Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14 / 215. szám

Tarnavölgyi György jegyzete Plakátokat tépkedett... ...néhány ember a minap a nyíregyházi belvárosban. Nem zavartatták magukat, szemlátomást nem érdekelte őket, hogy popegyüttes felléptéről, X. Y. politikus választási ígéreteiről avagy épp a homoki durbincs tenyésztőinek üléséről tudósít az utcai médium. Ráérősen, de következetesen szedték-va- karták a plakátokat villanyoszlop derekáról, házfalról. Néztem a tisztogató hadműveletet, s egy kis időutazás ré­szese lehettem. Mintha egy papír-Trója feltárásánál asszisz­táltam volna: újabb és újabb rétegek kerültek felszínre. Egy különös históriáskönyv lapjai peregtek. Nevek, események, arcok bukkantak elő, amelyek egy része már a jótékony fele­dés homályába veszett, politikusok és más mutatványosok fellépései idéződhettek emlékezetembe, fényes csillagok, amelyek mára legfeljebb homályos pöttyök kis hazánk egén, rendezvények, amelyek emlékezetesek maradtak, kudarcos alkalmak, ahol kínos mosolyok sem mentettek presztízst. Az utcai plakát a kiváló mementója mindezeknek. Világgá kiált ezt-azt, az arcunkba harsog, a szemünk elé tolakszik. Majd eltűnik, rátelepszik egy másik réteg, másik informáci­óval, másik harsognivalóval. Az utcai plakát egy ilyen „fel­tárásnál“ persze, azt is mondja: feledékenyek vagyunk. A je­len sodrása gyorsan maga alá gyűr fontos tanulságokat, vala­hai nagy élményeket aprósággá törpít, eltemet ígéreteket, fogadalmakat, egykor szilárdnak hitt kapcsokat lazít. (Az öt­lött fel bennem: milyen is lenne, ha egy napon arra ébred­nénk, hogy az utcákon egy évekkel ezelőtti nap plakátjai néz­nének ránk mindenhol.) ...Az emberek tépkedték a plakátokat, különösképp nem izgatta őket, hogy mit tüntetnek el. Nekik azt mondták a pol­gármesteri hivatalban, hogy tiszta falakat akarnak, hát ők tet­ték a dolgukat. Az sem érdekelhette őket, hogy egy óra múl­va minden bizonnyal ott virít egy új plakát a megtisztított helyen. Kilóra lehet venni a rendőrt... ...mondja ismerősöm, olvasván az egyre szaporodó esetek­ről, melyek főszereplői olyan zsaruk, akik titkon átálltak a másik oldalra, s ez aztán ki is derült. Ez csak a felszín, teszi hozzá, s hivatkozik a magasrangúra, aki a rendőrök körében fellelhető bűnözői magatartásról beszélt. Bajban vannak az önkormányzatok, sokukat csőd fenye­geti, szórni a nyakukon a hurok - folytatja aztán, s hamaro­san ki is derül, miért épp ezeket a témákat hozza szóba. Az a gondja, hogy bár a kormány tagjainak tekintélyes része ki­cserélődött az eltelt két esztendő alatt, sajátos módon a bel­ügyminiszter kikezdhetetlennek tűnik. A helyén ül annak el­lenére, hogy az irányítása alá tartozó területeken minden van, csak rend nincs. Botrányok és tüntetések, panaszok áradata mindenfelől - mégsem esik szó arról, hogy hátha valaki job­ban csinálná. Hogy egy friss példát említsünk: hátha egy másik belügyminiszter hamarabb tett volna arról, hogy az alkalman­ként életük kockáztatásával dolgozó tűzoltók munkája ve­szélyes foglalkozásnak minősüljön. Ismerősöm beismeri, hogy ő egy naív ember. Azt hiszi, hogy a minisztereket kizárólag szakmai hozzáértés és ráter­mettség alapján válogatják. Ezt még mindig hiszi, az én cini­kus megjegyzéseim dacára is, és azt hajtogatja, hogy ideje lenne egy új belügyminisztert oda ültetni - de már érzek némi gyengeséget a hangjában. Olvastam valahol: a földgolyó mágneses sarkai időközön­ként helyet cserélnek, s bár ez bizonyos megrázkódtatással jár a glóbusz lakói számára, végeredményben nem történik más, mint hogy amerre eddig észak volt, arra most dél lesz. Ez is csak addig probléma, amíg ki nem cserélik a megfelelő helyeken a címkéket. Túlvagyunk a kormányzati ciklus első felén, immár köze­lebb van a következő választás, mint az előző. A tapasztala­tok szerint, ilyenkor szokott megkezdődni egy lassú válto­zás. Már nem hiszi el annyira a polgár, hogy akiket válasz­tott, mind olyan okosak és szépek és jóindulatúak és szakértők. Ez a kétség sok esetben bizonyossággá erősödik a ciklus vé­gére. Aztán jönnek a választások, új csapatok verik a mellü­ket, hogy az ő embereik az igazán okosak, szépek, szakértők. A polgár megint elhiszi valamelyiknek. Kezdődhet minden elölről. Van, aki ezt mókuskeréknek nevezi, van, aki demok­ráciának. Ha túl filozofikusnak találta... ...az Olvasó, amit eddig itt leírtam, hadd vidítsam fel egy kicsit azzal, hogy bevallom saját naívságomat is. Ha emlé­kezni tetszenek: egy bizonyos húsbolt gyakorlatán morgo­lódtam nemrég, hogy itt ugyanazon kezek markolják a csu­pasz húst, amelyek a pénzt számolják. Örömmel tudathattam a minap, hogy beállítottak egy pénztárost. Most azt kell el­mesélnem, hogy találtam egy helyet, ahol vagy hat húskimé­rés működik, s mindegyikben egy szál ember a hentes és pénz­táros. Én ostoba, azt hittem, egyetlen rossz példát ostorozok - s kiderül: ez a gyakorlat. A nyíregyházi piaccsamok egy­más mellett sorakozó húsboltjaiban legalábbis. Eddig se na­gyon értettem a világ dolgainak egy részét, s ez az érzésem folyamatosan erősödik... Hazai krónika Interjú Medgyessy Péter pénzügyminiszterrel Bokros-csomag után, jobb évek előtt Hajdú István (Új Kelet) Szívesen mutatnánk be la­punk hasábjain olyan embere­ket, akik jól élnek, sokkal job­ban, mint mondjuk egy évvel korábban. Az az igazság, hogy nem tolonganak a szerkesz­tőségi szobák ajtajai előtt, s eb­ben aligha mi vagyunk a luda­sak, s nem is az olvasók. Kissé belefáradtunk a nehéz évekbe, s akinek volna mire dicseked­ni, az is jobbnak látja, ha csönd­ben marad. A vágy a jobb élet, a köny- nyebb évek iránt, azért mindig bennünk van. Ha optimisták nem lennénk, talán már nem is élnénk. Lesz-e okunk örülni? Jönnek-e a jobb évek? Igazo­lódhat-e az optimizmusunk — kérdeztük Medgyessy Péter pénzügyminisztert a minap, egy sajtótájékoztató alkalmával. — Futurológiával nem fog­lalkozom, de rövidebb távra van elképzelésünk. Én úgy vélem, hogy kellett egy kis idő arra, hogy az 1995-ös sokkot meg­emésszük. Úgy gondolom, a magyar gazdaság alkalmazko­dott. Három elem miatt látok esélyt a nagyobb mértékű gaz­dasági növekedésre. Az egyik az, hogy a magyar gazdaság mindig exportorientált volt. Ehhez állami segítség is kell, de a jövő évben az állami beruhá­zásoknál 8—10 százalék növe­kedéssel számolhatunk. Igaz, Hétfőn utazik a miniszterelnök MTI A miniszterelnök és kísé­rete szeptember 16-án, hétfőn reggel indul a magyar—ro­mán alapszerződés aláírásá­ra Temesvárra. A magyar küldöttség tagjai: Kovács László külügyminiszter, Suchman Tamás ipari és ke­reskedelmi miniszter, Ta- bajdi Csaba államtitkár, So­mogyi Ferenc államtitkár, a Külügyminisztérium és az Ipari minisztérium két helyet­tes államtitkára, Szőcs Ferenc nagykövet, Szentiványi Gá­bor külügyi szóvivő, a mi­niszterelnök külügyi tanács­adója, a Miniszterelnöki Hi­vatal sajtóirodájának ve­zetője, valamint két tolmács. Temesváron Horn Gyula és Ion Iliescu román elnök szűkkörű megbeszélést tart a prefektúra épületében. Ezt követően a két tárgyalókül­döttség között kerül sor ple­náris tárgyalásra. A megbe­szélésen a román kíséretből jelen lesz az elnökön kívül Nicolae Vacaroiu miniszter- elnök, Teodor Melescanu külügyminiszter és Dan loan Popescu kereskedelmi mi­niszter. A plenáris tárgyalás után írja alá a két ország mi­niszterelnöke a magyar—ro­mán alapszerződést a pre­fektúra épületében. Ezután külön-külön sajtónyilatkoza­tot tesznek, amit a román ál­lamelnök díszebédje követ. A magyar küldöttség hétfőn délután érkezik vissza Buda­pestre. hogy ezek jelentős hányada inf­rastrukturális beruházás, de van gerjesztő ereje a többi beruhá­zásra is. A másik ilyen elem az, hogy az adórendszer módosul. A vámpótlék leépül, s ez további forrásokat jelent. Szerintem az inflációval „kommunikálva” a kamatok csökkenthetők, ami hűti a gazdaság inflációs vára­kozását, megszakítja az egy­mást gerjesztő spirált. A harmadik ilyen elem, hogy ’95-ben a fogyasztás drasztikus mértében csökkent, ebben az évben kicsit mérséklődött, de jövőre már jobb évet várok. — Ennek némileg ellent­mond, hogy az első félév gaz­dasági mutatói a vártnál gyen­gébb eredményt jeleznek... — Bízom abban, hogy az év hátralévő részében gyorsul a gazdasági növekedés, és lökést kapnak a beruházások. Igaz, hogy a bruttó hazai termék volumene csökkent, s az inflá­ció is magasabb a tervezett húsz százaléknál, de ezeket a muta­tókat együtt kell tekinteni a töb­bi jelzőszámmal. A fizetési mérleg és a központi költség- vetés helyzete lényegesen jobb, mint amivel számoltunk, s az export is 8—10 százalékkal növekszik reálértéken ebben az esztendőben. — A beruházások volumene is 7 százalékos csökkenést mu­tat! MTI Újra kiéleződhet a viszony a KDNP elnöksége és a párt képviselőcsoportjának vezetése között az Országos Elnökség szombati ülésén. A testület ugyanis meghallgatja Aépy Ta­más frakcióvezető beszámoló­ját az MDF és a Fidesz frakció­jával kötött múlt heti megálla­podásról, amelynek alapján a három képviselőcsoport közös vezérszónokot állított a zsidó kárpótlással kapcsolatos határo­zatijavaslat országgyűlési vitá­jában. Az ilyen fellépések — a KDNP elnöke és más politiku­sai szerint — a három párt összemosásához vezethetnek, ami ellentétes a keresztényde­mokraták célkitűzéseivel. Az MTI kérdésére Giczy György úgy fogalmazott: nem ellenzik a frakciók közötti egyeztetést, de a múlt heti MTI Az európai integráció ügye nem korlátozódhat politikai eli­tekre: csak akkor lehet sikeres, ha a társadalom széles körű tá­mogatását élvezi. Nem csupán „kívülről” és „felülről” irányí­tott modernizációs folyamat az integráció, hanem olyan aktív cselekvési program, melyet a magyar társadalomnak el kell sajátítania, s amelyhez meg kell szerezni a polgárok egyetértés­ét — mondta Gál Zoltán pén­teken Szegeden. A Tisza-parti városban a reg­geli órákban három helyszínen kezdődött meg az Európa-nap — Ez tény. Vizsgáljuk is az okait. Arról meg vagyunk győződve, hogy az év végéig felgyorsulnak a beruházások, s el tudom képzelni, hogy 5 szá­zalék körüli lesz a növekedés. Ami pedig 1997-et illeti: alapvető, hogy milyen a nem­zetközi konjunktúra? Európá­ban a német és a francia gazda­ság játssza a lokomotív szere­pét. Németországban gyorsuló növekedést várnak, s ez nem gátló tényező nekünk sem. — Csakhogy ott nem volt Bokros-csomag... — A Bokros-csomag lecsen­gett. Voltak előzményei, voltak következményei. Én csak azt ígérhetem, hogy Medgyessy- csomag nem lesz. Nekem sze­mély szerint a választásokig vannak politikai ambícióim, s addig már nem érzem szüksé­gét újabb megszorító csomag­nak, legalábbis a társadalom egészét érintő nagy nadrágszíj- húzásnak. — Ennyire azért nem rózsás a helyzet... — Valóban, a jövő évi gaz­daságpolitika a stabilizációt te­szi az első helyre. A gazdasági növekedés feltételeinek megte­remtésében kell többet tennünk, s ennek ára a kiadások és ezen belül a közkiadások további csökkentése. Erre van állami akarat is, de a belső mozgások is észlelhetők. megállapodás szövegét sem a frakció tagjai, sem a párt veze­tése nem ismeri. Éppen ezért k- érték, hogy Isépy számoljon be annak tartalmáról az Országos Elnökség ülésén. A testület szombaton várhatóan dönt arról, hogy továbbra is részt vegyen-e a KDNP az alkotmányozásban. Mint ismeretes, korábban ahhoz a feltételhez kötötték részvéte­lüket, hogy az alaptörvény sar­kalatos pontjairól előzetes nép­szavazást írjanak ki. Azóta azon­ban — a koalíciós pártok állás­pontjának változása miatt — új szempontok vetődtek fel, ezért az Országos Elnökség újra meg- vitatja a lehetőségeket. (A legjelentősebb változás az, hogy a koalíció már nem zárkózik el az állam szociális jellegének al­kotmányban való rögzítésétől. Mint ismeretes, a KDNP többek között e kérdésről akart referen­dumot kiírni.) programja. Az Országgyűlés el­nöke a városházán tartotta a ren­dezvényt megnyitó előadását. A későbbiekben beszédet mond egyebek között Hans Beck, az Európai Unió Bizottsága ma­gyarországi képviseletének vezetője, Orbán Viktor, az Or­szággyűlés Európai Integrációs Bizottságának elnöke, valamint Szent-Iványi István, a Külügy­minisztérium államtitkára. Az európai jogharmonizáció a témája a szegedi József Attila Tudományegyetemen rendezett konferenciának, melynek elő­adói között beszédet mond Vastagh Pál igazságügyi mi­niszter is. ÚJ KELET \ Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Már megint egy remek megoldás, úgy fejlesztik az egyik budapesti telefonköz­pontot, hogy közben — és utána még hónapokig — tel­jes legyen a káosz... Azért nem szerelik be az új számokat bemondó auto­matát, mert annyiba kerülne, mint maga az új központ. Az a Matáv zseniális ja­vaslata, hogyha valaki tartó­san nem talál valakit, akkor hívja fel a tudakozót, mert lehet, hogy a szám megvál­tozott... Rendben. Annál is inkább, mert a rengeteg hí­vás jó bevétel lesz a Ma­távnak. De kérdem én, mi a gutát csinál majd az a kül­földi, aki életre-halálra kere­si majd magyar ügyfelét, mert az „nem veszi fel a kagylót”? Mindenesetre a lényeg az, hogy a Matáv kellőképpen bebiztosította magát: a fel­merülő problémák anyagi konzekvenciáiért semmilyen felelősséget nem vállal. Nosza, fejlesszünk! Ad­junk neki, hadd szóljon... Ki mit nem tud? Palotai István (Új Kelet) Mi van? Ki halt meg? Ki­nek van mumpsza? Kérdez­hettük joggal a kisvárdai rapbanda, a H40 operett szín­házi debütációja alkalmával a Ki mit tud? harmadik elődöntéjében. Nem azért, mert nem volt mit hallgatni, hanem éppen azért, mert lett volna mit. Színe tár Miklós na­gyon is jó helyen tapogató­zott, amikor azt mondta, hogy a színházterem akusztikája nem megfelelő. Valóban ez a helyzet, hiszen a terem hall­hatóan visszhangzott, és pont ez a visszhang kente szét a prozódiát, és az artikulált hangzást, amit Szinetár maga is hiányolt. A H40 szövege valóban ér­telmes, és a mai ifjúság — sajnálatos — életérzéseit fe­jezi ki. Ha mélyen ütnek ezek a szavak, az csak azért van, mert igazak, és valahol lelki­ismeretünk védekezik elle­nük. Lehet idegen a stílus va­lakitől, azonban minél kelle- metlenebbül érzi magát, va­lószínűleg annál vétkesebb. A nem éppen fiatal zsűri döntésével a magam részéről mélyen nem értek egyet, és csak annyit mondhatok, hogy nyugodtan hagyatkozhattak volna az egyedül könnyűze­nei szakember—Victor Máté — véleményére... A bejuttatott dunaszer- dahelyi zenekar — amelyről mint kiderült, nem is zenekar, hiszen csak a nóta ment élő­ben — igazi avitt, „púró- zenét” játszott, bár tény, hogy énekesük valóban kiemelke­dően jó. A hallottak alapján tiszta szívvel ajánlhatom, hogy vegyük fel a telefont, és tár­csázzuk a 06-60/505-407-es számot, szavazzunk a kisvárdai srácokra. Éleződő ellentétek Európa-nap Szegeden

Next

/
Oldalképek
Tartalom