Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-02 / 153. szám

4 1996. július 2., kedd Hazai krónika Beszélgetés Gál Zoltánnal, a parlament elnökével UJ KELET Stílust, hangulatot vinni a munkába Gál Zoltán, a parlament elnöke Sokszor elnézem a tévében, ahogy ül elnöki pulpitu­sán és szemmel láthatólag „uralkodik magán”. Hogy aztán a nevetését vagy a mérgét tartja éppen kordá­ban, az az ő titka marad. Egy azonban biztos: ha Gál Zoltán vezeti a parlament ülését, valahogy mindig ol­dottabb a hangulat, gördülékenyebb a munka... Palotai István (Új Kelet) Váratlan és meglehetősen hangos botrány... ...tört ki a parlament múlt hétvégi ülésén, amikoris az MSZP-s honatyák többsé­gükben nemmel szavaztak az alkotmánykoncepció vitájá­ban. A „baj” az volt, hogy a -Qánegszavazandók” egy öt- npárti konszenzus eredménye­ként jöttek létre, és a „nem” ' így meglehetősen váratla­nul érte (főleg) a koalíciós partnert, amely most ezért szószegésről beszél. Szerin- ’ ntük a történtek megingatták a bizalmat a koalíció iránt, és • ennek kizárólag az MSZP az oka! Nézzük csak, mi is történt? Azok a honatyák, akik nem­mel szavaztak, azt kifogásol­ták, hogy az új és készülő al­kotmánykoncepcióban nem játszik kellő szerepet, és nem jelenik meg elég hangsúllyal az állam szociális szerepe... El is tudom képzelni, hogy az SZDSZ ennyire „fúj” a lesza- . vazás miatt, hiszen a liberá­lis eszmék tartalmazzák azt a nézetet, hogy az államnak nem —, vagy csak nagyon csekély mértékben — kell szociális feladatokat magára vállalnia... Ezek szerint az MSZP or­szággyűlési képviselői igazi szocialisták módjára szavaz­tak, úgy, ahogy azt az ország népe el is várja tőlük, főleg ebben a szociális szempont­ból agyonnyomorított gazda­sági helyzetben. Az MSZP nemmel szavazóinak igenis igaza van abban, hogy alkot- mányilag „szentesíteni” a je­lenlegi állapotot, komoly hiba volna! A helyzet az, hogy ez az eredmény Kósáné Kovács Magda szerint — nem jött volna létre, ha az MSZP-frak- ció kellőképpen elő tudja ké­szíteni a szavazást, mert ak­kor a tagság egységesen sza­vazott volna. ...én meg azt mondom, hogy a fenének sem kell olyan pártfegyelem, amelyik ilyen mértékben kell hogy átalakítsa a szavazók véleményét! Főleg akkor, ha ez élesen ellenkezik a szo­cialista nézetrendszerrel! Maradjon ez csak így. Az SZDSZ pedig törődjön bele önmaga arányaiba, abba, hogy a szavazóknak csak mintegy húsz százalékát kép­viseli, és nem verhet keresz­tül mindent, amit elképzel! Számomra ez a szavazás azt jelenti, hogy igenis rögzíteni kell az alkotmányban az ál­lam szociális kötelességválla­lásait, mégpedig pontosan yannyi engedménnyel, ameny- nyit a koalíciós partnerek éppenhogy elviselnek. A jelenlegi helyzet a na- -gvobbik kormánypárt és az -'Hlenzók végül is egyező vé­leménye (hiszen az ellenzé­ket is csak a váratlanság és a konszenzus felrúgása lepte meg, nem maga a tárgy, amelyben az eset megtörtént) azt jelzi, hogy kialakulhat végre valamiféle párbeszéd az MSZP és az ellenzék konstruktív erői között, már­pedig erre óriási szüksége lenne az országnak. Remélhetőleg a kormány nem fogja arra kényszeríteni —a frakciófegyelemre hivat­kozva — az MSZP-s képvi­selőket, hogy nézeteiket „reszocializálják” és ellen­kezőleg voksoljanak, mint azt most tették. Nem ezért szavaztak rájuk ennyien! „Már abban sem lehet az ember biztos... ...— dühöngött Julcsa, amikor kedvesét a baka Jó­zsit váratlanul hazakürtölte a riadó — ami az ember mar­kában van...” Hát, valahogy így vagyok én is az M3-as autópályába vetett hitemmel. Már akkor is nehezen fogom elhinni, hogy valaha megépül, ha már rajta autókázom... Annyi koncepció, annyi terv, tör­vény és jogszabály hullt már (elhalván) a porba, hogy nem csodálkoznék, ha ezzel is ez történne. Igaz — állítólag — van rá hitel, de nem az egész­re! A többi meg úgy elúsz­hat egy-egy rosszabb ered­ményű „kasszazárásnál”, mint a Samu gatyája a Ti­szán, amikor elszakadt ben­ne apertli... Pedig aztán ha valakinek kellene az autópálya, akkor azok mi vagyunk itt, a keleti végeken, mert arról még ál­modoznunk is kár, hogy va­laki ide befektessen egy ko­moly összeget, amíg képte­len kulturáltan megközelí­teni. A 3-as országút — főleg most, nyáron — szinte járha­tatlan. A kapaszkodósávok építését mintha abbahagyták volna — pedig ez az egyet­lenjelenlegi gyógyír, ez sem az igazi. Gyógyír, mert nem kell a rozzant Barkaszokat, Zsukokat, IFÁ-kat tizenöttel követni az emelkedőkön és nem gyógyír, mert a rozzant Barkaszokat, Zsukokat, IFÁ- kat hatvannal kell követni a „laposokon”. Igaz, ez már szinte a száguldás élvezetét is nyújthatná egyeseknek, azonban a dolog élvezeti ér­tékét nagyban rontja az a döghalálbűz, amit ezek a jár­műcsodák kieresztenek... (Természetesen zöldkártyá­val mindenki rendelkezik.) Elképzelem Rockefellert, vagy a többi nagymenőt, amint egy húszéves Traban­tot követve szövögeti álma­it, hogy mekkora üzleteket köt majd mifelénk! Aztán belelóg a kezem á bilibe és felébredek... Palotai István interjúja —Elnök úr! Ón körül legen­dák keringenek. Egyesek azt mondják, hogy zárkózott, má­sok pedig az ellenkezőjére es­küsznek. Végtére milyen is ön ? — Az tény, hogy nehezen barátkozom, viszont nyitott ember vagyok. Ez csak látszó­lagos ellentét. Minden a part­nertől függ... — Sokszor — már elnézést a kifejezésért — olyan „huncut" szemekkel kíséri a történéseket, mint egy pajkos kissrác... — Ezt akár „bóknak” is le­het tekinteni, annyi mindent ír­tak már rólam... Mindenesetre ismerem a „képviselői lélek­tant”, nagyjából tudom, hogy ki mit akar, ki miben spekulál... A szerepemet egyébként nem főszerepként kezelem, hiszen a prím természetesen a képvise­lőké, viszont szeretek stílust és hangulatot adni a munkámnak, a Tisztelt Háznak. Néha sike­rül is egy-egy tréfás félmondat­tal. Persze éjfélkor — amikor MTI Az ország déli területein megkezdődött az étkezési búza aratása. A kenyémekvaló vágá­sához elsőként a Csongrád és a Bács-Kiskun megyei gazdák fogtak hozzá. A szakemberek összességében a tavalyihoz ha­sonló termést várnak az idén is. Ez azt jelenti, hogy mintegy 4,1—4,2 millió tonna búza be­takarítására lehet számítani. Erről Király Zsolt, az FM föld­művelésügyi hivatalok íőoszt tályának helyettes vezetője tá­jékoztatta hétfőn az MTI-t. A szakember közölte: az idén a kenyérnekvalót mintegy 1 mondjuk hat képviselő van je­len — jobban elengedem ma­gam, mint hétfőn délután, ami­kor „teltház” van. — Elnök úr időnként remek humorérzékéről tesz tanúbi­zonyságot... — Akkor, amikor még frak­cióvezető voltam, elvárták tő­lem, hogy frappáns válaszokat adjak. Ezek persze akkor hat­nak igazán, ha azonnal jön­nek... Megvallom, sokszor elő­fordult, hogy csak később, ott­hon jutott eszembe az igazi válasz. Most más a helyzet. Amikor fent ülök és hallgatom a hozzászólásokat, rögtön eszembe jutnak a legjobb vá­laszok, csak hát most már nem tisztem elmondani. — A gyermekkor? — Budapesti, pontosabban pesti srác voltam. Angyalföl­dön és a Józsefvárosban nevel­kedtem — ott, ahol nem a jó­mód volt a módi... A szüleim egyszerű munkásemberek vol­tak, a családban én vagyok az első egyetemet végzett diplo­millió 150 ezer hektárról fog­ják betakarítani. A hektáron­kénti termésátlag a számítások szerint 3,6 tonna körül alakul majd. A hazai ellátáshoz hoz­závetőlegesen 3 millió tonna búzára lesz szükség. A fenn­maradó hányadra pedig már kiadták az exportengedélyeket. A 26 ezer forintos jelenlegi tonnánkénti tőzsdei átlagár a főosztályvezető-helyettes sze­rint kedvező a gazdálkodók számára. Az aratáshoz szüksé­ges géppark a minisztériumi szakértő szerint a legtöbb he­lyen elöregedett. Miközben vannak olyan gazdálkodók, akik még az idén is tudtak ven­más. Édesapám már nem él, de édesanyám hála istennek még egészséges. Különben a szüle­im elváltak, és engem a mosto­haapám nevelt, akiről csak a lehető legjobbakat tudom mon­dani!.... — meséli Gál Zoltán már szinte nyitottan, majd szemmel láthatólag tudatosan visszabújik „páncéljába”. —Kérem, próbálja megindo­kolni, hogy a magyar politiku­sok miért „ inkubálják” családi életüket, amikor például az amerikai elnökök ezt is nyitot- tabban kezelik? Végtére is a választók az emberre is kíván­csiak, nem „csak” az államfér­fira... — Ez stílus kérdése. Az eu­rópai politikusok általában nem vonják be a családjukat a mun­kába, míg az amerikaiak igen. A magyar ember amúgy is zár­kózott, ha magánügyeiről van szó. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egy baráti be­szélgetésen nem jönnek elő csa­ládi ügyek, de ha komoly do­logról van szó, az már más. Különben igaza van, erről mi — magyar politikusok — is tehe­tünk, de önök, újságírók is, mert bizony sokszor már az erkölcs­telenség határát súrolja az a szenzációhajhászat, amivel né­melyek — főleg a bulvárlapok hasábjain — belevájkálnak a magánügyeinkbe. Azt hiszem, mindkét részről elmondható, hogy még igazán nem alakult ki ennek a kultúrája. Pedig ak­tuális lenne a nyitottság, hiszen bizalomvesztettek maguk a po­litikusok is. A kérdés ma már az, hogy bízik-e egyáltalán a társadalom magában a politiká­ban? — Evezzünk más vizekre. Kedvenc ételei? — Az igazi jó tyúkhúslevest nagyon szeretem, azaz inkább a mindennapi ételeket kedve­lem. Egy jó pörköltet, a házi töltött káposztát, vagy egy iga­zi halászlét. Mellesleg azt ta­pasztalom, hogy ahogy idő­södöm, egyre ínyencebb va­gyok... Borból is csak a jót sze­retem. — Kedvenc itala? — Egy igazi jó szekszárdi Cabemet, egy finom testes vö­ni új kombájnokat, másoknál esetleg 10 éves gépekkel arat­nak. A főosztályvezető-helyet­tes szerint azonban ez nagyobb problémát nem jelenthet, eset­leg néhány nappal meghosszab­bodik az aratás ideje. Az ara­tást várhatóan augusztus 15— 20. körül fejezik be az ország­ban. Király Zsolt elmondta, hogy már az őszi árpát is aratják. E kalászos növényből 150 ezer hektáron vetettek a gazdák. Az őszi árpának már 25 százalékát betakarították. A termésátlag valamivel elmarad a tavalyitól, 3,5 tonna körül alakul hektáron­ként. rösbor... — mondom, ahogy öregszem, egyre ínyencebb va­gyok. — És bája a vörösbort? Ne­kem mindig ég tőle a gyom­rom... — Ez csak mennyiség kérdé­se — mosolyog meg Gál Zol­tán, hogy „bejöttem a csőbe”. — Elnök úr rengeteget uta­zik az országban... — Igyekszem nem csak a parlamenti munkámra összpon­tosítani, ezért járom a vidéket. Szeretnék igazán eredményes utakat tenni, ahol nem a proto­kolláris feladatok a lényegesek. Az egyszerű, érdemi dolgokat kedvelem. — Szeret utazni? — Nem igazán. Nem szere­tem a vándorromantikát. Ha külföldre utazom néha, akkor inkább szállodába megyek. — Szereti az elegáns szálló­kat? — Hiába is szeretném. A mai árak mellett egész egyszerűen nem engedhetem meg magam­nak az ötcsillagos szállodákat. Utazni csak utazási irodákkal tudok. így voltam például Cip­ruson is. Most Szlovéniába megyek. — Vannak gyermekei? — Egy nagy fiam van, hu­szonhárom éves. Egyetemista. —Ha arra kérem, hogy üzen­jen valamit a társadalomnak, nem tartja túl általánosnak a kérést? — Egyáltalán nem, csak ép­pen meg kéne találni azt a frap­páns és tömör mondatot, ami a mondandómat összefoglalja... Mindenesetre, ami eddig tör­tént, az nem kis dolog volt, mégis kibírtuk. Ez után már csak jobb jöhet! Ehhez azonban be kellene tartani a játékszabá­lyokat. A kooperációnak kell érvényesülnie a társadalomban. Kooperáció viszont csak akkor lehetséges, ha az adott szónak igazi súlya van! Az állam sze­repe csak a szabályok betarta­tása, méghozzá nagy követke­zetességei és szigorúan kivéte­lek nélkül. Tűzoltók biztosítása A közelmúltban zárult tárgyalások eredménye­ként a BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksá­ga ez év végéig, 1996. de­cember 31-éig meghosz- szabbította a hivatásos tűzoltók élet- és baleset- biztosítását — tájékoz­tatta hétfőn közlemény­ben az MTI-t a tűzoltóság szóvivője. A közlemény szerint, a készenléti szolgálatot adó tűzoltóságok a múlt év közepétől az illetékes ön- kormányzatok intézmé­nyeivé váltak, ám a pa­rancsnokság akkor is biz­tosítást kötött a szolgálat­ban lévő munkatársaira. Most ezt hosszabbították meg az év végéig. MegkezdSdfiH a búza aratása Elöregedett a géppark

Next

/
Oldalképek
Tartalom