Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-13 / 163. szám

UJ KELET Képzőművészet 1996. július 13., szombat 9 Elfelejtett mesterek Feszty Edit Palotai István (Új Kelet) Milyen sokat számít az még családon belül is, hogy ki mennyire képes admi­nisztrálni önmagát. Különö­sen érvényes lehet ez abban az esetben, ha művészcsa­ládról van szó. A Fesztyek nevének kiej­tése még évekkel ezelőtt is azzal járt, hogy lenézték, megmosolyogták, aki szóba hozta őket, hiszen az apa, Feszty Árpád, a híres kör­kép alkotója az ítészek és műtörténészek örökös össz­tüzében állt. Aztán fordult a kocka. A politika már nem tartotta nacionalistának és sovinisztának azokat, akik magyarságukat tudatosan vállalták, újra előtérbe ke­rült a sok vihart megélt al­kotás: a Körkép, és ezzel a Fesztyek. Feszty Árpádnak két te­hetséges lánya volt, sokak szerint túltéve apjuk művé­szi készségén, Feszty Masa és Feszty Edit. Masa erős, törtető egyéniség révén ki­harcolta magának a család­ban és a társadalomban is a művész helyét. Édeskés, de hiteles képei a biedermeier megkésett festőjeként idé­zik, akinek alkotásain átsüt a nőiség és a báj. „Nem kri­tizál, nem konfrontál és nem analizál, hanem úgy alkot, mint ahogy a pacsir­ta énekel, szinte szívből és egyszerűen.” — írja róla Szabolcska Mihály. Feszty Masa végül is több­re vitte mint édesapja: min­denki által elismert festőmű­vészeti mivoltát senki sem kérdőjelezte meg — mint ap­jáét —, és csak a stílusára vo­natkozóan jelentett be ellen- véleményt a képzőművészek egy-egy csoportja. Más a helyzet Feszty Edittel. A csendes és örök­ké magába zárkózott leány sohasem tud igazán festé­szetével a napfényre kerül­ni, pedig tehetsége és tudá­sa fényévekkel előzte meg családját. Ám a család „vál­lon veregetve”, csak ügyes és tehetséges amatőrként kezelte Editet. Ő meg csak festett, dolgozott. Mestere lett az akvarellnek (ami tud­valevőleg a legnehezebb technika, ha valaki mester­fokon űzi). Lazúrjai között szinte érzékelhető a nyár heve, és egy-egy enteriőr arról is beszél, hogy meleg van-e a szobában. Alkotásainak témája és örökös elemző egyénisége kelthette környezetében azt az érzést, hogy az örökös ta­nulással állnak szemben. Rajzai olyan szerkezetköz- pontúak és annyira boncol­gató jellegűek, hogy az em­bernek az az érzése, a ku- bizmus felé kacsintgat. De nem csupán elemez, témái is mind magábaförduló, zár­kózott emberre vallanak. Rengeteg enteriőrt, csend­életet és ki salakos képet fest — mindet akvarellel. Nem ritka a háttal helyet foglaló modellábrázolása sem, és ezeknek a képeknek nézése közben szinte már könyö­rögni támad kedve az em­bernek, hogy forduljanak meg. Az alakok, a mozdu­latok olyan művészi fokon jelennek meg, hogy szinte a hátukról is süt egyéniségük, és érzi a néző, hogy ki szép és ki csúnya közülük. Feszty Editnek soha életé­ben nem volt önálló kiállítá­sa. Ami tőle megjelent, és napvilágra került, az legin­kább a Feszty család relikvi­ái közül való volt. Az, hogy a fenti elemzés az így megis­merhető húsz—harminc al­kotásból is megállapítható, magáért beszél: óriási tehet­ség, remek művész volt! Csak végtelenül szerény... A Feszty lányokról alig tudunk, de az édesapa visszakapta az őt megillető elismerést: a Feszty-körkép alkotójának szobra a millecentenáriumi emlékparkban áll Fotó: Fekete A gyűjtök ízlésvilágához igazodnak Minigalériák a Budai Várban Fotó: Harascsák Műalkotások faltól falig Palotai István (Új Kelet) Roppant érdekes jelenség van elterjedőben a Budai Vár­ban. Egyre több az olyan lakásföldszintből kialakított minigaléria, amelyet a képző- és iparművész családok önma­guknak tartanak fenn. Közös jellemzőik: roppant szűkös tér — hiszen a várban amúgy is apró házak és apró lakások vannak, hátha még ezekből galériákat szakítanak ki —, valamint az, hogy kíná­latuk majdnem teljesen egy­forma elv szerint épül fel. Egy­részt metszetek, illetve sokszo­rosított grafikák, olcsó és főleg kisméretű olajképek a várról, MTI Parádés királyi menettel vette kezdetét pénteken Vi- segrádon a Palotajátékok há­romnapos hétvégi rendez­vénysorozata. A tizenkettedik alkalom­mal megrendezett program Nagy Lajos király 1370-ben történt lengyel királlyá koro­názásának évfordulója jegyé­ben zajlik, ugyanis Visegrá- don lovagi tornával ünnepel­és Budapestről, másrészt ak­tok, csendéletek, és végül né­hány igazi, komoly művészi alkotás. Az első kategória általában mindenütt a giccs határait sú­rolja, és kimondatlan célja a turisták kiszolgálása szuvení­rekkel, elérhető áron. A máso­dik már igényesebb vevőkört vár, hátha akad a turisták kö­zött ilyen is, a harmadik pedig, azt hiszem, a helyi gyűjtők íz­lésvilágához alkalmazkodik. A galériák azok tulajdoná­ban vannak, akik a legszínvo­nalasabb alkotásokat készítik, ők vannak otthon egész nap, ők fogadják a nézelődőket, a vevőket. A középkategória ték a Krakkóban lezajlott ese­ményt az elődök. A korhű ruhában felvonuló seregbe a magyarok mellett szlovák, angol, cseh, olasz és spanyol hagyományőrző klu­bok tagjait is meghívták. A programban egyebek mel­lett nemzetközi íjászverseny és lovagi hétpróba is szerepel. Szombaton első alkalommal tartják meg a lovagok tornáját, amelyen a királyi városok — Esztergom, Székesfehérvár, jobbára a művészrokonok al­kotásaiból kerül ki, míg a szuveníreket általában a nagy­papa és a nagymama készíti, maga is képzőművész lévén. Akad imitt-amott egy-egy al­kotás egy ifjú titántól is, a gye­reké, aki most tanul a főis­kolán. Az árak hatalmas szóródást mutatnak. Van kisgrafika eze­rért, és van olajfestmény egy­millióért. Ezekben a miniga­lériákban aztán mindenki, aki tényleg képet akar venni, meg­találja az ízlésének és pénztár­cájának megfelelőt. Nem csoda. A választék egy-egy nagy csa­lád keze műve, amelyből mind­nyájuknak meg kell élniük. Visegrád és Buda (innen az első és harmadik kerület) — háromfőnyi csapatai mér­kőznek meg egymással lóhá­ton, talpig páncélban. E napon középkori bál is lesz a Makovecz Imre által tervezett tornateremben, ez alkalommal zeneszó mellett, egykori királyi ételeket szol­gálnak fel a jelmezbe öltö­zött pincérek. A hagyomá­nyos Toldi-vetélkedő a va­sárnapi program része. Zempléni randevú Új Kelet-információ _____ Mú zsák találkozójára in­vitálják a vendégeket Sáros­patakra, ahol augusztus 16- ától 24-éig rendezik meg a Zempléni Művészeti Napo­kat. A Liszt Ferenc Kama­razenekar Alapítvány és a város művelődési háza a ze­nei, a színházi és a képzőmű­vészeti élet számos jeles ki­válóságát hívta meg erre az alkalomra. Koncertet ad a Magyar Ál- lami Hangversenyzenekar Szabadi Vilmos hegedűmű­vésszel, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Ze­nekara Vásáry Tamás ve­zényletével és természetesen a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar. Szá­mos cimbalom-, gitár- és énekkoncert között választ­hatnak a zenekedvelők, fel­lép többek között Kincses Veronika, Kubik Anna, a Prágai Kamarabalett. Ott lesznek az I. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál (Nyíregyháza) résztvevői is. Augusztus 19-én délután 4- kor Füzérradványban éne­kelnek először, a hangver­seny adományait a program szervezői az ottani Károlyi­kastély felújítására szánják. Aznap 6 órakor a kórusfesz­tivál dalosai a Vártemplom­ban adnak műsort, majd este 7-től a Rákóczi-vár udvara lesz a fellépés színhelye. A hazai előadók mellett több külföldi művész is bemutat­kozik a közönségnek. A fesztivál zenei esemé­nyeit jól egészítik ki a kép­zőművészeti események. Sárospatakon a Rákóczi Mú­zeumban a gótikától a habá­nok munkásságáig kísérhe­tő figyelemmel, hogyan ké­szültek a szép kályhacsem­pék. Az Árpád Vezér Gim­náziumban Bodóczky István festőművész, a református templomban Karmó Zoltán szobrászművész, a képtár­ban Urbán György festőmű­vész kiállítása látható. A ren­dezvényhez kapcsolódóan Sátoraljaújhelyen a pálos-pi­arista templomban Gan- czaugh Miklós festőművész alkotásait nézhetik meg a lá­togatók. Szerencsen a Rákó­czi-vár kisgalériájában való­sághű öltözetű babák segít­ségével mutatják be az ere­deti szlovák népviseletet. Különleges eseménye a művészeti napoknak a IV. Zempléni Nyári Tárlat, amelynek anyagát júniusban Tokajban láthatta a közön­ség, augusztus 16-ától pedig a szlovákiai Terebes (Tre- bisov) honismereti múzeu­mában lehet megtekinteni. A vas virágkora MTI Vasöntészeti emlékeink a múlt század végéről —1880— 1914 címmel nyílt kiállítás csü­törtökön Budapesten, a II. ke­rületi Bem József utcai Ön­tödei Múzeumban. Az Orszá­gos Műszaki Múzeum szak­gyűjteménye ízelítőt ad a múlt század utolsó harmadában és a századforduló utáni évtizedben virágkorát élt vasöntészet gaz­dag tárgyi emlékeiből. Soltész Albert: Vágtató lovak Hagyományőrző felvonulás, lovagi torna, bál Visegrádi palotajátékok

Next

/
Oldalképek
Tartalom