Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-12 / 213. szám
UJ KELET— ÍSzülői gondok szeptemberben Pacsemú pa ruszki? Palotai István (Új Kelet) A közelmúltban már foglalkoztunk lapunk hasábjain a kérdéssel, mennyibe kerülnek így tanévkezdéskor a tanszerek? Most ugyanezt kutattuk a tankönyvek „frontján”. Gyakorlati tapasztalataink szerint egy alsó tagozatos általános iskolás tankönyvei potom négyezer forintért vehetők meg, és azért „csak” ennyiért, mert az állam hozzátesz még kilencszázat. A felső tagozatosok szülei egy ezressel számolhatnak többet, azonban ha a gyermek éppen ötödikbe megy, az rossz ómen, mert a sok új tantárgy, valamint az atlaszok miatt jó, ha hatezeregyszázból kifutja... A szakmunkásképzők és a szakközépiskolák diákjai az első évben mintegy 14 és 25 ezer forint kiadásra számít*- hatnak. Főleg a szakmai könyvek, a nyelvkönyvek és a számítástechnikai kiadványok drágák! Ha ezekhez hozzáadjuk a tanszerek és az iskolai ruhák árát, bizony az említett összeg duplája jön ki... Vannak jó példák is. Biliben az előző évfolyamok tanulói átadták könyveiket a kisebbeknek, így legalább ezzel is kevesebbe került a tanévkezdet. A máriapócsi ön- kormányzat — mint tehetősebb „cég” —, megvásárolta a könyveket a kisdiákok helyett. Sok szülő fejezte ki telefonon nemtetszését szerkesztőségünknél amiatt, mert az általános iskola befejeztével a gyermeknek más nyelvet kell tanulnia a középiskolákban, így nyelvkönyvei (és gyakorlatilag az addigi nyelvtanulás is) kárba vész. Ez, valamint az a hír — ami széltében- hosszában terjed a városban, miszerint az egyik nyíregyházi szakközépiskolában az orosz az egyetlen tanulható nyelv, méghozzá kötelező érvénnyel (!) — késztetett rá, hogy néhány igazgatónak feltegyük a vonatkozó kérdéseket... Csepei Lajosné, az Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese azt a választ adta, hogy náluk az élelmiszeripari — tehát az élelmiszer-tartósító, a sütő, a molnár, a húsfeldolgozó, valamint a tejtermékgyártó szakon nincs nyelvoktatás. A pék—cukrász kétszakos képzésben viszont németet és franciát tanítanak. Teszik ezt azért, mert a Magyarországon használatos gépek ezekről a nyelvterületekről érkeztek, így kezelésükhöz ajánlatos e nyelvek ismerete, illetve azért is, mert sok végzett diák Németországba megy dolgozni. Mező Gyula, a Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója elmondta, hogy náluk a szakközépben angolt, németet, oroszt, valamint olaszt oktatnak, a szakmunkásképzőben az egyik osztályban németet, a másikban pedig oroszt. Kijelentette; az önkormányzati finanszírozás rendszere nem engedi meg (anyagilag), hogy több nyelvet tanítsanak, de a helyhiány is akadály lenne. — Mellesleg meg vagyok róla győződve, hogy itt, Szabolcsban a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozók kell hogy tudjanak oroszul. Az általános iskolából hozott nyelvtudásról csak annyit, hogy a gyerekek ugyanúgy tehernek érzik az idegen nyelvek tanulását, mint régen az oroszét, tehát — tisztelet a kivételnek — jóformán semmit sem tudnak, ezért aztán nem igazán lehet nagy veszteségről beszélni... Kicsik a nagyokért K.Z. (új Kelet) _________ A hét megyében üzemeltető Tiszántúli Gázszolgáltató Rt. (Tigáz) 263 részévényes települése tavaly augusztusban döntött arról, milyen kritériumok mellett kérik vissza az értékpapírokat. A többség — 165-en—úgy nyilatkoztak, hogy nem a lakosság, hanem a nettó gázvagyon alapján kérik a 6,8 milliárd forintot érő részvényeket. Ez az elosztási módozat a kisebb lakosszámú településeknek kedvez, a szabolcsi polgármesterek nem is támogatták. Megyénk — Manyi néni, jó hírem van! Régen nem láttam már ilyen alacsony januári gázszámlát..! önkormányzatai ugyanis így több mint 100 millió forinttal járnak rosszabbul, 700 millió jut a térségnek. A érintett 26 település polgármestere megállapodott, hogy a kedvezőtlenül járó városok számára a kisebb települések a megkapott részvények egy részét visszaforgatják, számukra átadják. A polgármestereknek szeptember 30-áig kell ismételten nyilatkozni, hogy a részvények elosztásának mely módozatát támogatja. Információink szerint a szabolcsi települések ismételten a lakosságarányos változatot támogatják. Megyei krónika 1996. szeptember Szabolcsi résztvevő a tűzoltótüntetésen Torgyán Józsefet kifütyülték Czirják Péter főtörzsőrmester Czirják Péter főtörzsőrmester húsz éve tűzoltógépkocsivezető. Ha a szükség úgy hozza, neki is ugyanúgy be kell állni a sorba és oltani a tüzet, menteni a menthetőt. Most, amikor megkapták az ígért fizetésemelést, havi nettó bére még a huszonhétezer forintot sem éri el. Folyamatos munkarendben, éjjel-nappal, vasárnap-ünnepnap szolgálnia keli. Amikor nem tüzet oltanak, vagy éppen a gépeket tartják karban, akkor kimeszelik a körletet, vagy csempézik a falat. Akad teendő bőven. Fekete Tibor (Új Kelet) A főtörzsőrmester sok bajtársával együtt úgy érezte, elég a hitegetésből, az ígéretekből, és a Parlament elé vonultak tüntetni. A demonstráció másnapján a nyíregyházi tűzoltólaktanyában beszélgettünk mindarról, ami a híradásokból kimaradt. — A külső szemlélőnek úgy tűnt, kevesen mentek el a Parlament elé demonstrálni. Mi lehetett az oka? — A kezdetkor még az is bizonytalan volt, hogy egyáltalán megtartjuk-e a demonstrációt. Később szépen sorban egymás után megérkeztek az ország minden részéből a tüntetők. Csak a szolgálaton kívüli dolgozók tudtak jönni. Becslésem szerint körülbelül nyolcszázan lehettünk a Kossuth téren. Megmondom őszintén, több résztvevőre számítottunk. — A tavalyi tüntetésnek csak felemás eredménye lett. Miből gondolták, hogy most több sikerrel járnak? — A kormány az elmúlt évi ígéreteinek csak a felét teljesítette. Adott is, meg nem is. Szakszervezetünk már évek óta azért harcol, hogy munkánkat úgy ismerjék el, mint veszélyes üzemben folytatott tevékenységet, és ezért kaphassunk pótlékot. Erre is csak ígéretet kaptunk. Ráadásul a tizenkilenc és fél százalékos béremelés (nettó áron csak 14—15 százalék körüli) is az infláció alatt marad, tovább csökken reálértéken a jövedelmünk. — Egyes vélemények szerint ellentétek lappangnak a parancsnokok és a beosztottak között, melynek egyik legfőbb oka a bérfeszültség. Mi ebből az igazság? — A munkából adódó vitáink vannak, és ki ne szeretne több fizetést. Az azonban nem igaz, hogy ellentétek lennének a vezetőink és közöttünk. Úgy érezzük, nem a főnökeinken múlik, hogy mennyit viszünk haza a borítékban. Ők a tőlük telhetőt megteszik. Nem az ő hibájuk, mert több éve elmaradt fizetésemeléseket nem lehet egyik napról a másikra pótolni. — Mennyire volt egységes a tüntető tömeg a Kossuth téren? — A követelésekben egyetértettünk, eltérés inkább a hangnemben volt. A többség kevésbé volt olyan türelmes, mint mi szabolcsiak. Ilyen transzparenseket lehetett látni: A tűzoltó mindenkin segít, rajtunk ki fog?, vagy A munkánk magas szintet követel meg, a bérünk mégis kevés! A belügyminiszternek többen is felajánlották, hogy cseréljék meg a fizetésüket. Ilyen kevés jövedelem mellett az embert szinte rákényszerítik a feketemunkára. A szolgálat letöltése után még muszáj valahol mellékjövedelem után néznünk, mert ebből a pénzből nem lehet családot eltartani. Ugyanakkor jogosan várják el tőlünk parancsnokaink, hogy a szolgálatra kipihenten, nyugodt idegzettel jelentkezzünk. Nagyon nehéz összeegyeztetni a két dolgot. Ezért van az, hogy aki közülünk eléri az ötvenéves életkort, kéz- zel-lábbal igyekszik nyugdíjba menni, és az egészségi állapota sem bírja a folyamatos szolgálatot. — A demonstrációnak volt egy olyan része, amikor Torgyán József pártelnök odament a tüntetőkhöz. Mi hangzott ekkor el? — Nem voltam a közvetlen közelében, de annyit tudok, hogy tavalyi tüntetésünkkor nagyon szépeket ígért, amiből semmi sem valósult meg. A tűzoltók számonkérték a be nem tartott ígéreteket. Torgyán József még azt is letagadta, hogy valamit is mondott legutóbb. A pártelnök „hátra arcot” csinált, és visszament a Parlament épületébe. A tömeg egyszerűen kifütyülte. Az állatoknak enni kell! Három évvel ezelőtt Nyíregyházán megalakult az Állatbarát Alapítvány, azzal a céllal, hogy a gazdátlan, kóbor állatokat el- helyezzék. Az elmúlt években átlagosan háromszáz—négyszáz kutya talált ily módon gazdára. A menhely működéséről, terveiről és gondjairól Inántsy Sándor, az Állatbarát Alapítvány titkára beszélt. Sikli Tímea (Újtelet) — Legnagyobb gondunk a pénztelenség, az otthont jószerével adományokból tartjuk fenn. Többször kértünk már segítséget az önkormányzattól egy fix költségvetési támogatásra, de eddig még nem kaptunk biztató választ. Az állatoknak azonban mindennap enni kell adni, gondozóiknak is havonta jár a munkabér. — Hány állatról kell gondoskodnia az alapítványnak? —Jelenleg nyolcvan kutya és húsz macska él kint Nyíregyháza-Sóstóhegyen, a Feketedűlőn. — Milyen eszközökkel próbálják felhívni a figyelmet a gazdátlan állatokra? — Új kezdeményezés az a rajz- és fotópályázat is, melyet hat—tíz, illetve tíz—tizennégy és tizennégy—tizennyolc éves korosztályúaknak írtunk ki. A pályamunkák témáját természetesen az állatok adják, ehhez alkalmazkodik a cím is: „Állat- védelem — ahogy Te látod”. A rajzok tetszőleges technikával készülhetnek, de a hátoldalra fel kell írni a pályázó nevét és címét. A fotók nagysága sincs meghatározva, csak a témáról kell hogy szóljanak. A munkákat október 25-éig kell beküldeni az iroda címére. Az eredményhirdetés minden kategóriában november 2-án délután két órától lesz a sétálóutcában. — Miben tudnak még segíteni az állatbarátok? — Szeretnénk aktivistákat is bevonni munkánkba, éppen ezért szeptember 27-én délután öt órától Nyíregyházán, a művelődési házban megtartjuk az Állatvédő Liga alakuló ülését. Felnőtteket, gyerekeket, időseket és fiatalokat egyaránt szívesen látunk, hiszen minden segítő ötletre szükségünk van. 12., csütörtök 3 Megyénkről írták —---------------------—-Js Go mbás Sándor Ferenc------------------------------------|9 A Színház augusztusi számában kiemelt helyet kapott a Móricz Zsigmond Színház. Nánay István: Nóra és Mihály címmel az elmúlt évadból két előadás értékelésére vállalkozott. Ibsen Nórája olyan kérdésekre keres választ: Mi késztet egy fiatal rendezőt arra, hogy színre vigye a ba- baház-szindrómát? Van-e rá befogadó napjainkban? Hogyan sikerült a megvalósítás? A dramatizálás lehetetlenségének, reménytelen vállalkozásnak ítéli Szerb Antal: Utas és holdvilág című esszéregényének színpadra állítását. Megfogalmazza kritikai észrevételeit, hiányérzeteit, de megállapítja, hogy „mégis hat az előadás. A titok nyitja Szerb Antal”. Rendezők a Rokonokról címmel, szintén ebben a lapban egy szakmai beszélgetést találunk. Olyan rendezők nyilatkoznak Móricz darabjairól, és azok színpadra állításáról, akik már rendezték azokat. A nyíregyházi interpretációk is szóba kerültek. A Magyar Mezőgazdaság 33-as számában A kisvárdai malomtörekvések címmel a molnárok már-már megoldhatatlannak tűnő pénzügyi gondjairól olvashatunk. A privatizált, középkategóriájú kisvárdai üzem nagyon jó földrajzi környezetben létesült, és korszerűnek minősíthető. Az új és megnehezült gazdasági-piaci környezetben csak a legjobbaknak van fennmaradási esélyük a malomiparban is. A kisvárdai malom- és takarmánykeverő ezek közé tartozik a szerző szerint. Az Ethnographia című néprajzi folyóirat augusztusban megjelent számában Szatmári, beregi sütőházak és nyári konyhák címmel találunk érdekes tanulmányt. A cikkből kiderül, hogy a néprajzi szak- irodalom eddig csak érintőlegesen foglalkozott a témával. Még a Néprajzi Lexikon sem különíti el e két épülettípust. A tudományos igénnyel írt szakcikk rendkívül olvasmányos, gazdagon illusztrált, és a végén gazdag irodalom- jegyzéket is kínál az érdeklődőknek. Uj kiállítás Új Kelet-információ Ma délután öt órakor nyitják meg a nyíregyházi művelődési központban Hans Gustav Edőcs Hortobágy; Puszta — állatok — emberek című fotó- kiállítását. A művész a burgenlandi Kismartonban él. Huszonegy éve csak a fényképezésnek és az utazásnak hódol. Közel kétszáznegyven kiállításából több mint nyolcvanat Magyarországon rendezett. Bemutatkozott többek közt a bécsi Künstler- hausban, a budapesti Néprajzi Múzeumban és a hamburgi Állami Fotógalériában is. Megkapta a Pro Cultura Hungarica plakettet és a Burgenlandi Tartományi Művészeti Díjat. Tagja az Osztrák és a Német Fotóművészek Szövetségének és a Bécsi Művészháznak. Nyíregyházán az érdeklődők abból a sorozatból láthatnak ízelítőt, amit Edőcs a debreceni Déri Múzeumnak ajándékozott.
