Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-13 / 163. szám
Labdarúgás 14 1996. július 13., szombat UJ KELET Olimpiai hírek „Aranygép” indult MTI A minél jobb akklimatizálódás, formaidőzítés okán az idei nyári olimpia előtt—élve a szövetségek „szabadságával” is — több csoportban tart Atlanta felé a magyar sport színe-java. Pénteken egy olyan gép indult el a nyári játékok színhelyére, amelyen négy barcelonai, azaz 1992-es magyar ötkarikás aranyérmes sportember (Ónodi Henrietta tornásznő, Kovács Antal cselgán- csozó, Repka Attila és Farkas Péter birkózók) is helyet kapott. A reggeli, az Olimpiai Csarnok előtt lévő térségen lezajlott búcsúztatásnál ott volt az MTI munkatársa is. A családtagok, rokonok „forgatagában” hangzottak el utazás előtti vélemények, nyilatkozatok, olyan érdekességek, amelyek természetesen már a Nagy Játékokkal kapcsolatosak. Kocsis Ferenc, az 1980-as moszkvai játékok kötöttfogású olimpiai birkózóbajnoka — ezúttal Farkas Péter és Kékes György (mindketten az ÚTÉ versenyzői) klubedző- jeként — kísérheti el tanítványait; így emlékezett: — Tizenhat éve is hasonlóan borongós időben keltünk útra a szovjet fővárosba. Hja, elszaladtak az évek, Linda leányom éppen 1980-ban született... 1992-ben is ott lehettem a szőnyeg mellett, amikor Farkas első aranyérmét szerezte meg. Hitem szerint jól fogyasztott Péter. Elvárom, hogy Atlantában is döntőt birkózzon. Elvégre nem oly régen még a 90 kg-osok mezőnyét tanította móresre, most a 82 kg-os súlyhatárt hozza majd. Kékes György (a 130 kg- ban indul) afelől elmélkedett, hogy az orosz óriást, Alek- szandr Karelint igencsak jó lenne elkerülni az első, selejtező összecsapáson. — Nem tudom, márciusi budapesti mellizomműtétje után milyen formának örvend. De hát olyan klasszis, aki fél kézzel is nyerhet. Maga Farkas Péter — kopott farmemadrájában ezúttal sem tagadta meg önmagát, azaz nem a „kiöltözős” típusú sportolók közé sorolható — annyit jegyzett meg, hogy minden egyes mérkőzésre gondol úgy általánosságban, s majd a végén kiderül, mire elég a tudás, a felkészültség. Bajnoktársa, Repka Attila (68 kg) örömmel említette, a fogyasztás kényes művelete most nem annyira kínozza. — Attila favorit, ezt kár is lenne tagadni. Arra kell figyelni, hogy ne azzal foglalkozzon, és akkor ismételhet. Sokkal inkább lépjen úgy szőnyegre, mintha Barcelonában nem is nyert volna. Vesse le a győztest,.kísérő” lelki terhet, akkor nem lehet baj. Az ukrán Adzsi, az orosz Tretyakov és a francia Yalouz nagy ellenfél. De mi lenne, ha ők hárman már korábban egymással találkoznának, s Attilának hármójuk közül csak az „egyik” jutna a végén? Például a döntőben?! — mondta Gutman József, Repka egyesületi mestere, aki szintén pénteken utazott ki az olimpiára. Kovács Antal 95 kg-os judós címyédő szerint az egyenruha darabjai közül a kalap a legkellemesebb, hordta is szorgosan, amíg föl nem szállt a buszra. „Az utóbbi két évem nem volt kedvező, gyakorta hátráltatott sérülés, most újra ideje volna valamit felmutatni” — fogalmazott a paksi judoka. Más cselgáncsozók (köztük edzők, szövetségi tisztségviselők) Kecskemétre autóztak. — Szegény Zsoldos Zsolt Eb-ezüstérmes egykori válogatottat temetik, oda utazunk — mondta Mór aveti Ferenc, a Bp. Honvéd vezetőedzője, aki ti- zennyolcadikán tart Atlantába. A Honvédban judózó Grá- nicz Évát (a nehézsúlyban rajtol) búcsúztatta Pekli Mária is. Pekli az 56 kg-ban verseng, de csak jövő hétfőn ül repülőre. — Komor vagyok, New Yorkban át kell majd szállni — mondta a májusi Eb-ezüst- érmes Pekli. — A repülés amúgy sem a kedvencem, ráadásul nem „egyenes” járattal utazom Atlantába. Egyszóval: jobb lenne már ott lenni, de repülés nélkül. Karácsony István, aki a fér- fitomászok versenyén pontoz, más miatt is izgul. „A Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) a Férfi Technikai Bizottságba vagyok jelölt. 1992-ben, Barcelonában csak két szavazatom hiányzott. Remélem, most bizottsági taggá lépek elő” — fogalmazott Karácsony. — Efelől nem is lehet kétség — jegyezte meg Forgács Róbert, a Magyar Torna Szövetség főtitkára. Csőllány Szilveszter egyike a három magyar egyéni tornász-indulónak az olimpián. —Az Egyesült Államokban edzősködöm. Ottani tanítványaim ígérték: legalább az egyik edzésre kijönnek megnézni, mert a versenyekre már nincs jegy — mondta Csol- lány. — Az egyéni összetett 36-os döntőbe jó lenne bekerülni, de sokkal inkább az lenne az emlékezetes szereplés, ha kedvenc szeremen, a gyűrűn a nyolcas fináléba verekedném magam, és esetleg az érmesek közé is beférkőzhetnék. A magyar férficsapat nem indul. Kisebb így a teher, vagy ugyanaz a feszültség ? — Nagyjából egyre megy. Persze, ha a csapatunk küzd- hetne, úgy a szólítási rend szabálya révén több az esélye a jobb tornásznak. A rólam elnevezett E-erősségű gyűrűelem talán ezúttal is „meghatja” a pontozókat. Azt jól kell bemutatni a csapatverseny indulóinak táborában, és akkor már „csak” a finálék során illik igazán összpontosítanom. Kézilabda NB I Kapusokat edz a sokszoros válogatott Egy sokszoros válogatott kézilabdás is elkezdte a felkészülést a Kárpát-Hús Nyíregyházi KC NB l-es csapatában, méghozzá egy kapus. Azonban kissé csalódást jelent a csapat kedvelői számára, hogy a 129-szeres válogatott (a Kézilabda Szövetség szerint 180) Biró Imre kapusedzőnek szegődött a nyírségi együtteshez. Tegnap már a második edzést tartotta Szabónak, Lencsésnek és Kuliárnak, akik a speciális tréning után megelégedéssel nyugtázták, hogy jó kezekeben lesznek. A kitűnő kézilabdás egyéniség az elmúlt évben még a Dunaferr oszlopos tagja volt, és egy jól sikerült évad után 37 évesen egyelőre úgy néz ki, hogy végleg fogasra akasztotta a kapusmezt. Fullajtár András (Új Kelet) —Azt tudjuk, hogyan fejezted be az aktív játékot, de nem tudjuk, hogyan kezdted? — A szomszéd megyében, Hajdúböszörményben születtem, és mint sok gyerek, először én is a focival próbálkoztam. Aztán csak átpártoltam a kézilabdához, de előbb a mezőnyben játszottam. A helyi szakközépiskolának hagyományosan jó kézilabdacsapata volt, ahonnan nagyon sok jó kézilabdás került ki, mint például annak idején a bajnokságot nyert Debreceni Dózsa csapatának a fele. Később kapus lettem. Balszerencsémre jött egy sportorvosi vizsgálat, ahol kiderült, hogy van valami probléma a szívemmel, még testnevelésből is felmentettek. Alaposan rámijeszetettek, de én nem törődtem vele, saját szakállamra tovább kézilabdáztam. Aztán húsz év után, amikor befejeztem az aktív játékot, kiderült, hogy nem is volt olyan komoly az egész. Az első nagyobb állomás a Debreceni Dózsa volt, ahol 1978-tól ’83-ig játszottam. Utána bevonultam katonának, és a Honvédban kézilabdáztam, majd a leszerelés után 1985-től ’89-ig Tatabányán voltam. Közben ’85-ben tagja lettem a válogatottnak, és nyolc éven keresztül viseltem a címeres mezt. Én is belekóstoltam a profi kézilabdába, 1989 közepétől hat éven keresztül Spanyolországban kézilabdáztam. A külföldi szereplés után úgy döntöttem, hogy befejezem a játékot, de több magyar klub is megkeresett, köztük a Nyíregyháza. Végül a dunaújvárosiak voltak a meggyőzőbbek, és náluk kötöttem ki. Annak örülök, hogy Dunaújvárosban elég jól ment a játék, és a magyar kézilabdarajongók emlékezetében úgy maradok meg, hogy az utolsó pillanatban is megfelelő teljesítményt tudtam nyújtani.-—Ezek szerint Dunaújváros jelentette számodra aktív pályafutásod végét? — A szerződésem egy évre szólt, és már akkor eldöntöttem, hogy a szezon végén befejezem. Viszont érdekes, hogy ennyi ajánlatom még soha nem volt, mint most. — Hogy kerültél Nyíregyházára? — Most az itteniek voltak az erőszakosabbak, és vállaltam a kapusok edzését. — Mióta itt vagy, a városban több hozzáértő szurkoló is megjegyezte, hogy szívesebben látnának a kapusok között, illetve a kapuban. — Akik ezt mondták, biztosan értenek hozzá, mert a szurkolók a legjobb szakértők. A hét elején tisztáztuk a vezetőedzővel, csak kapusedző leszek. Lehet, hogy később elérkezik a pillanat, amikor edzősködni akarok valamelyik csapatnál, de egyelőre nincs több időm a kézilabdára, ennek oka, hogy egy építkezés kellős közepén vagyok. — A válogatottnál eltöltött éveid közül melyikre emlékszel vissza a legszívesebben? Szurkolók bokszoltak MTI — Mindenképpen az 1986- os év volt számomra a legkedvesebb, amikor világ- bajnoki ezüstérmet szereztünk. Akkor egy igazi csapat voltunk, és jó rá visszagondolni. —Hogyan minősíted most a magyar kézilabdát és a válogatottat? — Jelenleg úgy látom, hogy nagymértékű szemlélet- váltásra van szükség, hogy a magyar férfi kézilabda elsősorban morálisan elinduljon felfelé a mélypontról. Most körülbelül olyan szinten vagyunk, mint a lányok, amikor a C csoportos vb-re eljutottak. Csak az a különbség, hogy a férfiak jelen pillanatban nem is akarnak előrébb lépni. Nem látom a szándékot, a belső hajtóerőt a játékosokban, hogy többek, jobbak akarnak lenni... — Milyeneknek tartod a nyíregyházi kapusokat? — A néhány edzésből megítélve, az akarattal és az ambícióval nincs gond egyikő- jüknél sem. Úgy érzem, az a sok-sok munka, amit a pályafutásom alatt elvégeztettek velem, jól fogja szolgálni a munkámat, és segítségére lesz a fiúknak, hogy tökéletesítsék a tudásukat, ami a meccseken fog kamatozni. Botrányos jelenetekkel zárult egy profi ökölvívómérkőzés. A New Yorkban megrendezett összecsapáson, amelyen az egykori amerikai nehézsúlyú világbajnok, Riddick Bowe a lengyel Andrzej Golotával mérkőzött, akkor szabadultak el az indulatok, amikor Wayne Kelly vezetőbíró a hetedik menetben — másodszori mélyütés miatt — leléptette a lengyel öklözőt. Ekkor Bowe „hívei” beugráltak a ringbe; többször megrugdosták, és megütötték az időközben a földre került Golotát. A lengyel bokszoló 73 esztendős mesterét, Lóit Dinát—akit már többször kezeltek szívpanaszokkal —oxigénmaszkban szállították el egy kórházba. Később a két ökölvívó rajongói is összecsaptak. A biztonsági személyzet felelőssége megkérdőjelezhetetlen, ám vezetőjük nem volt hajlandó nyilatkozni. Mindössze annyit mondott; több rendőr is megsérült, és az ügyben majd tartanak egy sajtótájékoztatót. (Végül róhamrendőrök fékezték meg a tömeget.) Jellemző a ring ben uralkodott „vadnyugati" állapotokra, hogy az egyik szurkoló így nyilatkozott: — Soha az életemben nem féltem ennyire, mint e találkozó után. Ö Számítás- és Irodatechnikai Kiállítás és Vásár július 15., 16., 17. naponta 9—18-i^ Helye: Ibrány, közösségi ház Programok: Internet-bemutató, vetélkedők, Windows '95. * 1 * 1 o Sakk, Nyírségi Torna: Hajrá előtt Révay Zoltán (új Kelet) Pénteken, Nyíregyházán a hetedik fordulóval folytatódtak a Nyírségi Sakktoma küzdelmei. A FIDÉ-csoportban az első táblán elmaradt az első és második helyezett két ukrán versenyző között a várt nagy csata, a találkozó békés döntetlennel zárult. Ebben a csoportban a küzdelem hevességét és az élmezőny kiegyenlítettségét mutatja, hogy az élen álló Prokopisint öten azonos pontszámmal követik. Örvendetes, hogy közöttük két szabolcsi sakkozó is található. Nagyon jól szerepelnek a Tiszavas- vári Alkaloida SE NB Il-es csapatának játékosai. A pénteki forduló egyik szenzációja volt, hogy értékszáma szerint a 28. helyről rajtoló Rácz Zoltán (Tisza- vasvári ASE), legyőzte a kettes rajtszámú Okhotnik Vladimir nemzetiközi mestert. Rácz egyébként az előző fordulóban is szép győzelmet aratott Horváth Péter FIDE-mester ellen. A torna utolsó két fordulóját szombaton és vasárnap játsszák, a nyíregyházi 110-es Számú Szakmunkásképző Iskolában. Az élcsoportok állása: FIDE-csoport: 1. Prokopisin Vaszilij (ukrán) 6 p., 2. Sztercsó Sztyepán (ukrán) 5,5 p., 3, Rácz Zoltán (Tiszavasvári ASE) 5,5 p., 4. Lengyel Ferenc (Hajdúszoboszló) 5,5 p., 5. Emődi Barnabás (Debreceni SE) 5,5 p., 6. Kocsis György (Tiszavasvári ASE) 5,5 pont A csoport: 1. Fehér Tamás (Tiszavasvári ASE) 6,5 p., 2— 3. Hagymási János (Tiszavasvári ASE), Vislóczki József (NYVKM SC) 5,5-5,5 pont. B csoport: 1. Nagyidai Kálmán (Tiszavasvári ASE) 6 p„ 2. Csorba Rudolf (Fóti SE) 5,5 p., 3. Januschek Ernő (Bp. Ferencváros) 5 p., 4. Kovács Róbert (Karcagi SE) 5 pont. C csoport (12 forduló után): 1. Kerti Andor (Nyh. Vízügyi SE) 10,5 p., 2. Gergely Sándor (Záhonyi VSC) 10 p., 3. Komár Krisztina (Túristvándi) 9 p., 4. Bokros Csilla (Tata) 8 pont.