Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-21 / 194. szám
UJ KELET Mezőgazdaság 1996. augusztus 21., szerda 5 Az extraprofit csak mese Az alma jobb, mint tavaly A termelő-kereskedő viszony örök témaként jelenik meg a gazdasági élet palettáján. Ezúttal az utóbbi egyik képviselőjét kerestük meg, a Keletért Kft. ügyvezető igazgatóját, Kovács Istvánt, aki — sok társától eltérően — nem most kezdte a „szakmát”. A Zöldért első számú vezetőjeként kitanulhatta a mesterséget. Tőle kérdeztük: milyen manapság kereskedőnek lenni? Letter György (Új Kelet) — A kft. 1992-ben alakult — mondta Kovács István — fő profilunk pedig a friss és feldolgozott zöldséggyümölcs termékek exportálása. Kezdetben a volt szovjet utódállamokban kereskedtünk, majd mindinkább Nyugat-Európa felé vettük az irányt, elsősorban német, osztrák és holland partnerekre találva. Be kell vallani, hogy e területen az exportálás még nehezebb feladatot jelent, mivel több irányú szorítással kell számolnunk, amely esetenként akár hurokká is alakulhat. A helyzet alapvetően megváltozott a korábbi évek gyakorlatához képest. A kis- és nagytermelő akkoriban már annak is örült, ha termékeit értékesíthette, pénzt csak később, akár hónapok múlva láthatott belőle. Ma előre fizetnünk kell az áruért, s annak minden kockázata a kereskedőre hárul. S abból bizony van bőven! A kereskedők exportprofitja csak mesebeszéd, s ugyanúgy kevésbé helytálló a nyugati partnerek korrektsége az üzleti életet tekintve. Kiszámíthatatlanná vált a piac. Amikor szükségük van árura, azt azonnal igénylik, s ha a kinti piaci körülményekben hirtelen változás áll be (s ilyen gyakran előfordul), azt irgalmatlanul a kereskedő nyakába varrják, legalábbis azon igyekeznek. Ezeknek a szerződést manipuláló kifogásoknak külön tárháza van, melyeket keményen alkalmaznak is. Csak néhányat említek: valótlan hatósági bizonyítványok alapján szermaradványok kimutatása, szállítási, berakodási kifogások stb. Nekünk az elmúlt évben négy kamion uborkát kellett ily módon megsemmisítenünk, s futhattunk a pénzünk után. Azt meg egyenesen arcátlanságnak tartjuk, hogy egy kivitt kamion uborka megsemmisítésének költségeit — melyet tíz napig utaztattak Németországban — nekünk kellett kifizetni. Az idén óriási kereslet volt az uborkára, merthogy uborka nem volt. A színjáték dramaturgiája viszont megismétlődött a szilva esetében. Éppen emiatt, meggyőződésem, hogy a szovjet utódállamokkal kell törekedni kapcsolatfelvételre, ez hatalmas piacot jelent. Itt viszont számolni kell azzal, hogy baj lehet a fizetőképességgel, de nem ritkán a fizetőkészséggel is (!). Úgy gondolom, jelenleg a jövedelmező működéshez, a talpon maradáshoz — miként más gazdasági ágazatban is — nem elsősorban a tervszerű munkára, a partneri korrektségre van szükség, hanem a sokszor falakkal bástyázott kapcsolatrendszerekhez való „betörésre”. Ez nem könnyű feladat, s gyakran a tűzzel játszik az ember. Mindemellett szükség van még szerencsére is. Ami az almát illeti: augusztus vége felé is a piacot a teljes bizonytalanság jellemzi. Ismeretségi körünkben még nem tudunk konkrét szerződésekről, de még megállapodásokról sem. Puhatolózó tárgyalások folynak, ám hogy ezek milyen eredménnyel zárulnak majd, azt a legjobb jósnő sem igen tudná pillanatnyilag megmondani. Remélhetően egy—két hét múlva azért már okosabbak leszünk. A tapasztalatok szerint mindinkább keresettebbek a darabosabb almák, az idared, starking stb., s csökken az értékesíthető jonatán aránya. Előzetes tárgyalások alapján több ezer tonnás megrendelés is szóba jöhet, megvalósulása viszont jelenleg a kérdőjelek erdeje. Az idén egyébként jobbak a terméskilátások, mint tavaly, reméljük, hogy a jég már nem tesz benne kárt, mint arra példa volt az elmúlt héten Kisvárda térsége. Paprikaszállítmány Ausztriába Fotó: Harascsák Pro Comitatu: dr. Kállay Kristóf, dr. Pethő Ferenc A megye fejlődéséért Dr. Pethő Ferenc a díjátadás pillanatában Harascsak Annamária felvetele Pro Comitatu kitüntető díjat adományoztak dr. Pethő Ferenc nyugdíjas egyetemi tanárnak, az Almatermesztők Országos Szövetsége elnökének a megye tudományos életében, különösen a gyümölcstermesztés területén kifejtett négy évtizedes, magas színvonalú szakmai és tudományos tevékenységéért. A kitüntetést dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke adta át augusztus 15-én a megyeháza ünnepi ülésén. Ugyancsak kitüntették Szép Bélát, a tuzséri általános iskola nyugalmazott igazgatóját, néptanítóját, a helyi kertbarát kör elnökét példamutató nevelési, közösség- és értékteremtő tevékenységéért. A két Pro Comitatu kitüntetett a díjátvétel után a következőket nyilatkozta az Új Kelet számára. Dr. Kállay Kristóf: — Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy a vármegyei képviselő-testület ilyen magas kitüntetésben részesített. Mióta Magyarországra hazajöttem, visszatértem Szabolcs megyébe, és ahol lehet, szociális, kulturális, .gazdasági téren megpróbálok segíteni. Szilárd elhatározásom, hogy politikával nem fogok foglalkozni. Remélem, sikerül Sza- bolcsot olyan magas nívóra emelni, ahol állítólag a nyugat-magyarországi megyék vannak. Azért dolgozom, hogy a megyében élő embereket boldoggá tegyük,jobb életkörülményeket biztosítsunk számukra. Jelenleg a nyíregyházi könyvtáram rendezésén dolgozom, most is hoztam jó pár könyvet. Igyekszem ebből a kis múzeumból valami hasznosat csinálni. Ne csak minden Pesten legyen, hanem legyenek vidéki kulturális központok is. Dr. Pethő Ferenc: — Rendkívül nehéz most a meghatottságtól bármit is mondani. A díjátvételkor eszembe jut 1959, amikor megkértek arra, hogy hagyjam ott az egyetemi tanszéket és jöjjek le Újfehértóra, mert ott van egy gyümölcs- termesztő, -kutató állomás — ennek legyek az új vezetője. Egy harmincéves fiatalember számára óriási kihívás ez, akkor nem gondoltam volna, hogy jó néhány év után ilyen megbecsülésben lesz részem. Mindent elkövettem az elmúlt évtizedek alatt, hogy a gyümölcstermesztés — és azon belül az almatermesztés — fejlődjön, alakuljort. El kell ismerjem, hogy ha követtünk is el egy—két hibát, de az a termesztés, ami kialakult, az a termelési érték, ami született az almatermesztésből, az mind ennek a megyének a családjait, dolgozó embereit gazdagította. Nagyon sokat köszönhetünk az almatermesztésnek, sok eredményt köszönhetünk azoknak a becsületes embereknek, akik megértették, hogy e tájon gyümölcsöt kell termelni. A megye életszínvonala, a megyében élő emberek jövője a gyümölcstermesztés minőségétől, nagyságrendjétől nagy mértékben függ. Ezt szolgálni csodálatos érzés volt... Jó minőségű, de kevés a búza L. G. (Új Kelet) Befejeződött az aratás, ám a gabona körüli kérdőjelek mégsem akarnak kiegyenesedni. Az ufók nemcsak a gabonatáblákba írják titokzatos jeleiket, de alaposan „összekuszálták” a gabonapiac egészét. A Szabolcs Gabona Rt. vezérigazgatóját, Simon Györgyöt e kis (kérdőjelekről faggattuk. — Az idei gabonatermés a vártnál lényegesen gyengébbre sikerült, a minőség viszont jónak mondható. Akkor, amikor szükség volna a több takarmánygabonára, szinte a teljes termésmennyiség étkezési minőségű, nehezíti a problémát, hogy az ókuko- rica-készletek is erősen fogytán vannak. Mindezek ellenére azt mondom, hogy az étkezési búza jobb feltételek mellett eladható, akár exportra is. A mai ismeretek birtokában igaz, a belföldi árak nemigen érvényesíthetők a külpiaci Simon György Fotó: Haras árakban, ám a későbbiekben történhetnek még jelentős változások. Az alapanyag-szükségletet ki-ki a maga belátása szerint ütemezte, mi a szükségletünk nagy részét betároltuk. Jelenleg malmaink az ó- és az új termés keverékét őrlik lisztté, ám hamarosan már csak az új búza kerül a garatba, mert annyira jó a béltartalma. A felvásárlási árak valóban magasak voltak, 22—28 ezer forint között tonnánként, de azt kell mondjam, a termelési költségek emelkedéséhez mérten mégis reális a termelőknek kifizetett ár. Elsősorban a megyéből vásároltunk fel kalászosokat, de a megyén kívülről is szereztünk be gabonát készleteink kiegészítésére.Terveink szerint bizonyos mennyiségű lisztet kívánunk exportálni szeptember elejétől a FÁK országaiba. Ebben az évben kiszámíthatatlanok voltak az alapanyagbeszerzési lehetőségek, az árak, miként a takarmánypiac is, és még mindig érvényes ez a kukorica árát illetően. Ebben a helyzetben igyekeztünk kellőképpen felkészülni, a cég a stabilitását meg tudta őrizni. Jelentős költségeket fordítottunk a műszaki fejlesztésre, így a malmok mellett raktáraink, szárítótelepe- ink rendbe tételére is. Adótervek Munkatársunktól Az adórendszer átalakításának tervezetét a Magyar Agrárkamara is megtárgyalta, így a címben szereplő tárgykörben is véleményt nyilvánított. A mezőgazdasági kistermelés adókedvezménye eredetileg a főfoglalkozás vagy nyugdíj mellett a mezőgazdaságban végzett kiegészítő tevékenység adó alóli mentesítését jelentette a megadott bevételi összeghatárig. A mezőgazdaság „szerkezeti” átalakulásával megnőtt a mezőgazdaságból fő- foglalkozásként megélők száma, másrészt a nagyüzemek körében is elter- | jedt módszer lett, hogy termelésüket mezőgazdasági kistermelőkön keresztül szervezik meg. Ez a kör nem érdekelt költségeinek kimutatásában sem, így az őt kiszolgálók széles köre is kikerül az adóztatás hatásköréből. A javaslattevőket ez vezette az egymillió forint árbevételi mentesség megszüntetésének tervéhez. I A javaslat indokoltnak 1 tartja a mezőgazdasági kistermelői igazolvány bevezetését a gazdajegyzők bevonásával, mely a bevételek nyilvántartására szolgálna. A javaslat tovább szűkíti a kistermelői tevékenységet az élelmiszeralapanyag előállítása felé. A kistermelő választhat a tételes költségelszámolás vagy a kistermelői átalány- adózás között. A tételes költségelszámolás esetén a kimutatott jövedelem után a progresszív adótábla alapján kell az adót kiszámítani, majd az így kiszámított adó bizonyos százaléka, maximum 70 ezer forint kedvezményként levonható. A tételes költségelszámolást alkalmazó költségelszámolási, veszteségelhatárolási lehetőségei megegyeznek az egyéni vállalkozókéval. A mezőgazda- sági kistermelő 3 millió forint bevételig választhatja az egyéni vállalkozók körében már bevezetett átalányadózás módszerét azzal, hogy állati termékek esetén a bevétel 8 százaléka a jövedelem; növény-, növénytermesztési termék esetén a bevétel 20 százaléka a jövedelem. Az adó az adóalapnak az átalányadónál jövedelemhatáronként meghatározott százaléka. A Magyar Agrárkamara nem ért egyet a mezőgazdasági kistermelés kedvezményének átalakításával. Kéri az adómentes árbevé- telhatár inflációkövető módosítását, valamint a jövedelmek családon belüli megosztásánál a cselekvő- képességtől és kortól függő korlátozás bevezetését. A felvásárló szervezetek adatszolgáltatási kötelezettsége jelenleg is fennáll. Ezen keresztül az adóhatóságnak lehetősége van kiszűrni azokat a termelőket, akik nem felelnek meg a kistermelés törvényben szabályozott feltételeinek.
