Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-13 / 214. szám
UJ KELET Péntek, 13 1996. szeptember 13., péntek 9 Nyíregyházi babonaköröl; Bagoly Gábor, tavaly még a Nyíregyházi FC-ben játszott a most élvonalbeli Debreceni VSC- s labdarúgó: — Teljesen hidegen hagy az, hogy ma milyen nap van és hányadika. Amikor korábban is voltak „péntek tizenharmadikák”, erről zengett a tévé és a rádió, erről beszéltek az utcán az emberek, emiatt szerintem nincs olyan ember, akihez nem jutott volna el a hír. Ugyanakkor én az a típus vagyok, hogy elraktározom magamba azt: van ilyen is és kész. „Babona-ügyben” sem szolgálhatok különösebb érdekességgel, csupán az jut az 13? Jézus Mária! De hiszen az nekem szerencsés napom! Február 12-én, csütörtöeszem- be, hogy minden bajnoki mérkrőzés előtt meghagyom a kör- szakállam. Ismerek olyan labdarúgót, aki teljesen megborotválkozik minden hasonló fellépés előtt, én egy kicsit „kozmetikázom”... Legközelebb vasárnap reggel időszerű a művelet, hiszen aznap rendkívül fontos mérkőzést játszunk az MTK-val, a bajnokságot százszázalékos teljesítménnyel vezető fővárosi csapattal. Az az érzésem, hogy Garamvölgyi Lajos edző bizalmat szavaz nekem a kezdő tizenegyben. Nagyszerű lenne... Remekül érzem magam Debrecenben, lassan majdnem olyan jól, mint Nyíregyházán. Másfél hónapja volt az esküvőm, azóta edzés edzést követ, nincs időnk nászútra. Talán majd télen. Elküldjük magunkat melegebb éghajlatra... *** Kovács Rita, Európa- bajnok, világkupagyőztes úszó, olim- pikon: Kedvelem a tizen- hármas számot, kellemes élmények jutnak eszembe róla. Amikor tavaly augusztus 19- én megnyertem a kontinensviadalt, a tizenhármas volt a rajtszámom. Számomra ez azóta is kabalát jelent, ugyanazt az úszósapkát veszem fel azóta a versenyeken, és bizony,jól bírja a gyűrődést... Korábban mindig csak elsiklottam afelett, hogy „péntek tizenharmadi- ka”, most sem hoz lázba különösebben ez a dátum, viszont a tizenhármas szám, amint említettem, annál inkább. A kabalákat, a játékállatkákat sokra tartom, az a hat, amelyik az ágyamon hever, egytől kön születtem. Mikor el akartam készíteni a horoszkópomat, és kérdezgettem édesanyámat, hogy pontosan hány órakor is jöttem a világra, csak hímezett, hámozott, majd töredelmesen bevallotta, hogy tulajdonképpen már 13. volt, azaz péntek 13., csak nem akart megijeszteni... Tehát péntek 13-án születtem, méghozzá burokban. Hajam, az volt, ellentétben a mostani állapottal. Rettenetesen babonás vagyok. De állítom, hogy akinek sok az életében a bizonytalansági tényező, mind így akarja a száz százalékot bebiztosítani. Főleg egy színész! Nem muszáj hozzá nagy dolog, elég egy csekélység, és az „angyal már nem száll át a színpadon”... Amuletteim és tárgyaim vannak, melyek roppant jelentőségűek az életemben. Például kaptam ré- ges- régen egy Lour- e s b ó 1 származó keresztet. Nem vagyok vallásos, de hiszek Istenben, és ha ez valami oknál fogva nincs nálam, roppant rosszul érzem magam. A nyakamban egy Nagy Sándor érme lóg, ő is Vízöntő volt, mint én. Ez nem azt jelenti, hogy meg akarnám hódítani az egész világot. Nekem elég lesz a háromnegyed része is. Amikor a Hegedűst játszottuk, minden előadás előtt bementem a színpadra, és megcsókoltam a deszkát. A leejtett szerepre én is rálépek, mint minden színész, ha azt akarja, hogy sikere legyen; és ha valamit otthon felejtek, amiért egyig kedves emléket idéz fel bennem. Trixi (ez egy fóka), Issy (az atlantai olimpia kabalafigurája) és a kis víziló nélkül el sem indulok versenyezni, „ők” hárman hű társaim. A másik három ágyon lakó: egy méretes plüss oroszlán, egy bohókás kutya és delfin, aminek sípolni is tud az orra. Aranyos társaság... A babonákat illetően eddig nem ért váratlan, peches dolog, különben is szerencsésnek tartom magamat. Hetey László, a Móricz Zsigmond Színház örökös tagja: Pén- t e k fekete legyen, fiú legyen és egy. Mit tesz Isten, egyik este jön a loncsos cicamama, a ka gazdaj zino, és házi- a a nyíregyházi Já- ___aszinó üzletigazgatója, Horovitz János. vissza kell mennem, amikor hazaérek, leülök. Aztán indulok dolgomra. A fekete macska után a hátam mögé köpök, különben nekem a fekete macska is szerencsét jelent. Egyszer volt egy szerencsétlen kismama macskám, és csak azon imádkoztam — mivel tudtam, hogy a születendő kismacskákat nekem kell majd elpate- rolni cser. Borzasztó kényes vagyok rá, amikor utazom valahova, hogy először férfi kívánjon jó utat. Ilyenkor kerülöm a nőket. Határozottan állítom, hogy nem vagyok babonás, csak vannak bizonyos saját szertartásaim! A szerencse, de mindenesetre a szerencsejáték egyik fontos o 11 - hoNem kell félni a rontástól Berki Antal (Uj Kelet) _ A felvilágosult ember nem törődik a középkori babonákkal Nem zavarja, hogy ma péntek van és tizenharmadika, csak nevet az ilyen maradi dolgokon. Inkább ki sem tesz? lábát az utcára, csak nehogy valami szerencsétlenség érje. Ha mégis el kell hagyni a biztonságot nyújtó lakást, jó ha felkészül bizonyos dolgokra. Ha kéményseprőt iái, automatikusan megfogja kabátgombját, és sietve elmormolja; „Kéményseprőt látok, szerencsét találok”. Nem tudja szegény, hogy ez így semmi? I se ér. Aki igazán fel világosuk, a:i ismeri a szabályt: addig kell menni, amíg nem találunk egy vakablakot, persze ha közben elengedjük a gombot, hiába van vakablak, akkor nem lesz szerencsénk. Nagyon nagy szerencsétlenségei jelent, ha valamit otthon felejtünk, és vissza kell menni- érte. Ha így történne, ne estig gedjünk, van megoldás a rontás elhárítására; amint hazaértünk, üljünk le számoljuk hetet, és biztos hogy elhárítottuk az átkot fejünk felől. Bizonyos szakértők ezt túl egyszerűnek tartják, azt tanácsolják, hogy Öltözzünk ár tetőtől talpig, és akkor biztos, hogy nem az otthon fele jtett tárgy miatt mentünk vissza, hanem mert nem tetszett a reggel felvett ruha. Egyes embereknek hosszú időre képes elvenni kedvét a fekete macskává! történi taláíko- | zás, Először is, nem minden fekete macska jelent rontást, de van megoldás! Álljunk meg' Várjuk meg, imig egy járókelő áthalad a macska által gerjesztett szerencsétlenséget hozó vonalon, ás akkor az átok hatása megszűnik, mi nyugodtan folytathatjuk. tov ább utunkat, A felvilágosult, művelt embernek nem j kell tartani' hotim átokhozó jelenségektől, men a fentiekből k j kiviláglik, mindenre van megoldás, és letesz elém valami fekete hurkát. Bejött. Egy volt, fe- kete, kandúr é s h a - talmas. Nem is kellett kia- kolbólítanom. Különben a felkopogás egy roppant fontos dolog. Szakszerűen kell csinálni. Fán, alulról felfelé, bal kézzel és a negyedik. azaz a gyűrűsujjal. Aki a középső ujjával csinálja, az pan— Mennyire szerencsés ' ön, akinek nemcsak szórakozás, d e munka is a minden napokban a sokak által áhított szerencse? — Szerencsés vagyok, mert van egy szép fiam és a munkámban is sikeresnek érzem magam. Fiatalon jutottam kedvező beosztásba és ekkorra mindent sikerült elérnem, amit terveztem. Babonás nem vagyok, a fekete macska ugyanolyan állat számomra, mint bármilyen más színű. Kiskoromban gyűjtöttem a négylevelű lóherét, de erről már elég régen leszoktam. A ilyen különleges napokon azért szívesebben kísértem én is Fortuna isten- asszonyát. — Mennyire vagyunk mi, magyarok szerencsések? — Nem attól függ ez, hogy milyen az ország gazdasági helyzetete vagy életszínvonala. Vannak olyan emberek, akik meglátják és meg- szer- zik dék- b a n , akkor meg kell szúrni vele az illetőt, mert különben rettenetesen nagy harag lesz belőle. Gombot fólvarmi maga- mom nem hagyok, mert akkor a szegénység is rámvarródik. Kivéve, ha a bal kezem kisujját bekapom, és a fogaim közé szorítom, amíg varrnak. Ez valamit esetleg segíthet. A pókot este otthagyom, ahol van. Reggel meg jöhet a Chemotox... betalálkozunk a szerencse fekete lovagjaival. Péntek, 13. Van akinek szerencsés, van akinek szerencsétlen nap lehet a mai, de legtöbben számon tartjuk e ritka egybeesését a dátumnak. Kolló János már több mint egy éve viseli magán a „szerencse mundérát”, de nem sorolja magát a babonások közé. — Nekem ugyanolyan ez a nap, mint a többi. Az emberek viszont nagy örömmel fogadnak, mindig kérik, hogy megérinthessenek, hátha így nagyobb sikerük lesz a totón, a lottón, vagy akár az életben. Nemtar- t o m maszeren esésnek mondott lehetőségeket, de vannak, akik észrevétlenül elmennek mellette. Mindegy tehát hol élünk. —Volt-e mostanában igen nagy nyeremény, szerencsés nap a kaszinóban? — Nemrégiben kétmilliós nyereménnyel tért haza egyik vendégünk, de ez nem ritka eset nálunk. A jack pot-on (nyerőautomata) három év alatt nem jött még ki a négymilliós nyeremény, amit már nagyon várunk. Nagy slusszpoén lenne, ha ezen a szerencsés napon lepné meg egyik játékosunkat a „félkarú óriás”. — Szeptember 13-án, pénteken tartogatnak-e meglepetést a já- tékoskedvűeknek ? — Minden látogatót pezsgővel fogadunk ezen az estén, és 22 órakor egy 400 ezer forint értékű motorkerékpárt sorsolunk ki. Tapasztalatom, hogy ma már inkább a sze- rentan szerencsésnek, de egészséges vagyok, van állásom és ez a mai világban már szerencsének is mondható. — Mién tartják a kéményseprőket a szerencse küldötteinek? —Régen az emberek nagyon féltek a tűztől, és mindig várták, hogy ellátogasson évente néhányszor nádtetejű házacskájukban a szinte családtagként szeretett kéménykotró, és megnyugtassa őket, hogy nincs veszély. Innen a megbecsülés, ami máig is tart. Szabó Tünde, a Móricz Zsigmond Színház örökös tagja: — Hát, elég rettentően babonás vagyok. Hiszek a dolgok és a tárgyak összefüggéseiben, mert ugye azt senki sem tagadhatja, hogy ezek hagyományok, amelyek évszázadok, évezredek alatt alakultak ki. Márpedig ha ennyi ideig életképesek voltak, valaminek kell lenni bennük. Ha szúró- vágó szerszámot adok esett a - pok közé sorolják a 13-a és péntek találkozását, és ilyenkor többen kísértik a szerencsét a nyerés reményében. Kéményseprőt látok, szerencsét találok — hangzi a gyennekversi- ke, de sokan a felnőttek közül is gyorsan gombunk után nyúlunk és vakablak után kutatunk, ha szemA képeken balról jobbra, fent: Bagoly Gábor, Kovács Rita, Hetey László, lent: Horovitz János, Kolló János,Szabó Tünde A fotókat Bozsó Katalin és Racskó Tibor készítette
