Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-23 / 171. szám
UJ KELET Városlátogató 1996. július 23., kedd 5 UJ KELET Máriapócs Éltető esőre várva Július közepe a dohánytörés kezdetének időszaka. Ilyenkor törik le az első leveleket, melyeknek minősége a nagy szárazság miatt nem éppen kifogástalan. Bár az ég kicsit sötét, Bukta Mihályt és segítőtársát a dohánypajta mellett találjuk, hiszen a munka egy kis bo- rulat miatt nem állhat meg. — Még a hetvenes évek elején kezdtek el édesanyá- mék dohányt termeszteni, s az idő múlásával én magam is beletanultam ebbe a mesterségbe. Bár hat évvel ezelőtt egyszer már azt mondtam, nem csinálom tovább. Óriási volt az aszály, semmi hasznot nem hozott a több hónapos megfeszített munka. Aztán tavaly mégis úgy gondoltuk, újra megpróbáljuk. Most már sokkal korszerűbb eszközökkel indultunk neki a munkának. Nagyobb szárítót, öntözőberendezést és komolyabb gépeket vásároltunk. Saját tőkénk nem volt, így az állami támogatás mellé különféle banki hiteleket vettünk fel. Hét év alatt kell törleszteni, addig havi rendszerességgel fizetünk. Nem vállaltunk fel túl nagy részt, hét és fél hektáron van dohányunk, de ebből csak hat hektárnyi a tiszta terület. A többi utak mentén, szántások mellett terül el. Ezt legalább még családi összefogásban is meg tudjuk művelni, mert a napszámosokat nagyon nehéz megfizetni. Haszon az idén sem várható, hiszen akkora a szárazság, hogy már az elmúlt hónapban többet locsoltunk, mint az egész tavalyi szezonban. A palántát magunk neveljük, a magokat és a vegyszert a dohánygyár hitelezi meg. Év végén számolunk el, mikor kifizetik nekünk a leadott dohány árát. Addig azonban még hosszú az út. Nemrégiben aljaztunk, ami azt jelenti, hogy a legalsó, piszkos leveleket szedtük le. Ezután kerülhet majd sor a közép- és hegylevelek begyűjtésére. A teljes betakarításhoz négy—öt törés szükséges. Az aljleveleket a tartóba hordtuk, ahol 5—6 napig száradnak. Mielőtt kiszedjük, mindenképpen szükség van egynapos párásításra, mert ellenkező esetben a levelek csúnyán megtöredeznek. A bálázóládákat kibéleljük, és ebbe rakjuk össze az osztályozott dohányleveleket. Számításaim szerint jó két—három hét múlva lehet majd szállítani a termést. Még mindig nem tudom, milyen évünk lesz. Bár ma már dohányra többféle biztosítást is lehet kötni, én egyik lehetőséggel sem éltem. Annyi pénzt elvitt a beruházás, és annyi hitelt kell törleszteni, hogy a külön díj megfizetését már nem tudtam felvállalni. így csak reménykedem, ha felhőket látok az égen, hogy csak az éltető eső esik majd belőle. Jövőre elkészül a zarándokház Egyházi jubileum a városban Az egykori kis szabolcsi falu fatemplomában 1696. november 4-én vették észre, hogy a képállvány, az ikonosztzion Mária képe könnyezik. Az esemény egészen decemberig tartott, és igen nagy feltűnést keltett. A jelenségről és a háromszázéves jubileumi ünnepségről dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspök beszélt. — A Mária-ikont 1697-ben I. Lipót császár parancsára Bécsbe szállították és a Szent István dómban helyezték el. A képről több másolatot készítettek. Az egyik másolat a mári- apócsi templomba került. Ezen a másolaton 1715-ben, majd 1905-ben megismétlődött a könnyezés csodás jelensége, így nyilvánvalóvá vált, hogy Isten Máriapócsot akarta Mária könnyezésének kegyhelyévé tenni. Az 1715. évi könnyezés után indult meg a búcsújáróhely fejlődése. 1756-ban fejezték be a templom építését, majd az oda telepített Szent Bazil-ren- di szerzetesek részére kolostort építettek. Máriapócs a legismertebb és leginkább látogatott magyar búcsújáróhely, évente több mint félmillió hívő zarándokol ide nemcsak hazánkból, de a környező országokból is. A közelmúlt legnagyobb szentmiséjét 1991. augusztus 18-án II. János Pál pápa végezte el, 300 000 hívő jelenlétében görög katolikus szertartás szerint. Ez év augusztus 18-án, vasárnap Máriapócson kettős jubileumi ünnepséget tartunk egyrészt az öt évvel ezelőtti pápai szentmise, másrészt a Mária könnyezésének háromszázadik évfordulója tiszteleRöviden Július 8-tól zárva tart az óvoda, egészen szeptember 9-éig. Ez idő alatt nemcsak a kisebb felújításokat és a nagytakarítást végzik el, hanem a búcsú ideje alatt az intézményben étkeznek majd a városba érkező vendégek is. Együttes ülést tartott Máriapócs és Pócspetri kép- viselő-testülete az elmúlt héten. A közös megbeszélésen az 1995-től önálló intézményként működő ön- kormányzati víz- és csatornamű első féléves tevékenységéről számolt be Eisent László, a vállalat vezetője. Közös nyári vakációra utazott a Balatonhoz múlt hét csütörtökön az általános iskolából néhány kisdiák Balázs Csabáné vezetésével. Míg ők a magyar tengerben fürdenek, egy másik csoport a hegyekben tett kirándulást. A városban jelenleg harminchét közhasznú munkás dolgozik. Egy részük a közterületek tisztántartásáért, csinosításáért felel, míg a többiek az Elektronét Kft.- nek segítenek be az árok- ásásba, ugyanis az eddig a háztetőkre rögzített kábeltévé-vezetékek bekerülnek a földbe. Az oldalt írta: Sikli Tímea, Taligás Ildikó Fotó: Harascsák Annamária téré. Az ünnepi liturgia délelőtt tíz órakor kezdődik. Az ünnepségre Rómából a pápa személyes küldötteként érkezik Roger Etchegaray bíboros úr, az Igazságosság és Béke Pápai Bizottságának elnöke, a 2000. évi Nagy Jubileum Előkészítő Bizottságának elnöke. Ő fogja az ünnepi szentbeszédet mondani. Az ünnepségen részt vesznek a Magyar Püspöki Kar tagjai, a görög és a római katolikus püspökök, valamint a szomszédos országok és az amerikai Rutén Érsekség püspökei. Elsősorban a búcsújárások tették szükségessé egy zarándokház megépítését a városban. A templommal szembeni területen földet vásároltunk meg egyrészt a helyi önkormányzattól, másrészt magántulajdonosoktól. A beépítési tervek éppen engedélyeztetés alatt állnak, remélhetőleg hamarosan megkezdődhet az építkezés első része. Azért csak az első, mert több ütemben szeretnénk létrehozni a zarándokközpontot. Elsőként a negyven—negyvenöt férőhelyes szálloda jellegű zarándokházat és az ehhez tartozó kiszolgáló épületet — konyhát, éttermet, előadókat — akarjuk felépíttetni. A terveket a máriapócsi ön- kormányzat és az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség több ajkalommal is egyeztette, így remélhetőleg a zarándokház szolgáltatásait már a jövő évi búcsújárás alkalmával igénybe vehetik a hívek. Az intézmény természetesen nem csak ezen a néhány napon lenne kihasznált. Az év többi részében papoknak és híveknek közösen adna otthont a zarándokház továbbképzésére és különböző összejövetelekre. Önt mi bosszantja? Bunya László —Tizennyolc évig a téesz- ben dolgoztam, de megszűnt és elbocsátottak. Közmunkákat végzek már öt éve, de ez nem állandó munkahely, nem volt még sosem meg a folyamatos, egyéves munka- viszonyom, így elesek a juttatásoktól és nagyon keveset keresek. Pedig sokat dolgozunk, az ácsmesterség, a falfestés sem idegen tőlem, csináltunk mi mindenfélét. Otthon sincs megállás: van egy pici földünk, krumplit, kukoricát vetettünk az idén. Az aszály miatt azonban többet költünk rá lassan, mint amennyi hasznot hozna. Mihucz Mihály — Az bosszant, hogy a kerítésem elé ültetett szilvafáknak letördelik az ágait. Az még rendben volna, hogy az érett szilvából szed magának az, aki megkívánja. De nem értem, miért kell ilyen vandál módon viselkedni? Bosszant a nyugdíjam is. Szinte lehetetlen kijönni belőle. Van hét unokám, ők is nyüstölnek, ha nálunk vannak, hogy menjünk a boltba, és vegyek nekik csokit, kólát... Nem sajnáljuk tőlük, de bizony nehéz teljesíteni a kívánságukat. Lassan már kenyérre sem futja, úgy emelkednek az árak. Tamás Ferencné — Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy a munkanélküliség és a pénztelenség bosszant leginkább. A férjem itt nem kapott munkát, Nyíregyházán dolgozik. Korán reggel elindul, s csak késő este ér haza. Én itthon vagyok a három gyerekkel. A legnagyobb most megy iskolába, az sem lesz olcsó mulatság. Van ugyan egy kis földünk, de az idén már annak is örülök majd, ha legalább annyi bejön rajta, mint amennyit ráköltöttünk. Ott spórolunk, ahol lehet. A gyerekek ruháit is én varróm. Sajnos, ennyi pénzből megélni nem, legfeljebb csak tengődni lehet. Tanfolyam a dolgozóknak A községben igen súlyos probléma a munkanélküliség, a lakosság húsz százalékának nincs hol dolgoznia. A helybéliek így szívesen elvállalnak idénymunkákat is. Sokan járnak napszámba dolgozni a tehetősebb nagytermelőkhöz, és a Gloster Kft. konzervüzeme sem szenved munkaerőhiányban. Itt több mint ötvenen keresik a kenyerüket, akik munka mellett most még tanfolyamra is járnak. Rendelet írja ugyanis elő, hogy vizsgát kell tenniük élelmiszer-higiéniai és minőségbiztosítási ismeretekből. A hatórás konzultáción három oktató segítségével sajátíthatják el a legszükségesebb tudnivalókat, sőt, környezetvédelmi, járványügyi, mikrobiológiai alapismeretek, hulladékkezelési és csomagolási módszerek is szerepelnek a tananyagban. A résztvevők konkrét, a gyakorlatban is hasznosítható tudásra tehetnek szert, így még tökéletesebben végezhetik majd munkájukat. Máris rengeteg a tennivaló. Most éppen csemegeuborkát tesznek el, majd paradicsomlevet, lecsót, vegyes vágott savanyúságot fognak még készíteni, exportra is. VÁROSRÓL VÁROSRA
