Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-23 / 196. szám

1996. augusztus 23., péntek Hazai krónika Nemzetközi együttműködés Lengyel miniszter a Naturexpón MTI __________________ Le ngyelország külföldi adósságainak egy részét kör­nyezetvédelmi és természet- védelmi beruházásokkal tör­leszti. Erről Stanislaw Zeli- chowski elmondta: Finnor­szág és az Amerikai Egyesült Államok a lengyel adósság 10-10, Franciaország és Svájc 1-1 százalékát engedi el ilyen beruházások ellenér­tékeként, Az öt éve indított program során eddig 150 millió dollár értékű munkát végeztek el. A munkákba meghatározott arányban az adott ország cégeit kell be­vonni — mondta el a Buda­pesten tartózkodó Stanislaw Zelichowski lengyel környe­zetvédelmi miniszter, aki csü­törtökön felkereste a Natur- expo '96 kiállítást. A környezetvédelmi mi­niszter az MTI érdeklődésére kifejtette: a XXI. század egyik kihívása, hogy miként lehet megóvni a környezetet, a természetet a civilizációs hatásoktól. Az egyes orszá­gok környezetvédelmi sike­rei általában az egész régió­ban, sőt, világméretekben hozzájárulnak a jobb környe­zeti feltételekhez. Ezért a len­gyel miniszter nagy jelen­tőséget tulajdonít a nemzet­közi együttműködésnek. Minisztériumi tájékoztalö Támogatás útfenntartáshoz MV ___________________ Eg ymilliárd forinttal több költségvetési pénzt költhet el az idén az Útalap, ha a kormány javaslatát az Or­szággyűlés is jóváhagyja — közölte Nováczky László, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium fő­osztályvezető-helyettese az MTI-vel. Nováczky László ezzel kapcsolatosan elmondta: a Közlekedési Minisztérium­nak azért kellett támogatá­sért a kormányhoz fordul­nia, mert a zord téli időjárás következtében a vártnál jobban károsodott a hazai úthálózat burkolata, és je­lentősen megnőtt az üze­meltetésre fordított kiadás is. A tárcának összesen 3,3 milliárd forint pluszkiadást jelentett az idei hosszú és hideg tél. Ebből 2,5 milli­árd forintba kerül a burko­lati károk helyreállítása, és 0,8 milliárd forintot tesz ki az üzemeltetési többletkölt­ség. Hangsúlyozta: az Út­alap forrásai eléggé behatá­roltak, ennél fogva a hely­reállítás teljes költségét nem tudja fedezni. A kabinet az Útalapnak nyújtandó pótlólagos forrás biztosításáról, illetve annak összegéről a múlt héten ha­tározott. A közlekedési tárca az Út­alapból idén így 9,3 milli­árd forintot fordíthat a hazai úthálózat fenntartására, 7 milliárdot a közutak fejlesz­tésére és 7,1 milliárd forin­tot az üzemeltetésre. Tina Turner amerikai „rocknagymama” Golden Eye címmel nagy sikerű koncertet adott a Népstadionban MTI­Üj felsőoktatási támogatás MTI ___________________ Sz eptember 1-jétől új, dön­tően feladatarányos képzési normatív támogatási rendszert vezetnek be a felsőoktatásban. Az erről szóló rendelettervezet rövidesen a kormány elé kerül. A művelődési és közoktatási tárca 1,1 milliárd forintos tar­talékának felhasználásával azonban elkerülhető, hogy az új rendszer bevezetésének kö­vetkezményeként pénzt vonja­SAS MTI __ A SAS skandináv légitár­saság szeptember 3-tól sű­ríti Budapest és Stockholm között járatait, a jelenlegi egy helyett hetente három­szor közlekednek a gépek. Emellett továbbra is napon­ta indul légijárat Buda­pestről Koppenhágába. Mindezt László József, a SAS magyarországi igazga­tója jelentette be csütörtö­kön Budapesten, a légitár­saság fennállásának 50. év­fordulója alkalmából tar­tott sajtóreggelin. László József elmondta: j az elmúlt hónapokban a Svédországba irányuló for­galom jelentősen megnőtt. Ehhez hozzájárult a ma­gyar—skandináv kapcso­latok kedvező alakulása. Dánia, Norvégia és Svéd­ország légitársaságainak egyesítéséből öt évtizede alakult társaság 1995-ben fennállása óta a legnagyobb nyereséget, 412 millió dol­lár adózás előtti eredményt J ért el. A SAS forgalma ez év első hat hónapjában 7 szá­zalékkal nőtt, 1 százalékkal gyorsabban, mint tavaly. A légitársaság 50 éves tevé­kenysége a különböző nem­zetiségű vállalatok sikeres együttműködésének jó pél­dája — hangsúlyozta Lász­ló József. Elhunyt Kun Tibor Életének 74. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Kun Tibor, a Nem­zeti Színház tagja. Kun Tibor 1922-ben szü­letett Hódmezővásárhe­lyen, és 1941-ben az Ope­rettszínházban lépett elő­ször színpadra. 1946-tól a Győri Kisfaludy Színház, majd 1952-től a Faluszín­ház (Állami Déryné Szín­ház) tagja volt. 1956-ban szerződött a Nemzeti Szín­házhoz, melynek mostaná­ig — haláláig — tagja volt. A Nemzetinél töltött negy­ven esztendő alatt főleg epi­zód- és kisebb karaktersze­repeket alakított — mesteri­en! Halála komoly vesztesége a magyar színjátszásnak, hi­szen az igazi régi epizodisták köre sajnos napról napra szű- kebb. Jó epizodistának len­ni hitvallást és különleges színészi képességeket felté­telez: színpadi alázatot, amellyel lehetővé válik em­lékezetessé tenni a kis em­berek nagy pillanatait. nak el egyes felsőoktatási intézményektől. Erről Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöke és Dinya Lász­ló felsőoktatási helyettes ál­lamtitkár tájékoztatta csütörtö­kön az újságírókat a Felső- oktatási Érdekegyeztető Ta­nács (FÉT) ülését követően. Kis Papp László szerint ez a megoldás biztosítja, hogy idén ne legyenek újabb elbocsátá­sok az egyetemekej^és a főis­kolákon, és a tavalyinál 18— 20 százalékkal több elsőéves hallgató után is megkapják az intézmények a támogatást. Dinya László elmondta: az új képzési finanszírozásra való áttéréshez ez évben 24 milli­árd forintra volna szükség, de az államnak csak 20 milliárd forintja van e célra, ami a teljes összegnek mindössze a 77 szá­zaléka— tette hozzá. Az FDSZ vezetője ennek kapcsán meg­jegyezte: az általa képviselt érdekképviselet szeretné elér­ni, hogy a jövő évben növe­kedjen az állami támogatás aránya. A témával összefüggés­MTI Somogyi Ferenc magyar és Marcel Dinu román külügyi államtitkár múlt heti, bukares­ti megállapodásának megfele­lően a két fél külügyminiszté- riumi szakértői Budapesten folytatták tárgyalásaikat az alapszerződésről és egyes, úgynevezett megbékélési cso­magba tartozó más dokumen­tumtervezetekről. A külügy- minisztériumi szóvivői iroda tájékoztatása szerint a két munkacsoportban folyó meg­beszéléseket Bagi Gábor he­lyettes államtitkár, illetve Szénási György nemzetközi jogi főosztályvezető, míg ro­mán részről Dumitru Ceausu és Florin Rosu főosztályve­zetők vezették. A szakértők összehasonlították és pontosí­ben megemlítette: 1997. janu­ár 1-től vezetik be az új felső- oktatási támogatási rendszer másik fő elemét, a létesít­ményfenntartási normatív fi­nanszírozást. Újságírói kérdés kapcsán a helyettes államtitkár kifejtette: a kormány előtt lévő rendelet- tervezet szerint a tandíj maxi­muma egy szaknál sem halad­hatja meg a szakra érvényes képzési normatíva felét. Ma­gyarázata szerint ez azt jelenti, hogy egy hallgató képzése csak akkor tekinthető államilag fi­nanszírozottnak, ha a diák a költségek felénél kevesebbet fizet az oktatásért. Kis Papp László a témával kapcsolatban rámutatott: az új tandíjrendelet bevezetését csak 1998. február 1-jétől tudják el­fogadni. Megjegyezte: a tandíj „kiváltását” szolgáló diák­munka intézményével abban az esetben értenek egyet, ha az a hallgatók szakmai előreha­ladását segíti, és nem a felső- oktatási intézmények bürokrá­ciájában dolgozók munkáját hivatott helyettesíteni. tották a magyar—román alap- szerződés magyar, illetve ro­mán nyelvű szövegét, amely ily módon egyeztetettnek, aláírásra előkészíthetőnek tekinthető. Szakértői szinten lényegé­ben véglegesítették az úgyne­vezett közös politikai nyilat­kozat szövegét is. Haladást si­került elérni a partnerség me­chanizmusáról szóló megálla­podás tervezetével kapcsolat­ban, amelyben azonban még több, fontos kérdés nyitva ma­radt. A szakértők nem tárgyal­tak sem az alapszerződéssel kapcsolatos további teendők­ről, sem az egyéb dokumentu­mokra vonatkozó megbeszélé­sek folytatásáról, e kérdésekről a kialakult szokásoknak meg­felelően diplomáciai úton fog­nak megállapodni. Megkezdődött az észak-carolinai (USA) tengerészgyalogsági kiképzőbázison, Camp Leugene-ben a Cooperative Osprey ’96 elnevezésű NATO-hadgyakorlat, amelyen 16 nemzet katonái vesznek részt, köztük magyar katonák is, akik a kényszerítőfogásokat gyakorolják (képünkön) Magyar—román egyeztetés ÚJ KELET \ Hírről V hírre Palotai István (Új Kelet) Most, a magyar—magyar csúcstalálkozó és a ma­gyar—román alapszerződés árnyékában igazán van min elgondolkozdni. Vágyakon és tényeken, hiteken és hi­tetlenkedésen, egyszóval mindenen, ami csak az el­lentétek forrása lehet. Minden bizonytalan... Ki­nek van — kinek lehet — igaza? Egyáltalán, van-e ob­jektív igazság, levonható-e tanulság, ha nincsenek kéz­zel fogható bizonyítékok? Mert azok nincsenek. Teó­ria küzd teóriával, önmagát minden megnyilatkozó csal­hatatlannak nyilvánítja, és már nem is a tudományos cé­lok, hanem az illúziók viszik a prímet, szítva a... semmit! Kinek jó ez? Visegrád at­tól még nem dőlt össze, hogy nem kereszteltük át „Magasvárnak”, és Nán­dorfehérvár sem, pedig átke­resztelték... Vagy talán ta­gadjuk le nyelvünk hetven százalékát? Mert szláv és né­met jövevényszavakból áll? Hiszen nem is tudunk róla! „Alma van a zsebemben.” Most törökül vagy magya­rul mondtam? Mivel mind a török, mind a magyar érti e mondatot. Miért kell elhall­gatnunk és elhallgatniuk, hogy minket ez az egész nem érdekel! Dunának, Oknak egy a hangja. Mert mindent ki kell mondani, ami tény, és ha a történelem „tényei” rugal­masak, hát kezeljük mi is azokat úgy, ahogy szomszé­daink vagy nemzetközi partnereink is szeretnék. Mert azért az mégiscsak fur­csa lenne, ha Svájc orrolna ránk a St. Gallen-i kaland (nekünk csak így, lazán, kaland, de nekik, eskü­szöm, hogy vérengzés) mi­att. Vagy ha mi folyamato­san vegzálnánk Ulan-Ba- tort, hogy bánja meg a ta­tárjárást (ami nekik valószí­nűleg hősies hadjárat), vagy a svédeket, hogy ezerhétszázakárhányban csak úgy ukmukfuk átmen­tek az országon, mindez normális lenne talán? Nem hiszem. Megkeseríteni a múlttal a jelent, a makacsok késztetése. Mit számít vég­tére is, hogy ki jött előbb, és ki kit kent el ezer éve? Ha ezen múlik, az én nem­zeti büszkeségemet nem sérti, hogy barbár ázsiai hordáknak nevezik az akko­ri magyarokat. Miért? Talán a párizsi úri szalonokból jöt­tünk? Fogadom, hogy a szlo- vi munkai Ikülit sem iga­zán sérti, hogy a honfogla­láskor elődeiket kitángáltuk innen. Merthogy ők voltak itt előbb, az tény. Sőt! Min­denki előbb volt itt, mint mi, különben miért kellett vol­na „hont foglalni”? Keverik-kavatják itt is, ott is a ..ganét” a drágalátos po­litikusok, csak hogy fontos­ságukat igazolják, miköz­ben népeink már réges rég megegyeztek volna egymás­sal, hiszen a népeket egy dolog érdekli: a jelen. És aki ezzel nem ért egyet, és elvi ellenérvei vannak, az legjobb, ha megtartja magá­nak! Vagv pedig próbálja meg leváltam a népet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom