Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-10 / 187. szám
UJ KELET Művészet 1996. augusztus 10., szombat 9 A csipkéző falu Berki Antal (Új Kelet) Még közel a Balaton, de már emberibb a táj. Errefelé megszűnik a nyári nyüzsgés, bár imitt-amott feltűnik egy-egy „Zimmer frei” felirat. Zamár- ditól hét kilométerre fekszik Endréd, a csipkéző falu. Valamikor a századelőn Kdjei Endre református lelkész szervezte meg az első csipkeverő tanfolyamot. Elsősorban azért, hogy télidőben munkát adjon az „unatkozó” asszonyoknak, és nem utolsósorban azért, hogy a vegyes vallású faluban egyben tartsa a református bá- ránykákat. Akkoriban nagy lelkesedéssel fogadták az asszonyok a lelkész kezdeményezését. Volt, hogy százan is dolgoztak a papiakban. A tisz- teletes felesége, aki maga is megtanult „csipkézni”, roppant szigorú asszony volt. Éberen őrködött az elkészült csipke minőségén. Silány munka nem került ki kezei közül, gondatlanul készített, hibás vagy piszkos csipkét nem vett át. Mesélik, hogy az ilyen csipkét ollóval kettévágta, az egyik felét kidobta, a másikat ezzel a szöveggel adta vissza a delikvensnek: „Ezt meg vidd el az anyósodnak!” Neki is köszönhető, hogy a két háború között kialakult világhírű csipkeverőműhely egy időben fogalom volt Magyarországon. Aztán múltak az évek, de a csipkeverés ma is divatos Balatonendréden. A gyerekek iskolában sajátítják el az egyáltalán nem egyszerű technikát. Még élnek a néhai tiszteletes leányai, akik jóval túl a nyolcvanon is kötelességüknek érzik apjuk emlékét, és az endrédi csipke hírnevét megőrizni. Egykori lakásukat átalakítva múzeumot nyitottak, ahol egybegyűjtve látható az endrédi csipkeműhely teljes keresztmetszete. Van itt minden, az egyszerű szegélytől a nagyméretű asztalterítőig. Látható az 1936-os berlini kiállítás nagy díj a, valamint azok az eszközök, amik nélkül csipkét verni lehetetlen. Messze- földről érkeznek a látogatók megcsodálni az egykori művészek csodálatos munkáit. A múzeum működik, az utánpótlás biztosított, és talán a látogatók között is lesznek olyanok, akik kedvet kapnak és megtanulnak csipkét verni. „Gazdag, sokrétű lelki tartalom” Hármas küldetésben „Buczkó Imre mindent megtanult műfajából, ami egyáltalán megtanulható, így ilyen hordozott és szerzett törvények alapján rajzolta meg családja tagjait, édesanyját, gyerekfigurákat és az emlékezetes Apám című portrét” Gyüre Ágnes (Új Kelet) Buczkó Imre nyírlövői származású festőművész tárlatát nyitja meg a mátészalkai városi művelődési központ kiállító- termében dr. Cservényük László, a Szatmár Múzeum igazgatója augusztus 15-én, csütörtökön 18 órától. A hatvanéves művész 1976 óta rendez kiállításokat Budapesten, Kisvárdán, Bridgeportban (USA). A Művészeti Tárló Kortárs Művészeti Baráti Kör vezetője.Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Alapítótagja a Független Magyar Szalonnak. Főfoglalkozásban a Ferihegyi Repülőtér főmérnöke. O alapította, szervezi és gondozza a Ferihegyi Galériát, benne Elekfy Jenó', Kondor Béla, Gyémánt László és mások alkotásaival. Losonci Miklós művészettörténész ezt írja róla: „Visszafogottság, a színek nyugalma, ez az ő feszültsége. Megfontolt, mederbe terelt, igazi erő vezérli. Precíz, nem tűri a hevenyé- szettséget. Érzékeny ábrázolás az osztályrésze, mert egyszerre birtokolja a lelkűiét tisztaságát és a szerkesztés szigorát. Fegyelmével, önismeretével elérte, hogy sorsának minden feltüremkedő nehézségét festészete javára tudta fordítani. Ő irányítja történéseit, nem az események határozzák meg személyiségét, így lehet erőfeszítéseinek és örömeinek végeredménye a mű. Minden érdekli, loncsos fa, szélvihar, ködbevesző puszta. Egyre magabiztosabb technikával és őrzött humánummal talál rá új és új vizuális kincseire a természet kifogyhatatlan, évszakokra bontott színpompájában. Megragadta utazásainak festői élményeit új műveiben. A thüringiai erdőt érdekes-izgalmas, zöld áradat között fölujjongó narancs-tüzével, mely maga a szépség és ősnyugalom. Rómában a Colosseum látványa lenyűgözte. Szürkében tartott, visszafogott méltóságú festményt is varázsolt belőle. Még nagyvonalúbb látomása az Ésti Niagara, ahol a leomló, alázúduló, nagy víz fenségét idézi a színskála teljes szivárványszínével. Dokumentáris értéke is van a Börtön Kajafás házában című Buczkó-akvarellnek, hiszen a festő egy általa elsőként megfigyelt figurát is ábrázolt, így a szentföldi út e festői motívumban biblikus tanulsággal is szolgált. Buckó Imre festői világa egyenletesen megbízható értékrendet képvisel, olyan kincse, mely fogalmazásának világossága és gazdag, sokrétű, lelki tartalma miatt mindenki számára átvehető.” Borsoséletmű MTI Borsos Miklós szobrászművész Győrött látható életmű-válogatása a város tulajdonába kerül, ugyanis így végrendelkezett az alkotó özvegye, a Borsos-életmű jelenlegi tulajdonosa. Balogh József polgármester örömét fejezte ki, hogy e páratlan képzőművészeti értékkel gazdagszik a Rá- ba-parti város. Az MTI érdeklődésére elmondta azt is: az állandó kiállítás anyaga — amely a Káptalandomb kiemelkedő turisztikai látványossága — jelenleg letétként szerepel Győrött, a szobrok, kisplasztikák, grafikák sorsa a végrendelet nyilvánosságra kerüléséig függőben volt. Az állandó bemutató több mint negyed évszázada vonzza a képzőművészet kedvelőit. A hazai és a külföldi érdeklődőket egyaránt lenyűgözi a Napba néző, a Nap és a Hold, az Egry- és az Illyés-portré, az önarckép, továbbá a többi szobor, illetve a domborművek, az olajfestmények, a grafikák sora. A győri szakemberek tervezik a Borsos-életmű feldolgozását, s az állandó kiállítás bővítésén is gondolkodnak, hiszen az özvegy további rajzokat, kisebb szobrokat és dokumentumokat szándékozik átadni a közgyűjtemény számára. „Felelős vagy mindenért, amit megszelídítettél” A szimbólumok használatáról Palotai István I publicisztikája Vitázó kedvű korunk vi- I harzó érvtengerében fulla■ dozva már nemigen igényes I az ember. Sodródó igazsá- I gok? Süllyedő lényegek, ■ ugyan mit számítanak eb- I ben az örökös víztaposás- I ban? A cél csak a követke- I ző korty lopott levegő lehet. I A többi mesebeszéd, vagy I a Kháronok csúfondáros I ajánlata: „Jer! Ülj be ladi- I komba, és én átszállítalak. ■ Kényelmes, csendes, ingye- I nes.” Köszönöm, de inkább I még próbálkozom... Hát csak így. Ilyen a vi- I lág. Próbálkozunk. Ha az I első, az egyetlen és örök I igazság nem illik, képle- I tünkbe, hát magunk igyek- | szünk fabrikálni újakat, 1 csökött kis manufaktúráink- | ban, vagy éppen gigantikus I „igazsággyárainkban”. I Hogy aztán gyártmányaink }: értéke valóban mennyit ér, azzal már senki sem foglalkozik, az lényegtelen. A fontos csak az, hogy muta- . tósak legyenek, és nehezen cáfolhatók. Persze a cáfolatnak sincs immár semmi köze a cáfolandó tartalmaihoz, mert maga a cáfolat is játék, üres taktika... Meg aztán ott vannak az érvek. Hát igen. Valóban tet- szetősek, körülbástyázottak, szinte részei önnön érvrendszerünknek. Bagyulgatjuk, csiszolgatjuk, ütköztetjük, hangoztatjuk, majd végül általában kinyilatkoztatjuk őket. Igazságelveinkben társigazságokat keresünk, és ha nem lelünk, hát az se baj, mert a „hasonló” is elég. A lényeg az, hogy hivatkozási alapul szolgáljon. Manapság legmutatósabb a Bibliára hivatkozni — kiragadni apró részleteit —, és hipp-hopp, máris remek szövetségesre találunk! „Adja vissza a labdát az Istennek! Tanuljon nyelveket a Bábel nyelvstúdióban” — hangozhat ezután a pofátlan reklám. És ha minden összejön, máris beljebb vagyunk pár millióval... Az pedig, hogy a bábeli nyelvzavar nem is a nyelvek keveredéséről szól igazán, kit érdekel? Pedig elgondolkoztató. Mivel az egész Biblia magában is egy óriási szimbólum- rendszer, egy-egy verse hatványozottan az! Bábel arról az isteni büntetésről beszél, amikor az emberek közti megértés dőlt romba. Ez az igazi büntetés. Nyelviskolákkal sosem pótolható... Mint ahogy a paradicsomkert sem egy virágzó téeszalmás és egy vadaspark szerencsés keveréke volt, hanem az öröklét tere, az a dimenzió, amelyik az örök léleké, ahol nincs „tere” a gonosznak, ami nem más, mint az ember halállal való fenyegetettsége. A kitaszítás sem egyéb, mint a teremtés materiális eleme: mivel a matéria (az anyag) dimenziója az, amely foglyul ejtvén az embert, örök körforgásba taszította. Halál csak az anyagban, az anyagi világban létezik. Hogy hivatkozhat hát paradicsomi állapotokra az az utazási iroda, amelyik például a Kanári-szigetek földi paradicsomába invitál? Földi Paradicsom? Mi az? Ferde és szándékos szimbólumalkalmazás, és tipikus érve a XX. század nihillizmusának. Exupery örökérvényű csodás és már-már biblikus erejű igazsága, miszerint „felelős vagy mindenért, amit megszelídítettél”, szintén a szimbó- lum-karikatúristák célmondata. A pszichológusok, a pedagógusok, a házassági tanácsadók, a szexológusok, sőt az állatvédők is nagy előszeretettel használják, holott mindenről szól, csak nem arról, hogy a róka beszél. A róka nem tud beszélni. Legfeljebb akkor, ha olyan térben él, amelyben beszél a rózsa és a kígyó is, ahol a lélek ereje bolygóközi utazásokra jogosít, és akár úgy is meg lehet halni, hogy azonnal megszülessen az ember. Az a pitbulltenyésztő tehát, aki erre az irodalmi passzusra hivatkozik fenevadja védelme érdekében, álnokul csúsztat, hiszen a mondat a szeretet felelősségéről beszél, nem a törzstenyészetekről. Az igazság nem igényel örökös érveket. Éppen arról ismerszik meg, hogy önmagában megáll. Ne „rángassuk tehát le lábánál fogva az Istent” apró kis „igazságaink” alátámasztására, mert tartós sikert ettől nem remélhetünk, bár tudom, hogy vitázó korunk érvtengerében fulladozva már nemigen igényes az ember. Hármaskönyy MTI Az 1990-ben megjelent Erdélyi magyar művészet a XX. században című monográfiája, s a nyomdából a napokban kikerült Teremtő önvédelem — Az erdélyi naívok és ábrázoló népi mesterek művészete című összefoglaló munkája után elkészült, s kiadásra vár a Békéscsabán élő Banner Zoltán trilógiájának a harmadik része is, melynek a tervezett címe: Ez is élet volt, s amely az e századi erdélyi művészek memoárjaiból ad válogatást. Ezt a jeles művészettörténeti író mondta el az MTI munkatársának abból az alkalomból, hogy Budapesten megjelent az erdélyi magyarművészettörténeti hármaskönyv második része. Banner Zoltán, aki 1932-ben Szatmárnémetiben született, 1958-tól 1987-ig a kolozsvári Utunk című hetilap művészeti rovatvezetője volt, 1988 óta él Magyarországon. Munkácsy Mihály múzeumbeli, s főiskolai tanári tevékenysége mellett fejezte be Békéscsabán a három évtizeden át folytatott kutatáson és gyűjtésen alapuló munkát, amelynek eredménye egyedülálló összegzés az e századi erdélyi képzőművészetről. Az első kötet a transszilvániai és partiumi festők és szobrászok tevékenységéről szól, a második pedig a közelmúltbeli, s mai erdélyi magyar paraszt- művésztről ad átfogó képet. Ez utóbbi munkát a tavalyi könyvhétre harangozták be, ám a kiadó megszűnése miatt csak esztendei késéssel kerülthet most forgalomba. Banner Zoltán a hármaskönyv befejező, kéziratban lévő, de már nyomdakész kötetéről elmondta, hogy azt a huszadik századi erdélyi magyar képzőművészek és iparművészek memoárjából, leveleiből, vallomásaiból, életrajzaiból, önéletírásaiból válogatta össze. A Banner-trilógia első kötetét a Képzőművészeti Kiadó, a másodikat most a már nem létező Héttorony Könyvkiadó jelentette meg, a befejező, harmadik kötet közreadásáról pedig ezután kezd tárgyalni a szerző. ICl<llllt«lS* Normantas Paulius Nyíregyházán élő litván fotóművész Taimir-félszigeti szamojédok című kiállítását nyitja meg dr. Domokos Péter tanszékvezető egyetemi tanár augusztus 14-én, kedden 15 órától Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. A tárlat október 14-éig tekinthető meg.
