Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-22 / 170. szám
6 1996. július 22., hétfő Mezőgazdaság pssgj&iíí UJ KELET „Jó szívvel az unokának is” A biokertész és a tudat almája Az Éva almáról nem csoda, ha Évának szakajtani volt kedve Kevés az idei búza Kozma Ibolya (Új Kelet) Még nem ért véget az aratás, mégis nyilvánvaló, hogy az idén jóval kevesebb búza és takarmány lesz, mint a korábbi években. A Nyugat-Nyíregyháza Termelőszövetkezet vezetőjétől, Leitner Istvántól érdelődtünk. •— Milyen a termelőszövetkezet idei termésátlaga? — Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében viszonylag kevés búzát, árpát és rozst termelnek. Ez a talaj jellegéből is adódik, a jobb földeken több pénzt hozó növényeket termelnek. Az idei takarmánnyal nem vagyunk megelégedve, valószínűleg jóval kevesebb lesz, mint amennyire szükségünk lenne. Sertések nevelésével, tenyésztésével is foglalkozunk, így jelentős takarmány mennyiségre van szükségünk. Mivel a köztudatban elhintették, hogy kevés a kalászos, magasabb lesz az ára. Igaz, ezt a termelő aligha fogja észrevenni. Ez a jelenség meg fog nyilvánulni a vágott sertés áraiban is. A látszat ellenére mi nem járnánk jól, hiszen ezáltal csökkenne a fogyasztás. Szerintem megoldás lehet a kenyér árának maximalizálása. Egyébként a kenyér alapanyagának csak harminc százalékát adja a búza. A maximalizálással tudják mérsékelni a kereskedők árrését. Általában a kereskedők húzzák a legnagyobb hasznot az áremelkedésekből, pedig ők dolgoznak érte a legkevesebbet. A búzának viszonylag jó ára van, 25 000 forint egy tonna, míg a takarmányé 21 000 forint. A kettő között nincs jelentős különbség. Annyira kevés a takarmányunk, hogy kénytelenek vagyunk még vásárolni. Ezért tartom a kapcsolatot a környező és távolabb lévő termelőszövetkezetek vezetőivel. Lefler György (Új Kelet) Az autó kereke forduláskor szinte elfúl a sivó homokban, a rozsrétszőlői út porába mélyen süpped a láb. A Hajlás utcai kertben Miska bácsi szorgosan kávaija az üst tartalmát, amely nem holmi „disznóságtól” gőzölög, hanem mézédessé érett sárgabarackok pöfögnek ízes lekvárrá. Nyíregyházi lakásukat kora hajnalban hátrahagyták feleségével, merthogy a lekvárfőzés nem tűri az álmot. — A nagyszülőktől 1962-ben kapott föld színe bizony olyan volt, mint az irigység—mondja Garai Mihály biokertész, a nyíregyházi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tagja, majd folytatja—ami nem is csoda, hiszen csak 1,4 aranykoronás volt. Ezt igyekeztem én termővé tenni, s lám! — mutat végig a kertjén —, sikerült is. Sokan hiábavalónak tartották az igyekezetemet, de megmaradtam a szándékom mellett. Rendszeresen kapja az istállótrágyát — s cipőjével gyorsan előkotoija a homok alatti barnás táperőt. Ez a föld még nem látott műtrágyát, miként a növények sem igen fürdenek a drága, és az egészséget veszélyeztető mérgek permetében. Miska bácsi ugyanis különös elegyet használ idők óta a növények védelmére. Titkát szívesen megosztja mással is, hiszen csöppet sem ördöngős dologról van szó, s e méreg nélküli gyümölcs az igazán embernek való. Ebből jó szívvel ad az unokáinak is! Az általa használt oldat a folyton figyelő, a kísérletező, a kertészkedés büszkeségével és alázatával élő ember találmánya. A négy összetevő pedig nem más, mint saját gyűjtésű zsurló, csalán és forodmenta főzete, s az ehhez adagolt mész. A fodormentát a kertjében külön e célra termeszti. A recept pedig: mindhárom növényből 4 kilogrammot kell begyűjteni, lehetőleg a gépkocsiforgalomtól távol eső helyről. A zsurlóból az ágas-bogas a jó, az egyszálú mérgező. Az összesen 12 kilogrammnyi növényt legalább 8 óráig kell annyi vízben áztatni, hogy éppen ellepje azt. Erre a célra csak az ásott kutak vize, s az esővíz alkalmas. A vezetékes vizet egyébként nem szabad a növényekre locsolni, csak a tövükhöz vezetni. Áztatás után a növényeket kinyomkodjuk, majd velük for- rázatot készítünk. A hideg ázatot és a már lehűlt forráza- tot 2 kilogramm mész bekeverésével összeöntjük, s ezt 100 literre vízzel felhígítjuk, s lehet permetezni. Miska bácsi már évtizedek óta ezt használja, egy harminc évvel ezelőtti permetezést követően ugyanis rosszul lett, innen hát a méreg elleni ellenszenve. A kertjeiben sokan nyilván nem állnak le — hozzá hasonlóan — főzőcskével pepecselni, de egyet tehetnének: minél jobban leszorítani a kijuttatott méreg mennyiségét. Nem megy a gyümölcs rovására, csak megfelelő időben kell elvégezni a permetezéseket. Egyre kevesebb a fecske, gyérülnek az énekesmadarak! — panaszolja —, a kert fölött alig röpköd néhány. A fogyásuk egyik oka, hogy út közben sokat befognak belőlük emberi tápláléknak, de hát miféle emberek lehetnek azok, kérdem én. Sok pedig itt pusztul el nálunk, a mérgezett rovaroktól. A kisfecskék begye nem bírja a mérget. Elpusztulnak. Felborul az élet okos egyensúlya. Más agyonveri vagy elkergeti, én idehoztam a vakondot, hogy a segítségemre legyen a férgek irtásában. A növényeket így is lehet védeni, éltetni. — Sajnos súlyos betegnek számítok magam is, de én nem hiszem el a rám támadt kórt. Naponta járok kezelésre, az orvosok szerint a kiváló ellenálló képességemnek köszönhetem, hogy még életben vagyok. A kevés méregnek. Naponta egy deciliter fehér borba, a saját bioboromba csepegtetem a Béres-cseppet. Látja, itt vannak ezek a szőlőtőkék, 1056 van összesen, 36 fajtából válogatva. Neve van mindegyiknek, egyforma gonddal művelem mindőjü- ket. A szüret, mindig szeptember 29-én van nálunk, a névnapomon. A rokonság ilyenkor összejön, valamikor még énekeltünk, hajaj! — de ahogy fogyunk, úgy halkul az ének is. Új Eurostatisztikai rendszer: Pontosabb tervezés Sertésszámlálás L. Gy. (Új Kelet) Ez a kurta farkú kismalac is bekerül az augusztusi sertésszámlálással a Disznók Nagy Statisztikájába, noha a számlálásnak nem éppen ezzel a módjával élve. Mert így disznó- ság lenne. — Az állatállomány megfigyelési rendszere ez év júniusától megváltozott, ezt követően az európai országokban alkalmazott megfigyelési szisztémára tért át a Központi Statisztikai Hivatal — tudtuk meg dr. Hajnal Bélától, a KSH megyei igazgatójától. Mint elmondta, a korábbi gyakorlattól eltérően, újdonságnak számított az Agrárkamarával való együttműködés, 1996- ban két összeírást is közösen végeztek. Március 31-én az állat- állományt, május 31-én a föld- és vetésterületi adatokat írták össze a megye gazdajegyzői a KSH által kijelölt mintán. Az összeírások jó minőségben, határidőre készültek el. A megye szarvasmarha-állománya 1996. mácius 31-én 45 100 volt, amely 2200-zal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A sertésállomány az 1995. évi első negyedévihez képest 75 000-rel több, ezzel megközelítette a 290 ezret. A tapasztalatok szerint az egyéni gazdaságok szerepe tovább növekedett. Az állatállomány új megfigyelési rendszere alapján hamarosan, augusztus elsején a sertés- állományt írják össze a megyében. Az összeírás kiteljed a sertések nemére, kor- és súlycsoportjára, a március 31 -étől bekövetkezett állományváltozásra. A megfigyelési kör változatlan, továbbra is a gazdálkodó szervezeteket és reprezentatív minta alkalmazásával az egyéni gazdaságokat is felkeresik az adatgyűjtők. A nem kis feladattal a KSH azokat a jól bevált össze- írókat bízza meg, akik 1995-ben is bizonyították rátermettségüket. Ugyanezen minta alapján ez év december 1-jén újból összeírást tartanak, de ekkor már valamennyi állatfajta összeírásra ke-- rül. Nyolcszázmillió támogatásra Munkatársunktól Szénégető Lászlót, a megyei földművelésügyi hivatal vezetőjét kérdeztük: a munka dandárját végző FM hol tart az elbírálásokban? — A megye mintegy 1 milliárd forint állami támogatásra lett volna jogosult — kezdte a tájékoztatást a megyei hivatalvezető. — A feldolgozásról a mérleg elkészült, mely szerint összesen 28 500 igénylés érkezett a megyéből. Ez mintegy 32 ezer feldolgozandó ügyiratot jelent. A rendelkezésre álló támogatási összegből 80 százalék, pénzben számítva 800 millió forint igénylésével éltek a föld- tulajdonosok, -bérlők. Ez igen jó eredmény, már csak azért is, mert meglehetősen rövid idő állt rendelkezésre, ugyanakkor a földtulajdonviszonyok jelentős része, bő 40 százaléka máig sem tisztázott. A hivatali apparátus gőzerővel végzi az ügyiratok elbírálását, a feldolgozással és nyilvántartással a SZÜV-öt bíztuk meg. Eddig 18 ezer kérelmet bíráltunk el, ebből több mint 16 ezer már átkerült az APEH megyei igazgatóságára, ahonnan a kifizetéseket postai úton, 15 napos határidő alatt teljesítik. A kérelmek 89—90 százalékát várhatóan egy hónapon belül elbíráljuk, a fennmaradó 10— 15 százalék problémás eseteket takar. Ide sorolható a helytelen, vagy hiányos kitöltés, de találkoztunk bizony csalafintaságokkal is. Például egy földhasznosító több kérelmet is benyújtott ugyanarról a területről, vagy egyes településekről jóval több igény érkezett, mint a lehetséges terület. Ezek szakszerű kivizsgálását követően, amennyiben a gyanú beigazolódik, büntetés nélkül nem ússzák meg a félrevezetők. Ismereteink szerint, mi körülbelül 60 ezer igénylésre számítottunk, amely jóval kevesebb lett. Mindez azt igazolja, hogy a legjobban felaprózódott megyében vált éppen a leggyorsabbá a föld koncentrációja, a földek felvásárlása. A legtöbb igénylés megyénkből érkezett, az utánunk következő Borsodból és Bácsból csupán feleannyi, míg a többi megyéből átlagosan 3—5 ezer kérelmet nyújtottak be. A megyei hivatal- vezető szerint a földhasznosítási támogatások teljes lezárása — a vitás ügyeket is beleértve — szeptember közepére várható, vagyis addig valamennyi jogosultat felkeresi a postás. Integráció Új Kelet-információ Szinte valamennyi mező- gazdasági tanácskozáson, értekezleten helye van ennek a szónak, a fontosságát, hasznosságát, szükségességét hangoztatva. A gazdasági integrációt szélesen értelmezve közeledést, összeolvadást értünk alatta, amely nem más, mint a termelőerők fejlődésén és a munkamegosztás elmélyülésén alapuló objektív folyamat. Vagyis a kisebb gazdasági egységek nagyobb egységekben teljesedhetnek ki. Szervezeti iránya szerint lehet horizontális integráció, azaz azonos típusú folyamatok, egyazon terméket gyártó egységek együttműködése, és lehet vertikális integráció, ahol az egymásra épülő, különböző, de egymáshoz kapcsolódó termelési, kereskedelmi stb. tevékenység valósulhat meg. Erről a gazdasági folyamatról, ennek a közeledésnek, együttműködésnek a szükségességéről beszéltek a közelmúltban az újfehértói almakonferencián, másnap a nagykállói Ludastó területén az Ágro-Summa Rt. szakemberei (az integrációs tenne- lési rendszer kísérleti programját ott a krumpli jelenti), hasonló törekvésekről hallhattunk a gabonatermelők körében, s legutóbb, a tuzséri egyéni gazdák kertbarát klubjának és egyesületének jóhangulatú tanácskozásán is. Az integrálódás követelményét feszegették a mező- gazdasági szövetkezetek küldöttközgyűlésén is, ahol a működő szövetkezeteknek kellene az első lépéseket megtenni, ha a körzeteik központjai kívánnak lenni. Hasonló a képlet a megyei fejlesztési tanács programjában is, az integrálódás ott is kulcsszóként szerepel. Az integrációban az első lépés megtétele a legnehezebb, eldönteni, hogy ki tegye azt meg. A többi, mint mondják, már megy, akár a karikacsapás. Példaértékű a tuzséri kertbarát klub és egyesület működése, a július 12-ei, estébe hajló tanácskozásuk is erről győzhette meg a vendégként résztvevőket. A klub munkájáról Szép Béla elnök adott tájékoztatást, az előadók sorában pedig dr. Botos Károly, az Agrárrendtartási Hivatal aí- elnöke is feliratkozott, jobbról dr. Lakatos Zoltán, tőle harmadikként dr. Botos Károly társalog.
