Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-21 / 221. szám
1996. szeptember 21., szombat Művészet Táncművészeti tagozat Nyíregyházán Ha lesz állami támogatás... Dede Zoltán Fotó: Racskó Gyüre Agnes (új Kelet) Alapfokú mozgásművészeti iskolát szeretne indítani megye- székhelyünkön Dede Zoltán táncpedagógus-koreográfus, a városi művelődési központ népművelője. Erről bővebben a következőket mondta: — Alapfokú képzés 1977-ig iskolarendszerű formában nem létezett hazánkban, e hiányt a művelődési házak szakkörei, tanfolyamai és a táncoktatói munkaközösségek tevékenysége pótolta. Először Dunaújvárosban, a zeneiskola tagozataként indult 19 éve alapfokú táncművészeti oktatás. A kezdeményezést követte 1980-ban a rákospalotai, 1981-ben a budafoki zeneiskolában létesített táncművészeti tagozat megindítása. Az elmúlt 3—4 évben az országban már számos helyen működik alapfokú tánc- művészeti tagozat. A 6—14 éves korú gyerekek komplex táncos-zenei nevelésének az a célja, hogy mozgáskultúrájuk sokirányú fejlesztése révén a későbbiekben olyan foglalkozásokban lehessenek eredményesek, amelyeknél fokozottabban van szükség az egészségesen kiképzett fizikumra, ügyességre, fürgeségre, magabiztosságra és általában a művészetek iránti nyitottságra. A másodlagos cél: megbízhatóan kiszűrni azokat, akik kimagasló tehetségűek és a táncművészetet hivatásként választhatják. A feladataink közé tartozik többek közt a tanulók megismertetése a népzenével, néptánccal és népművészettel. Dolgunk a közösségi nevelés, a gyermekalkotóközösségek kialakítása is. A táncoktatás ezenfelül a fantázia, a kezdeményezőkészség, és az ábrázoló-reprodukáló készség fejlesztésének eszköze. Terveim szerint az oktatás Nyíregyházán is a zeneiskola önálló tagozatán folyna, ahová felvételi vizsga után lehetne bejutni. A csoportlétszám 20 és 30 fő között mozogna. A tantervbe az alábbi tárgyak tartoznának: ritmika, plasztika, dinamikai gyakorlatok, népi gyermekjátékok, néptánc (a Kárpátmedence eredeti táncai), tánctechnika, néphagyomány-isme- ret, szolfézs, ének. Szorgalmi időben heti kétszer két órát tartanánk, a féléveket vizsgák zárnák. Ha a személyi feltételeket vesszük számba: mindehhez szükséges egy tanszakvezető tanár, két néptáncpedagógus, két zongorakísérő, egy népviseletkészítő, egy művészeti titkár és a fellépések kíséretéhez egy népzenei együttes. Az anyagi feltételekről először is azt kell elmondani, hogy amennyiben a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól megkapnánk az áldást—ahogy az ország más pontjain megkapták —, az állam normatív támogatást adna számunkra minden egyes tanuló után. Ám nem mindegy, hogy meddig várunk a folyamodvánnyal, hiszen várható, hogy amikor az ilyen típusú intézmények száma felduzzad, korlátozást vezetnek be. Itt kell megemlítenem, hogy például Nagyhalász, Ibrány vagy Mátészalka előbbre jár a tánctagozat ügyében Nyíregyházánál. Visszatérve a szükséges felszerelésekre: kellene egy megfelelő borítású, legalább 65 négyzetméteres táncterem kiszolgáló helyiségekkel (öltözővel, zuhanyzóval), zongora vagy pianínó, magnó, erősítő, videokamera, videólejátszó és tévé. Meghallgatott a nyíregyházi önkormányzat kulturális bizottsága, Babka Józsefnek, a zeneiskola igazgatójának jelenlétében. Az eszmecserénk eredményét még nem közölték velem, a gazdasági bizottság pedig egyelőre nem adta meg a lehetőséget a konzultációnkra. Megfordult a fejemben, hogy esetleg vállalkozásban indítom el az intézményt. Beadtam egy pályázatot a Sólyom utca 19. számú ingatlan hasznosítására. Azt is leírtam, hogy lehetőséget látok az önkormányzati terhek csökkentésére. Hivatkoztam a lakosság részéről felmerülő, s egyre növekvő igényekre, melyeket egy nemrégiben végzett piackutatás és felmérés is bizonyított. Minden évben visszatérő probléma a művelődési házakban, hogy egyre nagyobb a mozgásművészeti oktatásra jelentkezők száma, és nincs számukra megfelelő mennyiségű és minőségű terem. A kulturális szolgáltatással egybe kívánom kötni a betegségmegelőzést szolgáló programokat, hiszen rohamosan nő a város, fogynak a mozgásra alkalmas terek és szaporodnak a testi-lelki bajok. Egyelőre bizakodom. Eggyel több ok erre, hogy Csabai Lászlónéegy júniusi megbeszélésünkön úgy nyilatkozott: támogatja egy ilyen jellegű létesítmény létrehozását, és a megvalósítás lehetőségét keresi. Friderika Új Kelet-információ Bayer Friderika, az 1994- es Ki mit tud? táncdaléne- kes kategóriájának győztese, a dublini Eurovíziós Fesztivál negyedik helyezettje lép fel országos turnéja egyik állomásaként a nyíregyházi városi művelődési központ és gyermekcentrum hangversenytermében szeptember 29-én, vasárnap este fél 8-tól. Második nagylemezének számait adja elő. Szupertárlat a Városi Galériában Két művész — egy szellem Tóth Sándor: Portré Bozsó Katalin felvételei Bürget Lajos tárlatvezetése A képzőművészeti főiskola kollégiumában egy szobában lakott Tóth Sándor és Csizmadia Zoltán. Tóth szobrásznak készült, Csizmadia festőnek. Tóth Miskolcról, Csizmadia Mátészalkáról indult. Mindketten tervekkel telten, olyan hittel, hogy nekik valamit folytatni kell. Tóth vallotta — és vallja ma is —, hogy legyen bármilyen kor, egy művésznek hűnek kell lenni az évszázadok hagyományához, bátran kell vállalnia azt, hogy gyökereit valahol a reneszánszban találja meg. Csizmadia már akkor úgy gondolta, hogy az absztrakt általánosságokért nem szabad feladni a konkrét egyediséget, a konkrét történetiséget, vállalni kell a néphagyományt, és a ráépülő nemzeti kultúrát. Miután mindketten tisztességesek, tartották magukat ahhoz, amit fiatalon hitvallásként megfogalmaztak. Ma biztosan vannak, akik egyszerűen csak realistának nevezik őket, hadd tegyem hozzá, nem dicsérő célzattal. Ebben az abrakadabra világban, amikor a kóklerek tehetségte- lenségét kiáltják ki művészetnek, ők — és sajnos velük együtt csak kevesek — kövületnek számítanak, ahelyett, hogy olyan kőnek tekintenék őket, amelyre lehet építeni. A nyíregyházi Városi Galériában most ismét együtt vannak. Tóth kisplasztikái, érmei, pénztervei és Csizmadia képei. Talán eddig nem is volt ebben a házban ilyen rangos, szép, érthető és magas színvonalú bemutatkozás, mint éppen ez a mostani. Az ember itt szívesen időzik el, sétál a termekben, meg-megáll, gyönyörködik, gondolkodik, és megtelik szépséggel. Még az értő is elcsodálkozik, miként lehet ennyire légies a bronzszobor. Aztán megáll, és földbe gyökerezett lábbal múlatja az időt egy téli festmény előtt, melynek minden részlete egy harmóniává áll össze. Tóth Sándor és Csizmadia Zoltán mindent tud, amit egy művésznek tudnia kell. Ezért magabiztosak, ezért nem kell valamiféle hamis modernség leplébe bújniuk, hogy így rejtsék el szegénységüket. Csizmadiánál Tornyai, Rudnay és Medgyessi zsenije volt a tudás forrása, Tóthnak Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Hincz Gyula és Pátzay Pál adott esztétikát, etikát, mesterségbeli tudást. Mindez eleve eldöntötte, hogy ez a két ember, ez a két művész nem fogja soha elhagyni az egyetemes értékeket, nem lesz hűtlen a történeti és a magyar hagyományokhoz. Láthatóan egyik rendszer sem kedveli őket különösképpen, hiszen erkölcsi- ségük és művészi hitvallásuk éppúgy idegen volt a szocializmus idején, mint a mai kozmopolita linkségek korszakában. A tárlatlátogató jól érezheti magát. A művek arról szólnak, amit mutatnak. A roskadozó tanya a festményen az, ami, a szoborként megjelenő ikrek pedig kisdedek. Nem kell keresni hátsó gondolatot, nem kell rejtvényként megfejteni a megfejthetetlent. És mégis, ezek a művek egyszerre adnak látványt és szellemiséget. A szép, a jó és az igaz egyidejűsége annak is élményt kínál, aki nincs rafinált művészeti ismeretek birtokában. Ez pedig nagyon nagy dolog. Mint ahogy hatalmas öröm megsimogatni egy kis szobrot, érzeni a fán a festéket, a papíron a krétát. Minden nagyon emberi, embernek szóló, hihetetlen szakmai tudást eláruló. De ami még ennél is több: visszaadja az ember hitét a festészetben, a szobrászatban. Tóth Sándor és Csizmadia Zoltán szuverén, autonóm személyiségek. Megengedték maguknak azt a luxust, hogy nem hódoltak be korok irányzatainak, modernkedésnek tűnő szélhámosságoknak, az igazi tehetség hiányát leplező ákom- bákomvilágnak. Tóth nem szégyelli, hogy számára a reneszánsz etalon. Csizmadia nem tagadja, hogy a nemzeti szellem lényegét keresi, hiszen Európa ezt kéri számon tőlük. Az az egy óra, amit a Városi Galéria termeiben töltöttem, arról győzött meg, hogy hiába tolul az agyontámogatott, nemzetietlen, manipulativ művészetnek titulált áramlat, az ítélő idő igazságot szolgáltat azoknak, akik az értékteremtő alkotás hagyományait folytatva egy korszaknak nem üzengetnek, hanem adnak. Fogadjuk el. ÚJ KELET Középdöntőben a H-40 Új Kelet-információ Akik nézték a Ki mit tud? legutóbbi elődöntőjét, örömmel nyugtázhatták, hogy a H-40 nevezetű, rap- hardcore zenekar Kisvár- dáról több mint 9700 közönségszavazattal bejutott a középdöntőbe. Másnap felhívtuk az együttes vezetőjét, (a dobost) Gere Istvánt, hogy kommentálja az eseményt. Meg is tette: — Együtt néztük a fiúkkal az adást, amiben be- mondták a hírt. Természetesen nagyon boldogok vagyunk, és köszönjük a vok- sokat. Nem mertük elhinni, hogy ekkora „tömegbázis” áll mögöttünk, hiszen nem jött össze még annyi vagy olyan fellépési lehetőiségünk, ahol ez kiderülhetett volna. A legközelebbi szereplésig megpróbáljuk kijavítani az artikulálási hibáinkat. Az esélyeinkről nem szívesen beszélek, hiszen a zsűri összetétele sem korban, sem a világlátást tekintve nem a legkedvezőbb számunkra. Szilágyi Zoltánná népművelő, a helyi Várszínház és Művészetek Háza munkatársa elmondta: — Csalódottak lettünk volna, ha a „happy end” nem következik be, hiszen a város jelentős könnyűzenei hagyományokkal rendelkezik. Innen indult például a Republic, a Jágtörők és Márton Csaba, aki a székesfehérvári színház és a Gór Nagy Mária Színitanoda nagysikerű Hair előadásában, Bergert alakítja. Sass Sylvia Nyíregyházán Új Kelet-információ Sass Sylvia, a világhírű drámai szoprán énekesnő lesz a vendége szeptember 24-én a Nyíregyházi Zeneiskolának, valamint a Jósa András Múzeumnak és A Zenekultúra Támogatásáért Alapítványnak a zeneiskola nagytermében. A Liszt Fe- renc-díjas, érdemes művészről azt már sokan tudják, milyen volt Lady Macbethként, Desdemonaként, Toscaként, Turandotként vagy Delikként az operaszínpadokon. Ám most az ismeretlenebb oldaláról is bemutatkozik a helyi közönségnek, hiszen képzőművészként is megismerhetjük. Kiállítását este 6- kor nyitja meg Gyúró Imre, a megyei tanács egykori elnökhelyettese. Persze hallhatjuk Sass Sylvia áriaestjét is, melyen Fekete Károly énekművész és Simon Izabella zongora- művésznő működik közre. A kiállítás megtekinthető szeptember 25. és 30. között, munkanapokon 9-től 19 óráig. A tárlat ideje alatt szeptember 25-én 11 és 15 órakor, 26-án 10 órakor, 27-én 15 órakor, valamint 30-án 10 és 17 órakor tanári és növendékhangversenyeket tartanak a nagyteremben.
