válik a jelenléte. Apró hibái felerősödnek, és kibírhatatlanná vál­nak. Esetleg unalmas lesz, mert már semmi újat nem tud nyújtani az, akit valamikor szerettünk, és szeretni akar­tunk. Vagy csak egyszerűen megjelenik egy másik, aki kedvesebb, mosolygósabb és izgalmasabb, mint megszo­kott társunk... És akkor válunk. Kozma Ibolya riportja Három hónapi ismeretség után ...jegyezték el egymást. Ili­nek még esze ágában sem volt férjhez menni. A húga már menyasszony volt, és siettek az esküvővel. A szülők aggódtak, hogy néz ki, ha a fiatalabb lány előbb megy el a háztól? Addig beszéltek, amíg futó ismeretség után férjhez ment Józsihoz. Ahhoz a magas, vékony férfi­hoz, aki se szép nem volt, se jó. Nem gondolkodott azon, hogy szerelmes-e vagy nem. Azt tet­te, amit a szülei akartak. El­csendesült körülötte minden. Építkeztek, szülői segítséggel. Hamar kiderült, Józsi nem tud ital nélkül élni. Néha még Ili is adta a zsebpénzt, csak a békes­ség kedvéért. A félj jól keresett, a szülők is sokat segítettek. Néhány év alatt elkészült agyö- nyörű lakás, és megszülettek a gyerekek. Csak a szerelem kés­lekedett. Nem szólt, nem is sírt ezért. Csak érezte, valami hi­ányzik. Mégis, ha összeszorí­tott fogakkal is, de hallgatott volna tovább. Józsi nemcsak ivott, már verekedett is. Éjsza­ka kizavarta a házból a gyere­kekkel együtt. Az örökös cir­kuszokból elege lett, és beadta a válókeresetet. Szerény fizeté­séből tartja el a gyerekeit, de azt mondja, a nyugalma mindennél többet ér. A válás után volt egy barát­ja, aki néhány évvel fiatalabb volt Ilitől. Egy-két hétig úgy érezte: erre vágyott. De valójá­ban nem akarta észrevenni a problémákat. A barátja is inni kezdett, úgy érezte, nincs jobb, csak másik. A napokban egy táncos szórakozóhelyen talál­koztunk. A harminc-egynéhány éves Ili, bár csinos, és jól tartja magát, kilógott a tizenévesek sorából. Egy huszonéves fiúval ismerkedett meg, és kissé fur­csán összeölelkezve táncoltak. Bizonyítékul, hogy két gyer­meke és kora ellenére is ér va­lamit. Barátra vágyik, s amit több: szerelemre. Soha nem volt része benne, csak álmodott róla. Gyuri már érett férfi volt ...amikor megnősült. Kati pe­dig tizenkilenc éves, otthonról menekülő gyönyörű kislány. Azt mondják, a szerelemben is, azegyik mindig jobban szeret, mint a másik. Gyuri szeretett jobban. Hiába figyelmeztették az ismerősei, nem akarta ész­revenni a felemás viszonyt. Összeházasodtak. Éjjel-nappal dolgozott, reggel a postát hord­ta, aztán munkába indult. Késő este ért haza. Fáradtan, álmo­san, figyelmességre, szeretetre vágyva. Kati tanult. Aztán kö­zelebb került Gyuri egyik ba­rátjához, aki egy emelettel lej­jebb lakott. Mindent, minden­kit elhagyva költözött hozzá. Vállalta anyja haragját, apja büntetését. Gyűlölt mindent, ami Gyurihoz kötötte. A kis­lány, aki mindössze néhány éves volt, az apjával maradt. A válás alatt a csöppnyi érzelem is eltűnt kapcsolatukból. Egy­más lelkét tépték, cibálták a vagyonkáért és a gyerekért. A férfi nem akarta elhinni, hogy nem nevelheti tovább a kis­lányt, holott a válás alatt ő vi­gyázott rá. Hiába volt minden, a bírónő az anyának ítélte a gy ereket. A több évig tartó hu­zavona megmérgezte azt a né- , hány hónapot, évet, amelyet mindketten szépnek, jónak tar­tottak. Nyolc év telt el azóta. Gyuri szája mellett azóta kese­rű vonal húzódik. Nincs senki­je, nem is vágyik rá. Legalább­is azt mondja. Tüskéi ellenére kedves, jólelkű férfi. Egyszer csaphatták be. Többé nem engedi. Szebbnél szebb Fotó. Harascsák Annamária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom