Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-05 / 182. szám
Stoppolásból gyerektartás Nem akart beszállni az utcalány A stoppolás mindig tartogat meglepetéseket, aki sokat állt felfelé tartott hüvelykujjal az út mentén, annak szinte biztos, hogy van egy-két mesélhető sztori a tarsolyában. Ezek a történetek nem mindig vidámak, néha inkább tanulságosak, mint az az eset amikor egy középkorú úr, fiatal lányt vett fel. Fél óráig együtt utaztak, majd a lány kiszállt, és a sofőr legközelebb kilenc hónap múlva hallott róla. A lány gyerektartásért perelte, és ami a vicc, megnyerte a pert. Az öregúr hiába esküdözött égre, földre, ártatlanságát bizonygatva, a vércsoport egyezett, így aztán nem volt pardon. Mindenesetre ha valóban ártatlan, akkor a leleményes leányzónak hatalmas mázlija volt, figyelembe véve a vércsoport egyezésének elenyésző valószínűségét. A sofőr húzta a rövideb- bet a következő történetben is. Felvett egy stoppost, majd pár kilométer után karamboloztak. Az utasnak felgyógyulásáig a sofőr bírósági határozat alapján tartásdíjat volt köteles fizetni. Ebben persze a sofőr vétkessége esetén semmi kivetnivaló nincs, hiszen aki stoppost vesz fel, az felelősséggel tartozik biztonságáért! Ezzel sokan nincsenek tisztában, nem gondolják végig, hogy a bravúroskodásból, a gyorshajtásból, az autó rossz műszaki állapotából eredő baleseteknek ilyen kihatásai is lehetnek. Nem csak a stopposoknak csillan fel a szemük, ha lát- tukra fékre lép a sofőr, hanem többek között a köny- nyűvérű hölgyeknek is, akik az út mentén keresik a napi betevőre valót. A különbség stopos és utcalány között az, hogy utóbbi nem kocsikáz- ni akar. Nem mindenki van ezzel tisztában, azt példázza egy mátészalkai bácsi esete, aki személyautóval járta meg a közelmúltban Budapestet. Estére indult haza, hűvös szél fújdogált, a bácsinak megesett a szíve az útpadkán álldogáló lenge öltözetű fiatal nőn. Minden hátsó szándék nélkül megállt, és felajánlotta, hogy elviszi egy darabon. Miután a prostituált (mert az volt) rájött, hogy ez nem fuvar lenne, hanem utazás, nemet mondott, és álláspontjához a bácsi jóindulatú győzködése ellenére is tartotta magát. Végül maradt ahol volt, az útpadkán, hősünk pedig hazament Mátészalkára. Hogy miért nem szállt be „az a szegény lány aki biztosan fázott a hidegben”, azt családtagjai világosították meg számára, amikor úti élményei ecsetelése során elmesélte a fenti kis epizódot. Azóta más szemmel nézi a stopposokat. Hogy mennyire hiányoznak az előítéletek némely sofőrből, ezt egy velem megesett sikeres stoppolás történetével tudom leginkább illusztrálni. Középiskolás voltam, abban az évben az osztályunk nyerte a diákigazgató- választást. Volt saját pártunk is amely Hooligans névre hallgatott. A névhez igazítottuk külsőnket, arcunkat harcba induló indiánok módjára kifestettük, hajunk zselétől és hajlakktól meredt az égnek, mindenki hosszú bőrdzsekit hordott, kellőképpen megszaggatott és kihypózott farmerral, és napszemüveget, éjjel-nappal. Három napig tartott a buli. A második nap éjjelén tévedésből a város vége helyett a szomszéd község, Kocsord elején szálltam le egy buszról. Éjfélre járt az idő, de nem volt mit tenni, az akkoriban gyakori kóbor ebek elleni védekezésül felvettem egy vastag botot, és elindultam a városba. Feltűnt mögöttem egy autó, mint később kiderült, orosz nemzetiségű Moszkvics. A siker reménye nélkül kiraktam a kezem, a sofőr pedig legnagyobb döbbenetemre megállt és felvett. Annak ellenére, hogy ki voltam festve, az egyébként vállig érő, akkor égnek álló hajam kék, zöld és barna színekben pompázott, a ruházatom a legkevésbé sem volt bizalomgerjesztő, napszemüveget hordtam éjféltájban egy sötét úton, és ráadásként egy vastag botot lóbáltam! A sofőrt ez egyáltalán nem rendítette meg, a legcsekélyebb megrökönyödés után csak annyit kérdezett, amikor elhelyezkedtem a báránybőrrel bevont ülésen, hogy merre megyek, és elvitt Mátészalkára. Vannak azonban olyan emberek is, akik szeret megválogatni, hogy kit vesznek fel, vagy kit stoppolnak le, de valamiért ez nem igazán sikerül nekik. Egy 14 éves fiút kérdeztem néhány hete, hogy mindenkit megállít, vagy válogat az autók között? A román és ukrán autókat kerüli — mondta — mivel sem a járművekben, sem sofőrjeikben nem bízik igazán. Azonban eltörött a szemüvege, a kontaktlencséje még nem készült el, így aztán gyakran csak akkor veszi észre, hogy ukrán vagy román autó elé rakta ki a kezét, amikor az már megállt mellette! Az oldalt irta: Oojcsák Tibor Úton és út mentén Ki hogy látja? Papp Miklós Sofőrök: Miért vesz fel stopposokat? A társaság kedvéért, pusztán segítő szándékkal, vagy valamilyen más okból? Mi alapján dönti el, hogy felvesz valakit, vagy sem? Kor, nem, öltözet, csomag stb. szempontok szerint? Milyen ön szerint a jó stoppos? Hallgatag vagy beszédes? Milyen a jó sofőr? Van-e valamilyen érdekes, stoppos élménye? Stoposok: Miért stoppol? Takarékosságból, kalandvágyból, vagy valamilyen más okból? Minden autó elé kirakja kezét, vagy típus, nemzetiség stb. szempontok alapján szelektál a járművek között? Milyen ön szerint a jó sofőr? Hallgatag vagy beszédes? Milyen a jó stoppos? Van-e valamilyen érdekes, stoppos élménye? Mint időnként stoppoló gyakorló sofőr, először magamnak adtam válaszokat, hogy utána elfogulatlanul össze tudjam hasonlítani a megye különböző pontjain megállított sofőrök és stoposok reagálásaival. 1. Többnyire a társaság kedvéért, de ebben mindig szerepet játszik a segítő szándék is. 2. Tiszta ruha, bizalomgerjesztő arc, ennyi elvárásom van egy stoposal szemben. 3. Mivel társaság miatt állok meg, leginkább a beszédes stopposokat kedvelem, de előfordul, hogy nincs kedvem társalogni. 4. A jó sofőr olyasvalaki, aki megáll, ha kiteszem elé a kezem. 1. Többnyire szükségből, ha nincs kilátásom biztonságosabb helyváltoztatási módra. 2. Ha nagy a szükség, nem válogatok. 3. Nem erőlteti a tárasalgást, de nem is mogorva. 4. Udvarias, és gyorsan alkalmazkodik. Most pedig lássuk, mi a véleménye ezekről a dolgokról másoknak. Sofőrök: Papp Miklós 1. Kizárólag segítő szándékkal állok meg. 2. A külsejét, a tisztaságát nézem. 3. Beszédes, jól el lehet vele társalogni. 4. Az előbbiből következik, hogy az a jó sofőr, aki azért vesz fel stoppost, mert társaságot keres. 5. Nincs különösebb élményem. Ráci Miklós 1.Jóindulatból és a társaság kedvéért egyaránt. Én is szoktam stoppolni, tudom milyen jő érzés, ha felvesznek. 2. A fiatalabbakat szívesebben veszem fel, de a lényeg az, hogy szimpatikus legyen, mert ha van egy monoklija és szakadt a ruhája, akkor biztosan nem állok meg. 3, Beszédes, nem csak ül, és értelmesen lehet vele beszélgetni. 4. Magabiztosan, megbízhatóan, rutinosan vezet, és közben lehet vele társalogni is. 5. Stopposként esett meg velem, hogy felvett egy fiú. Alig mentünk pár kilométert, megállt egy út mentén lerobbant ismeretlen mellett, akinek kifogyott az üzemanyaga. A sofőröm saját pénzén vett egy kis benzint, visszavitte a lerobbant autóhoz, utána felvett még két lányt, a csomagjaikat saját kezével pakolta be, majd mindannyiunkat házhoz szállított. Olyan rendes emberrel azóta sem találkoztam. Stopposok: Tóth Dénes 1. A legfontosabb szempont a takarékosság, de a kalandvágynak is jó része van benne. Szeretek tájakkal, emberekkel ismerkedni, napokon belül indulok stoppal nyugat-európai körutazásra. 2. Hogy válogatok-e? Örülök ha felvesznek! 3. Társalgós típus, aki örül ha nem kell egyedül utaznia. Többször előfordult, hogy azért vett fel valaki, hogy a beszélgetés ébren tartsa. Néma sofőrrel még nem találkoztam. 4. Bizalomgerjesztő, nem lóbál kést a kezében, és tud alkalmazkocini az aktuális helyzethez. 5. Egy barátomat magyar kamionos vette fel Szlovákiában. Jól elbeszélgettek, még a családi fényképalbumot is megmutatta, de amikor a srác valami rosszat szólt a sofőr anyósára, a kamionos pisztolyt rántott elő és a barátom fejéhez szegezte! Meleg helyzet volt. Majoros Viktória 1. Kimondottan kalandvágyból. Busszal és vonattal utazni unalmas dolog. 2. Ha egy barátommal stoppolok, akkor minden személyautó elé kirakom a kezem, de ha egy barátnőmmel, akkor többnyire megegyezünk, hogy kizárólag szép és új nyugati autókat állítunk meg. 3 Gyorsan és biztonságosan vezet, rendes, aranyos és lehetőleg beszédes. 4. Ha lány, akkor legyen jól öltözött, kedves, de soha ne viselkedjen kihívóan. 5. Sárospatakról mentünk Nyíregyházára. Egy férfi felvett bennünket, jól elbeszélgettünk, aztán Nyíregyházán megbeszéltük, hol találkozunk, és vissza is vitt Sárospatakra! Majoros Viktória A stoppos legyen határozott! Sokféleképpen megállíthatunk egy autót. A legismertebb módszer a római időkből fennmaradt „hü- velykujjazás”. A gladiátorok számára a császár felfelé tartott hüvelykujja az életet, a lefelé fordított a vesztes párbaj után halált jelentett. Hogy stopoláskor az út szélén álló azért tartja fenn ujját, mert „életet”, helyet kér, vagy pedig a háta mögül jövő autó sofőrje felé így jelzi jó szándékait, azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy szeretné ha felvennék. Gyakori jelenség, hogy gátlásos a stoppos, ezért aztán éppen csak felemeli a kezét, esetleg fel sem emeli, csak pislog hátra, hátha valaki megáll, mert megsajnálja. Ez a legrosszabb, kilencvenkilenc százalékban kudarcra ítélt módszer. Az egy százalékba a véletlenül arra járó ismerősök tartoznak, akik észreveszik és felveszik a félénk utasjelöltet. A stoppos legyen határozott! Húzza ki magát, nyújtsa ki a kezét, tartsa felfelé az ujját, és ne süsse le a szemét, ha nem akar gyalogolni. Ne stoppoljon le olyan autót, amelyikben szemmel láthatóan rossz műszaki állapota miatt nem bízik, vagy ha a fejek számából messzire látszik, hogy tele van a jármű, de felejtse el, hogy — Nem rakom ki a kezem, mert ez biztosan nem vesz fel! Ne álljunk stopolni kanyar elé, vagy olyan útszakaszra, ahol nem lehet parkolni, ne stoppoljunk hídon és vasúti átjáróban. Legjobb olyan helyen próbálkozni, ahol nem mennek túl gyorsan az autók, például lakott területen belül, vagy egy nagy kanyar után akkora távolságra, hogy a sofőrnek még legyen ideje felmérni a stoppost, és meg is tudjon állni ha bizalomgerjesztőnek találja. Stoppoláskor ne vigyünk magunkkal sok csomagot, állatot, és lehetőleg egynél több utitársat. Minél többen vagyunk, annál kisebb az esélyünk árra, hogy felvesznek! Ha nagyobb távolságra indulunk érdemes, jól olvasható betűkkel ráírni egy kartonlapra, hogy hová megyünk, és a hüvelykujjazás mellett azt magunk elé tartani, hátha valamelyik autó szintén oda tart és akad egy szabad hely benne. Végül, de nem utolsósorban, külföldön stoppolva jól láthatóan tartsuk kezünkben az útlevelünket,' mert a külföldön járó magyarok, elsősorban kamionsofőrök, ritkán hagyják hazájuk fiát az út szélén álldogálni.
