Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-17 / 166. szám
8 1996. július 17., szerda Közelkép Milliós hiány, hibás regisztrálás ás a szégyen Lakni azért csak kell valahol... Debrecen Voltak már kilakoltatások ebben az évben, de nem a díjhátralékosokat érintette, hanem az önkényes lakásfoglalókat. Közülük 30-an kerültek eddig az utcára, s még ugyanennyien számíthatnak rá, hogy cl kell hagyniuk az elfoglalt lakást. A lakbérfizetéssel elmaradók ellen jelenleg 200 végrehajtási per folyik, de a lakásbérleti viszony felmondására még nem volt példa. Nyíregyházán 1990-ben 8700 bérlakás volt az önkormányzat tulajdonában.1996-ra már csak 2700 maradt, mert privatizáláskor kedvező feltételek mellett tulajdonosokká válhattak a lakók. Jóformán csak azok maradtak bérlők, akik nem engedhettek meg maguknak ekkora kiadást. Sokuknak a lakbér rendszeres fizetése is nehézséget okoz, mert ez az összeg túl nagy kiesést jelent az egyébként is szűkre szabott családi költség- vetésből. Közülük több mint négyszázan olyan mértékű adósságot halmoztak fel, hogy emiatt bírósági eljárás folyik ellenük. Száztíz esetben már jogerős ítélet született a lakásbérleti jogviszony felmondásáról, tehát így vagy úgy, el kell hagyniuk eddigi otthonaikat. Tragikus, hogy ilyen helyzetbe kerülhetnek emberek. De nem várható el a fenntartótól, a Házkezelő Kft.-tői sem, hogy szemet hunyjon a tetemes tartozások felett, amikor ezer- hatszázan várnak lakásra, s nekik ez az egyetlen lehetőség, hogy önálló háztartást vezethessenek. Ráadásul csak a megüresedett bérleményeket utalhatják ki, mivel 1990 óta nem épült Nyíregyházán önkormányzati bérlakás... Lezárják a Nagyvárad utcát Fekete Tibor Még el sem készült az Inczédi sor átépítése, máris újabb kellemetlenségekre számíthatnak az autósok. A Bocskai utca—Család utca csomópont kialakítása miatt szükséges a közművek átépítése is. Az egyik legkritikusabb szakasz a Nagyvárad (volt Leningrád) utcai rész. Itt pontosan az úttest alatt húzódik majd a szennyvízgerincvezeték, ezért szükséges a félpályás útlezárás. A kivitelezők azt szeretnék, ha az egész útszakasz forgalommentes lenne, de ez több szempontból sem megoldható. Egyrészt az örökösföldi autóbuszjáratok mindegyike ezen az útvonalon közlekedik, itt található a kórház hátsó bejárata (a mentők csak itt tudnak bemenni), ráadásul az itt lakók és az itteni vállalkozók is használják közben az utat. Ezen okok miatt az Állami Közútkezelő Kht. és a nyíregyházi polgármesteri hivatal forgalomkorlátozás bevezetését tartja indokoltnak. A Nagyvárad utcán „Mindkét irányból behajtani tilos, kivéve engedéllyel” közúti jelzőtáblákat helyeznek ki. Engedélyt csak az itt lakók, a mentők, a Volán-buszok, a kivitelező cég járművei és az itt telephellyel rendelkező vállalkozók kaphatnak. Az engedélyt a városüzemeltetési iroda adja ki, a tilalom betartását pedig a rendőrség és a közterület- felügyelet munkatársai ellenőrzik. Az útfelbontás miatt annyira leszűkül az útpálya, hogy a kétirányú forgalom levezetésére egyidejűleg nem lesz alkalmas, ezért „Szembejövő forgalom elsőbbsége”, illetve „Elsőbbség a szembejövő forgalommal szemben” jelzőtáblákat helyeznek ki. Mivel nem bontják fel egyszerre az egész utcát, így a járművek ki tudják egymást kerülni. Akik az Orosi, illetve a Kállói út felől érkeznek a városba, azok jelzőtábláról tájékozódhatnak a korlátozásról és az elterelés útirányáról. A munkálatok idejére ideiglenesen áthelyezik az autóbuszmegállókat is, de ezek maradnak a Nagyvárad utcán. A beruházás kivitelezője a Nyírbau Kft., és várhatóan négy hétig tart majd a munka. Most már csak reménykedhetünk abban, hogy a forgalomkorlátozás kezdetéig elkészül az Inczédi soron a lámparendszer korszerűsítése, és főleg a besoroló sávok szélesítése. Ellenkező esetben még a mostaninál is nagyobb dugó keletkezik majd az elterelés miatt. Taligás Ildikó Sajnos úgy tűnik, nincs egyértelműen jó megodás. De keresni kell. Vinginder Tibort, a Házkezelő Kft. ügyvezető igazgatóját arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a díjhátralékosoknak, s hogyan kerülhetik el a legdrasztikusabb ítéletet, a kilakoltatást. — Hiszek abban, hogy a lakhatás nem egyszerűen állam- polgári, hanem az egyik alapvető emberi jog. Ezért mi sem vagyunk hívei annak, hogy bárki az utcára kerüljön. Az idén még nem volt kilakoltatás, tavaly is csak egy esetben intézkedett a végrehajtó. A bérlakás elhagyására felszólító bírósági ítélet az utolsó lépés, s mindent elkövetünk, hogy lehetőleg ne fajuljon idáig az ügy. Már háromhavi bérleti díj befizetésének elmaradása után küldjük az első felszólítót. Később, ha még szükséges, a másodikat, ezután elbeszélgetünk az ügyfelünkkel, tájékoztatjuk lehetőségeiről, ha saját erőből nem képes rendezni tartozását. — Hová, kihez fordulhatnak segítségért ezek az emberek? — Az önkormányzatnál igényelhetik a lakásfenntartási támogatást, létrejött a RÉS Alapítvány 5 milliós alaptőkével, innen is remélhetnek segítséget. mi pedig részletfizetési lehetőséget biztosítunk számukra. — Ha ezután is elmarad a bérleti díj, mi következik? — Várhatóan megkezdődik a bírósági per. Előbb fizetési meghagyással próbálkozunk, de ez mindig sikertelen, mert többnyire adósainknak nincs olyan állandó jövedelme, amiből levonható volna ez a pénz. Ugyancsak reménytelen végrehajtót küldeni, hogy vagyontárgyakat foglaljon le a tartozás fejében, hiszen ezeknek az embereknek nincs ilyesmijük. Az eljárás idején is bármikor kifizetheti még az elmaradt összeget a bérlő. Csak ezután születhet meg a jogerős ítélet. —Mi lesz azokkal, akiknek a kezében van a bírósági végzés? Köteles-e bárki gondoskodni arról, hogy fedél legyen a fejük felett? — A bérleti jogviszony felbontása után nekik maguknak kell találniuk olyan helyet, ahol meghúzódhatnak, így szól az ítélet. Persze, ez így nem mindig igazságos, mi is tudjuk, hiszen sokan önhibájukon kívül jutnak ilyen helyzetbe. Régebben, amikor még az önkormányzat foglalkozott ezekkel az esetekkel, volt egy olyan rendelet, hogy valamilyen szükséglakást ki kell utalni az otthontalanná váltak számára. Az új, bérletről szóló önkormányzati rendeletből azonban kimaradt ez a passzus, amit nagyon hiányolunk. Módosítási indítványt terjesztünk augusztusban a közgyűlés elé, hogy a kilakoltatásra ítéltetett családok életkörülményeit vizsgálja meg egy szociális bizottság. Azokat pedig, akik rászorulnak s megérdemlik, helyezzék el legalább egy komfort nélküli lakásba. —Amennyiben elfogadja ezt a javaslatot a képviselő-testület, ön mit gondol, hol alakíthatók ki ezek a lakások? — Most pillanatnyilag a Huszár lakótelepen és a Tüzér utcán tudok olyan ingatlanokról, amelyeket felújíthatnánk erre a célra. — Itt is kellene lakbért fizetni? — Igen, de minimális összeget, körülbelül 7 forintot négyzetméterenként. — Van-e már kézzel fogható eredménye az önök megelőző programjának? — Igen, eddig összesen 33 millió forintot sikerült behajtanunk, s bízunk abban, hogy a jelenleg ötvenmilliós hiányunk a továbbiakban is gyors ütemben fog apadni. Még egyszer hangsúlyoznám, az a célunk, hogy a díjhátralékkal rendelkezőknek segítsünk, s mindkét fél számára elfogadható megoldást találjunk. Nekünk egyáltalán nem érdekünk, hogy valaki az utcára kerüljön, hiszen így mi is elbúcsúzhatunk a pénzünktől. Igaz, hogy a bérlakásokkal kapcsolatos összes teendőt a Házkezelő Kft. vállalta át, s 1993 szeptembere óta ők foglalkoznak ezzel a problémakörrel, a nyíregyházi önkormányzat mégsem feledkezhet meg róla. Ha nem hagyják el önként a lakásokat azok, akiket erre kötelez a törvény, és megkezdődnének a kilakoltatások — amire elvileg már számítani lehet —, családok válnának hajléktalanná. Az idősebbeknek szociális otthonokban kellene helyet keresni, a felnőtteket az átmeneti vagy a hajléktalanszállásokon kellene elhelyezni, a gyerekeket pedig a GYIVI- ben fogadnák be. Igaz, csak ideiglenesen, de vajon ki tudja megmagyarázni egy csöppségnek, hogy ez érte történik és jó lesz neki, mikor el kell szakadnia az övéitől? S az sem elhanyagolható, hogy mindez ráadásul pénzbe kerül, mégpedig sokba. így is sok a hajléktalan, oktalanság volna felduzzasztani ezt a réteget. Tehát érdeke az önkormányzatnak is, hogy keresse a megoldást, és nemcsak emberbaráti, hanem anyagi okokból is. Tavaly novemberben egy felmérés készült, az összes díjhátralékos családot megkeresték, hogy pontos képet kapjanak róluk. Tóthné dr. Kerülő Judit szociálpolitikust kérdeztük a tapasztalatokról. — Több mint 900 családot vizsgáltunk meg, nagyjából négy csoportba sorolhattuk őket. Elenyésző hányadukról kiderült, hogy csak adminisztrációs hiba miatt regisztráltak náluk tartozást. Volt olyan például, hogy nem azon a csekken fizették be a lakbért, amelyiken kellett volna. Más részük néha kihagyott egy-egy hónapot, de Salgótarján A városban jelenleg TOO per van folyamatban. 27 esetben született eddig jogerős ítélet. Közülük 13-an hajlandók voltak vállalni, hogy fizetni fognak valamilyen formában. 14 család pedig elfogadta a felajánlott komfort nélküli lakást. Az idén húsz ilyen lakás épült, ahol van ugyan vilknjy. de a víz nincs bevezetve, lövői é még húsz lakás felújítását Tervezik, ha sikerül erre pályázati támogatást nyerni. ÚJ KELET Szolnok Az idén hal. tavaly pedig nyolc család került az utcára díjhátralékkal való tartozás miatt. Önkényes lakás- foglalás estik két esetben volt. hiszen nincs üres lakás a városban. Az önkormányzat úgy próbál segíteni azoknak. akik ellen eljárás folyik, hogy amennyiben egy ösz- szegben kifizetik adósságukat. elengedik a kamatot, s meghatározott időié'— többnyire ez öt évet jelent — visszakaphatják bérlakásukat. amint tehette, bepótolta mulasztását. A harmadik csoport tagjainak már állandó adóssága volt, de még nem túl magas összegű. Végül akadtak olyanok is, akiknek már jelentős volt a tartozásuk, akár a százezer forintot is jócskán meghaladta. A mi feladatunk az volt, hogy feltérképezzük ezen családok szociális helyzetét, a fizetés elmaradásának okait, s javaslatot tegyünk a problémák kezelésére. — Milyen gondokkal és sorsokkal találkoztak? — Az a szomorú, hogy lassan már az átlagos jövedelemmel bíró családoknak is nehézséget okoz a rezsi kifizetése, különösen a távfűtéses lakások esetében. Az általunk vizsgált emberek közt sok a rokkant- nyugdíjas, a munkanélküli, nekik még rosszabb a helyzetük. Van olyan család, ahol nemcsak a szülőknek, de már a legnagyobb gyereknek sincs munkahelye. — Vinginder úr a megelőzést tartotta legfontosabbnak. Ön szerint hogyan lehetne még hatékonyabban segíteni? —Nincs egységes csodaszer. Mindenkinél más módszer lehet hatásos. Ezért is kell személyes tapasztalatokra támaszkodni. Ä segély főként a kisebb összeggel tartozókon segíthet, a tetemes adóssággal birkózók esetleg nagyobb lakásukból kisebbe költözhetnének, azt fenntartani is olcsóbb. Néhány esetben a tartozás egy részének elengedése lenne a legjobb, de ez jelentősen rontaná a fizetési morált. Sok olyan összetett, szövevényes problémahalmazzal találkoztunk, hogy csak a családsegítővel együttműködve, állandó kapcsolatot tartva az érintettekkel számíthatunk eredményre. Azt hiszem, nemcsak segélyekre, hanem életvezetési tanácsokra is sokaknak szüksége van. Egy megkérdezett például semmit sem fizetett, kivéve a villanyt és az HBO-t, mert azt kikapcsolják... — Vajon miért hagyják sokan, hogy ennyi tartozásuk halmozódjon fel? Miért nem fordulnak időben segítségért? — Mert szégyellik, hogy nem tudnak fizetni. Amikor már minden tartalékukat felélték, csak akkor néznek utána, milyen lehetőségeik vannak. Ez a struccpolitika persze igen káros, mert így nem a kellő időben érkezik a segítség. Ezt a gátlást mindenképp le kellene győzniük a bajba jutottaknak. És még egy fontos tanács: ne várjunk mindig arra, hogy csoda történjen, vagy mások húzzanak ki bennünket a csávából. Ha felismertük a problémánkat, nem szabad a véletlenre bízni helyzetünk alakulását, hanem nekünk is segíteni kell saját magunkon.
