Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-18 / 218. szám
UJ KELET *s mm I Világjáró 1996. szeptember 18., szerda íi Uniós álmok Önmagában persze nem megváltó az idegenforgalom. De tudomásul kell venni, hogy a mikroelektronika mellett ez a legdinamikusabban fejlődő ágazat. Mondhatnánk divatos szóval, hogy húzóágazat. Szívesebben használom ennél a jövő ágazata kifejezést. Az idegenforgalommal szerintem az a legnagyobb baj, hogy a vele foglalkozók egyszerűen képtelenek felfogni, hogy itt nem kis, piti, amatőr módra megfogalmazott projektekről van szó, hanem egy olyan komplex fejlesztési irányzatról, mely felfűzi a regionális lehetőségeket, épít azokra, de sosem kis, elszigetelt térségekben, tervekben, megjelenési formákban gondolkodik. Bürget Lajos publicisztikája Az idegenforgalom ugyanis nemcsak szálláshely, étkezés és némi helyi látnivaló. A közlekedési infrastruktúra, a jármű-szervizhálózat, az egészségügyi ellátás, a pénzváltási lehetőség, a szórakozás, a kiadványok irányt mutató együttesei, a szakszerű idegenvezetés, a parkolási lehetőségek, a szolgáltatók kultúrája, a különleges szolgáltatások, mint például szauna, kiváló információs rendszer utakon és településeken, képeslapok, filmek, videók kínálata, gépkocsikölcsönzés, a különböző felekezetűek miséi, az út menti pihenőhelyek — hogy csak néhányat említsek — olyan feladatszövevényt alkotnak, amelyek első látásra is sejtetik: nem elég egy-egy település vagy kis régió erőfeszítése. Az idegenforgalom másik jelentős tényezője a vállalkozó. Az a családi alapon nekiveselkedő, aki más tevékenységéből szerzett tőkéjét — éppen a több lábon állás érdekében — befekteti szálloda, panzió, szálláshely, étterem, kávéház, cukrászda, kis üzlet, áruda építésébe. Nem akármilyenbe, csak a minőségi megoldás elfogadható, hiszen a piac, az igény nem tűr meg mást. Ez sem egyszerűen elhatározás kérdése, ez felveti az adózást, a kedvezményt, az érdekeltséget, a piac ismeretét, amit bizony egy-egy ember magától aligha képes összhangba hozni. A jó tanács itt kevés, ehhez átgondolt idegenforgalmi képzési, támogatási politika kellene, nem hivatalban születő ötletekkel, hanem a valóságra épülőn. A jó példákat legtöbb esetben Ausztriából és Németországból hozzák az emberek. Ahol minden működik, hétköznap és vasárnap, reggel és este, kis faluban és nagy városban egyaránt. A példálózók ugyanakkor elfelejtik, hogy a ma működő is indult egyszer, hogy akár az osztrákok, akár a németek szemléletet is adtak ahhoz, hogy vendéget fogadni nem egyszerűen pénzszerzés, hanem körültekintő és sokolda ú munka, kockázattal, de sikerrel is, hogy az idegenforgalom szolgáltatás, ahol a kiszolgálni kifejezés szó szerint értendő. Nem véletlen, hogy akár az olaszoknál, akár az osztrákoknál, a németeknél, a svájciaknál az idegenforgalom a nemzeti össztermék tisztes hányadát hozza, amiből kitűnik az is, hogy csak átgondolt és egységes koncepciót tükröző idegenforgalmi politika hozhat sikert. Mi a vergődés korszakában élünk, leszámítva néhány dunántúli települést, ahol az osztrák közelség már mozdított valamit. Ott sem az igazi, de legalább történt néhány lépés előre. A megyében is úgy tűnik, ehhez a csodálatos, jövős iparághoz mindenki ért. Pedig ez nem így van. Senki sehol még nem látott olyan, egy vállalkozni akaró számára is elérhető, szakszerű, megyei és országos koncepciót tartalmazó, a nemzetközi kívánalmakat is summázó munkát, amely alapján valaki eldöntheti, vállalkozzék vagy sem, és ha igen, hogyan. Ha valamit pályára akarunk állítani, akkor a minimum, hogy ezt átgondoltan tesszük, meghatározva célt, eszközt, irányt Nem lehet ezt másként tenni akkor sem, ha az éppen éledő, de a jövőt meghatározó idegenforgalomról van szó. Tehát nem megváltás és Megváltó kell, hanem bölcsesség, átgondoltság, európai léptékben gondolkodni tudó szakértés. Ha ezt sikerül összehozni, akkor itt, Szabolcs-Szatmár- Beregben is előre léphetünk, nemcsak bátortalan egyéni lépésekkel, hanem a lehetőségnek megfelelő lendülettel. F ogyókúra-hisztéria MTI Az angliai középiskolák tanulóinak körében elterjedt a feltevés, hogy a sovány egyet jelent a széppel, és már kilencéves kislányok is fogyókúrázni kezdenek. A fogyókúrázó serdülők példaképei azonban nem szu- permodellek, hanem sovány osztálytársaik, édesanyák, sőt, játékbabák is — nyilatkozta Andrew Hill, a leedsi egyetem magatartás-pszichológusa. Hill szerint a testsúlynak semmi szerepe nincs a fogyókúrázó serdülők elhatározásában, amelyet elsősorban az általuk elképzelt ideális testalkat határoz meg. A soványakat nemcsak vonzóbbnak tartják, hanem értelmesebbnek és népszerűbbnek is. A „kövér” olyan szó a szemükben, amelyet valamennyien megvetnek. A fiúk is szeretnék, ha más lenne a testük, de csak a lányok akarnak soványabbak lenni. Négyezer kilométer a Szfinx földién Gyermeksorsok a Nílus mentén Kangúr Tibor A ba’sisért, „a busás” jutalomért lökdösődő gyerekek csoportjait sem tudtam megszokni, de sokkal szívszorí- tóbb volt az a látvány, melyet mint helyi jellegzetességet mutatott meg kísérőnk az egyébként lépcsős piramisáról nevezetes Szakkarában. Egy valaha szebb napokat látott kétszintes épület hatalmas földszintjén tucatnyi, tíz év alatti gyermek ült szövőszéke előtt. Apró ujjaik egy pillanatra sem álltak meg, ördöngősen bújtatták a készülő szőnyeg színes fonalát a függőleges szálak között. Még egy—két ütés a helyreillesztéskor, és munkájuk nyomán piramisok, szfinxek, tevék és pálmák bontakoztak ki a semmiből. Már azon törtük a fejünket, mivel lehetett rávenni a gyerekeket, hogy egész nap a szövőszék mögött görnyedjenek, amikor véletlenül megláttuk egy kislány arcát. Szeme a semmibe nézett, arcán torz mosoly ült. Hirtelen ráébredtünk, hogy valamennyi gyermek sérült, szellemileg visszamaradott. Hát ezért nem szólnak semmit, ezért dolgoznak megállás nélkül. A látvány a csak könyvekből ismert, a gyermekmunkát kíméletlenül kihasználó vadkapitalizmust idézte. A tulajdonos képviselője láthatólag a biztos vásárlás reményében ajánlotta portékáit. Még büszkén mesélt valamit az alacsony önköltségről, a szőnyegek tartósságáról, termékei kelendőségéről, de ezt már nem hallottam, a gyomorforgató látványnál még a kinti hőséget is jobban elviseltem. Az első néhány nap tartózkodtunk, idegenkedtünk Tanktól, de lassacskán kölcsönösen bizalmunkba fogadtuk a másikat. Tapasztalva kapcsolatunk elmélyülését, bátrabban érdeklődtünk Tarik családja felől, és a mohamedán férfiaknak lehetőséget nyújtó többnejűségről is. Megtudtuk, hogy a muszlim férfiaknak négy feleségük lehet, de nem mindenki használja ki a lehetőséget. Tanknak egyetlen felesége van, de elmondása szerint többet nem is akar. Egészségügyi problémák miatt nehezen született gyermekük. Felesége félt is, hogy egy másik asszonyt is visz a házhoz, de erre nem került sor. A több feleség több gondot jelent, az elért életszínvonal feladása pedig nem éri meg az esetleges előnyöket — foglalja össze hamiskás mosollyal a szája szegletében Tarik monogámiájának legfőbb okát. Nem mindenki gondolkodik azonban így. A szegényebb, iskolázottabb férfiak általában azt az ősi elvet vallják: a több feleség nagyobb hatalmat jelent. A Korán előírásai szerint, valamennyi feleséget és gyereket egyformán kell szeretni és megbecsülni. Az is igaz, hogy mindez nem zárja ki a munkára nevelést. Egyiptomi utunk során számtalanszor tapasztalhattuk, hogy a kereskedők gyermekei az eladásban hasznosan tudtak segédkezni, miközben látszólag céltalanul kószáltak a közeli utcákban, vagy éppen az üzlet környékén beszédbe elegyedtek az idegenekkel. Majd a „véletlenül” épp náluk levő áruminta megmutatása után egy közeli üzletbe — a sajátjukba — vezettek mindenkit, ahol már a családfőre várt, hogy addig puhítsa az idegent, míg az vásárlóvá nem válik. Vannak azonban olyan gyerekek is, akik soha nem ismerik meg az ilyen munka keserű ízét, mert hófehér limuzin és inas szállítja őket a marcona őrök védte iskolájukba, mint ahogy láttuk ezt Kairó előkelő negyedében. A Nílus oldalcsatornája játszótér, mosoda, fürdőszoba az embernek, illemhely az állatoknak Helikopterről a folyóba Dreguss Gyöngyvér (Brassói Lapok) Biciklizik (házoidalon), kocog (tömbházak falán), tojást eszik (nem egyet, több tízet), vízbe ugrik (50 méter magasról, esetleg helikopterből). Végül is csak azt teszi, mint az emberek többsége, csak ő másképp csinálja. Sigmond István 29 éves, ismeri egész Románia. Még nem ért el az emberélet útjának feléhez, de elérte, amit akart, az emberek csodálattal megfordulnak utána az utcán. — Mondd, te normálisnak tartod magad? — Persze, abszolút normális vagyok. Azt teszem, amire igény van. Tudod, manapság az emberek szeretik a szenzációt. — Hová való vagy, mely városnak lehetsz díszpolgára, ha majd egyszer sikerül végrehajtanod valamely szuperőrült kísérletedet? — Kolozsvári vagyok... — Mikor pattant ki elismerten pihent agyadból az ötlet, hogy be kellene kerülnöd a Rekordok Könyvébe? — Körülbelül 3—4 éve határoztam el, hogy addig nem lesz nyugtom, amíg be nem kerülök a Guinnessbe. Amúgy ezt az egész bolondos életmódot az apámtól örököltem, ő Ákos László, aki kalapácsvető volt. De néha a súly kot is elvetette... — Miként te is jó néhányszor. Hányszor, hol, mikor? — Az első komoly próbálkozásom 1994. június 14-én volt, amikor tűzoltólétráról ugrottam a Kolozsvár mellett lévő Tarni- ca-tóba. A csobbanás jó messzire gyűrűzött. A következő „fejesem” Bukarestben hajtottam végre, 35 méter magasról, helikopterből ugrottam a Dambovita folyóba. Majd 6 perc alatt 800 cigarettát szívtam el... — Nikotinmérgezés, köhögés, semmi? — Persze, a tüdőm... kissé bántotta. De utána gyorsan, 4 perc alatt 29 főtt tojást ettem meg... Fé- lixen a Somes, Mures és az International Szálloda falán sétáltam. Bukarestben Cérna és a Dorobant Szállón. Imádok sétálni, itt Brassóban pénteken 16.00 órakor a Roland-házról fogok „lekutyagolni”, ezúttal egy újsággal a hónom alatt, kezemben egy tálcán Milli tejjel, és üdítővel ereszkedem le. Mert az ember életében a legfontosabb a mozgás, az információ és a kaja. A kötelet lent a jövendőbeli feleségem, Lucia fogja. így már a polgármester előtti vallomástétel előtt is életre-halálra össze leszünk kötve... — Te soha nem félsz? — Hát... Nem, nem félek — hiszek az Istenben —, csak izgulok. — Kívánjuk, hogy minél hamarabb sétálj be a Guinnessbe!
