Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-05 / 156. szám
UJ KELET Riport 1996. július 5., péntek 5 Mindent egy mosolyért Kerékpározás, alkalmi disznótor is szerepel a programban Bár az időjárás nem egészen úgy alakította a programokat, mint azt a szervezők szerették volna, a mozgássérült gyerekek és fiatalok mégis jól érezték magukat a START Rehabilitációs Vállalat és Intézményeinek ököritófülpösi rehabilitációs centrumában, ahol Balogh Zoltánná vezetésével a mozgáskorlátozottak egyesülete immár többéves hagyománynak téve eleget az idén is rendezett üdültetést. neveztük — többször is fordult. Míg a fogat másodszor is kifutott a kapun, Tímea, aki szinte már születésétől kezdve tolókocsihoz van kötve, vágyakozva nézett integető pajtásai után. Pillantását édesanyja és Balogh Zoltánné is észrevették, és máris megindult a szervezkedés. Összefogott néhány fiatalember és miután visszaért a fogat, Tímeát elsőként vették ki a tolókocsiból és emelték be a hintóba. Boldogan bújt édesanyjához, és azt az örömöt, ami a szemében csillogott, leírni sem lehet. Akinek éppen nem jutott hely a ló mögött, annak sem volt oka a kesergésre. A Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Egyesülete a közlekedésbiztonsági pályázatra benyújtott munkájával tavaly elnyert egy összeget, melyből kerékpárokat vásároltak a táborban nyaraló gyerekek testmozgásának, szórakozásának elősegítésére. Erre ültek fel kicsik és nagyok, hogy gyakoroljanak, hiszen az ebéd utáni programok között kapott helyet a bicikliverseny is, melynek jutalmául minden résztvevő csokoládét kapott. Aki pedig betegsége miatt tolókocsiba kényszerült, vagy csak egyszerűen nem volt kedve a testedzéshez, az akár a hatalmas diófa hűvös árnyékában, akár a tágas kőépületben társasjáté- kozhatott, olvashatott. A tábor péntekig tart, ezért csütörtök este a tábortűz mellett a résztvevők verssel és énekkel búcsúztak a nyaralástól. A szalonnasütés után mindenkinek jólesett a friss gyümölcs és a sütemény, amit a rehabilitációs centrumban élők készítettek a gyerekeknek. A huszonhét gyerek többsége egyedül nyaralt Ököritó- fülpösön, de a súlyosan mozgássérülteket szüleik is elkísérték, akik nagy megelégedéssel szóltak az egyhetes táborozásról. Voltak köztük olyanok is, akik már több éve járnak össze ugyanazzal a társasággal. Közös problémáik, gondjaik mellett közös az örömük is: látni gyermekeik arcán a megelégedés mosolyát. Andrea újjászületett A néhány napos tábor számos kisgyereknek jelentette a nyár legjobban várt, leginkább áhított kikapcsolódását, amikor még a legbetegebbek is megfeledkezhettek problémáikról, társaikkal ugyanúgy tudtak játszani és örülni az. életnek, mint egészséges társaik. Köztük volt Jávori Andrea is, aki kísérettel érkezett az üdülésre. A tizenegy éves kislány tragédiájáról és az újjászületés csodájáról édesanyja, Jávori Pálné beszélt. — Andrea 1985. május 20- án teljesen egészségesen látta meg a napvilágot. Érkezését a férjemmel és most huszonhárom éves fiammal együtt nagyon vártuk. Amolyan kis örökmozgó volt, akit semmi és senki nem állíthatott meg. Talán ez is nagyon sokat segített abban, hogy a reménytelenség hónapjai után „újraszülethetett”. Betegsége — mely egy palack infúziónak „köszönhetően” majdnem végzetes lett — egyszerű kis hasfájással indult. Mivel azonban a gyerek még másnap is panaszkodott, elvittem az orvoshoz, aki vakbélgyulladásra gyanakodva beköttette az infúziót. A gyerek először rosszul lett, majd nem sokkal később kómába esett. Hosszú volt az út addig, míg rövid kis életében másodszor is kimondta az „első” szót: anya. Csodálatos dolog, hogy mindenre emlékszik, ami az elmúlt években történt vele. Sokan azt hiszik, jobban megviselte agysejtjeit a kóma időszaka. Videón rögzítettük a legnehezebb pillanatokat, amit talán kicsit furcsa, de szívesen néz velem vissza. Ilyenkor még közelebb kerülünk egymáshoz, pedig kapcsolatunk már amúgy is nagyon bensőséges. A férjem elhagyott minket, s ahogy Andrea szokta mondani, már csak mi maradtunk egymásnak. Bár velünk él a nagyfiam, és szereti is a húgát, mégsem olyan, mintha ő is nő lenne. Akkor biztosan könnyebben megértené a problémákat és több lenne a türelme is. Főleg az utóbbi hetekben volt a kislány kicsit türelmetlenebb, hiszen már nagyon várta az ököritófülpösi nyaralást. Tavaly is itt töltöttünk néhány napot, de úgy érzem, ez az öt nap még jobban sikerült. Nagyszerű ötlet volt Balogh Zoltánnétól és á nibz- gáskorlátozottak egyesületétől, hogy bicikliket szereztek be minden korosztály számára. Andit szinte egész nap le sem lehet emelni a kerekekről. Nagyon sokat segít neki a biciklizés az izmok fejlesztésében. Azóta kicsit jobban használja a lábát is. Eddig csak guruló kerettel tudott közlekedni, a napokban viszont már magától is megtett néhány lépést. Ha azonban végkép elfárad és nincs közelben segítség, még mindig négykézláb folytatja tovább az útját. Bárhogy is szeretném, otthonunkban egymagám nem tudom mindazt megadni a gyereknek, amire szüksége van. Ezért Sályiban találtunk egy számára megfelelő otthont, ahol egészségügyi felügyelet mellett járhat iskolába és ahonnan két—három he-, tente hozom haza „szabadság-! ra”. Szépen fejlődik, bár még kicsit nehezen olvasható az írása. Olyan levelet kaptam tőle anyáknapján, hogy zokogva olvastam végig. Rossz, mikor nincs mellettem. Hogy is mondjam, hogy érthető legyen... Nagyon nehéz vele, de még nehezebb nélküle. A többnapos esőt és hideget követően—bár kedden is megjelent már az égen néhány erőtlen sugár és a csoport autóbusszal végigjárhatta Szatmár kiemelkedő emlékhelyeit — csütörtökön reggel végre teljes erővel kisütött a nap. Erre azonban ébredés után az apróságok nem nagyon figyeltek, hiszen legtöbbjüknek óriási szenzációt jelentett a disznóölés. A malac visítása nem is annyira, de a perzselt bőr szaga, a beígért malac füle és farka már a szállás mögötti hátsó udvarra csalta a gyerekeket. A meglepetésekből azonban későbbre is jutott. Reggeli után faragott hintó gördült be az udvarra, s a barna, fényes szőrű „paripa” türelmesen állt, míg a kis társaságot felpakolták az ülésekre. Persze nem fért fel egyszerre mindenki, így a „limbó-hin- tó” — ahogy magunk közt el.... Tábor mozgássérült gyerekeknek Az oldalt írta: Sikli Tímea A felvételeket Csonka Róbert készítette
