Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-03 / 154. szám

ü J KELET Megyei krónika r 1996» július 3., szerda 3 Elszántan készülnek (Folytatás az 1. oldalról) A csoport előképzettségé­nek, „kiválogatottságának” köszönhetően a készülő pro­dukció a profi színházak szín­vonalának elérésével kecseg­tet. Három szereplővel — Boczkó Dórával, Czinke No­émivel és Rindzák Ildikóval— egy kicsit elbeszélgettünk ar­ról, miért tértek idén is vissza a táborba, mi vonzza őket a színi pálya felé, s mi a véle­ményük a most próbált műről. — Úgy tudom, mindannyi­an szeretnétek felvételizni a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Miért? Nem fél­tek a szegénységtől és a ki­szolgáltatottságtól? — Egy színész — ha igazi — mélyebb lelkiséggel éli az életet. Ez vonz minket. Egyre messzebb jutunk egy olyan ösvényen, ahonnan már nem is tudunk visszafordulni. Nagy hatással van ránk Buzoj gány tanár úr személyisége. O azt sugallja, hogy az erkölcsi konfliktusokban nemcsak a deszkákon kell állást foglal­ni, hanem a hétköznapokban is. Ezt is vállaljuk. — Mire elég hét nap? Mi lesz a darab jelmezeivel, dísz­leteivel? — Lehet, hogy jelzésszerű­en egyenruhát viselünk majd. Fekete pólót és farmert. Ta­valy a maszkjainkat magunk találtuk ki és valósítottuk meg maszkmester segítségével. A díszleteket a Móricz Zsig- mond Színházból kölcsönöz­te a tanár úr. Ám azt tanultuk tőle, hogy a hangsúlyt sokkal inkább a színészi jelenlétre kell helyezni. A szcéné ehhez képest kevésbé fontos. Vírus a dohányban (.Folytatás az 1. oldalról) Nyírbátorban és környékén csaknem száz éve termeszte­nek dohányt, sikerrel. Azon­ban a növénytermesztés mindig tartogat újabb és újabb meglepetéseket, mint az imént említett vírust is. Nem szeret­nénk elveszíteni a termelőket, hiszen mi értük vagyunk, ér­tük dolgozunk. A megyét termelési körze­tekre osztottuk fel, vala­mennyit agronómiái vezetők és technikusok felügyelik, akik hetente járnak a terme­lőkhöz és azok ültetvényei­hez. Tanácsokat és segítséget adnak a gazdálkodóknak. Ter­mészetesen jártunk az encsencsi határban is, vírus­sal fertőződött a vidék. A növénytermesztésben nincs két egyforma év, és tisz­tában vagyunk azzal, hogy a gazdálkodás kockázattal jár. Igyekszünk folyamatosan fel­készíteni a termelőket a haté­kony növényvédelemre és szabályainak betartására. A dohány bronzfényűségét a paradicsom bronzfoltosság vírusa okozza. Az utóbbi idő­ben Magyarországon is elő­fordul. Gazdanövényei töb­bek között a dohány, napra­forgó, paradicsom, saláta, disznóparéj. A vírust vekto­rok (tripszek) teijesztik, ame­lyek az erek közelében táplál­koznak. Ezek szél útján ter­jednek. A vírus lappangási ideje 5—9 nap. A betegség tünete: a ferőzött növények alsó leve­lei lesárgulnak, nagy barna foltok jelentkeznek rajta, a levelek ereivel párhuzamosan halványzöld vonalak húzód­nak. A levél felszíne hólya­gos lesz, különböző 5—10 milliméter átmérőjű gyűrűk jelennek meg. A virágzat nem tud kifejlődni, „ülve” marad. A gyakorlatban a vírus az ül­tetést követően jelenik meg. Tünete: az egészséges dohá­nyok között úgynevezett tör­pe, de formált tövek jelennek meg, melyek az idő előreha­ladtával bronzfényűekké vál­nak, majd elsárgulnak. Cél­szerű a tövet kivenni, hogy ne terjedjen tovább a vírus, mert a tripszek a többi tövet is megfertőzhetik. A vírusvek­tor elleni védekezés lehet egyedül hatékony. Az őszi egyedek a gyom­növényeken és azok korha- dékain áttelelnek, s ezek az elsődleges fertőzés hordozói, ezért fontos az ültetvények közelében lévő gyomok eltá­volítása, valamint folyamatos tisztán tartása. Koordináció az oktatásért (Folytatás az 1. oldalról) A szekcióülések előtt Ha­lász Gábor, az Országos Köz­oktatási Intézet Kutatási Köz­pontjának igazgatója a térsé­gi együttműködésről, mint a közoktatás-fejlesztés egyik lehetséges és hatásos stratégi­ájáról tartott előadást. Kifej­tette, hogy a térségi együtt­működés nemcsak hazánk­ban, hanem világszerte alapvető problémája a közok­tatásnak, különösen azokon az oktatási szinteken, ahol egy-egy intézmény nemcsak az adott közigazgatási egy­ségekről fogad tanulókat. És minél feljebb megyünk az oktatási szinteken, annál iga- zabb ez. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, már az . óvodáknak is körülbelül egy­negyede fogad más település­ről gyerekeket, az általános iskolák esetében egyharmad- ra tehető az arány — bár az ország egyes részein 50—60 százalékos is lehet ez a szám —, a középiskoláknak pedig 80—90 százaléka vesz fel a településen kívülről diákokat. Az igazgató szerint nagyon keveset foglalkoztak az el­múlt években ezzel a problé­mával, de a kormány közigaz­gatási reformtervei között a települések közötti együttmű­ködés és a térségi koordiná­ció kérdésköre a korábbinál jóval nagyobb figyelmet kap. Ez megnyilvánul a közokta­tási törvény módosításában több ponton is. Legjelen­tősebb a megyei koordináció erősítése, a megyei köz­oktatás-fejlesztési tervek el­készítésének előírása, vala­mint ehhez a pénzügyi háttér biztosítása. így a-jövőben egy-egy önkormányzat csak úgy létesíthet iskolát, ha meg­felel bizonyos követelmé­nyeknek, és egyeztette, össz­hangban van-e a megyei fej­lesztési elképzelésekkel. (Folytatás az 1. oldalról) Még hetvenöt évesen is irá­nyít, szervez, és rendszeresen fellép a színpadon. Kényelme­sen rendezett lakhelyük előtt szőnyegek, kerti székek. Dél­időben gőzölgő zöldséglevest és kovászos uborkát tálalnak az asztalra. — Gyermekkoromban nem tudtam más jövőt képzelni ma­gamnak, mint a nevettetést — mondja. — Az apám által ve­zetett cirkuszban négy bohóc dolgozott, de tizennégy éves korom előtt nem engedte, hogy bekapcsolódjak a csapatba. Iga­za lett. Sokan azt hiszik, könnyű műfaj a humor. Pedig itt nem lehet semmit sem elron­tani. Az artista megismételheti elrontott mutatványát és még nagyobb tapsot kap, míg a bo­hóc, ha elmulasztott egy poént, már nem várhatja a közönség felhőtlen nevetését. Bánatomra csak egyetlen unokám folytatja a családi ha­gyományokat. Amerikai utazá­sunk alkalmával, mikor még gyerekek voltak, mindannyian felléptek a színpadon. Mostan­ra csak Chily maradt velünk. Chily a legifjabb a dinasztiá­ban. Előadásában macskával és kacsával dolgozik. Magabizto­san nyitja állatainak ketrecét, a nagyobbacska macska, ami tu­lajdonképpen egyesztendős puma, nem örül különösebben a váratlan látogatóknak. Picard Attiláné majmai ellenben pro­dukálják magukat a nézelődők előtt. Judy, bár egyhetes anya, látványos gyorsasággal ugra­bugrál kertece előtt. Beky, a parányi jószág hihetetlen erő­vel kapaszkodik anyja bundá­jába. — A szüleim is cirkuszosok voltak, a férjem szülei is — meséli Picárd Attiláné. — Itt minden anya arra vágyik, hogy a gyereke is fellépjen a színpa­don. Nagy szomorúság, ha mégsem maradnak a pályán. Mi ebben élünk, ide születtünk. Októberben, amikor a többiek téli tréningekre utaznak haza, mi Franciaországba indulunk, és ugyanúgy fellépünk, mint itt. Nincs pihenő. Számomra igazi kikapcsolódást a taps jelent, amit minden fellépéskor ka­pok. Mindenhol a maximumot kell nyújtanom. Napközben a háztartásban, a próbákon és este az előadáson. Franz és Petra, a német há­zaspár két éve kapcsolódott az Eötvös családhoz. A hatalmas ketrec előtt Karlát, Dollyt és Mauzit, a három medvét kínál­•o jt m o (0 cc ják csemegével, sárgarépával és egyéb zöldségekkel. — Artisták voltunk — mond­ják —, de az öregedő művésze­ket nem szívesen látják a szín­padon, az idős idomárt még örömmel fogadja a publikum. Ezért tanultuk meg a medvék idomítását. Nagyon veszélye­sek, hiszen arcukon nem látszik semmilyen érzelem, de ha mér­gesek, rögtön ütnek. A bozontos hajú, sötét bőrű Sydon örökké mosolygó arc­cal jár a lakókocsik között. A Kenya Boys tagjai négy éve dolgoznak együtt, bámulatos ügyességgel ugrálnak a ruda- kon. Olyanok, mint a majmok — suttogják róluk. — Imádom ezt az országot — mondja. — Kedvesek az emberek, kellemes a hőmérsék­let, és szépek a magyar lá­nyok... Nyíregyházán a Város­majori közösségi ház két tur­nusban képzőművészeti tá­bort szervez az általános is­kolák felső osztályaiba járó diákoknak. Ősztől indul a közösségi házban egy képzőművészeti szabadisko­la, ennek „előszele” lesz a kétszer egyhetes összejöve­tel. Az első csoport július 24- étől 31-éig, a második júli­us 31-étől augusztus 6-áig dolgozik majd a tiszalöki „öreg üdülőtelepen”. Vásárosnaményban júli­us 6-án délelőtt 11 órakor a városi önkormányzat kép- viselő-testülete, a városi mű-, velődési központ és a fafa­ragó tábor alkotóközössége nevében ünnepélyes keretek között felavatják a fafaragók galériáját a város házas­ságkötő termének emeletén. Az összejövetelen dr. Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter mond avatóbeszé­det, majd a város Liszt Fe­renc Vegyeskara és Dér Ist­ván citerás köszönti az egy­begyűlteket. Nyíregyházán a DIA­LOG nyugdíjasszervezet egynapos romániai túrát szervez július 13-án. A ki­rándulásra a klub tagjain kí­vül szeretettel várnak min­den olyan idős embert, aki már nyugdíjas, vagy esetleg nyugdíjazás előtt áll. Az uta­zásrajelentkezni Kökényessy Mihály szervezetvezetőnél lehet a 42/406-630-as tele­fonszámon, vagy csütörtö­kön délelőtt nyolc és tizen­két óra között a Hősök terén lévő irodaház 101-es irodá­jában. Nyírbátorban július 5—7 között a Szárnyas Sár­kány Hetének keretében Szép új világ címmel a tér­ségben először rendezik meg a nemzetközi turisztikai és idegenforgalmi kiállítást. A szervezők nem expót ren­deznek, hanem a műfaj ke­retein belül egy kisebb mé­retű, emberközpontúbb kiál­lítást, az utcai fesztivál pro­dukcióit segítségül hívva a rendezvény meghonosításá­hoz. Ugyanebben az időben a kiállítás lebonyolítására felállított sátorban nyílik meg Vencselley István fotó­művész tárlata, mely negy­ven — a térségben készített — fotót mutat be. Életmódtábor a Tókuckóban Bár a tábor hivatalos megnyitónapján, hétfőn még két­séges volt, hogy indul-e egyáltalán, de tegnapra bizo­nyossá vált, idén is lesz életmódtábor Nyíregyházán, a Tókuckóban. A Nyírségi Diabetes Egyesület elnöke, dr. Czövek Lászlódé által életre hívott tábor immár ha­gyományosnak mondható, hiszen évek óta a lehető­ségekhez képest többször is megrendezik. Ur[ Mariann (Új Kelet) — A cukorbeteg gyermekek­nek szervezett táborban azt sze­retnénk elsősorban megmutat­ni, megértetni a résztvevőkkel, hogy a diabetes nem egy klasszikus értelemben vett be­tegség, hanem egy állapot — mondja Gerencsér Andrea tá­borvezető. — Szeretnénk elfo­gadtatni velük, hogy ettől még ugyanolyan teljes értékű életet élhetnek, és ugyanolyan hasz­nos tagjai lehetnek a társada­lomnak, mint egészséges társa­ik. Emellett megtanítjuk kezel­ni a betegséget, hogy mit kell tenniük az egyes helyzetekben, hogy előzhetik meg a krízisál­lapot kialakulását. Rávezetjük őket a helyes étrendre, a diétá­ra, sőt, van, akit mi tanítunk meg arra, hogyan kell beadni az inzulint. —Honnan érkeztek a gyere­kek? — Az ország minden részé­ből. Czövekné Ildikó néni min­den cukorbeteg-gondozóba és az egyesületekhez is eljuttatja a felhívást. S bár elsősorban gyermekek jelentkezését vár­ják, nem veszik annyira szigo­rúan a korhatárokat. Van itt hétéves gyermek és 21 éves fel­nőtt egyaránt. —Programok? — Az időjárás nagyon meg­tréfált minket. Szerettünk vol­na sokat strandolni, de a rossz idő miatt inkább a kirándulás­ra, város- és megyelátogatásra helyezzük a hangsúlyt. Külön szakmhi „menetrendet” nem állítottunk össze, mert nem az a célunk, hogy előadásokat, órákat tartsunk. A táborban já­ték, kikapcsolódás és beszélge­tés közben tanulnak egymás­tól. Eötvös cirkusz, világszám!

Next

/
Oldalképek
Tartalom