Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-08 / 158. szám
UJ KELET Pátroha' Falujáró Nincsenek üres házak — maradnak a fiatalok 1996. július 8., hétfő 5 A Vásárosnamény és Kisvárda között található kis falu nevét eddig többnyire csak kellemetlen események apropóján említették, pedig a szalmonellafertőzésen kívül más nem nagyon zavarta a nyugalmat az utóbbi években. Csendes község takaros portákkal, tiszta utcákkal. A csend ugyanis nemcsak nyugalmas életről, hanem a munkanélküliség kényszerű tétlenségéről is beszél. Az emberek többnyire mezőgazdaságból élnek, a föld után a legnagyobb munkaadó az önkormányzat. Nagy Károlyné polgármester asszony már a második ciklust tölti a vezetői poszton. Két évvel ezelőtti megválasztásáról is írtak az újságok, mert ketten indultak a polgármesterségért, és egyenlő számú szavazatot kaptak. Nyírlövő: Előre lassan, de biztosan Volánnál: a nők Novák Istvánné Matriarchális hagyományokat őriz a falu, vezető embereinek többsége hosszú évtizedek óta a női nem képviselői közül kerül ki. Sokáig nő volt a tanácselnök, a képviselő-testület egyik tagja is a „gyengébb nem” képviselője, és a polgármesternő mellett is jegyzőnő áll, Novák Istvánné, aki a múlt rendszerben már dolgozott itt, 11 évig volt VB-titkár. Ezután bekerült a járási hivatalhoz, de amikor megalakultak az önkormányzatok, visszajött Nyírlövőre jegyzőnek. A szomszédos Pap községből származik, miután férjhez ment, Kisvárdán telepedtek le. Ma is ott élnek, onnan jár ki Nyírlövőre. Férje szintén jegyző volt a közeli Mezőladány községben, az elmúlt évben ment nyugdíjba. A második fordulóban eldőlt, hogy ő marad a falu élén. Korábban a termelőszövetkezetben dolgozott 21 évig mérlegképes könyvelői végzettséggel üzemgazdászként és főkönyvelőként. Az első ciklusban tiszteletdíjas polgármester volt, most pedig főállású, mert mindenki belátta, hogy ez a munka egész embert kíván. Ismeri a falut, az embereket, és az itt lakók is őt, hiszen itt született. Nyírlövő életéről, gondjairól és terveikről beszélgettünk a polgármester asszonynyal. — Nagy problémánk, hogy kiesünk a forgalomból, a falut nem érinti nagyobb közforgalmi út és a vasút sem. Többek között erre vezethető vissza, hogy a faluban nincs ipar, nincs szövetkezet, nincsenek munkahelyek. Ettől függetlenül nem mondhatjuk, hogy elmaradottak vagyunk, csak a közlekedés szempontjából, mert más vívmányok eljutottak hozzánk. A vízhálózattal 1990-ben készültünk el, két évvel később fejeztük be a gázberuházást, a telefonbekötések pedig az elmúlt évben kezdődtek, és várhatóan idén fejeződnek be. Útjaink portalanítottak, de a belvízelvezetéssel gondunk van. Az elmúlt év júniusában volt egy nagy felhőszakadás, és veszélybe került egy kis utcában három—négy lakás. Bár nem volt pénzünk, de sikerült megmenteni az épületeket, mert egy olyan partnerre találtunk, aki meghitelezte nekünk a munkát. Éppen most fizetjük az utolsó részletet. Árkokra lenne szükség, és szeretnénk szilárd burkolattal ellátni az egyelőre kohósalak útalappal portalanított utakat. Sajnos nagyon kevés pénzünk van, ezért bevezettünk helyi adót is, de a kommunális Katolikus iskola Három épület hat tanterméből áll a nyírlövői általános iskola. Nem szokványos épületek, van köztük volt nemesi kúria, egy másik pedig nemcsak iskola, hanem egyben templom is. Erre utal az ablaka előtt álló feszület és a tetőre erősített kereszt. A katolikus egyház pénzbeli kárpótlást kért korábbi tulajdonáért, abból szeretné finanszírozni egy templom építését. Addig az iskolában tartják a miséket. Kétfelé nyitják az oltárt takaró ajtókat, és rögtön imaterem lesz a tanteremből. Összevont iskola működik a szomszédos Lövőpetrivel, ahol a nyolc osztályhoz szükséges két további tanterem található. Ott tanul a „Lövőfaluk” két alsós osztálya. Az átjárás nem okoz gondot, mert a menetrendszerű autó- buszjáratok elég sűrűn és a megfelelő időkben közlekednek. Az iskoláknak saját kertjük van, ahol megtermelik a konyhára szükséges növények, burgonya, zöldség, bab, gyünölcsök egy részét. Két saját fagyasztóládájukban tárolnak télire zöldségféléket, de befőtteket is készítenek a konyhai dolgozók. Aktuális feladat az iskola és konyhája kifestése. Egy vállalkozó 320 ezer forintos ajánlatot tett a felújításra, de az önkormányzat inkább úgy döntött, saját erőre támaszkodva végezteti el a munkát, közhasznú munkásaikkal, akik többnyire szakképzett emberek, vannak köztük festők és kőművesek is. Gondolkodtak az iskola gázfűtésre átállításán, de elvetették az ötletet, mert az energiár-emeléseket figyelembe véve gazdaságosabbnak látszik a vegyestüzelés. Tervbe vették még, hogy az iskolával egy épületben elhelyezett nyírlövői óvodát költségcsökkentő céllal az iskolával közös igazgatás alá vonják. Erről rövidesen testületi adó alól gáz- és vízhozzájárulása miatt mentesül a lakosság túlnyomó része, iparűzési adóra pedig vállakózások hiányában nem igazán számíthatunk. Mindössze néhány kereskedelmi vállakózás, bolt van a faluban. Már korábban is sikerrel pályáztunk önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatására, és idén is benyújottuk igényünket. Nincsenek adósságaink, óvatos gazdálkodással távol tartjuk az önkormányzatot a csődhelyzettől. A költségvetésünk arra nem ad lehetőséget hogy előre tervezzünk beruházásokat, de szinte minden évben ki tudtunk gazdálkodni egy kis fejlesztési alapot, és ebből többek között ravatalozót, sportöltözőt építettünk. Vannak még terveink, amelyeket reményeink szerint 3—4 éven belül megvalósítunk.A lényeg, hogy nem felelőtlenül, hanem a legnagyobb takarékosággal, lassan, de biztosan, az eladósodás veszélye nélkül haladva jussunk előre. A takarékosságra szolgál például, hogy a polgármesteri hivatal mögötti fasort kivágattuk, beszálíttattuk, felhasználtuk, és idén is fogunk fasorritkításra engedélyt kérni. Összességében a megfelelő életkörülmények adottak, ennek is köszönhető, hogy a falura nem jellemző az elöregedés, üres ház talán egy van a faluban, a fiatalok sem mennek el, sőt, jönnek is ide. Óvodánkba 32 gyerek jár, és tavaly 12 gyermekkel gyarapodott Nyírlövő. Az oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor Nyugdíjas pedagógus, aktiv kültó Monográfia a faluról Nehéz dolog Kaisuba Jánosné nyugdíjas tanárnőt, szakfelügyelőt, költőnőt és irodalmárt egy rövid cikkben bemutatni, annyira témagazdag az élete és pályafutása. Nyírlövőn született, és egy évet leszámítva itt töltötte egész életét. Nagyon rossz időpontban volt gyerek, mert a második világháború miatt nem tudott továbbtanulni. A révaranyosi lelkész 1946-ban kiválogatott három, képzésre érdemes nyírlövői gyereket, köztük volt Kazsuba Józsefné is. Révaranyoson kezdte meg a hetedik osztályt, majd egy évvel később levizsgázott nemcsak a hetedik, hanem a nyolcadik és a gimnázium első és másodikos osztályának tananyagából is! A gimnázium harmadik osztályát 1947 szeptemberében kezdte meg Kisvárdán, a Bessenyei György Gimnáziumban. Érettségi után közgazdasági és vegyipari egyetemekre jelentkezett, de egyikre sem ment el felvételi vizsgát tenni, két testvére ugyanis már tanult, és édesanyjuk nem bírta volna még egy taníttatás költségeit. Képesítés nélküli tanító lett Lövőpetriben, majd levelező tagozaton elvégezte a pedagógiai főiskolát. Több mint három évtizeden át tanított. Megismerkedett a férjével, aki akkoriban VB-elnök volt. Összeházasodtak, két gyerekük született. Attila orvos lett, Gyöngyi pedig a ferihegyi repülőtér repülésbiztonsági osztályán dolgozik. Az 1956-os forradalom alatt a férjét felettesei utasították az erdő egy részének kivágására, de később már senki nem akart tudni az utasításról, a favágásért férjét vonták felelősségre. Büntetése letöltése után nehezen tudott elhelyezkedni, végül tanácstag lett. Kazsuba Jánosnét kinevezték az iskola igazgatójának, de erről a tisztségről rövidesen lemondott. Magyar nyelvet és irodalmat tanított 18 évig, majd pedig újra alsó tagozatosokat. Itt keresték meg a kérdéssel: akar-e szakfelügyelő lenni? Vállalta, mert úgy érezte, így az alsó tagozatban felhalmozódott tapasztalatait felhasználva segíteni tud kollégáinak. Közben anyagot gyűjtött Nyírlövőről szóló monográfiájához. Segítségére volt ebben 22 éves könyvtárosi múltja és az, hogy szakfelügyelőként kapcsolatba került olyan emberekkel, akik helytörténettel foglalkoztak. Nyugdíjba vonulása után elővette az összegyűjtött iratokat és írni kezdett. Rövidesen elkészül a monográfia. Verseket már korábban is írt. A művészi véna nem ismeretlen családjában, hiszen öccse, Buczkó Imre elismert festő, és az unokák között is van ifjú népdalénekes és író-költő jelölt. 1987-ben megjelent első verse a Kláris irodalmi folyóiratban. Azóta már számos költeménye látott nyomtatásban napvilágot, többek között a Kláris Antológia 1995-ös kötetében. Nagygazdaság lett a T—25-ösből Az utolsó statisztikák szerint 125 ember fizetett a községben személyi jövedelemadót, a többi nyírlövői fiatal, öreg vagy beteg, nagy részük pedig munkanélküli. Néhányan Kisvárdára járnak dolgozni, a többségnek azonban egyetlen megélhetési lehetőséget a mezőgazdaság jelent. Utóbbiak közé tartozik Dúrbák Józsefné, aki saját családján kívül közvetve másokról is gondoskodik, oly módon, hogy dohányültetvényeinek egy részét kiadja részes művelésbe. A téeszben volt könyvelő, és nem is olyan régen, 1987- ben kezdett mezőgazdasággal foglalkozni. A nagyobbik fiát felvették dohányipari középiskolába Debrecenbe. Elvégezte, hazajött, elhelyezkedett a téesznél, és rövidesen már saját hasznára is kamatoztatta szaktudását. Öccsének nem volt szakmája, a család úgy döntött, vesznek neki egy traktort, egy T—25-öst, hogy azzal keresse meg kenyerét. Ezzel a kis traktorral kezdődött... Fogtak egy fél hold dohányt, azután két holdat, később már béreltek is földet. A rendszerváltás idejére már két traktorjuk volt, és különböző munkagépek, de mindent eladtak, hogy földet vehessenek. Dúrbák Józsefnék szülei is gazdálkodtak, sok földjük volt, annak idején kuláklistára is kerültek. Volt kitől örökölni a föld szeretetét. Sikeresen pályáztak mező- gazdasági támogatásokra, öntözőberendezést vásároltak, kutakat fúrtak. Mára közel 300 hektár földet hozott szor- galmuk, szerencséjük, és végsősoron a hajdani T—25- ös. Manapság kevesen mondják azt, amit tőlük hallottam, nem bánták meg, hogy belevágtak.. Pedig volt már gyenge évük, amikor megfordult fejükben, hogy abbahagyják, ehelyett továbbra is minden eladó parcellát megvettek és megműveltek. Fő termékük a dohány, de termelnek kalászosokat, burgonyát és kukoricát is. Még mindig visszaforgatják a bevételt, vesznek gépeket, földet, de azt csak Pap, Nyírlövő és Lövőpetri határában.
