Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-08 / 185. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. augusztus 8., csütörtök 3 A népek és az egyházak egységéért Gyű re Ágnes (Új Kelet) Hetedszer rendeznek nem­zetközi ökumenikus tábort Ti- szadobon ezen a héten. A száz résztvevő Romániából, Ukraj­nából, Szlovákiából az egy­kori Jugoszlávia területéről és hazánkból érkezett. A fiatalok és az előadók meghívásakor, a témák kiválasztásában és fel­dolgozásában a kereszténysé­get vették alapul, de kizárólag ökumenikus megközelítésben. Ennek megfelelően a csapat­ban vannak ortodox görögkeleti vallásúak, római és görög ka­tolikusok, evangélikusok, refor­mátusok és unitáriusok. A tábor vezetői ezúttal is La- borczi Géza és Laborcziné Sztori­ké) Gyöngyi evangélikus lelké­szek. Rajtuk kívütKöncze Árpád, Szauer Miklós, Gavrucza Tibor, Szombatfalvi József lelkész, va­lamint Usz István ortodox gö­rögkeleti parókus tart előadá­sokat — ez évben Szent Péter apostol személyéből, tevékeny­ségéből, példájából kiindulva. A cél: lehetőséget teremteni a másság megismerésére, elfo­gadására, a kreativitás fejleszté­sére, az európaiság tanulására. Az ifjak a bibliatanulmányok mellett öt különböző munka- csoportban az alkotás örömeit is megízlelhetik. A színészettel, kézművességgel, szerepjáté­kokkal, zenével és újságírással foglalkozhatnak. A muzsika rejtelmeibe például a közismert Gryllus Dániel, a Kaláka együt­tes tagja, számos örökzöld vers melódiájának szerzője vezeti be az ifjakat. (Egyébként a cso­portvezetők is visszajáró ven­dégek.) A tábor költségeit minden évben a támogatók fedezik, ezért a határon túlról jött ven­dégek számára az üdülés in­gyenes. Idén a Soros és az Illyés Alapítvány, a Magyar- országi Evangélikus, valamint Unitárius Egyház, a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium a Szabolcstej Rt. és az Ónix Kft. támogatta a találko­zó létrejöttét. Nem mindenütt egyformán A diákok is adóznak A munkalehetőségek beszűkülésével a diákok több­sége örül, ha nyáron munkát kap valahol, nem nagyon van lehetőségük válogatásra. Többnyire idényjellegű munkákra alkalmazzák őket, például a konzervgyárak­ban, vagy a kórházban helyettesítőnek. A szerencsé­sek, akik végre el tudtak helyezkedni egy vagy két hó­napra, örülnek a lehetőségnek, és talán ki tudják egé­szíteni egyre kevesebb zsebpénzüket. Örömmel lát­nak munkához. Az első meglepetés akkor éri őket, ami­kor első fizetésüket kézhez kapják. Fekete Tibor (Uj Kelet) így járt Dudás Enikő főisko­lai hallgató is, aki a Jósa And­rás Megyei Kórházban vállalt tizenkét órás váltásban ügyele­tet. Mint elmondta, a munka­ügyi osztályon felvételekor alá­írattak vele egy nyilatkozatot a jövedelmi viszonyairól (meny­nyi ösztöndíjat kap-és van-e más jövedelme), és úgy tájékoz­tatták, hogy „csak” a tízszáza­lékos tb-t vonják le a fizetésé­ből. Ezzel ellentétben elsején to­vábbi húszszázalékos adóelőleg­gel is csökkent a boríték vastag­sága. Utánanéztünk, jogosan vonták-e le az adóelőleget? Szabó Máriától, az APEH megyei igazgatósága ügyfél- szolgálatának munkatársától megtudtuk, hogy szabályos volt az adóelőleg levonása. Mivel a diákok általában egy vagy két hónapot dolgoznak nyáron, így vagy megbízási szerződést, vagy munkaszerződést kötnek velük. A munkaszerződés alap­ján kifizetett pénz bérjövede­lemnek minősül. Ezt követően, attól függően, hogy a diák kap (és mennyit) vagy nem ösztön­díjat, úgy húsz százalék, eset­leg ettől több is lehet a levont adóelőleg mértéke. A kifizető- hely akkor sem jár el szabály­talanul, ha a bér kilencven szá­zalékát tekinti jövedelemnek és ennek a negyven százalékát vonja le előleg formájában. A megbízási szerződéseknél szabályos eljárás, ha a diákok­nál (akik nem kapnak rendsze­resen ösztöndíjat) a kettőszá­zalékos adóelőleg levonását al­kalmazzák. A megyei kórháznak, mint több hasonló intézménynek, a TÁKISZ a bérszámfejtője. A szolgálat bérszámfejtési osz­tályvezetőjétől, Jakab Imréné- től megtudtuk, hogy az ösztön­díj is egyéb jövedelemnek szá­mít. Adóját nem kell megfizet­ni, de az összjövedelem kiszá­mításánál figyelembe kell ven­ni. Náluk nem jellemző a meg­bízási szerződés kötése a diá­kokkal, inkább a munkaszerző­déseket részesítik előnyben. Hogy a gyerekek minél hama­rabb megkapják a pénzüket, a munkahely fizeti ki részükre, és az adminisztrációját csak utólag végzik el. Véleményük szerint nincs olyan jövedelem, amelyik munkaviszonyból származik és mégsem kell utána adót fizetni. Kivétel, ha az adómentes jöve­delmek kategóriájába tartozik, de nem ez a jellemző. A Nyíregyházi EKO Kft.- nél, ismertebb nevén a konzerv­gyárban is sok diákot foglal­koztatnak nyáron. Mint a bér- és munkaügyi osztályon meg­tudtuk, a gyerekeket a Kelet Diák Iskolaszövetkezet kom- mendálta. A munkabért bruttó- sítva ennek a szövetkezetnek utalja a konzevgyár is, a béreket a már az iskolaszövetkezet fi­zeti ki. Mint azt Dantesz Tamás, a szövetkezet vezetője kérdé­sünkre elmondta, ők teljesen di­ákpártiak. Ok is a kétszázalé­kos adóelőleg levonásának módszerét alkalmazzák, ameny- nyiben a tanuló várható bruttó jövedelme nem haladja meg a 185 ezer forintot. Érdekük meg­egyezik a diákokéval, és nem az a szándékuk, hogy majd jövő ta­vasszal visszaigényelhesse a pénzét, hanem most kapja kéz­hez. Most élvezze munkája gyümölcsét, és ne jövőre. Nyíregyháza pénzügyei Átmeneti gondok (Folytatás az 1. oldalról) Az illetékeknél az ez évre szá­mított 260 millió forint helyett csak 159 millió csordogált be a város kasszájába. Az átengedett központi adóknál időarányos a bevétel, a gépjárműadóknál azonban 20 százalékos az elma­radás. Az önkormányzati intéz­mények átlagosan éves bevétel­ük 61 százalékát már elérték 1996. első fél évében. Lényege­sen kevesebb pénz folyt be a ga­rázstelkek értékesítéséből, mint amennyire számítottak. A városi pénzügyi vezető szerint júliustól augusztusig a hiányt le lehet dol­gozni. Az ingatlaneladásból származó bevételek szintén el­maradtak a várakozástól. A szakemberek ezt a piaci keres­let hiányával magyarázzák. Az említettek ellenére nem volt felhőtlen a nyíregyházi ön- kormányzat pénzügyi gazdál­kodása. A kifizetésekhez nem álltak minden esetben rendelke­Sikli Tímea (Uj Kelet) — Hány gyerek lakja most a kőházat és fa bungalókat? — Először ötvenöt jelentkező volt, de betegség miatt kilenc gyerek lemondta az utazást. így most a hattagú táborvezetőség mellett negyvenhat kisdiák vi­dám nevetésétől hangos a terü­let. A sorsolás eldöntötte, hogy az idén a lányoknak jut a faház. Bár még csak kedden érkeztünk, már mindenki otthonosan be­rendezkedett. Óriási felelősség, mégis szívesen gyűjtjük minden évben magunk köré a beteg gye­rekeket. A Vöröskereszt jó né­hány évvel ezelőtt felvállalta, hogy egy-egy kis csoportnak legalább a nyarát gondtalanná teszi. A szülők minden évben nagyon örülnek kezdeménye­zésünknek, hiszen a hagyomá­nyos táborokba elég nehéz el­engedni egy cukorbeteg vagy magas vérnyomásos gyereket. Nálunk ez nem jelent problé­mát. Ügyelünk a diétára és na­ponta három alkalommal, illet­ve orvosi előírás szerint kioszt­juk a gyógyszereket. A szülők­kel megbeszéltük, milyen ellá­tás az ideális. A nyolcnapos üdülés idején mozgáskorláto­zott, cukorbeteg, epilepsziás, asztmás, szívritmuszavaros és fejlődési rendellenességgel zésre a szükséges források, így minden hónapban munkabérhi­telt kellett felvenni, amely ez év­ben 846 millió forint volt, ami­hez 1995-ről áthúzódott még 148 millió forint. A megyeszékhely illetékes szakemberei június 30- áig becsülettel visszafizették a kölcsönöket. Likviditási gondok miatt azonban tovább 100 millió forint hitelt kellett felvenni. A kiadások teljesítése 70 szá­zalékra sikerült, tehát az időará­nyos részt némileg túllépték. A helyi utak, hidak fenntartására, felújítására egész évre tervezett 110 millió forintból csak közel 20 milliót költöttek el. A város- gazdálkodásra szánt 210 milli­óból pedig mindössze a harma­dát. A szociális és egészségügy ellátásra — mint ahogy arra számítani lehetett — némi túl­teljesítés mutatkozott, az 1996- os költségvetési előirányzat 73 százalékát, 750 millió 300 ezer forintot már elköltötték. A túl­küszködő gyerekeknek egya­ránt megpróbáljuk színessé tenni napjaikat. Nagy türelem kell a gyerekekhez, hiszen be­tegségüknél fogva nemcsak testileg, de lelkileg is sokkal sérülékenyebbek, sebezhetőb­bek, mint egészséges társaik. — Ki finanszírozza az üdül­tetést? — Egy ekkora létszámú tábor költségei elég borsosak. Az idei üdülés közel ötszázezer forintba került, s ezt saját kasszából a Vö­röskereszt nem tudta teljes egé­szében felvállani. Ezért több helyre is nyújtottunk be pályáza­tokat, és az innen kapott össze­geket még kiegészítettük az ado­mányokkal, lakossági támogatá­sokkal. Már jó előre leegyeztet­tük az itt töltött napokat a tisza- vasvári önkormányzattal, akik vállalták, hogy a befizetett étke­zési díj ellenében a táborban ki­alakított konyhán mindig főz majd valaki meleg ételt a gyere­keknek. Most a helyi óvoda dol­gozói a „sorosak”, és a vacsora után mind megnyaltuk a tíz ujjúnkat. Kinn az udvaron már nagy a ké­szülődés. A lányok egy része a te­rítésben segédkezik, a fiúk még mindig a délelőtt bemutatót tartó polgári védelem autóját állják kö­rül. Az egyik kislány a fa mászó­kának támaszkodik, és mikor meg­kérdezem, szívesen mesél magáról. fizetés oka a szociális kifizeté­sek utólagos visszaigénylési rendszere. Szociális segélyekre csaknem 378 millió forint állt ja­nuártól júniusig Nyíregyházán rendelkezésre, amiből 404 mil­lió forintot sikerült elkölteni. Az alap- és középfokú oktatási, va­lamint a sportszférában is az idő­arányos részhez viszonyítva a túlköltekezés jelei látszanak. A nyíregyházi képviselő-testü­let várhatóan határozatot is vitat meg hétfői ülésén. A tervezet el­fogadása esetén a közgyűlés uta­sítja az Adó- és Illetékiroda ve­zetőjét, hogy a költségvetésben tervezett bevételek beszedése érdekében a szükséges intézke­déseket tegye meg. A polgármes­teri hivatal gazdasági iroda ve­zetője is vélhetően feladatot fog kapni a városatyáktól. Valószí­nűleg meg kell vizsgálni, hogy mi okozta egyes önkormányzati intézményekben az időarányos­nál magasabb kiadásokat. —Mónus Ildikónak hívnak és Tiszaszentmártonról jöttem. Ez már a harmadik nyár, amit ha­sonló táborban töltök el. Bár egészségesen születtem, ma cu­korbeteg vagyok. Ez akkor de­rült ki, amikor négy évvel ezelőtt, nyolcéves koromban ki akarták venni a mandulámat. így persze a műtétből nem lett semmi, vi­szont számtalan viszgálatot, cu­korterhelést végeztek el rajtam az orvosok. — Nehéz együttélni azzal, hogy beteg vagy? —Nem, elég könnyű, s ebben nagy szerepe volt a szüleimnek is. Nem estek kétségbe, és ami­kor az orvos az első időkben di­étát rendelt el, velem együtt csi­nálták azt végig. Ma már sze­rencsére elég jók az eredménye­im, ugyanazt ehetem, mint a tár­saim, csak persze cukor nélkül, mesterséges édesítéssel. Míg az első időkben havonta jártunk ellenőrzésre, ma már csak fél­évente hivat be a doktor bácsi. — Mit jelent számodra ez a tábor? —Jól érzem itt magam, figye­lünk egymásra a barátaimmal. Tudjuk, hogy mindegyikőnknek van valamilyen egészségügyi problémája, és nem mutogatunk ujjal egymásra. Szüleim is nyu­godtak, hiszen itt vigyáznak rám, és szükség esetén a segítség is kéznél van. Nagyon sokat moz­gunk, sportolunk, de azért a já­tékban, szórakozásban sincs hi­ány. Vannak előadások is, me­lyek még jobban segítenek ab­ban, hogy megérthessük beteg­ségünket és fontosnak tartsuk a gyógyulást. Munkára várva Letter György (Új Kelet) Kurucz Gyula íróra az ibrányi Tisza-part egyik ví- kendházában találtam. A fővárosban élő író „tudato­san alakított ki jó kapcsola­tot” két faluval: Lónyával és a Drávával közeli Diósvisz- lóval, ez utóbbi apai ágon a család származási helye. Kurucz Gyula megyénk szülötte, 1944-ben a nyír­egyházi kórházban látta meg a napvilágot, a család­ja a közeli Bujon élt, miként a gyermekkorát ő is ott töl­tötte. Sárospatakon diákos- kodott, az egyetemet Debre­cenben végezte, magyar— német szakos tanári okleve­let szerezve. Egy ideig Bu­dapesten volt nyelvtanár, tolmács és fordító; főszer­kesztőként is tevékenyke­dett, egy jó hírű, három nyelven megjelenő könyv­szemlét vezetett. Élete leg­boldogabb négy évét Berlin­nek tulajdonítja, amikor is a magyar kulturális intézet igazgatójának nevezték ki. Mint mondja, munkatársa­ival ott „tisztességes sike­rek” részesei voltak. Harminc kiadvány borító­ján szerepel a neve, sokat fordított németből, s német nyelvű magyar prózai anto­lógiákat szerkesztett Néme­tországban. Most mégsem írói minőségében volt jelen Ibrányban, hanem üzletem­berként, egy német cég kép­viseletében. A helyi gumigyá­rat a TSS Hungária Kft., egy német—magyar vegyes cég vásárolta meg, amelynek ő az ügyvezető igazgatója. Az üzem beindulásáról — ahol folytatni kívánják a reflexiósüveg-gyártást, ám a fő tevékenységet majdan a kaputelefonok összeszerelé­se, illetve azok külső burká­nak fröccsöntése jelentené — pillanatnyilag nem tud kedvezőt mondani az ibrá­nyi embereknek, akik már nagyon várják a munkakez­dést. Az egyébként jó nevű német cégnek nem olyan sürgős a munka beindítása, mint az ibrányi állásnélkü­lieknek. Jövedéki torlódás K. Z. (Új Kelet) A záhonyi közúti határát­kelőhelyen tegnapra közel 400 teherautó gyűlt össze, a sor vége hat kilométerre volt a Tisza-hídtól, és a várakozási idő meghaladta a két napot. Czap István őrnagytól, a vám parancsnokától megtudtuk: a kamionroham oka, hogy au­gusztus közepétől Ukrajná­ban belépéskor is biztosítékot kell fizetni a jövedéki termé­kek után. A szomszéd ország hatóságai jelenleg feltételként szabták, hogy az említett ter­mékeket szállító járművek rendőri kísérettel juharnak csak el a célállomásig. Az uk­rán vámszervek megígérték, hogy a hét végére ismét a megszokott lesz a forgalom. A záhonyi határforgalmi ki- rendeltség helyettes vezetője, Magyar Zoltán százados el­mondta, hogy a határőrök munkája miatt a kamionok­nak nem kell várakozniuk. Tábor beteg gyerekeknek Immár tizenkét éve annak, hogy a Vöröskereszt meg­szervezte az egészségileg károsodott gyermekek üdül­tetését. Az idén Tiszavasvári adott otthont a kis csa­patnak. Az üdülés második napján, éppen ebédidő előtt érkeztünk. A gyerekek csoportokba verődve játszanak, beszélgetnek. A táborvezető, Veres Ferencné az udvar­ról egy hűvös szobába invitál beszélgetni. Mónus Ildikó Legényke a középpontban

Next

/
Oldalképek
Tartalom