Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-28 / 200. szám
/ 10 1996. augusztus szerda Közelkép Száraz Attila (Uj Kelet) Tukacs István, MSZP-frak- cióvezető: — A polgármester asszony kérésére elkészítettem egy javaslatot. Erre azért volt szükség, mert a bizottságok a működőképességük határára kerültek amiatt, hogy egyes bizottsági, albizottsági tagok nem járnak rendszeresen ülésre. Miközben a közgyűlés két albizottsága bizonyította, milyenjó egy dolgot társadalma- sítani. Erre jó példa az ifjúsági, illetve a kulturális kerékasztal. Javaslatom szerint erélyesen fel kellene lépni azokkal szemben, akik rendszeresen nem vesznek részt a bizottsági üléseken. Például, aki négy hónap alatt a bizottsági ülések több mint feléről hiányzik, annak a bizottsági tagsága automatikusan megszűnjön. Takarékossági szempontok miatt javasoltam azt is, hogy a nemzetközi, illetve a sportalbizottság kibővítve, társadalmi testületként, bővebb létszámmal működjön. A javaslatom szerint a szociális és a lakásügyi albizottságoknál maradna minden a régiben, mert ezek a bizottságok nem társadalmasíthatók, hetente üléseznek, nagyon sok ügyiratot tekintenek át. A bizottságok ügyét rendeletben fogjuk szabályozni. A késés azért van, mert a partnereinkkel az alapelvekben megegyezünk ugyan, de a részletekben még vannak vitáink. Elképzelhető, hogy azt is szabályozni fogjuk, hány bizottságnak legyen tagja egy képviselő. Szeretnénk az előterjesztést törvényesség szempontjából is jól előkészíteni: inkább gondoljuk át jól az előterjesztést, mintsem rosszul döntsünk. Tarnavölgyi György, Független Képviselők Egyesülete: — Az egyik megoldás az lenne, ha csökkentenénk a bizottságok számát, így talán többször határozatképesek lennének, vagy pedig igyekeznénk nagyobb fegyelemre ösztökélni a bizottsági tagokat. Mind a két javaslat elfogadható. Az mindenesetre tény; a Független Képviselők Egyesülete részéről két fővel csökkent a szakcsoportokban a részvétel: egy külső tagunk lemondott, egy pedig elhunyt. Nem pótoltuk kiesett tagjaink helyét, megvárjuk mi lesz a végső megoldás. A bizottságok ügyét a következő közgyűlésen lezárhatjuk. Akkor kend a képviselő-testület elé a Szervezeti és működési szabályzatunk módosítása, és ezt a kérdést azon belül szeretnénk megoldani. A frakciók között a tárgyalások folynak. Lövei Csaba, Szabaddemokraták Szövetsége: — Szerintem a kérdés végleges lezárását a jövő évi költségvetés elő fogja segíteni. Ugyanis szerény anyagi lehetőségeink a jelenleginél csak kisebb létszámú bizottságokat engednek meg. Legkésőbb tehát akkor lépni kell. Egyezség ez ügyben azért nem született, mert ez „kényes kérdés”. Mi ragaszkodunk ahhoz az álláspontunkhoz, hogy a jelenlegi 11 és 13 helyett 9 fős bizottságok legyenek. Amennyiben ez megvalósul, akkor ez azt jelenti, hogy minden pártnak meg kell vizsgálnia, kik azok, akik nem vesznek részt a szakcsoportok munkájában. Nálunk egyetlenegy olyan tag van, aki nincs ott a megbeszéléseken. O már fel is ajánlotta lemondását a bizottsági tagságról. Amint a pártok között az egyezség megszületik, nincs akadálya, hogy a távozás bejelentését elfogadjuk. A többi bizottsági tagunk tisztességgel, szakértelemmel végzi munkáját. Maratoni bizottságosdi Automatikusan kizárják? A legutóbbi ülésén sem tárgyalta a képviselő-testület a bizottságok átalakításáról szóló előterjesztést. Kiszivárgott információk szerint azért húzódik az ügy, mert a vezető koalíció háza táján és az ellenzéki sorokban is ülnek olyan prominens személyiségek, akiktől bizonyos szabályozás, kötöttség esetén meg kellene válni, arról nem is beszélve, hogy az új bi- zottságosdihoz is csak nagyon jól előkészített politikai alku során lehet eljutni, természetesen az „egyensúly megtartásával”. A koalíciós partnerek a következőképpen ítélik meg az átalakulást. Szerencsét hoz? K. Z. (ÚjKelet) ________ avagy mit hoz, mit visz a kéményseprő. Több pénzt visz majd el. A nyíregyházi közgyűlés hétfőn rendeletet fogadott el ugyanis a kötelező kéményseprői közszolgáltatás igénybevételéről. Talán emlékeznek rá, hogy egyszer erről már tárgyaltak a megyeszékhely képviselő. Korábban a vita hevében Helmeczy László (Fidesz—MPP) képviselő elővarázsolta — amit az előterjesztők elfelejtettek — a még érvényben lévő tarifatáblázatot. A számok összevetése során kiderült, hogy a kéményseprői szolgáltatást végző VIVA Bt. többszörösére emelné árait. Most a képviselők döntése alapján — hosz- szas, alapos vita után — „olcsóbban” megúsztuk: csak 95 százalékkal kell többet fizetnünk. Az egyedi kéményeknél gázfűtés esetén az ellenőrzés és a tisztítás díja 211 forint darabonként, évente. Ugyanez olaj és szilárd tüzelésnél már 371 Ft/db/év. Gyújtókémények esetén már 226 forint a tarifa, sőt, ha az mellékcsatornás, már 235 forint. Ugyanennyit kell leszurkolnunk évente és darabonként a tartalék kémények ellenőrzéséért és tisztításáért. Jogszabályalkotó városatyáink — ki tudja miért—nem bíznak állampolgári fegyelmünkben és szankciókat helyeztek kilátásba. Amennyiben ismételt írásbeli felszólításra sem vagyunk hajlandóak beengedni a kéményseprőt és nem engedjük a kéményhez dolgozni, szabály- sértés miatt pénbííságot szabnak ki a szigorú, de igazságos hivatalnokok. Ugyancsak pénzbírsággal sújtják azon kontárokat, akik jogosulatlanul pucolják kéményeinket. Botrány a kamerák előtt K.Z. (Új Kelet) Ne legyenek tapasztalatlanok! Szilágyiné Császár Terézia, a Kereszténydemokrat Néppárt megyei elnökének kezdeményezésére a parlament megyénk ellenzéki és országgyűlési képviselői gyűltek össze — lakossági fórum keretében — hétfőn este a Váci Mihály Városi Művelődési Házban, hogy az ország vezetőinek kétéves munkáját értékeljék. A kormánypártokat Bányász Já- nosné, Lakatos András és Veress János szocialista és Iványi Tamás szabaddemokrata, az ellenzéket Szilágyiné Császár Terézia (KDNP), Takács Péter (MDF), MM László (Fidesz— MPP) honatya képviselte. Ká- vássy Sándor (FKGP) elfoglaltsága miatt nem jelent meg. Amint az várható volt, a kormánypárti képviselők védték, magyarázták az eddigi intézkedéseket, az ellenzék természetesen támadta. A nyilatkozatok bárhol és az utóbbi egy évben bármikor elhangozhattak volna. Sőt, el is hangzottak már. Többek között a parlamentben és a sajtóban. Az első két évről az alábbi összegzések hangzottak el: Iványi Tamás: — Az történt, amit az SZDSZ a választásokkor ígért; nehéz első két év, amely megalapozza a gazdasági növekedést. Takács Péter: — Erősödött a multinacionális lobbik befolyása, és drasztikusan csökkent az életszínvonal. Az ország hatmillió lakosának sorsa bizonytalan. Lakatos András: — Nem hoztuk, amit az országban elvártak tőlünk, rosszabbak voltak a feltételek, mint arra számítottunk. A regionális politika sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szilágyiné Császár Terézia: — Az MSZP szociális piacgazdaságot ígért, helyette az SZDSZ vadkapitalizmusa teljesült. Felerősödött az elszegényedés folyamata, ketté szakadt az ország társadalma és gazdasága. Bányász Jánosné: — A korA szocialista képviselők még vidámak Fotó: Harascsák Annamária mányok negyven évig a makro- helyett a mikrogazdaságot támogatták. A szocialista párt megpróbálja rendbetenni az ország gazdasági életét, javult a fizetési mérleg egyensúlya és a privatizációs bevételeket sem éltük fel teljesen. Mádi László: — A Hom-kor- mány visszafogta a gazdasági növekedést, és letörte az emberek bizalmát. Nem bízom abban, hogy a következő választásokig javulások lesznek. Veress János: — Reálisnak tartom a képviselők eddigi értékelését. Tudomásul kell venni, hogy a stabilizációnak ára és kifutási ideje van. A rövid értékelések után a képviselők — ahogy már a parlamenben megszoktuk — megkezdők a vitát, az önigazolást, az egymásra mutogatást, a döntési felelősségek áthárítását. Természetesen eltérők voltak a vélemények arról, hogy mikor volt jobb Magyarország külföldi megítélése, és hogyan lehet a termelést növelni. Nem volt egyetértés abban sem, hogy a rendszerváltás után melyik kormányzat figyelt jobban a társadalmi feszültségekre, és mikor volt sikeresebb a privatizáció. Nem kell mondani, hogy ki melyik időszakot magasztalta. A képviselők egyre hevesebben vitatkoztak, amikor is egy kisebb malőr feszítette tovább a húrokat a fórumon, amelyet a városi televízió egyenes adásban közvetített. Kérdést óhajtott feltenni a hallgatóság egyik tagja. A szót megkapván azonban inkább a véleménynyilvánítás mellett döntött. Trágár szavakkal illette a kormányfőt és a szocialista—szabaddemokrata parlamenti koalíciót, főképpen a nagyobb frakciót, és a rendszerváltás előtti 40 évet. A szocialista képviselők kétszer-háromszor indulni készültek — ám végül meggondolták magukat. Talán megszokták már a hasonló véleménynyilvánításokat. A városi televízió nézői élvezhették a műsort a műsorban, amíg a „provokátort” ki nem kísérték. Mint a képviselők megfogalmazták, a hangulat már nem volt olyan, mint korábban. Tovább folytatódott a kis parlament a művelődési házban. Immár többéves hagyomány, hogy Miskolc egyetemének jogi hallgatói kéthetes nyári szakmai gyakorlatra jönnek városunkba. így van ez az idén is, s a fiatalok már a hét elején megkezdték a polgármesteri hivatalban az ismerkedést az államigazgatási tennivalókkal. Á korábbi években itt járt hallgatók valószínűleg jó tapasztalatokkal tértek haza városukba, hiszen míg azelőtt csak két-három diák jelezte érkezését, ezen a ny áron tizenöten utaztak Nyíregyházára. Kormánypárt, ellenzék, kontra néző Hátsó sorok Tapolcai Zoltán __ Ig en, ezek hátsó, néha jelentéktelennek tűnő sorok, de nem hátulról jövő ütések. Mondom ezt azért, mert többen kérdezték, miért bántom én dr. Gábor Zoltánt, Nyíregyháza egyik képviselőjét. (Az írás épp két hete jelent meg.) Helyettem hadd válaszoljon Gábor Zoltán, aki levélben válaszolt: „Köszönöm, hogy személyemmel foglalkoznak és kritikusan teszik. Ezt én természetesnek tartom, mert egy demokratikus államban az Önéhez hasonló megnyilatkozás törvény szerű.” Igen. A demokráciában. Amelyet nem kell olyan szentnek tartani, mert akkor és ott alakul ki a történelemben, ahol egyetlen politikai vagy gazdasági kör sem rendelkezik akkora erővel, hogy nyíltan magához ragadja a hatalmat. Igen, a demokrácia, amelyben olyan jól el tudnak bújni a felelősök, a bűnösök, ahol személytelenné válik minden. Kiváltképp, ha úgy akarják. S ilyenkor igenis a hozzám hasonló hivatást választó embereknek az a kötelessége, hogy megmérje azokat az embereket, akik a demokrácia adta hatalommal élnek és visszaélnek. Ugyanis ezt a hatalmat csak papíron adják a választók. így a legfontosabb az, hogy megfelelő emberek kezébe kerüljön. Szerettem volna a testületi ülésen beszélgetni az ügyvéd úrral, mert levele után is kérdések sorjáznak bennem. Miért nem ő lett a jogi bizottság vezetője mint az MSZP-frakció egyetlen ügyvéd tagja? Bár van egy válaszom erre a kérdésre: azzal, hogy az ellenzék soraiban ü\ő Helmeczy László vezeti a bizottságot, a város eggyel csökkentette azon ügyvédek számát, akik pert tudnak nyerni az önkormányzattal szemben. Újabb kétkedés: az ügyvéd úr levelében a választókörzetben lakókkal tartott jó kapcsolatára hivatkozik. Ahogy megjelent a cikk, már másnap csengett a telefon. Az egykor — a jelöltet nem ismerve, az MSZP-vel szimpatizálva — mellette kampányoló választója már nagyon megbánta a segítséget, hiszen saját társasháza ügyében hiába kereste meg a képviselőt. Sőt. Hipp- hopp, ellenfelekké váltak. S kétkedek a magam szerepében is. Nem hiszem, hogy ez a két írás lenne olyan erejű, amely az ügyvéd úr és frakciója között feszülő ellentétet a megoldás felé űzné. Ahhoz az ügyvéd úr és a pártja közös akarata kell. Amely eddig nyilvánvalóan hiányzott. Bár a levélben azt írja. hogy kérni fogja a helyzet tisztázását...
