Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-29 / 176. szám
Mezőgazdaság 1996. július 29., hétfő gg ■ ’Éj / MOSZ-álláspont a gabonapiacról Garanciás árviták Magyar mezőgazdaság: Veszélyek és választások Roppant tanulságos volt végigülni nemrégiben az MSZP hajdú-bihari falunapjának programjait. Az egynapos rendezvénysorozat végére azt hihettem: valami nincs rendben a magyar mezőgazdaságban. Állati száj- és körömfájás Döntött az EU Az Európai Unió Állandó Állatorvosi Bizottsága elutasította, hogy Olaszország mellett a többi tagországba érkező marha-, juh- és sertésimport esetén karantént vezessenek be. A döntés a bizottság legutóbbi ülésén született. A magyar kivitel szempontjából kedvező döntés jelentős eredménynek tekinthető. Amennyiben a javaslatot elfogadta volna a bizottság, úgy valamennyi hasított körmű patás élőállat esetében a határátlépéskor több napig tartó ellenőrző vérvizsgálat vált volna kötelezővé, és a rendeltetési helyen 21 napos utólagos karantént kellett volna alkalmazni. A kedvező döntésben fontos szerepet játszott a magyar külgazdasági és mezőgazdasági illetékesek intervenciója is. A tervezett rendelkezés ugyanis teljesen lehetetlenné tette volna az Unió országaiba irányuló magyar élőállatexportot, amely éves szinten mintegy 100 millió dollárt tesz ki. így várhatóan elhárult annak a veszélye, hogy megismétlődjön az 1993-as tavaszi helyzet, amikor két és fél hónapig szünetelt — száj- és körömfájás veszélyére hivatkozva — a szállítás. Később bebizonyosodott, hogy ez a félelem megalapozatlan volt. A minisztérium szerint a magyar hatóságok a kereskedelmi kirendeltségek bevonásával folytatják erőfeszítéseiket a jelenlegi olasz korlátozó intézkedések visszavonására, enyhítésére. Határzár- feloldás Pénteken reggeltől módosulnak a száj- és körömfájás behurcolásának megakadályozására július 17-én elrendelt állat-egészségügyi feltételek. A Földművelés- ügyi Minisztérium állategészségügyi és élelmiszerellenőrzési főosztályának közleménye szerint a fertőzött országokba szánt, vagy azokon áthaladó állategészségügyi ellenőrzés alá tartozó szállítmányok Magyarországra az érvényes engedéllyel, vagy a szükséges felmentéssel beléptethetek. Meghatározott tisztítási, fertőtlenítési, állatorvosi igazolásra vonatkozó előírások teljesítése esetén a fertőzött országokba irányuló, azokon áthaladó állatszállítmányok visszatérő üres szállítójárműveinek beléptetése és tranzitja engedélyezhető. Az oldalt összeállította: Vitéz Péter A Mezőgazdasági Szövetkezetek és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) Gabona Választmánya egész évben folyamatosan figyelemmel kíséri a gabonaágazat történéseit. A választmány a tavalyi vetésű gabonával kapcsolatos tevékenységét — a várható termés- eredmények értékelésével — a közelmúltban befejezte. Ebből az alkalomból az 1995—96-os gabonatermelési év és az aratás országos tapasztalatait Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára a következőkben foglalta össze: Az idei aratás tapasztalatai Az aratás immár a végéhez közeledik, a termés kétharmada a magtárakban van. A MOSZ termelői köréből beszerzett értesülések szerint a búzatermelés országos átlaga 3—3,5 tonna hektáronként. Jó néhány helyen a hozam még a 3 tonnát sem éri el, míg 4 tonna/hektáros, vagy afölötti termésátlag csak elvétve fordul elő. Az érdekvédelmi szervezet főtitkára ennek alapján bízik abban, hogy az országban sikerül 3,5 millió tonna kenyérgabonát betakarítani. A búza minősége jó, sikértartalma alapján alkalmas jó minőségű kenyér előállítására. A gabonapiac helyzete A vártnál gyengébb termés természetesen a gabonapiacon is érezteti hatását. A felvásárlási árak az ország különböző vidékein különbözően alakulnak, a termelők és a kereskedők között árviták dúlnak. A felvásárlók hosszabb fizetési határidőket szeretnének kiharcolni, a gazdálkodók pedig szeretnének minél előbb a pénzükhöz jutni. Ha a kereskedő később akar fizetni, a termelők csak pénzügyi garanciák ellenében adják át a termést, ami sok esetben meghiúsítja a szerződéskötést. A kvótarendszer aktuális problémái Az exportkvóta meghirdetése óta borzolja az ágazat szeJ övedelmi viszonyaink messze elmaradnak még a nyugat-európai átlagtól is, azonban egyes termékeink ára megelőzi a világot, azaz a világpiaci árakat. Ennek köszönhetően a túlságosan drága, de annyival nem jobb termékek szinte eladhatatlanok a világ legnagyobb részén. így járt a magyar cukor is. Nem titok, hogy a nagy cukorgyárak túlbiztosítják a termelésüket, és a hazai szükségletet jóval meghaladó mennyiségre körnek termeltetési szerződéseket. Az időjárást nem lehet kiszámítani, így valahogyan érthető is lenne a gondolkodásmód, csakhogy répából előállítani a kristálycukrot mindig is drágább volt, mint cukornádból. Másrészt azért is nehéz megindokolni a fölösleges tartalékképzést, mert a termelők közül egyre többen öntöznek, ezért a nyári szárazság már nem csökkentheti a termésreplőinek kedélyét. Az aratás óta sajnos új eleme van a problémakörnek. Van jó néhány olyan termelő, aki ugyan kvótával együtt szeretné eladni a termést, de nem termett annyi búzája, hogy ezt megtehesse. Nem jellemző, hogy a gazdálkodók kereskedelmi célú készletezést folytatnának, inkább a takarmányárak alakulását látva félnek értékesíteni a búzát, hiszen előfordulhat, hogy anélkül nem lesz elég takarmány. Jó néhány esetben megtörtént az is, hogy az előzetes megállapodás ellenére a kereskedők a búza mellé nem kérik a kvótát. Ennek ellenére Horváth Gábor szerint a termelők a náluk lévő kvóta 90 százalékát átadták a felvásárlóknak, így nem rajtuk múlik, hogy a kvóták nagy részét nem váltották kiviteli engedélyre. A MOSZ főtitkára reméli, a kvótákat nem azért nem váltják be Reakció Tóbb mint 2 milliárd forint értékben kereskedtek a brókerek az elmúlt hét végén a Budapesti Árutőzsde határidős gabonapiacán. Ilyen magas napi forgalmat még sohasem regisztráltak a gabonatőzsdén. A terménymennyiséget. Tavasszal már látni lehetett, hogy ismét túl sok cukor van a raktárakban, és nem csak az újig tart ki, de értékesítési gondjai lesznek a cukorgyáraknak. Március végén, április elején a CukorTerméktanács beharangozott egy nyolc-tíz százalékos áremelést, amelyet az előállítási költségek emelkedésével indokoltak. A kereslet-kínálat viszonyának árszabályozó mechanizmusa miatt azonban nem tudták érvényesíteni az áremelést, hisz a hazai termelői árat a nagy kereskedőhálózatok szabják meg. Hiába akarták drágábban adni a gyártók, ha a kereskedők nem voltak hajlandók többet fizetni érte. Mivel külföldön csak nagy veszteséggel lehetett volna eladni, ezért inkább a hazai keresletet növelték meg. Ismerve a magyar sajtó egyes munkatársainak szenzációéhségét elegendő volt a kereskedők, hogy így megbuktassák a számukra hátrányos kvótarendszert. A jövő feladatai A Gabonatermesztők Választmánya lezárta az idei gabonatermesztési évet, de már készül a következőre. A termelői oldal kimunkálta javaslatát az étkezési búza garantált árára, be is terjesztette azt a Gabona Terméktanács elé, ám az agrárrendtartási törvény által meghatározott időre — július 15-éig — a miniszter mégsem hirdette meg a garantált árat, mivel a feldolgozók és a kereskedők nem fogadták el a termelők 16 400 forintos árjavaslatát. Mivel a mulasztásos törvénysértés már évek óta ismétlődik, a MOSZ felszólítja Lakos László földművelésügyi minisztert, hogy saját felelősségére hirdesse meg az étkezési búza garantált árát. árak is rendkívüli mértékben emelkedtek. A legutóbbi rekord a múlt hét közepén született, akkor 910 millió forint volt az eddigi legmagasabb forgalom a gabonapiacon. Az elmúlt héten is dinamikusan nőtt a forgalom, és a gabonaárak szinte mindennap limitmértékkel emelkedtek. egy át nem gondolt, vagy nagyon is jól átgondolt nyüatko- zat a terméktanács részéről, és máris zsákszámra vették az emberek a cukrot A több hete tartó felvásárlási láz nagyon is kapóra jött a gyártóknak, és már nemigen fő a fejük, mihez kezdenek a fölös készletekkel. Az időzítés is jól sikerült. El sem ült a kenyér ára körüli kampány, amikor napirendre került a cukor, ráadásul a befőzési szezon kellős közepén. S zabályozatlan a piac, és a földművelési tárca vezetőjének nem régen tett nyilatkozata szerint nem is kívánnak beavatkozni a folyamatba. Talán jó ez, talán nem, mindenesetre a hazai cukorgyárak közül néhány valószínűleg tönkre fog menni, mert a hazai fogyasztás nem indokolja ennyi gyártó életben maradását. A kérdés csak az, melyik, vagy melyek lesznek azok. Azt mondta az egyik meghívott, hogy nagyon keveset jutottunk előre a határozott ag- rárpolitika kialakításában. Sodródunk, a világpiaci változások közepette, s nem lesz esélye a vidéken élőknek polgárosodni. Kialakult ugyan egy agrártőkés réteg. Ez azonban nagyon „vékony”, s egyre növekvő számban ismét dolgoznak Magyarországon agrárproletárok. Az Európai Közösséghez való csatlakozástól ugyan sokan rettegnek, de talán abban bízhatunk, hogy a közösségnek nem érdeke a magyar agrárgazdaság csődbemenetele, így van esély arra, hogy a kényszer miatt „összekapja” magát a magyar mezőgazdaság. Hány csapatban játszunk? A legnagyobb baj az, hogy az agrárium szereplői — sportnyelven szólva — nincsenek egy csapatban. Egymást szétlobbizzák, s ez a minisztériumot megbénítja. Nincs centruma az agrárpolitikának, de vannak egymással is szemben álló, egymással egyet nem értő minicentrumok: a Vagyonügynökségnél, a Pénzügyminisztériumban, a Miniszterelnöki Hivatalban, s természetesen a koalíciós pártok központjaiban. Mindehhez még hozzájárul, hogy nincsenek helyükön az agrárkamarák. — Még a Kádár-rendszerben is jobban leplezték azt, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban készültek az agrárpolitikai koncepciók — summázta véleményét egy másik hozzászóló, hozzátéve, hogy a még működő agrárigazgatási szervezetek szerepkörét is megkurtították a legutóbbi intézkedések. Nincs elképzelés Nincs egységes politikai koncepció — gondoltam mindaddig, amíg egy másik hozzászóló meg nem próbált elkápráztatni a számokkal. Azt már lapunk olvasói a saját bőrükön is tapasztalhatták, hogy a 90- es évek elején a mezőgazda- sági termelés nagy mértékben csökkent. 1989-es bázishoz képest bő egyharmaddal, s 1995-ben még az előző évihez képest is csak két százalékos volt a termelés növekedése. Az ültetvényállomány leromlott, az állattenyésztés csökkenése nagyobb volt a növény- termesztés romlásánál. Az már az agrárgazdaság szereplőit dicséri, hogy a magyar mezőgazdaság sokkal jobban alkalmazkodott a változásokhoz, mint a gazdasági élet többi szereplői, s miközben az export-orientáltság növekedett, a belső kereslet jelentősen mérséklődött. Jövedelmi csapda A korábbinál is nagyobb a mezőgazdasági üzemek jövedelmi helyzetének differenciálódása. Napjainkban az üzemeknek csak egyötöde van jó helyzetben, egyre növekszik viszont a pénzügyi, termelési, vagy egyéb ok miatt lemaradók tábora. A költségvetési források minisztériumi hatáskörbe kerülése növelte a tárca lehetőségét és felelősségét, a minisztérium azonban nem volt képes felismerni a lobbizás mögötti valódi érdekeket, és sok területen inkább befagyasztotta a forrásokat. így fordulhatott elő, hogy több milliárd forintnyi pályázati összeg halmozódott fel, amit sok helyütt késve kaptak meg az üzemek, vagy a mai napig sem jutott el hozzájuk. Bérfagyasztás A kelet-magyarországi régió húsellátásában meghatározó szerepet játszó kereskedelmi cég vezetője csak any- nyit súgott: információi szerint a dunántúli húsfeldolgozó üzemek bérbe vettek a szomszédos országokban hűtőházakat, s már oda szállítják a sertéshúst, hogy amikor felmegy az ára, a támogatást igénybe véve visszahozzák. Néhány nappal a falunap után — lapunkban talán elsőként — adtunk hírt arról, hogy a Baromfi Termék Tanács elnöke közvetlenül a miniszterelnökhöz fordult (az elnökség határozata értelmében), mert a helyzetet katasztrofálisnak látják. Itt állunk most, ránk leselkedő veszélyek között és kényszerű választások előtt. Kezdem megértem Horn Gyulát, de igazából azt szeretném tudni: mi jön, mi jöhet még a magyar mezőgazdaságra? Valami bűzlik...
