Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-16 / 216. szám
ÜJ KELET Riport 1996. szeptember 16., hétfő 7 Másfélszeres zajszint Tiszalöh városközpontjában 99 ...De a diszkó bezzeg hangos...” AZ OKOK Még csak két hónapja kezdte meg működését Tiszalökön a moziból átalakított diszkó,' máris beadványokkal fordultak az önkormányzathoz a környéken lakók, miszerint túl hangos a zene és nem tudnak tőle pihenni. Egy hónappal ezelőtt megkérdeztük Király Sándor polgármestert. Akkor ő azt nyilatkozta, a Tisza túlpartján üzemelő révdiszkó a zajos, és nem a város központjában található szórakozóhely. Lapunk akkor közölte a város első emberének véleményét, mire az olvasók levélben háborodtak fel a nyilatkozaton. Úgy döntöttünk, végére járunk a dolognak és egy zajártalomméréssel foglalkozó nyíregyházi bt.-t (kérésükre nem írjuk le a nevüket, de természetesen a hitelesített mérési jegyzőkönyvek birtokunkban vannak), mint független szakértőket kértünk fel a panaszok jogosságát igazolni, vagy éppen cáfolni. Lajos — nevezzük így szakértőnket -— készséggel segített. Szándékunkat igyekeztünk titokban tartani, csak a bemérésben résztvevők és a szerkesztőség munkatársai tudtak elképzelésünkről. A TÉNYEK Tapasztalt diszkójárók szerint este tizenegy óra után kezdődik az igazi élet az ilyen szórakozóhelyeken, de a zene már kezdettől elég hangos ahhoz, hogy a környező házaknál mérhető legyen. Este tízkor értünk Tiszaiökre. Autónkkal nem akartunk közvetlenül a bejárathoz állni, nehogy különösebb feltűnést keltsünk. A kis park túloldalán, a lakóházak tövében szemeltük ki az első mérési helyet. Feltűnt, hogy egy lakókocsiból átalakított büfében italt mérnek és a szemerkélő eső ellenére is többen ácsorognak körülötte. (Lehet, hogy itt alacsonyabbak az árak, mint odabent.) Amíg szakemberünk előkészült a beméréshez, mi az emeletes épület még ébren lévő lakóitól érdeklődtünk, őket mennyire zavarja a hangos zene. Az első szinten nagyon kedvesen fogadtak, még vacsorára is invitáltak, de jobb a békesség elvén nevüket nem kívánták felfedni. Mint mondták, őket egyáltalán nem idegesíti a zaj, mert a hálószobájuk a túloldalon van, és oda már nem szűrődik be semmilyen hang. Sokkal inkább a kis büfével van bajuk. A „vendégei” a társasház udvarán intézik el kisebb, nagyobb dolgaikat, hangoskodnak és nem mindig ildomos dolog nekik ezt szóvátenni. A középkorú házaspárnak semmi kifogása az ellen, ha a fiatalok szórakoznak, és talán a diszkóban ezt kulturáltabban tehetik, mint az ilyen utcai büfék környékén. Míg mi távol voltunk, Lajos végzett a méréssel. Átlag ötven decibel körüli zajszintet állapított meg, ami egy átlagos ember beszédhangjának felelne meg. A jó alvókat ez nem zavarja, de akik csak nehezen tudnak álomba szen- derülni, azokat elképzelhető, hogy nem hagyja aludni az ekkora zajszint. Hogy minél tovább megőrizhessük inkognitónkat (bár ez egy kisvárosban nehéz feladat) szép halkan átautóztunk az Ady Endre út 2/A számú ház elé. A lakók már aludhattak, mert sötétség volt mindenütt, ezért kérdéseinkkel nem kívántuk megzavarni — talán szép — álmukat, csak mértünk. Itt is közel azonos értékeket mutatott a műszer, mint az előző helyen. Néha elhúzott mellettünk egy kocsi, olyankor ütközésig kilendült a mutató, egyébként csak a nagydob hangját jelezte a műszer. Már éppen az új helyszínre költözéssel voltunk elfoglalva, amikor megállt mellettünk egy személyautó. A sofőr látva óvatosságunkat, rögtön az elején közölte, ő is a környéken lakik és csak a véleményét szeretné elmondani. A fiatalember elpanaszolta, hogy nem tudnak aludni a diszkóból kiszűrődő zaj miatt, de még a televíziót is 50—55-ös fokozaton lehet csak érteni. Külön idegesítő számukra, hogy a magas hangokat nem hallani, csak a mély, dübörgő zörej hatol át a lakószoba falán. Ó is fiatal, nem ellenzi, ha szórakoznak a hétvégeken, de többek között ezért nem jár diszkókba, mert a zenétől nem lehet társalogni. Egész héten keményen dolgozik, és péntek, valamint szombat éjjel tudná kipihenni magát. Pont ezen a két napon üzemel a diszkó, ráadásul hajnal háromig van nyitva. Elég „balhés” helynek tartja. Nyíregyházáról sokan járnak ki — akiket személyesen ismer —, és emiatt nem tartAz árulkodó műszer ja biztonságosnak a szórakozóhelyet. Nagy verekedések nincsenek, de legutóbb is szemtanúja volt olyan esetnek, amikor egy fiú odament a tiszalöki lányhoz, mire egy srác se szó, se beszéd, többször is arcul ütötte. Ezután a mellette álló másikat azért vágta szájon, mert ott tartózkodott, a harmadik pedig azért kapott, hogy ő se maradjon ki a sorból. A diszkó környékén rendezett a park, és nem jellemző, hogy sörösüvegeket vágnának földhöz vagy különösebben randalíroznának. Azonban, mint mondta, nem tartja véletlennek, hogy éppen a megnyitást követően betörték a Park cukrászda kirakatüvegét. Lehet, hogy csak szerencsétlen egybeesés az időpont, de lehet, hogy nem. Furcsának tartja azt is, amikor meg akartak nyitni egy sörözőt a környéken, és arra nem adtak engedélyt, mondván óvoda, öregek otthona és orvosi rendelőintézet is van a közelben. Ugyanakkor egy kerekeken guruló büfékocsi,.ami lényegesen alacsonyabb színvonalat képvisel, az üzemelhet. Kis város, nagy furcsaságokkal — summázta véleményét. Az általunk legzajosabbnak vélt területre, az orvosi rendelőhöz és az öregek otthonához mentünk. Mivel az éppen szemben van a mért objektummal, már fülünkkel is érzékelhettük, itt valóban hangos a zene. Az első próbamérések is igazolták feltevésünket, mert egy-egy impulzus hatására hatvan decibelig is kilendült a műszer mutatója. Lajos megkért, most öt percig maradjunk csendben, mert részletesen is ki akarja számolni a zajszint átlagos mértékét. Időközben érdeklődők vettek körül bennünket és csak nehezen értették meg, hogy csak később válaszolunk kérdéseikre. A kellő idő eltelte után odahívtuk az éppen szolgálatot teljesítő ügyeletes orvost, és tőle is azt kérdeztük, munkájukban gátolja-e őket a zene? Dr. Ványai István szerint a környéken mindenkit zavar a diszkó zaja. Munkájában kevésbé, de pihenésében őt is kellemetlenül érinti, hogy hangos a diszkó. Ok is itt laknak a közelben. Négy orvos felváltva egymás után negyvennyolc órás ügyeletet tart és két napot alvás nélkül nem lehet felelősségteljesen végigdolgozni. Pihenni pedig nem tudnak. Legalább ilyen bosszantónak tartja a randalíro- zást és a kisebb verekedéseket. Bár az ő szolgálati ideje alatt még nem kellett senkit sem egy-egy ilyen csetepaté után elsősegélyben részesítenie, de kollégái beszámoltak ilyen esetekről. A kocsiját sem meri az utcai oldalon hagyni, inkább beáll az udvarra. Mint mondta, sohasem lehet tudni, mire számítson, és jobb az óvatosság. A lakásukban őt nem zavarja a zene, de a felesége nem tud tőle aludni. A lépcsőházukban nemrég aláírásokat gyűjtöttek a zaj csökkentésének eléréséért, és ő is csatlakozott a tiltakozókhoz. AZ ÉRDEKELTEK A nézelődők közül két fiatalember nagyobb érdeklődést taNevéhez a környék lakói szerint méltatlan szórakozóhely núsított irántunk, mint a többiek. Ok nemcsak arra voltak kíváncsiak, hogy mit csinálunk, hanem az eredménye sem volt közömbös számukra. Mint utólag kiderült, ők a diszkó társtulajdonosai és ezért vannak itt. Kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak, de arra kértek, ne szerepeljen nevük az újságban, bár mindenki sejteni fogja, kikről van szó. Először hitetlenkedve fogadták, hogy ez bizony jóval több, mint a megengedett érték. Később azon berzenkedtek, hogy ha valakinek (valakiknek) bajuk van velük, miért nem egyenesen hozzájuk fordulnak. Esetleg miért nem jönnek ide és saját szemükkel győződnek meg, mennyi az annyi? Véleményük szerint sokan elfeledkeznek arról, hogy ők is voltak legények. Most, idősebb korban nem hagyják a fiatalokat élni. A városban ez az egy szórakozási lehetőség van, ahol nyugodtan ihatnak meg bármit és kulturált körülmények között szórakozhatnak. Sérelmesnek tartják azt is, hogy sok pénzt fektettek be a leromlott állapotú mozi rendbetételére, mégis egy évig húzódott, míg működési engedélyt kaptak. Most pedig a környék lakóival kell hadakozniuk, hogy életben maradhasson a diszkó. Ugyanakkor — szerintük jogszabály- ellenes — most is ott áll egy lakókocsi, amiből zavartalanul árusítják a szeszes italt. Nekik mégis alig akarták megadni a szeszkimérésre az engedélyt. Véleményük szerint ez a zene még nem hangos. Ha valaki kiabál az utcán, vagy elmegy egy gépkocsi, az sokkal nagyobb zajt okoz, mint a diszkó zöreje. Úgy gondolják, a fiatalokért valamit áldozni kell. Nem értik a környéken élők panaszát, mert a mozi mellett közvetlenül nincs lakóház. Üzlet, mentőállomás, a Városháza és a park veszi körül az épületet. Az orvosi rendelőben pedig nincsenek betegek, csak ügyeletet adnak. Tömegverekedések és „balhék” nem szoktak lenni. A rendőrök állandóan a környéken cirkálnak, és a tualjdonosok is állandóan öt rendezőt foglalkoztatnak. Nemcsak az épületen belül, hanem a bejáratnál és az utcán is. Az, hogy néha elcsattan egy pofon, az jobb helyeken is előfordul, de tudomása szerint rendőrségi ügy egyikből sem lett. Hajnal hárorri órakor, zárás után a haverokkal körbejárják a teret és összeszedik a szemetet. A műanyag poharakat nem a diszkóbeli vendégek dobálják el, hanem akik a büfékocsinál vásárolnak. Nem tartják azt sem jobb megoldásnak, ha bezáratnák a szórakozóhelyet és a helyi fiataloknak a szomszéd faluba kellene átjárni mulatni. „Hazafelé jövet pedig üsse el őket egy autó” — mondták. Méltatlannak érzik azt a „hadjáratot” amit ellenük folytatnak, hisz ezzel a város idegenforgalmi vonzereje is nőhet. Akik az üdülőtelepre jönnek nyaranta pihenni, ide nyugodtan elhozhatják ismerőseiket, barátnőjüket, barátjukat. Nem akarnak ők a polgár- mesteri hivatallal újat húzni, de ' ami pénzt az épület rendbetételére fordítottak, azt figyelembe vehették volna a bérleti díj megállapításánál. Nem igaz az a vád sem, hogy a polgármester anyagilag is érdekelt a diszkó üzemeltetésében. Korrektül járt el, talán még túlságosan is, azért húzódott egy évig az engedély kiadása. Még a képviselő-testület elé is vitte a kérdést, pedig elegendő lett volna csak a jegyzőnek eljárni az ügyben. AZ EREDMÉNY Nem kívánunk sem a környéken lakók, sem a diszkó tulajdonosainak pártjára állni. Helyettük inkább beszéljenek a számok. Megkértem Lajost, értékelje a mérési eredményeket: — Két oldalt és szemből mértük a diszkóból kiáramló zaj szintjét. Ez egy laza be- építettségű lakóövezet, melyben egészségügyi intézmény és öregek napközi otthona, valamint mentőállomás is található. A műszert az épületektől szabványos távolságra állítottuk fel. A társasház előtt 45 decibeles zajszintet állapítottam meg, ami közelítőleg megfelel a szabványokban előírt határértéknek. Azonban mesz- sze nem felel meg az orvosi rendelő közvetlen környezetében mért érték az éjszakai legfeljebb 40 decibeles megengedett zajszintnek. A zenei „A” hang frekvenciatartományában rendre 54—56—58 decibeles hangerőt mértünk. Egy 1984- es egészségügyi minisztériumi rendelet az ilyen intézmények környékén este tíz óra után legfeljebb 40 decibeles zajszintet engedélyez. A mostani mérésünk majdnem a másfélszeres értéket mutatta. A bemérés során figyelembe vettük a közlekedési eszközök okozta háttérzajt. Olyan lényegesen nagyobb impulzusú és decibelértékű zörejek voltak ezek, amelyek csak nagyon rövid ideig hatottak és a gépkocsik nem befolyásolták a mérés pontosságát. — Hogy képet alkothassunk, mekkora is ez a 45 decibel, ez egy normál hangerővel beszélő ember beszéde közben keletkezik. A pihenni, illetve aludni vágyókat ez mindenképpen zavarhatja. Az 54—58-as érték pedig olyan, amikor valaki felemeli a hangját. Aki pedig kiabál, annak hangereje felmehet 70—75 decibelre is. A nyugodt alváshoz az kell, hogy a háttérzaj ne legyen nagyobb 40—-50 decibelnél. És ez nem csak a lakóövezetekre igaz. — A mozi épületén belül nem mértünk, de becslésem szerint 90 és 100 decibel körüli értéket mutatott volna a mérőműszerünk. Ez már nagyon közel jár a hallószervünk fizikai fájdalomküszöbéhez. Akik csak a hétvégeken tartózkodnak ilyen hangerőterhelésben, azoknak nem valószínű, hogy halláskárosodást okoz, hisz az érzékszervünk — különösen a fiataloké — hamar regenerálódik. Inkább azoknak okozhat tartós halláskárosodást, akik állandóan ilyen zajos helyen dolgoznak. Az ő dobhártyájuk kevésbé tudja „kipihenni” magát. Az oldalt Fekete Tibor írta. Fotók Harascsák Annamária /
