Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-03 / 154. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. július 3., szerda 1 A semmiből lett csapat Alkalmatlannak nyilvánított futballisták mentették meg a Sényőt! Pocsék idő volt (hideg, hó, miegyéb...) azon a január végi vasárnap délelőttön. Ennél is pocsékabb hangulat uralkodott a sényői szakvezetés bázisán. No igen, hisz az együttes csak nyomozta a labdát a Gávavencsellő elleni edzőmeccsen. Mit nyomozta, egyáltalán nem találta... A megyei másodosztályú(l) team öt-egyre „nadrágolta” el a szedett-vedett hazai tizenegyet! Mit akarnak ezek az NB.II-ben? — harsogta majd mindenki. És Sényőn mélyen hallgattak. Telt-múlt az idő. Jóformán az verte meg Rubóczkiékat, akinek éppen kedve szottyant rá. Vészesen közeledett a bajnoki rajt, a csapat pedig... Nos, maradjunk annyiban: alakulgatott. A tavasz nem sok jóval kecsegtetett: indulás a tizenötödik helyről, új edzővel, ám gyatra esélyekkel. A többi már ismert... Fittyet hányva a jóslatokra, a sényőiek sikersztorit írtak. Huszárcsínyt „kivágva” általános elképedésre a klub „megragadt” a második vonalban. Koncz Tibor (Új Kelet) ____ A szezon végeztével elköszönő Falatovics László azzal a jóleső érzéssel adhatja át a kis- padot, hogy kipréselte a maximumot fiaiból. A tréner nagyot alkotott: csapatot csinált a morzsányi faluban. — A váratlan téli változások miatt átláthatatlan helyzetben kezdtük a munkát. A lavinát az idézte elő, hogy az egyik főszponzor visszlépett, és magával vitt tizennégy játékost. Szerencsére, aránylag rövid idő alatt a vezetők fel- töltötték a keretet, bár akkor még nem tudtuk: az újonnan érkezettek minőségi erősítést jelentenek-e. Mint később kiderült: jó szellemű társaságot sikerült összeverbuválni, bizonyítani vágyó emberek kerültek az eltávozottak posztjára, akik vevők voltak az elképzelésekre. Az alapozás során becsületesen dolgozott a gárda, ami után egy valamiben biztos voltam: az erővel nem lesz gond. A késői frissítés okán pontosan nem lehetett lemérni mire jutunk majd, ám egy-egy mérkőzésen belüli periódus azt engedte sejtetni: nem fáradoztunk hiába. De, hogy ez mihez elegendő, arra az előkészületi találkozók nem adtak feleletett — merengett az előzményeken Falatovics László. „Ahogy azt megálmodtuk” —Akárhogy is, a bennmaradás — a Sényő szempontjából —felér a bajnoki címmel. Többet, mást nem is kívánhatott senki ettől a garnitúrától. — Úgy alakultak az események, ahogy azt megálmodtuk. Szeretnék visszautalni a szezon előtt tett nyilatkozatomra, ebben körvonalaztam reményeinket. Azt hangoztattam: nagyon reménykedünk abban, hogy az utolsó fordulóban, a Kecskeméti SC ellen ki-ki mérkőzést fogunk vívni, mert csak ily módon lehetséges a kiesés elkerülése. Ezt márciusban mondtam, és olyannyira tökéletesen bejött, hogy tény lett belőle. Bár így lenne ötösöm a lottón!... Ezen a mindent eldöntő kilencven percen a csapat már nem tudott veszteni — addigra teljes egészében ösz- szegyúrodott, egységessé vált a Sényő, s ha nem is túl fényes játékkal, de megnyerte a párharcot. — Játszunk el azzal a gondolattal: mi lett volna, ha mindjárt az első tavaszi összecsapáson, Hatvanban vereség éri az együttest? —Az edzőmeccsek után igen nehéz volt erőt verni a srácokba, hisz az eredmények nem azt látszottak igazolni, hogy jó úton haladunk. Arra bíztattam a fiúkat, hogy legyenek türelmesek: a „formaélesítéssel” párhuzamosan majdan ők is lábra kapnak, megszűnik az ólmos fáradság, eképpen a játék is más lesz. Az utolsó simításokat tényleg az utolsó héten hajtottuk végre. A rajt előtt Kisvárdán léptünk pályára, és ugyan a játék még nem volt az igazi, de győztünk. Ekkor döbbentek rá a játékosok, hogy elszállt belőlük a tompaság, ezzel együtt könnyedebben mozogtak. Hatvanban eljutottunk odáig, hogy az öltözőben valamennyien fittnek, erősnek érezték magukat. A nagy elszántságot tapasztalva tízpercnyi játékot követően fogadni mertem volna, hogy nem kapunk ki! Sőt, azért szorítottam, hogy szerezzük meg a három pontot. Sajnos, ez akkor még nem sikerült. Nem ért még össze a csapat, a sok helyről igazolt játékosok nem találták az összhangot. Az viszont, hogy nem szenvedtünk vereséget, óriási lökést adott a folytatáshoz, nem utolsósorban a Sényő megszerezte első idegenbeli pontját. A Tiszakécske ellen jeles... — Már-már a csodával volt határos, hogy hat hétig őrizte veretlenségét a Sényő. A zenitet a Salgótarján elleni négynullás győzelem jelentette, ezen a meccsen sziporkázott a csapat. Falatovics Lászlónál is ez a mérkőzés ,,vezet” ? —Valóban, kissebbfajta csodát éltünk át. Az NB II Keleti csoportjában a Sényő volt legtovább veretlen, erre aztán senki, de senki nem számított! Egyre inkább megjött a csapat önbizalma, illetve a játékosok megtanultak küzdeni. A Salgótarján ellen minden összejött, kimondható: gólzáporos, mi több közönségszórakoztató mérkőzést játszottunk. Nagy szó ez a mi esetünkben, bebizonyosodott: ilyen szinten is képesek vagyunk minőségi futballt produkálni! Ugyanakkor talán meglepő, ám ennél is többre értékelem a Tiszakécske elleni döntetlent, mégpedig azért, mert egy rendkívül képzett, fegyelmezett csapattal szemben álltuk ki a próbát. Ráadásul, véleményem szerint a közönség számára is élvezetes csatában harcoltuk ki a döntetlent. Én ezt az eredményt, és az Fellépés a nyíregyházi Városi Stadionban: Sényő—Kazincbarcika 1-0 Fotó: Racskó akkor nyújtott teljesítményt mindenek elé helyezem. Nálam ez a meccs vezeti a listát. — Mélyütésként hatott, hogy a Diósgyőr hazai-pályán „osztotta ki” a Sényőt. Nem is a féltucat kapott gól, hanem a játék volt elrettentő. Nem tartott attól, hogy mindezek után atomjaira hullik szét a társulat? — Minden csapat életében akadnak hullámvölgyek, kiseb- bek-nagyobbak, ez attól függ: milyen a játékosanyag, no és persze attól is, miképpen csapódik le a játékosok fejében az elkerülhetetlen kudarcélmény. Nálunk is eljött ez a pillanat, méghozzá pontosan ekkor. Ehhez hozzájárult az is, hogy több kulcsember sérülten vállalta a mérkőzést, eltiltások sújtottak bennünket, hovatovább a kis- padon szintén nem teljes értékű játékosok ültek, valamint Czap korai kiállítása sem a mi malmunkra hajtotta a vizet. Ez túl sok volt egyszerre. Azért is különösen fájó a vereség, mert a Diósgyőr semmi különöset nem mutatott, azt játszotta, amit vártunk. Bennem is felmerült, hogy gondok támadhatnak: arra gondoltam, hogy most majd mindenki elkezd okoskodni, más irányba húzni a szekeret. Nyugtalanított, hogy a következő fordulóban Hajdúnánásra kellett utaznunk, oda, ahol mindaddig senkinek nem termett babér tavasszal. Csak a példa kedvéért említem: Náná- son kikapott a későbbi bajnok III. Kerület is! Különösen fontosnak tartottam, hogy ezt a mérkőzést megússzuk vereség nélkül, részint a további zuhanás megakadályozása, részint a játékosok hitét visszadta volna egy esetleges bravúr. Sokat beszélgettünk azon a héten, úgymond lazára vettük a figurát az edzéseken azért, hogy „átszaladjon” a társaságon a letörtség. Mellénk szegődött a szerencse, pontot csíptünk a Nánástól, emígyen újra magasan lobogott a harci tűz — „belelkesedett” a csapat. ...és a diadalmas végkifejlet —A finisben két ütközetet— idézőjelben — elmulatottak. A KTE tíz főre fogyatkozva is elszállította a három pontot Sényőről, míg Egerben kétgólos előnyt „adott le” nyolc perc alatt a csapat. Pedig, ha e két találkozót „megfogják” Mezőék, nem lett volna miért reszketni az utolsó „kanyarban”. Azt hiszem, ezt ön sem bánta volna? ■ — Magunknak tettük izgalmassá a hajrát. A KTE ellen midőn Forgót kiállították, játékosaim egész egyszerűen „leültek”. Fizikai fáradság lépett fel, többen elől álldogáltak, ők keveset mozogtak, ezáltal megbénultak a támadások. Amikor a Kecskemét vezetéshez jutott, lelkileg összeomlott a csapat. Ennek tulajdonítom a bukfencet. Az Egerben történteket két szemszögből tudom megvilágosítani. Egyfelől kifejezetten jó játékkal a második félidőben 2-0-ás előnyre tettünk szert, és ez*nem kis bravúr, másfelől nyolc perc alatt elszórakoztuk a mérkőzést. Én az első megközelítést venném figyelembe, ekkor ugyanis olyan teljesítményt nyújtott a csapat, amivel az Eger nem tudott mit kezdeni. Sajnos, a helyzeteket elpuskáztuk, na és még valami: azóta fény derült arra, hogy bírói tévedés fosztott meg bennünket a győzelemtől. — A Kecskeméti SC ellen már nem szólt közbe semmi, s a Sényő feltette a koronát tavaszi szereplésére... — Majdnem biztos voltam a győzelemben, éreztem az erőt a csapatban minderre. A KSC talán jobban játszott, ám mi igazán akartuk a sikert, ez pedig mindennél többet ért. — Készített-e játékosrangsort? —Létezik ilyen, ám úgy gondolom, egy olyan csapatnál, amelynek valamennyi tagja szinte minden mérkőzésen szí- vét-lelkét adja a pályán, ott érdemtelen dolog lenne bárkit is kiemelni. Én aszerint értékelem a játékosokat, hogy ki-ki önmagához, tehetségéhez, tudásához mérten mennyit nyújt. Senki nem logótt ki a sorból, aki szóhoz jutott, megpróbálta a legtöbbet adni, ezért nem kívánok nevesíteni. —Egy személyes kérdés... Az ismeretlenség homályából robbant be Sényőre, hogy alig néhány hónap elteltével a csúcson szakítson a klubbal. Miként tovább? — Számomra a csúcsot mindig a következő mérkőzés megnyerése jelenti, másnap ismét kezdődik élőről a munka. Ebben a szakmában a csúcs másodpercek, napok, legfeljebb hetek kérdése. Egy sikerszéria után elég néhány vereség, és máris bukik az edző. Ez a veszély mindenkinél fennáll, aki ezt a hivatást választotta. Nem áltatom magam, s bár nagyon örülök, hogy így zárult a bajnokság, ezt a témát mihamarabb „ejteni” kívánom. A jövőt illetően annyit tudok elmondani: néhányan puhatolóztak irányomban, komoly tárgyalást azonban ezidáig senkivel nem folytattam. Mivel szeretem a munkámat, természtes, hogy ha bármilyen osztályból megfelelő ajánlatot kapok, állok elébe a feladatnak... De akkor sem esem kétségbe, ha pihennem kell. Falatovics rájött valamire... Nem mi állítjuk, hanem a játékosok. Közülük is hárman... A megszólalók egy nótát fújnak: az edző tudta a dolgát. Mint ahogy tudták azok is, akik a pályán ügyködtek a dicsőségéért. A „vezérkolomposok” kitárulkozása következik... Mező József kapu»:-— Amikor először láttam a Sényőt Rakamazon, hazamentem, és a feleségemnek azt mondtam: ez a csapat örülhet, ha tíz pontot összekapar valahogy. Mindenfajta mellébeszélés nélkül ennyi volt a véleményem. Hogy mégis bennmaradtunk... Bárhogy szidják Lacit {Falatovics László — a szerk.) a megyében, tán még a faluban is, sikerült kialakítania egy olyan magot, amely maga köré tömörítette az egész csapatot. Aztán... A játékosok úgy álltak a munkához, ami szerintem Magyarországon kevés klubban tapasztalható! Olyan játékosok igazoltak ide, akik másutt alkalmatlanná lettek nyilvánítva! Itt virágkorukat élték, bebizonyítva: legalább NB Il-es szintű futballisták.. A hatvani meccs előtt tréfásan azt súgtam Lelt Józsinak: ha most berámolnak egy „négyest”, a jövő héten már nem Kovács: Valami megindult... jövők. Erre a Hatvan nemhogy négy gólt nem tudott rúgni, de egyet sem. A következő öt mérkőzésen írd és mond két gólt kaptunk! Az a Sényő, amely addig negyvenegy gólt kapott. Ez nem az én érdemem, hanem az előttem játszóké! Később ara- szolgattunk előre, csipegettük a pontokat. Pont annyit, amennyi kellett. Rubóczki Tibor középpályás: — Nem mondhatok mást: csodálatos tavaszunk volt, tetőzve azzal, hogy bennmaradtunk. Pedig nehezen indult... A sok gond közepette, teljesen új csapatot kellett építeni, de mindenki egyet akart, és ez meghozta gyümölcsét. A klubhoz hű játékosok, a télen érkezettekkel kiegészülve bizonyítani kívánták, hogy igenis helye van a Sényőnek az NB II-ben. Sokáig borotvaélen táncoltunk, sőt, csak az utolsó fordulóban vált biztossá, hogy elkerüljük a kiesést. Ehhez győzni kellett a KSC ellen, s mi megtettük... Kovács István középpályás: — Őszinte leszek: a télen kialakult kusza viszonyokat elnézve, nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy így végződik ez a fél év. A felkészülési meccsek eredményei, főleg a mutatott játék, azon kívül a szórványos edzéslátogatottság mind-mind azt ígérték: sehol sem leszünk... Majd ahogy betoppantak az új játékosok, fokozatosan állt össze a kép. Valami megindult, méghozzá jó irányba, a bajnokság kezdetére pedig nagyjából körvonalazódott az a csapat, amelyet a mester olyanná formált, ami ehhez a sikerhez vezetett. Falatovics László érdemé; hogy áZ általa kitálált taktika tökéletesen bevált. Utólag leszögezhető: ez alapozta meg későbbi szereplésünket.
