Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-07 / 184. szám

.• 3: -T < V v •

AZ ÚJ KELET MELLÉKLETE

Olimpia ürügyén

Nem népszerű a szennyvízhálózat

Száztizenötből hatan

Ha egy köbméternyi szennyvíz az altalajba kerül, akár negyedmillió liternyi ivóvizet képes veszélyeztetni. Az ipari termelés csökkent a megyeszékhelyen, de a háztartásokban egyre több vegyi anyagot használnak, aminek csak egy része kerül a szennyvíztisztítókba. Elvileg a város egész területén tilos lenne az emésztőgödrökbe, szakszerűbb nevén a szikkasztókba engedni a mosóvizet. Gyakorlatilag még mindig túl sokan alkalmazzák ezt a módszert a szennyvíz eltüntetésére.

Bürget Lajos jegyzete

Semmi szándékom nincs, hogy arról elmélkedjek, a megszerzett arany sok vagy kevés, szereplésünk jó volt- e vagy csak közepes. Az sem izgat ez esetben, hogy voltak-e a szervezésnek hiányosságai vagy sem. Mindez valahol érdektelen akkor, ha az ember arra összpontosít: hová fajult a világ. Mert fajult, mégpedig igen rosszfelé. Erre semmi sem ékesebb bizonyíték—sajnos —, mint az: az olimpiát a rendőrök, a biztonságiak, a terrorelhárítók, a megfigyelőléggömbök, a polgári rendfenntartók és a félelem árnyékában rendezték meg.

Van valami iszonyatos abban, hogy az egykori béketeremtő sportesemény a XX. század végére a félelem színhelye lett, ahol a főszereplő sportolók helyét a jelvény es, rádiós, fegyveres rendfenntartók vették át. Egy sebezhető világ sebezhető Amerikájában szembe kellett nézni azzal, hogy akármilyen nációból származó ember vagy csoport rettegésben tarthat embereket. Emberszázezreket. Emlékezetes, hogy amikor a vezető hatalmak a terrorizmus elleni nagy tanácskozásukat rendezték Kairóban, mennyi nagyhangú deklaráció született. Láthatóan fölöslegesen, mert most újabb fogadkozások előtt állunk. Mert fogadkoznak a nagyhatalmak, hogy így rend lesz, meg úgy leszámolnak. Közben csak a sötétben tapogatóznak, a terrorizmus okait nem tudják elérni és felszámolni, és ezért félni kell üdülőhelyen, repülőtéren, sport- csarnokban, stadionban, repülőgépen, rockkoncerten, utcán, félni kell mindenütt. Ma már nem egy-két országra korlátozódik a félelem- keltés, talán nincs egy szeglete a világnak, ahol igazi békességre számíthatna valaki.

Láthatóan nincs megoldás. A terror gyökerei olyan országokban találhatók.

ahol az élet értéke, az élet és halál fogalma más, mint a megszokott kultúrvilág- ban. Más erkölcsök, egy politika rangjára emelt fanatizmus árnyékolja be a Baszkföldét éppúgy, mint Izraelt, ha úgy tetszik Amerikát vagy Írországot, Srí Lankát. és Oroszországot. Biztos folytatható a sor, de ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy nem kontinenshez, nem országhoz kötődik a mai fenyegetettség.

Hogy van-e orvossága ennek? Lehet-e eredményesen küzdeni a terror, a megszállottság, az elvakultság ellen? Talán el lehet fogni merénylőt. Szervezőt. Cinkost. Le lehet csapni egy-egy szervezetre. Ez azonban nem old meg semmit. Csupán nagyhatalmi ábránd, hogy a rendőri, biztonsági intézkedések, a leszámolások és csapások egy-egy célszemélyre vagy -csoportra gyökeresen változtatnak a helyzeten. Itt sokkal többről van szó. Olyan világerkölcs hiányzik, mely egyetemesen ítél el erőszakot. Olyan kormányok és politikai vezetők kellenek, akik nem építik bele politikájukba a gyilkolást. Lényegében olyan gazdasági, társadalmi viszonyok lennének kívánatosak, melyek közepette a terrorizmust az élet ítéli halálra.

Ettől messze áll a világ. Atlanta óta az ember lassan felkészül, hogy nemcsak egy-egy nemzetközi esemény idején nyüzsögnek majd a golyóállómellényes biztonságiak, rendőrök. Azok a demokráciák, melyek nem is olyan régen még féltek a rendőrállamoktól, kénytelenek lesznek tudomásul venni: van egy rendőrvilág, ahol lassan mindenkire vigyáz valaki. Nem tetszik ez. A második évezred végére eljutottunk a szabadosság és az amoralitás mélypontjáig. Eszmélni kellene végre, és az erőszakos válaszok mellett vagy helyett az értelem és az erkölcs feleleteire is vár a világ.

Fekete Tibor (Új Kelet)

Ott, ahol még nincs kiépített szennyvíz-gerinchálózat még talán érthető lenne az emésztők használata, bár ott is vízzáró medencébe kellene gyűjteni a vegyszeres vizet, és időnként elszállíttatni. Ott azonban, ahol már megépült a vezeték, szinte érthetetlen, miért nem csatlakoznak rá a lakók. Egy fél évvel ezelőtti adat szerint a városnak voltak olyan részei, ahol a fogyasztók fele sem élt a csatlakozás lehetőségével. Sóstóhegyen például csak a lakók 48 százaléka csatlakozott rá.

Ez év tavaszán a város ön- kormányzata úgy döntött, hogy öt-, illetve tízezer forinttal támogatja azokat a nyíregyházi családokat, akik élni kívánnak a kedvezmény adta lehetőséggel és november 15-éig rákötnek a szennyvíz-gerinchálózatra. A támogatás összege attól függ, hogy abban az utcában a portákra bevitték-e a bekötési csonkokat vagy sem. Talán azok járnak jobban, akik a telken belül kötnek rá a hálózatra, hisz az ötezer forintból körülbelül öt méter távolságra tudja elvinni a csövet. Akik azonban az utcán is kénytelenek továbbvinni a vezetéket, azok csak a tisztítóaknába vezethetik a szennyvizüket, ami lényegesen költségesebb. Ez harmincezertől egészen nyolcvanezer forintig terjedhet. Ehhez képest tízezer forintnyi a támogatás összege.

Az akció kezdete óta eltelt fél év értékelésére Sipos Tamást, a csatomaműágazat irodavezetőjét kértük fel. Tőle megtudtuk, hogy a hat hónap alatt 439-en vették igénybe a támogatás nyújtotta lehetőséget. Legtöbben a Kertvárosban (90-en) és a városközpontban (118-an). Értelemszerűen Örökösföldön senki sem kérte a rácsatlakozást, hisz az új lakótelepen minden panellakást már eleve rákötöttek a hálózatra. Nagyon kevesen jelentkeztek még Felsősimáról, a lehetséges 115-ből mindössze hatan éltek a lehetőséggel. A rákötési arány is javult valamelyest. A Kertvárosban az eddigi 42 százalékról 59-re emelkedett. Fontos lehet még, hogy Sóstóhegyen is nőtt, mégpedig 48-ról 55 százalékra. Azért is lényeges, mert a kis igénybevétel miatt sokáig ér el a szennyvíz az Etel közi átemelőig, és ezért is büdös a Sóstói erdő széle a gyógyszertári központnál. Arányaiban a legjelentősebb a növekedés a belvárosban, 38-ról 52 százalékra emelkedett a rácsatlakozási arány.

Múlt hónap huszonkilen- cedikétől kérdezőbiztosok járják azokat az utcákat, ahol még nem teljes a csatlakozási létszám, és nyilatkozatra

kérik fel a lakókat a szennyvizük elhelyezésének módjáról. Akik bizonytalanok, nem tudják eldönteni, hogy az ő szennyvíztározójuk melyik kategóriába tartozik, kérhetik a vízmű szakembereinek véleményét. A nyilatkozat hitelességéről szúrópróbaszerűen ellenőrzik az ingatlanok használóit, ezért sem érdemes valótlant állítani. A közvéleménykutatók megbízólevéllel rendelkeznek, így csak azoknak nyilatkozzanak, akik ezt fel tudják mutatni.

Komplikáltabb a helyzet azokban az utcákban, ahol társulásos formában építették meg a gerincvezetéket. Az új lakóknak kérni kell az önkormányzat hozzájárulását, és a társulási díjat is ki kell fizetni. A városban sok helyen van ilyen, többnyire Borbányán és a Kertvárosban.

A támogatás összegének visszaigénylési módja változatlan. Először meg kell terveztetni a bekötés helyrajzát és a csatlakozás módját, majd jóvá kell hagyatni az önkormányzat műszaki osztályán. Ezt követően az engedélyezett terv egy példányát be kell nyújtani a NYITVICSAV Kótaji úti telepére. A bekötésen túl a visszaigényléshez is szükséges. A támogatás összegét csak a munkálatok befejezése után a műszaki átadást követően lehet felvenni. Akik az 580 forintos számlát kapják, azok ötezret, akik az 1023 forintosat, azok tízezer forintot kaphatnak. További kedvezmény még, hogy az akcióban csatlakozók fél éven át csak fél árat fizetnek az elvezetett szennyvíz kezeléséért.

Egyház

és önkormányzat

K. Z. (Új Kelet)

Megállapodott tegnap délelőtt Csabai lAszlóné, a megyeszékhely polgármestere és Sipos Kund Kötöny nyíregyházi református esperes, hogy a Jókai Mór Református Általános Iskola Színház utcai épületét az egyház 45 millió forintért megveszi. Korábban több tízmillió forintos „árkülönbség” volt az eladó és a vásárló ajánlata között. Az ügy előzménye: az önkormányzatnak az egyházakkal kötött megállapodása és egy közgyűlési határozat értelmében a Jókai Kálvin téri épületét a reformátusok, a Színház utcait pedig a római katolikusok kapták meg. Az utóbbi felekezet nyíregyházi vezetői először ideiglenesen, majd véglegesen lemondtak az iskoláról. A református közösség így a teljes oktatási intézményt — felerészben tulajdonosként, felerészben kezelőként — megkapta, cserébe lemonott korábbi tulajdonuk, a Kál- vineum épületéről. Azt állami pénzbeli kártalanítással váltja ki, és az összeg megérkezése után 45 millió forintot átutal—a megállapodások értelmében — a nyíregyházi önkormányzatnak. Információink szerint az egyház által felkért szakértők valamivel több mint 30 millió forintra értékelték az épületet, amelyet az önkormányzat korábban 80 millió forintra tartott.

Vetélkedő

nyugdíjasok

Kedden délelőtt nyugdíjas csapatok izgatott beszélgetésétől volt hangos az Alvégesi Művelődési Ház. A megye több részéről érkező csoportok az intézmény igazgatójának kezdeményezésére a millecentenárium jegyében mérték össze szellemi tudásukat. Az ötfős csapatok már a vetélkedőt megelőző hetekben megkapták a témaköröket, így volt idejük felkészülni. Az egykoron iskolában tanultakat neves szakemberek segítettek felidézni, és kiegészíteni a nyugdíjasklubok indulóinak. Tegnap délelőtt tíz órakor kezdetét vette a verseny, melyen magyar történelemből (honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig), a megyében született írók, költők életéből, műveiből és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye műemlékeiből, néprajzából kellett helyt állniuk a résztvevőknek. A vetélkedőn a zsűri döntése szerint a Kertvárosi Nyugdíjas Klub végzett az első helyen, akik jutalmul augusztus 15-én a Vereckei- hágóra utaznak egynapos kirándulásra. A második Mátészalka csapata, a harmadik pedig az Alvégesi Művelődé1- si Ház nyugdíjasklubja lett. Mindkét csapat értékes könyv- jutalmat kapott.

Rövidesen tánctáborba, majd Olaszországba indul a Szabolcs Táncegyüttes. Felvételünk a tegnapi, tiszalöki mille- centenáriumi műsoron készült Fotó: Bozsó