Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-18 / 218. szám
8 1996. szeptember 18., szerda Közelkép k itflBHMHg ■ „A játékban nem ismerek tréfát” Ügyvéd sakkórával A bátyja tanította meg sakkozni. Kezdetben mindig kikapott. Ilyenkor sírt, veszekedett, de mindig újra és újra kezdte. Vallja, hogy ez a játék tanította meg a logikus gondolkodásra, a kemény, kitartó munkára. Kilencéves koráig Nagykállóban élt, majd szüleivel Budapestre költözött. A Városmajor utcai iskolában találkozott egy igazi edzővel, azóta sakkozó. Dr. Gaál Attila Nyíregyházán él, ügyvéd. Szakmájában az elsők között tartják számon. Egyik legnagyobb szakmai sikere Mocsár Jó- zsefvédelme a hírhedt Olasz Rita-gyilkossági ügyben, de a sakkozást sem hagyta abba. Ha ideje engedi, még ma is szívesen ül le a táblához. Berki Antal (Új Kelet) — Mikor kezdett sakkozni? — Érdekes volt, mert a családunkban sem sakkozó, sem jogász nem volt. A két nagy szenvedélyem nem családi örökségként maradt rám. Mai napig sem tudom, hogy miért, de négy- vagy ötéves koromban a bátyám megtanított sakkozni, apám is leült velem játszani. Kezdetben mindig győztek ellenem, és ez rettenetesen bántott. Mindenáron nyerni akartam, és amikor megtanultam a betűvetést, összeolvastam mindenfélét a sakkról. Kilencéves koromra már addig jutottam, hogy apám nem tudott legyőzni, de a bátyámtól még kikaptam. A Városmajorban találkoztam egy igazi edzővel, dr. Gelenczey Emil bácsival. Tőle kaptam azt az alapképzést, ami aztán egész életemre meghatározó volt. Ötödikes koromra már egész jó versenyző lettem. Különféle korosztályos bajnokságokon indultam. Ebből az időből legjobb eredményem egy második hely a Budapest- bajnokságon. Azon a versenyen Adorján András volt az első. Nyertem kerületi bajnokságokat. Tizenöt éves koromban már a Tipográfia első osztályú csapatában játszottam. Igaz, a hátsó táblákon, de mégis csak az NB I-ben. Kétszer voltam holtversenyben főiskolai bajnok. 1976 óta Nyíregyházán versenyeztem, de olyan mun- katerheim lettek, hogy ma már nem nagyon tudom vállalni az ezzel járó idegfeszültséget. Szép lassan felfüggesztettem a versenyzést, de „nyugdíjasként folytatni szeretném. — Most kezdődött az olimpia. Milyennek látja a magyar csapatok esélyeit? —A férfiakét egészen jónak. A fiatalok, Lékó, Almási beértek. Polgár Juditot mindenki ismeri. Jó sorsolással még az első hely sorsába is beleszólhatnak. A nők helyzete már nem ilyen egyértelmű. Polgár Zsuzsa gyereket vár, ezért nincs a csapattal. Talán az ötödik—tizedik hely körül végezhetnek. —Segíti önt jogászként sakkozói múltja? — Duplán segít. A sakkban sokat jelent, hogy jogász vagyok, az ügyvédi pályán pedig meghatározó, hogy sakkoztam, mindkét tevékenységet a stratégiai tervezés és a taktikai megvalósítás jellemzi. Nem szégyellem bevallani, játékos ember vagyok. A bűnügyeket is szeretem logikai játékként végiggondolni. Jogászként sem tűröm, ha a futó lólépésben lép, és mindent elkövetek, hogy az ilyen próbálkozást megakadályozzam. A sakkban ez szerencsére fel se merül, de megtanultam: a játék- szabályokat minden körülmények között be kell tartani. — Ön minek tartja magát, sakkozónak vagy jogásznak? — Úgy gondolom, amit az ember a szívében meg a fejében hord, azt nem lehet elveszíteni. Harminc évet sakkoztam versenyszerűen, ebből tizenötöt első osztályban. Mindig ez marad a hobbim. A sakk tanított meg a logikus gondolkodásra, a kitartásra, arra, hogy nincs reménytelen helyzet, megismertette velem a győzelem semmihez sem fogható ízét. Ma már elsősorban védőügyvéd vagyok, de sakkjátékosi múlttal és mentalitással... „Valójában minden történetírás lörténelemhamisítás” Hol vannak ma ilyen politikusok? Eloszor mutatkozik be dramaturgként a Móricz Zsig- mond Színházban Venyige Sándor, aki Móricz Zsig- mond Tündérkert című regényét alkalmazta színpadra. A bemutatót szeptember 28-ára tűzték ki. A mű adaptálójával munkája örömeiről és buktatóiról beszélgettünk. «KW2 Gyüre Ágnes (Új Kelet) — Kezdetben vala egy terjedelmes epikus alkotás ön előtt, rengeteg leíró részlettel. Miért gondolta, hogy ezt feltétlenül át kell gyúrni más műfajúvá? — Nem én gondoltam, hanem Verebes István. S az első változatot Móricz is drámaformában rótta papírra, ezt alakította át egy kétszáz szereplős, sokhelyszínes, aránylag hosszú időt (hat—hét évet) felölelő, tág pannójú történelmi panorámává. Ebben a nagy látomásban azért egyértelműen fellelhetők a drámaklisék. Mint tudjuk, a szerző hosszú-hosszú évekig dolgozott az Erdély-trilógián, örökké átírta, hogy minél árnyaltabban fogalmazhassa megj mindazt, amit a fehérterrorról1 és az ország trianoni béke- szerződés után kialakítandó politikájáról üzenni akart. Ehhez párosult, hogy nagyon érdekelte Erdély története, és jóval többet mutatott meg belőle, mint ami egy maximum két és fél órás előadásba beleférhet. Erdélyt a vizsgált időben túlságosán bonyolult politikai viszonyok jellemezték. Mindenkié volt és senkié. Évenként felperzselték hol a török, hol a tatár, hol a moldvai, hol a havasalföldi hadak. Az uralkodók egy— öt évenként váltották egymást. Nekem viszont úgy kellett fűznöm a cselekményt, hogy eljussak valahonnan valahová — Báthory Gábor uralkodásának kezdeteitől a haláláig —, s a jelenetek egymásra rímeljenek. Nem tervezhettem nagy tömegjeleneteket, hiszen azok nem lennének hitelesek, a színpad ugyanis nyolc és fél méter széles és mély. Ám két fontos dramaturgiai ponton is megmutatjuk például az éhség ellen lázadókat (és emellett persze többször is beszélnek a szereplők arról, hogy ez a haza a vérevett bárányhoz hasonlít). A történelmi háttér nem olyan fontos, mint a történés, a dráma, a politikum és annak az erotikája, a szerelmek, a gyilkosságok, a merényletek, a lázadások. Kívánni sem lehetne ennél a regénynél jobb alapanyagot. Minden jó regény mélyén ott találjuk a krimit. Itt is. — Az apró részletekből is látszik, hogy Móricz mélyen beleásta magát a korabeli forrásokba, ám a két központi figurát, Báthoryt, illetve Bethlen Gábort mégsem ugyanolyannak rajzolta meg, amilyennek a történelemkönyvekből tanultuk. Erről mi a véleménye? — Főleg Bethlen személyiségén szépített sokat. Pacifistának rajzolta meg, holott nem volt az. A valóságban a fejedelem ugyanis tudta, hogy az ő korában az országot két dolog viheti előre: a béke és a háború. Mivel a béke lehetetlenné vált, a háborút választotta. Ugyanaz történt vele, mint Mátyás királlyal, aki híre ellenére véreskezű volt. Olyan vezető volt, amilyet a korszak megkívánt. Nekem egyébként az a véleményem, hogy minden történetírás történelemhamisítás, még a legegzaktabb résztudománynak tartott diplomáciatörténet is. Azért nem sikerülhet tudományosan tükrözni a valóságot, mert nem lehetünk ott 1600- ban a világ minden pontján. Móricz sem a tényanyagot akarta visszaadni, az ő mércéje a művészet esztétikája volt. Mi pedig Rajhona Ádám rendezővel egy fogyasztható előadásra törekszünk. Alkalmazkodni akarunk a közönség igényéhez, de úgy, hogy ne adjunk le a színvonalból. Azt reméljük, hogy a néző annak a lényeges mondanivalónak a hatására, amit a szíVenyige Sándor nészektől hall, talán el is olvassa a regényt, s belátja, hogy Móricz stílusa nem löttyös. — Egy dramaturgnak szabad-e a szereposztáson gondolkodnia, miközben előkészíti a produkciót, vagy ez nem az ő dolga? — Ha egy konkrét társulatnak ír, akkor nemhogy szabad, hanem kell is. Én egyébként el vagyok ragadtatva a szereposztástól és a rendezőtől is. — A darab középpontjában két ellentétes alkatú politikus áll. Vannak-e ma ilyen politikusok körülöttünk? —Olyan formátumúak, amilyen Báthory és Bethlen Gábor volt, nincsenek. Vagy ha léteznek is, nem ülnek a megfelelő székekben. Báthory fantasztikusan leleményes és zseniális gondolkodású alak volt, aki egy pillanat alatt el is indult, hogy megvalósítsa az ötleteit. Más kérdés, hogy egyetlen sikere Szeben bevétele volt, ez is pirruszi (kétes) győzelemnek bizonyult. Bethlenben pedig az a legszimpatikusabb, hogy jól igyekezett sáfárkodni az Isten által rábízott tálentumokkal, és hogy száz évre előre gondolkodott. Hol van ma ilyen, vezető pozícióban lévő ember? Nem akarom azt mondani, hogy az előadás üzen a mai politikusoknak, mert nem tartom őket olyan intelligenseknek, hogy bármilyen következtetést is levonnának a Tündérkertből. Csepeli Pálma utazásai Palotai István kritikája Csepeli Pálma — a Hollandiában élő magyar festőművésznő — a hatvanas-hetvenes évek tipikus magyar iskolájának képviselője. Harmonikus, életvidám művész, akinek hűsége a hazához, a haza stílusához roppant tiszteletre- méltó. Főiskolai tanulmányait Fischer Ernő és Blaski János kezei alatt végezte. Mintha két, egymástól teljesen független világ létezne számára: Hollandia, valamint Magyarország és a mediterrán térség. A Mondrian szülőháza, de leginkább a Barneveldse Beek című jellegzetes németalföldi tájat árbázoló műve maga az őszinte realizmus, a többi festménye viszont sokkal inkább a nosztalgia által vezérelt alkotás. Színvilága itt sem harsány, azonban konzekvensen olyan színeket használ, amelyek arra alkalmasak, hogy mindent megfürdessenek az izzó Nap hevében. Tudatos, és imitt-amott már mesterkéltnek is tűnő játékait az árnyékkal és a fénnyel szintén a meleg — szinte tudatalatti — igénye, annak folyamatos hiánya motiválja. Céltudatosan keresi a szépség minden forrását, és ki is aknázza azt. Túlszínezett mesék ezek az óhazáról és annak déli környékéről, és szinte lerí róluk, hogy a művésznő nem itt adózik... Csepeli Pálma a kompozíció tudatos mestere. Képei témáját mindig izgalmas kompozíciós keretbe feszíti, néhol már érintve a konstruktivizmus határait. Ezen a kiállításon ugyancsak két portréval jelentkezett, azonban könnyen megállapítható, hogy mestere az arcképfestészetnek is. Jellegzetes módon, portréi az impresszionizmus ecsetkezelését idézik, míg a többi alkotásra a hatvanas-hetvenes évek magyar tájfestészetének speciális technikája a jellemző. Béres Ferenc arcképe kitűnő munka, azonban a mögé festett és túlságosan didaktikus gémeskutas alföldi táj kissé lehúzza a képet. Pinter Miklós igazgató köszönti a művésznőt Érdekes, de sok helyütt megkérdőjelezhető a művésznő önkényes télkezelése is. Mivel a prímet a fény viszi, ennek sokszor áldozatul esik a tér logikus világa. Csepeli Pálma műveit — kivéve a hollandiai témájúakat — mindig valami bohókás jókedv lengi körül. Öröm ránézni ezekre a képekre ebben az Istentől eltekeredett világban. A kiállításon, mely a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban látható, a Téli reggel, valamint a Roviny a legkiemelkedőbb alkotások. Hitelesen, pontosan, négymillióért Új Kelet-információ Közel négymillió forintot kap az év hátralevő részében a Nyíregyházi Városi Televízió Közhasznú Társaság, ha a megyeszékhely közgyűlése elfogadja a határozattervezetet. A támogatási megállapodás alapján, Nyíregyháza vezetői elvárják, hogy a televízió elfogulatlanul, hitelesen és pontosan tájékoztassa nézőit a hazai és külföldi eseményekről. Közszolgálati munkájával segítse elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését, teret adva a kisebbségi álláspontoknak is. A tévéseknek különös gondot kell fordítani a kulturális örökségek, ezen belül a vallási, etnikai kultúrák ápolására. Közvetíteni kell városi közgyűlést, tájékoztatást kell adni helyi hírekről, fontosabb eseményekről. Ezért cserébe a nyíregyházi önkormányzat az év hátralévő részében 3 millió 857 ezer forintot utal át a városi televíziónak. ÚJ KELET Ezer év Új Kelet-információ Az 100 éves magyar iskolatörténet nyíregyházi fejezeteibe nyújt bepillantást dr. Margócsy József nyugalmazott főigazgató, helytörténész a Bessenyei György Irodalmi és Művelődési Társaság évadnyitó előadásán szeptember 26- án, a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium dísztermében. Have-rock Új Kelet-információ Vasárnap, lapzártánk után hirdették ki a nyíregyházi Open Doors Klubban a IV. Have-rock Popfesztivál eredményét. Az amatőr zenekarok számára hirdetett versenyen a budapesti Tone Stúdió és a Start Popzenét Szolgáltató Iroda ajándékát, a de- mókazetta-készítési lehetőséget, a számok propagandáját és sugárzását 52 csatornán a White Rum zenekar nyerte. A Roland Hangszerbolt különdíját (5 ezer forintot érő tárgyjutalmat) a D. Tendency vette át. A rendezvénynek otthont adó klub a Dead is Silence-nek adta át 5 ezer forintos pénzjutalmát. Október második szerdájára a Doors- tól a Higiénia, a Paragon és az Empty Face kapott fellépési lehetőséget. A Sooters a Froit of the Boomot jutalmazta tárgyakkal. A Flinstones Disco a Titanicnak nyújtott át lemezcsomagot.
