Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-10 / 211. szám
UJ KELET Ellopott kéziratok MTI A katalán csendőrség rajtakapott és őrizetbe vett öt izraeli állampolgárt, köztük egy rabbit, akik rendkívül értékes, héber és latin nyelvű ősnyomtatványokat és kéziratokat loptak el a kata- lóniai Montserrat bencés apátságból. Az ellopott könyvek között volt a XVII. századi „Bibliotheca magna rabbinica” is. A lefülelt tolvajok közül négyet nyomban szabadlábra helyeztek, pedig feltehetően ők loptak el júliusban kilenc más értékes könyvet — öt héber és négy arab nyelvű, aranyozott mi- niatúrákkal ékes kéziratot— is, amelyek után az Interpol nyomoz. Felmerült a gyanú, hogy az illetők nemzetközi banda tagjai, amely ilyen értékes kéziratokat Közép-Keletre csempészésére szakosodott —jelentette a spanyol sajtó. A kihallgatás során a tolvajoknál találtak hét héber nyelvű könyvet, amelyeket vélhetően Németországban loptak. A őrizetbe vettek közül csak az—útlevele szerint cipész — 37 éves Abraham Alomot tartóztatták le„ mert az ellopott kéziratok az ő birtokában voltak. Szabadlábra helyezték viszont Elijahu Zejtuini 43 éves rabbit, aki a Tel Aviv-i Héber Tanulmányok Központjának munkatársát, 31 éves feleségét, Eszter Gaont, és a két 37 éves „fotóst”: Hájim Joszifont és Abraham Aszurt. A tolvajok júliusban a rabbi segítségével jutottak be az apátság könyvtárába, ahol — mint mondták — könyveket akartak lefényképezni. Az apátság 80 éves héber szakértőjének élemedett korát kihasználva eltulajdonítottak kilenc kéziratot. Nyilván azt hitték, hogy nem is vették észre a lopást, mivel most újra engedélyt kétek újabb könyvek lefényképezésére. A csendőrség azonban már várta őket, és csapdát állított: a civilruhás nyomozók rajtakapták és letartóztatták őket. Birtokukban öt kéziratot találtak náluk: három héber nyelvű könyvet a XVI. XVII. és XVIII. századból, valamint két latin nyelvű, 1475-ből illetve 1481-ből származó ős- nyomtatványt. Az esetet ismertető katalán napilap, a La Vanguar- dia közölte a madridi izraeli követség nyilatkozatát, amelyben a képviselet elhatárolta magát az akciótól, és leszögezte, hogy semmiféle kapcsolatban nem állt a tolvajokkal. Manuel Jorba, a Katalán Nemzeti Könyvtár igazgató- ja szerint az ilyen ritka könyveknek és kéziratoknak nagyon nagy piaca van a gyűjtők körében. Úgy vélte, hogy az ellopott könyvek a közel-keleti kulturális övezetben talán jobban értékesíthetőek, de nem tartotta kizártnak, hogy a rablás mögött valamiféle kulturális, vagy vallási indíték, s nem a pénzszerzés szándéka állt. Jelcin szenvedélye MTI Korábbi teniszsikerei után a szívműtétre váró Borisz Jelcin — az orosz elnök környezete szerint — az utóbbi időben a vadászatban jeleskedik. Mi több, az elejtett vadakból készült étkekkel vendégelte meg a hét végén német barátját, Helmut Kohl kancellárt zavidovói rezidenciáján. Jelcin vadászszenvedélye, csakúgy, mint a Kohl- látogatás idején állítólag tervbe vett, de a rossz idő miatt elmaradt, közös horgászat kapcsán feltételezhető elnöki vonzódás a halakhoz eddig elkerülte a még oly éber Kreml-szem- lélők figyelmét is. Ezért keltett feltűnést a hét végén az Interfax hírügynökség Jelcin környezetére hivatkozó jelentése, amely szerint az elnök az elmúlt héten 40 (!) vadkacsát lőtt és elsőre leterített egy kétmázsás vaddisznót. Az ebből készült áfonyás sült volt állítólag a zavidovói ebéd fénypontja. Moszkvában ugyan némi kétellyel fogadták a vadászsikerek hírét, csakúgy mint a frissen kinevezett elnöki szóvivő egyik-másik kijelentését, így például azt, hogy Jelcin legutóbbi eltűnése idején azért ment el Valdajba, hogy megnézze, lehet-e ott pihenni. Mindamellett elképzelhetőnek tartják, hogy — a tévében jól láthatóan a korábbinál is nehezebben mozgó, fújtatva lélegző—Jelcin feléledt régi szenvedélyéről van szó. A lelkes vadász néhai pártfőtitkár Leonyid Brezs- nyev idején a szovjet pártvezetők ugyanis szinte kötelezően hódoltak Dianának, a vadászat római istennőjének. Jelcin idején eddig a tenisz volt a menő a Kremlben. Rossz nyelvek szerint a fehér sportnak sok ember köszönhette karrierjét. Ez ugyanis Jelcin, az egykori Szverdlovszk megyei párttitkár kedvenc sportja. Igaz, betegsége miatt rég nem vett ütőt a kezébe, noha olyan illusztris játékos ajánlkozott legutóbb partneréül, mint Stefi Graf. A vadászat manapság alighanem testhez állóbb. A kiváltságok ellen küzdő Mihail Gorbacsov idején hanyatlásnak indult ugyan a zavidovói vadaspark, ám azért ma is vannak, aki tudják, miként kell úgy a magas rangú vadászok elé hajtani a vadat, hogy ne lehessen elhibázni. Brezsnyev idején egyébként még kínosan ügyeltek a vendégek sikerélményére: a szájhagyomány szerint könnyűbúvárok álltak készenlétben, akik mesterien akasztották a halakat Brezsnyev vendégeinek horgaira... Panoráma 1996. szeptember 10., kedd Négyezer kilométer a szfinx földjén I. Az Alföldről a Nílus vidékére Az expedíció útvonala Kangúr Tibor Hát megint itt állunk! Várjuk a beszállási engedélyt Ferihegy indulási oldalán. Ugyanolyan hőség, ugyanazok a kissé idétlen viccek, zavart mosolyok, összeszoruló gyomrok, mint tavaly nyáron. Ismét csak egy könyvekből, diákról, térképekről ismert országba készülődünk. A nem elhanyagolható különbség az, hogy gépünk a felszállás után most nem a jeges észak, Izland felé veszi az irányt, hanem a forró délnek, Afrikába, Egyiptom felé fordul. De miért éppen a sivatagi országba tart — pontosabban repül — mindenre elszánt fiúkból álló csapatunk? A történet még tavaly kezdődött. Az augusztusban is fagyos izlandi nyárban barátom több éjszakát is csak fogvacogva, a hazai szilvóriumtól aktív segítséget kapva vészelt át. Már akkor elhatároztuk, ha sikerül néhány megfelelő útitársat választani, a következő — azaz idén — nyáron valami meleg helyre megyünk. Menjetek el egy pékségbe, vagy kérjétek felvételeket a légióba! — ajánlották többen. Az egyébként kiváló tanácsokat meg nem fogadva kis csapatunk az Afrika-kutató Kovács János nyomába szegődött. A nagyhírű tudós-tanár egyre halványodó emlékét ápolva „Nílus ’95 — Kovács János expedíció” néven em- lékutat szerveztünk Egyiptomba, a Nílus völgyébe. Az emlékexpedíció névadója, a szeghalmi születésű, korán árvaságra jutó Kovács János tanulmányai befejezése után, 1844-ben gróf Tisza Lajos geszti birtokára került nevelőnek. Feladata a gróf legkisebb fia, Domokos tanítása és nevelése lett. A költői hajlammal megáldott és Arany Jánostól is biztatást kapó Tisza Domokos súlyos tüdőbeteg volt. Bár a hazai orvosok mindent megtettek érte, az idő előrehaladtával a betegség mindinkább elhatalmasodott rajta. Végső megoldásként levegőváltozást javasoltak, „...hogy az egyiptomi, núbiai langyos, száraz tél adja meg neki azt, mit itthon az orvosi tudomány meg nem adhatott...” így Kovács János, a széles látókörű tudós-tanár, mint a beteg egyik ápolója és kísérője, 1855—56 telét Észak- Afrikában töltötte. Az első magyar természetkutató volt, aki hosszabb ideig tartózkodott a Nílus völgyében. Bár betege mellől soha nem szakadhatott el hosszabb időre, megfigyelései, tapasztalatai mégis tudománytörténeti jelentőséggel bírnak. Kovács János 1906-ban bekövetkezett halála után lassan a feledés homálya borult munkásságára és életére. Szinte tálcán kínálkozott az alkalom, hogy nagyhírű elődünk születésének száznyolcvanadik, halálának kilencvenedik évfordulóján afrikai útjának állomásait, megfigyeléseinek helyszínét felkeressük. Vörös pandák MTI Vörös pandákat csodálhat meg a lelkes közönség néhány napja a salzburgi Hellbrunn állatkertben. A bűbájos állatok—Csitvaés Va — az ismert, és sajnos kiveszőiéiben lévő óriáspandák közeli rokona, de színük vörösbarna, és mindössze 50—60 centi- méteresre, illetve mintegy hatkilósra nőnek meg. Azért kerültek az augsbur- gi, illetve a schönbrunni állatkertből Salzburgba, hogy az „Európai Fajfenntartási Tenyésztési Program” keretében utódoknak adjanak életet, és hozzájáruljanak a kiveszőben lévő fajta létszámának növeléséhez. A program egyik lényeges vonása, hogy az egészséges utódok érdekében gondoskodik a beltenyészet elkerüléséről. Kedvenc eledelük a kicsi vörösesbarna pandáknak is a bambusz, de végszükség esetén ráfanyalodnak bizonyos gyökerekre, erdei bogyókra, mohákra, tojásokra, sőt, csibékre is. A kis pandák—más néven macskamedvék — többnyire a szabadban vannak, s a hűvös salzburgi időjárás nem árt meg nekik, hiszen őshazájukban, a Himalája délkeleti lejtőin és a szecsu- áni hegyekben jóval keményebb a klíma. Látnokok kongresszusa MTI A jósok és a látnokok tartanak kongresszust szeptember közepétől Párizsban: a szervezők mintegy száz résztvevőt várnak a nagy eseményre. A kongresszus gondolatának kiötlője, a francia Francois- Charles Rambert — aki maga is húsz éve látno- koskodik—azzal indokolta a rendezvényt, hogy a szakmát „meg kell tisztítani a sarlatánoktól”. Ennek megfelelően szigorúan válogatott a jelentkezők közül: lesznek majd Párizsban kristálygömb- és kártyajósok és a számmisztikával foglalkozók, de nem kaptak bebocsátást a különböző „talizmánárusok”. A találkozó persze nemcsak a szakma belső ügyeinek megbeszélésére teremt lehetőséget, hanem a résztvevők jósolni is fognak az érdeklődőknek. Az előzetes várakozások két— háromezer látogatóval számolnak: 250 frankért bárki bejuthat a kongresszus színhelyére, az egyik párizsi szálloda, a California különtermeibe, s ebben az árban benne foglaltatik egy ingyenes konzultáció. Rambert szerint számos olyan ember van, akik soha nem mennének el egy-egy jós lakására, míg egy ilyen nagy rendezvénynél feloldódnak gátlásaik: a szervezők leginkább rájuk számítanak...
