Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-03 / 154. szám

■i Riport Néhány éve csaknem kiszáradt a vajai tó. Természetvé­delmi területté nyilvánították, a folyamatos vízpótlás ér­dekében kutat fúrtak. A vízszint megemelkedett, a kis híján elveszett úszó lápszigeteinek egy része felszakadt az iszapból, ahová a szárazság idején süllyedt. Az 50 hektáros vízterületen, és körülötte a 28 hektárnyi parti sávban a Hortobágyi Nemzeti Park gyakorolja a termé­szetvédelmi oltalmat. A tó három község közigazgatási területeinek metszéspontjában fekszik. Őr és Kán- torjánosi mellett a legkisebb terület a névadó Vajához tartozik. Az előző két község nem lebecsülendő értékű erkölcsi támogatást nyújtott a tó halászati jogát gya­korló Szatmárvidéki Horgász Egyesület és a vajai ön- kormányzat vízpótlási törekvéseihez. Tisza Sándor Dojcsák Tibor (Új Kelet) A közelmúltban újra veszély­be került a tó élővilága, de most nem a természet bánt vele mos­tohán. A vajai önkormányzat — legalább részben — magá­nak követelte a halászati jogot, mondván, ha kötelességük van, jogaik is legyenek. A horgász­egyesülettel nem tudtak meg­egyezni, ezért a tulajdonvi­szonyok tisztázásáig lezáratták az önkormányzat nevén üze­melő vízpótló kutat. Hetekig tartott ez az állapot, melynek következtében több mint 10 centiméterrel apadt a vízszint. Végül elindították a szivattyút, mielőtt visszavonhatatlan ká­rok keletkeztek volna a termé­szetvédelmi területben. Mit je­lent ez a lépés, lemondtak a ha­lászati jogukról? Egyebek mel­lett erről kérdeztük Tisza Sán­dor alpolgármestert. —Kirívóan magas, négyzet- méterenként 800forint a tópart vajai részén épített üdülőházak­ra kivetett idegenforgalmi adó. A Tisza-parti üdülőhelyeken 100,200forint a szokásos mér­ték, a tó őri partján ingyenes, a kántorjánosi részen pedig 100 forint. Mi az oka annak, hogy önök majdnem a kilenc- száz forintos maximumot kérik? — Sokan magasnak tartják, pedig nem egy kirívóan nagy összeg származik belőle, mind­össze 546 ezer forint, és lesz­nek behajthatatlan követelések is. A tónál és körzetében felme­rülő költségek fedezésére ne­künk ez az egyetlen bevételi forrásunk.Telekkialakítás nem lehetséges, mert a tónak csak az északkeleti oldalát nem osztot­tuk még ki, de azt nem is aján­latos, mert körbeépítenénk és megfojtanánk a tavat, másfelől kisajátítással és közművesítés­sel 5—600 ezer forintra jönne ki egy-egy telek ára. A halászati jogot a horgász­egyesület gyakorolja, miköz­ben telekkönyvi nyilvántartás­ba bejegyzett halászati joggal nem is rendelkezik. A lakossá­gi igényeknek megfelelően a testület ezért hozott egy hatá­rozatot, hogy utasítja a polgár- mestert, illetve engem, tegyük meg a lépéseket a halászati hasznosítási jog megszerzésé­re. A kérdés eldöntése a Föld­művelésügyi Minisztérium ha­tásköre. Nem mondunk le a halászati jogról, ha kell, bíró­sági úton fogjuk a kérdést ren­dezni. A halászati jog önkor­mányzati gyakorlására egyéb­ként megyénkben is van példa. Mi mindent megtettünk, hogy elkészüljön a kút. Az új kút megfúrása előtt gyorsse­gélyként a vajai önkormányzat hármas számú vízműtelepéről saját költségünkre juttattunk vi­zet a tóba. Fizettük az apróbb költségeket, amelyek összead­va több százezer forintba kerül­tek. Az elmúlt évben 850 ezer forintos áramszámlát termelt a kút, amit szintén az önkor­mányzat fizetett ki. Ha nem fi­zetünk, a mai napig nem lett volna lehetőség a mérőóra tu­lajdonjogának átruházására. Azért zárattuk le a kutat is, hogy siettessük a megállapo­dást, és nem adtuk át, csak ami­kor a villanyóra tulajdonjoga átkerült a nemzeti parkhoz. Amíg az önkormányzat nevén van, senkit nem érdekel az egy­más közötti megállapodás, a Titász csak a díj behajtásával foglalkozik. — Most már sikerült meg­egyezni, az óra a nemzeti park nevén van, a költségek az övék és az egyesületé, lekerült az önkormányzat válláról a teher. Csökkenni fog az idegenforgal­mi adó? — Nem kizárt, de egyáltalán nem biztos, a testület még év közben felülvizsgálja az adó­rendszert. Sokba kerül a köz- világítás, és félmillió forintot fizettünk kátyúzásért. Ráadásul a világítás és az út karbantartá­sa a kántorjánosi területen is a mi feladatunk! —Ezek szerint a vajai tulaj­donosok a Jánosiak helyett is fizetnek! Talán megoldást je­lenthetne a lakó-pihenőövezet­té alakítás, mert 20 kilométerI órás kötelező sebességnél nem rongálódna úgy az úttest, és az üdülővendégek nyugalmat kap­nának pénzükért. — Papíron ez járható lenne, de az az út egy főútvonalat te­hermentesít, a folytatásában megépült az új összekötőút, amelyen Vajáról Debrecenbe utazva 40 kilométert lehet meg­spórolni. A civakodástól függetlenül a vízpótlás megoldása után újra horgászparadicsom lett a tó. A lápszigetek oldalára kis táblá­kat erősítettek, melyeken sze­repel a horgász neve, címe, hor­gászengedélyének és állami je­gyének száma, és az az év, amelyben igényt tart az elsőbb­ségre. Nem véletlenül a lápszi­getek szélét részesítik előnyben a horgászok. A vízinövényeken kívül fákat és bokrokat hordo­zó lápszigetek növényzetének gyökérzete hatvan centiméter­re nyúlik a vízbe, alattuk jó egyméteres szabad víz van, ott tanyáznak a halak, amelyeket etetéssel elő lehet csalogatni. A nádasban igazi útvesztőként kanyargóit a vízi ösvény, ame­lyen eljutottunk a kántorjánosi területen kialakított, úgyneve­zett kettes számú kikötőbe. Ott ültünk le beszélgetni Köő Ist­vánnal, a Szatmárvidéki Hor­gász Egyesület elnökével. — A tóra fordított költségek bizonyos igényeket vontak maguk után, az önkormányzat kérte a tó halászati jogának megosztását, ami teljesen ért­hetetlen, mert a halászati jogot a korábban gyakorló vajai II. Rákóczi Ferenc Tsz-től hivata­los adásvételi szerződéssel vet­te meg a Szatmárvidéki Hor­gász Egyesület. Ezt az illetékes helyeken bejegyezték, ennek jogszerűségét sehol nem vitat­ják. A megosztásban az egye­sület különben sem illetékes, mert MOHOSZ-tagegyesület, így a horgászati jog is a Magyar Országos Horgász Szövetség tulajdona, melynek megbízásá­ból mi gyakoroljuk ezt a tevé­kenységet. Május 22-én Baja miniszter úr megbízásából egyeztető tár­gyalást hívtak össze, melyen helyére kellett rakni a problé­más kérdéseket. Ezen a tárgya­láson a megyei környezetvédel­mi felügyelőség, a megyei víz­ügyi igazgatóság, a VIKUV, a horgászegyesület, a vajai ön- kormányzat és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának szakemberei vettek részt, az utóbbi részről dr. Aradi Csaba, aki egyben képviselte a minisz­ter urat is. A tárgyaláson egy­értelműen tisztázódott, hogy a helyi önkormányzat anyagi gondjai miatt a tó rehabi- litácójában korábban vállalt hozzájárulását nem tudja telje­síteni. Tudomásunk szerint, a tó feltöltését szolgáló kút tavalyi áramszámláját, több mint 800 ezer forintot nem fizette ki, de azt a 700 ezer forintot sem utal­ta át a Titásznak, amit mi az önkormányzatnak fizettünk be az év első harmadának áram­számlájára. Visszavonta azt a korábban elhangzott ígéretét is, ami szerint 850 ezer forinttal járul hozzá a kút létesítéséhez. Ezt a nemzeti parknak kell ki­fizetni helyette. Az óra tulaj­donjogáról a tárgyalást követő­en nyilatkozatban lemondott, ettől a pillanattól kezdve a Hor­tobágyi Nemzeti Park nevére került, kezelésével pedig a Szatmárvidéki Horgász Egye­sületet bízták meg. Az önkor­mányzat ezzel felrúgott egy korábbi szóbeli megállapodást, mely szerint az első négy hó­nap áramszámláját a Szat­márvidéki Horgász Egyesület fizeti, a második négyet a nem­zeti park, a harmadikat pedig az önkormányzat. Május tizedikén átírták a villanyórát. Ekkor még háromszor 13 ampert kellett 78 ezer forintért megvenni, hogy a kút zavartalanul üzemelhes­sen. — Hatalmas költség és óri­ási munka egy ekkora tavat fenntartani. Tudja I vállalni ezt a horgász- egyesület? — Mindenképpen, és nemcsak azért, mert ne­künk itt már hagyomá­nyaink vannak, hanem' mert sok pénzt és mun­kát .fordítottunk a tóra. Az egyesületi tagoknak kötelező évi két napon fenntartási munkán részt venni, ami a közel háromszáz tagot számít­va, mintegy kilencszáz- ezer forintos ráfordítást i I jelent. Ezen túlmenően halasí- tásra évente átlagosan kétmil­lió forintot költünk. Ebben az évben is telepítettünk a tóba több mint ötven mázsa, nyolc­van százalékban horogérett pontyot, 35 mázsa kárászt, 115 kilogramm folyami harcsát, és tízezer darab 3—4 cm-es csu­kaivadékot. Hátra van még idén a második környezetvédelmi nap, amelyen a nemzeti park fásítási terve alapján új fasoro­kat ültetünk a korábban rabló- gazdálkodással kitermelt fák helyére. A munkával és a hala- sítással eddig minden évben bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk a tó fenntartására. A tagdíjba a kút fenntartási költ­ségeit beépítettük, amire szí­vesen áldoznak a horgászok, mert kötődnek ehhez a vízhez. Örömmel mondhatom, hogy a környezetvédelmi felügyelő­ség, a vízügyi igazgatóság és a Hortobágyi Nemzeti Park kép­viselői kijelentették: a rehabi­litációs munkában a nemzeti parknak igazán korrekt partne­re a horgászegyesület volt! A halászati jogról folytatott vitának ezek szerint nincs vége. A tóban élő állatok és növények nem tudnak beleszólni a kér­désbe, de az ő bőrükre is megy a vásár, ezért csak remélni tud­juk, hogy a végső döntésig, és azon túl is, bárki legyen a tó kezelője, megyénk egyik leg­szebb természetvédelmi terüle­tének megóvását minden érdek elé helyezi.­Kié lesz a vajai hal? UJ KELET Hitel: júliusban Gázt a bokor­tanyákba Lefler György (Új Kelet) A Szlovák Kisebbségi Önkormányzat mező- gázdasági bizottsága jú­lius 8-án, reggel 8 órától tartja soron következő ülését. Nyíregyházán, a városháza önkormányza­ti hivatali helyiségében. Többek között szó lesz a parlagfű irtásának meg­szervezéséről, az őster­melők árusítási lehetősé­geiről, valamint kárpót­lási és földügyekről, az ál­latvásár szombati napra történő visszahelyezésé­nek igényéről — tudtuk emg Skolnyik András bi­zottsági titkártól. Skolnyik András el­mondta még, hogy a me­zőgazdasági bizottság nem kis munkát vállalt a Nyíregyháza, Tiszavas- vári úti gázvezeték beru­házásának megvalósítá­sában. A városfejlesztési iroda erre a területre pá­lyázatot hirdetett meg tavasszal, az út mentén elhelyezkedő bokorta­nyák gázellátására, me­lyet a Gázlux Kft. nyert el. A szükséges létszám mintegy 952 százalék­ban megvan, a hiányzó öt százalék viszont komoly szervezőmunkát igényel még a bizottság tagjaitól. Az ott lakók akarják is a gázbekötést, ám a telek- tulajdonosok már annál kevésbé. Most, az első forduló­ban családonként 70 ezer forintos saját erőt igényel a gázvezeték megépítése, kedvezményesen. Később a kedvezményre már aligha lesz lehetőség, a százezer forint feletti költség pedig a beruházás meghiúsulását is jelent­heti. Ezt a lehetőséget te­hát nem lenne szabad ki­hagynia senkinek — véli Skolnyik András, egyút­tal felhívná a figyelmet a következőkre: A gázberuházással kapcsolatos hitel felvéte­lére július Il-én, reggel 8 órától, az OTP Damja­nich utcai fiókban nyílik lehetőség. Az ügy pontos és szakszerű lebonyolítá­sa érdekében a személyi igazolvány mellett a sze­mélyazonosító okmányo­kat is hozzák magukkal az érintettek! — kéri a bi­zottság titkára. ____ Az állatok nem beszélnek, de a bőrükre megy ki a játék

Next

/
Oldalképek
Tartalom