Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-14 / 215. szám
UJ KELET Sport 1996. szeptember 14szombat 13 Pecabarátoknak (I.) Sokan azt vallják, hogy a horgászat idénysport, hisz tavasztól késő nyárig tart a szezonja. Bizonyos szempontból ez a megállapítás valóban helytálló, ám ha a „globális” horgászatról beszélünk, akkor azt kell hogy mondjuk, a horgászat egész éves sport. Télen épp úgy lehet pecázni, mint nyáron. A most induló sorozatunkban megpróbálunk a horgászok népes táborának néhány jó tanáccsal szolgálni, s ehhez segítségül hívtuk Papp Gyulát, a Tiszavasváriban élő ismert horgász szakembert. Munkatársunktól _______ A „rombolásért” fizetni kell! Elsősorban elhatározás, amiről első nekifutásra meg is állapíthatjuk, hogy édeskevés. Valószínűleg emlékszenek olvasóink az alapviccre: — Tegnap kimentem pon- tyozni. — És hányat fogott? — Egyet sem. — Honnan tudja akkor, hogy pontyozni volt? Nézzük akkor, mit is kell ahhoz tudni, hogy bizton állíthassuk, nem a véletlen műve csupán az általunk fogott hal faja — keszegezés esetén —, sokasága. A halak a természetben, biológiai lényekként, egymásra utalt és egymással társult előszervezetek gyanánt a vízi életközösség részei. Ezen ökoszisztéma részeként kapcsolódva más ökoszisztémákkal alkotják a bioszférát. Barry Commoner nyomán négy alapvető ökológiai törvény vázolható fel, mely az ökoszisztémák szerveződésének törvényeiként is felfoghatók. 1. Az ökoszféra egyes elemei között szoros kapcsolatrendszer, bonyolult kölcsönhatás van, amelyben minden apró részletnek jelentőséget kell tulajdonítani. 2. A természet nem ismeri a hulladék fogalmát. Az egyik organizmus által kibocsátott végtermék táplálékul szolgál egy másik élő szervezet számára, az átalakulás folyamatos. „Minden tart valahová.” 3. A külső vagy belső tényezőktől megzavart ökológiai egyensúly helyreáll minden külső beavatkozás nélkül, feltéve ha a zavaró tényező is természetes eredetű volt. „A természet jobban tudja.” 4. A környezetben nem létezik „ingyen ebéd”, mindenért fizetni kell, minden nyereségnek ára van. Ami szűkebb környezetünkben zajlik halászat gyanánt — az a gátlástalan rablás — még a halászok érdekeit is sérti. A számlát ezért is ki kell majd egyenlíteni a természettel szemben. Valószínűleg a horgászoknak és azoknak a halászoknak, akik elektromos szerkezeteikkel nem pusztítják a Keleti főcsatorna és a Kenyérgyári-holtág halállományát. Ezek a barkácsmasinák megölik a halakat, és a pusztítás eredményeként napokig haltetemek láthatók a Keleti főcsatorna szélén. E kis „kesergő” után a következő alkalommal ismertetjük majd, hogyan is lehet horoggal halat fogni — ha hagynak nekünk a „rab- sicok”. A sóstói tóban fogott 2 kg körüli süllő. Aki partra húzta: Kiszely János A horgászok paradicsoma (?) Új Kelet-információ ______ A megyeszékhely egyre szépülő bujtosi része az Örökösföldön élők körében mind népszerűbb pihenőhelynek számít. Nemcsak a gyerekek —- szüleikkel együtt — találják meg a kikapcsolódás különböző formáit e területen, hanem a sporthorgászok is, hiszen a Bujtosi-tó Örökösföld felé közelebb eső részén már „normális keretek” között űzhetik kedvenc sportjukat, hobbijukat. Az egy éve alakult Bujtos Sporthorgász és Tájvédelmi Egyesület elnökét, Albert Attilát a tó jelenéről, s a közeljövő terveiről kérdeztük. — Tavaly márciusban — első lépésként—amurt telepítettünk a Bujtosi-tóba— kezdte Albert úr.—Az idén horogérett ponty került a tóba, majd a jövőre gondolva, a túlzottan elszaporodott sárkárász ritkítására növendék csukákat is telepítettünk, illetve a nyár folyamán előnevelt amúrok találtak új otthonra a tó vizében. Egyesületünk szívesen fogadja az új tagok jelentkezését (már több mint 100 fő a taglétszámunk), akiket minden szerdán 17.00 órától 18- ig a Fazekas J. tér 20. sz. fsz. alatti irodánkban vár Békésiné Nagy Julianna. A tagdíjunk 600 Ft/év, s a hivatalos horgászengedélyek megszerzése után a területi jegyünket egy évre 4000 forintért lehet megvásárolni. A gyermek-horgászengedélyek természetesen a Bujtosi-tóra is érvényesek! Napijegyekkel is lehet pecázni, melyek 400 (felnőtt) és 200 forintba (ifjúsági) kerülnek, s a tóval szemközti Tó-büfében vásárolhatók meg. Már most szeretném felhívni a városlakók figyelmét, hogy a téli idő beálltával a halak életben tartásának érdekében egyesületünk a tó egész területén lékelni fogja a tője-' gét — a lékek meg lesznek jelölve —, s mindenki csak a saját felelősségére korcsolyázhat majd a Bujtosi-tavon! Kézilabda NB IB, nők Jobb évet szeretne zárni a Kölcsey Pontosan egy hét múlva elkezdődik a kézilabda második vonalában is a bajnoki pontvadászat. Megyénket ebben az osztályban egyedül a Kölesei DSE NYSI lányai képviselik, akik az NB I B-ben a harmadik szezont kezdik el. Mint ismert, a szimpatikus diákcsapat két évvel ezelőtt hatalmas meglepetésre újoncként ezüstérmet szerzett, ezzel szemben a legutóbbi évad nem a legjobban sikerült, mivel a 11. helyen zártak. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy több kulcsember távozott a csapattól, és a pótlásukat csak az ifjúsági együttesből tudták megoldani, de nem is céljuk profi kézilabdásokat szerepeltetni. Fullajtár András (Új Kelet) Hogyan állt össze a mostani csapat, mennyire sikerült ráhangolódni a bajnokságra a felkészülés ideje alatt, és mit várnak az új bajnokságtól? Főleg ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor tegnapi edzésükre kilátogattunk. — A fizikai képzés után, most már egyre inkább a lab- dás technikai, taktikai jellegű edzések kerültek előtérbe, és egyre több a játék — halljuk Hadobás Istvántól, a csapat edzőjétől. — Egyedüli nehézségünk a megfelelő edzőpartnerek hiánya, az edzőmeccsek lebonyolítása, de remélem, az utolsó hétre azért sikerül találnunk csapatokat megyén belül és kívül is, akikkel edzőmecs- cseket tudunk játszani. — Végül hogy állt össze a keret? — Az előző bajnokság befejezte után és a nyár folyamán jelentősen átalakult a játékos- állományunk. Nagy örömömre, de egyúttal bánatomra is, néhány embertől el kellett váll- nunk. Tóth Katalin kapus az NB I-es Vasas együttesében folytatja. A kitűnő kézilabdás ezzel végleg búcsút intett Nyíregyházának. Kocsik Viktória a szintén első osztályú Derecskére igazolt, de kettős játékengedéllyel rendelkezik, így nálunk is játszani fog, bár most sérüléssel bajlódik, de reméljük, rendbe jön a nyitányra. Jónyer Agnes befejezte tanulmányait a tanárképző főiskolán, viszont sajnálatos, hogy itt, Nyíregyházán nem tudtunk neki állást szerezni, ezért visszatért Miskolcra, egy NB Il-es csapatban játszik. Hadobás Klaudia az érettségi után Szegeden tanul tovább, így rá sem számíthatok a jövőben. Réti Renáta ugyan nem hagyott el benünket, de egy korábbi sérülése miatt még jó ideig nem tud pályára lépni. — A távozók helyére kik érkeztek? —A tehetségkutatás eredményeként 14 serdülő korú elsőst iskoláztunk be és igazoltunk le. Ők elsősorban az ifjúsági csapatunkat erősítik, az ifiből meg néhányan felkerültek a nagyokhoz, mint például Mészáros Melinda, Illés Éva, Onder Tímea, Kiss Anikó és Cserepes Angéla. Velük együtt 17 főre alakult a jelenlegi játékoskeret. Ezek: Untener Orsolya, Toma- sovszki Anita kapusok, mezőnyjátékosok: Nádasi Mariann, Szabó Valéria, Kulcsár Krisztina, Nagy Ilona, Páll Henriette, Bárány Anita, Lacz- ják Andrea, Mészáros Melinda, Cserepes Angéla, Onder Tímea, Illés Éva, Téglás Viktória, Kiss Anikó, Kocsik Viktória, Réti Renáta. — Sikerült olyan csapatot összehozni, mint az elmúlt évben, vagy talán még jobbat is? — Nagyon remélem, hogy játékban és eredményességben is jobbak leszünk. Néhány szerkezeti módosítást is próbálgatunk, gondolok itt Páll beállós, Nagy irányító játékára, vagy az átlövők cseréjére. Bízom benne, hogy fel tudunk nőni a feladathoz. —Mennyire alakult át a mezőny? — Van néhány „sötét ló” a mezőnyben, részint az NB II- ből felkerült újoncok, akik minden évben komoly meglepetésekre is képesek. Tudomásom van arról, hogy Kiskőrösön egészen jó csapat jött össze, első osztályú kézilabdásokkal megtűzdelve, akikkel éppen az első fordulóban találkozunk. Újonc még Hódmezővásárhely együttese és a Debreceni Sportiskola, de náluk is megtalálható több NB I-es szintű kézilabdás. Jó híre van a Magyar Kábelnek, akik a nyugati csoportból kerültek ide, de a korábbi mezőny csapatai is tovább erősödtek. Véleményem szerint, bajnoki címre legnagyobb esélye a TF SE gárdájának van, de aspiráns még a Szeged és a Jászberény is. —A kicserélődött és megerősödött csoport melyik helyére várod saját csapatodat? — Én úgy gondolom, hogy 14 csapatos mezőnyben az első nyolc hely valamelyikét kellene megszerezni, bízunk benne, hogy sikerülni is fog, mert úgy érzem, játékban és morálisan is erősebbek lettünk. — Az ifjúsági csapatotok az elmúlt szezonban az előkelő második helyen végzett a nagyokkal párhuzamos bajnokságban. Az új szezonban mire lesznek képesek a „kicsik" ? —Továbbra is Bertáné Pala- tics Mária edző dolgozik velük a sportiskola keretei között. Az edzőnő eddig is kitűnő munkát végzett, és nagyon remélem, hogy a tavalyi bemutatkozó szezon ezüstérme után az idén sem adják lejjebb a helyezésüket. A jó szereplés mellett talán a legfontosabb, hogy általuk folyamatos az utánpótlásunk. —Az edzői teendők mellett a DSE elnöke is vagy. így az anyagi helyzetetekről is tudsz nyilatkozni... — Nagyon remélem, hogy a bajnokságot az elképzelt színvonalon végig tudjuk vinni. A szükséges anyagiak megszerzése nem könnyű, de nem ülünk karba tett kézzel. Jelenleg is számos támogatóval, leendő szponzorral vagyunk tárgyalásban. Egyébként mi mindig, annyit költünk, amennyi pénzünk van. Új dolog, hogy Nyíregyháza város kézilabdasportjáért létrehoztunk egy alapítványt, melynek segítségével elsősorban a Kölcsey kézilabdacsapatát szeretnénk megfelelő szinten életben tartani, de a város utánpótlásneveléséhez is segítséget nyújtunk. Az alapítvány létrehozásában nagyon sokat tett Ignéci Ferenc vállalkozó, akinek ezúton is szeretném megköszönni segítségét... A Kölcsey DSE NYSI első bajnoki mérkőzését 1996. szeptember 22-én 14 órától játssza a Bujtosi Szabadidő Csarnokban, és Kiskőrös újonc csapatát látják vendégül. Gyermekröplabda Új Kelet-információ Egy nagyszerű új kezdeményezésről kaptunk hírt a napokban. A hétvégén először rendezik meg Pakson, a helyi Móra F. Általános Iskola tornatermében a I. Nemzetközi Leány Gyermekröplabda Válogatottak Tornáját, melyen első ízben mutatkozhat be a magyar leány gyermekválogatott. A nemzeti csapatban — megyénk röplabdasportjának elismeréseként — több nyíregyházi kislány is helyet kapott, illetve az edzői posztra szintén a nyíregyházi Moravszki Gyulánét kérték fel. A válogatottkeretben a keleti országrészből négy nyíregyházi játékos (Lévai Gabriella, Kovács Bernadett, Hudik Judit, Török Ágnes), valamint egy-egy debreceni, szolnoki jászberényi és egri leányzó található. A tornára utazó válogatottnak a szállást, és az étkezést a helyi rendezők biztosítják, a játékosok utazása viszont már önköltséges alapon megy, ez a gyerekeket terheli. Ám ezt is sikerült megoldani (a szülőket mentesíteni a kiadásoktól), ugyanis Maczega Márton, illetve a Nyírmartin Kft. „segítő kezének” köszönhetően az utazási gondok is elfelejtődtek. A kétnapos tornán a magyar válogatott a környező országok nemzeti csapataival méri össze erejét. „Csapágy” elment Paulik János élt 52 évet. Rideg, szomorú adatok a koporsón. Csütörtökön 13 órakor temettük el az Északi temetőben. Nagyon kevesen voltunk a koporsójánál. Biztosan nem tudták sokan, kiről is van szó. Nem tudták, hogy ő volt az, akit gyerekkorában Tintulinak hívtak. O volt az, aki a 70- es években Sóstón a ringlis- píl melletti grundon és a katlan homokjában bal lábbal, spiccel a legnagyobbat tudta rúgni. Játszott a Munkás ifiben, majd a Spartacus ifi csapatában. Fociztam vele egy csapatban, majd egymás ellen, amikor ő már nagynevű labdarúgókkal játszott együtt a nyíregyházi MEDOSZ-ban. És mindig csak balbekket játszott! Összesen két munkahelyen dolgozott. Több mint 20 évet a Mezőgépnél (itt kapta a „Csapágy” becenevet), majd később a kórházban. Szegény, de becsületes emberként ismerték. Vagabund, betyár gyerek volt, akit nagyon sokan ismertek... és mégis kevesen kísértük el utolsó útján. Rohanunk, gürizünk, nincs időnk semmire. Talán a mi temetésünkön már nem is lesz senki. Emlékét megőrizzük... Majchrovics János
