Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-12 / 162. szám
UJ KELET Egészségügy 1996. július 12., péntek 7 „Amputálták” a rehabilitációs osztály tevékenységét A XX. század utolsó évtizedének végén nemzetközi összevetésben is tragikus a magyar lakosság egészségi állapota. A felmérések és közvélemény-kutatások alapján a népjóléti tárca is hasonlóan szomorú következtetésekre jutott. Ez odáig vezetett, hogy az illetékesek elhatározták, sürgősen tenni kell valamit, ami megfelel a lakosság igényeinek, az egészségügyben zajló struktúraváltásnak és azáltal megvalósítható az egészségügyi dolgozók által régóta szorgalmazott önálló szakápolási szolgáltatás nyújtása. Ez alapján a kormány úgy határozott, hogy a nyugat-európai országokhoz képest többszörös ágylétszámot, adott struktúrában a Szakmai Kollégiumok döntése alapján csökkentik, és az 5 ezer, krónikus betegeknek fenntartott ágyból, részben meghagynak, részben más ápolási osztályokat létesítenek. A megmaradt pénzből pedig az otthonápolási szolgálat kiépítését finanszíroznák. Megyénkben idén február 1- jétől működik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat engedélyével az Otthonápolás 96 Bt. Székhelyük a 2884 lakosú Nyírpazony. A felmérések szerint a településen élőknek közel 16 százaléka hatvanéves, illetve e koron felüli, 3—3,5 százalékuk teljes ellátást, 10 százalékuk pedig részleges ellátást igényelne részben szociális, részben pedig egészségügyi okokból. Az egészségügyi problémák között a fizikai gondok szerepelnek az első helyen. Elsősorban a mozgáskorlátozottak igényeire számítanak, de a belgyógyászati megbetegedés következményeként jelentkező szükségletek kielégítésében is segíteni kívánnak a rászorultaknak. Pácienseik egy része a háziorvos, vagy a kórházi osztályok javaslatára, másik része pedig a család kezdeményézesére keresi fel a vállalkozó ápolónőket. Az egészségügyi dolgozók célja az, hogy ne kerüljön kórházba az a beteg, akit a megfelelő feltételek megteremtésével otthonában is el lehet látni. A házi ápolást a család aktív részvételével valósítják meg, mert mint mondják, az ápolásra szorulókat csak egy team tudja ellátni, s ennek a csapatnak a családból is kell hogy legyen tagja. Elsősorban olyan, otthon eddig nem végezhető szakfeladatokat szeretnének elvégezni, amikre eddig csak kórházon belül volt lehetőség. A katéterre szoruló betegeket nem kell kéthetente, hetente cserére a legközelebb eső kórházba mentővel beszállítani, ugyanis az előírt sterilitás betartásával otthon is megoldható a beavatkozás. így nem kell a beteget utazással, várakozással fárasztani, és a kísérőnek sem okoz gondot az otthon elhagyása. Kórházi elhelyezést igényel egy-egy vizsgálat előkészítése, ami gyakran napokat vesz igénybe. A tervek szerint az ápolónők ezt a lakáson elvégeznék, így a betegnek nem kellene befeküdnie a kórházba, csak a vizsgálatra menne be. Meg tudják oldani a vérvételt és annak laborba juttatását, a szondatáplálást, a fizikoterápiás kezeléseket és a gyógymasszázst is anélkül, hogy a beteg az otthoni közegből elkerülne. Emellett természetesen feladatuk a betegek alapellátása is. A fürdetés, mosdatás, etetés, gyógyszerezés, ellenőrzés fontos része munkájuknak. A háziorvosok javaslatára, rendelésére beadják az injekciót, ellenőrzik a vércukorszintet, ellátják a sebet, de a betegek mentális és pszichés gondozását is előtérbe helyezik. A vállalkozásban dolgozó ápolónők azt vallják, hogy az ápoló kötelessége szolgáltatást nyújtani az egészség elősegítése, a betegség megakadályozása, az egészség helyreállítása és a szenvedés enyhítése érdekében. Mindezt célként tartják szem előtt, és remélik, hogy munkájukat a lakosság megelégedésére végezhetik a jövőben is. Dr. Golenyák Bélát, a rehabilitációs osztály osztályvezető főorvosát az eddig elért eredményekről, és a megyében folyó rehabilitáció helyzetéről kérdeztük. — Osztályunk elsődleges feladata a mozgásszervi rehabilitáció. Betegeink jelentős része balesetet szenvedett. Gyakoriak a csípőtáji vagy a medencetörések, a koponyasérülések, és idős embereknél a combnyaktörések. Az osztályon fekvők kisebbik hányadát a féloldali bénultak és az amputáltak — elsősorban az alsó végtag amputáltak — jelentik. Sajnos az Országos Egészségbiztosító Pénztárral az új szerződések megkötését követően munkánk csaknem minden területén hát- ralépés, megtorpanás következett be. Eddig ugyanis az osztályon országosan is kiemelkedő sikerrel végeztük a „primer protetizálást” — a Start Reha- ' bilitációs Vállalattal karöltve itt fejlesztettük ki például a légprotézisnek a fémvázát, a Taurusnál pedig a betétjét —, de a szerződésben foglaltak szerint a jövőben nem csinálhatunk ilyen jellegű beültetést. Ezzel párhuzamosan — mivel mindenféle műtéti tevékenységet Az oldalt írta Úri Mariann. A felvételeket Bozsó Katalin készítette. „...hogy embernek érezhessék magukat!” Az Ormos Természet- gyógyász Intézet igazgatója, Boldizsár Sándor egy világújdonságról számolt be a közelmúltban, a Kossuth rádió Napközben című műsorában a hallgatóknak. írásunk a rádióban elhangzott beszélgetés alapján készült. — Intézetünkben az elmúlt két esztendőben meglehetősen nagy titoktartás mellett foglalkoztunk egy speciális témával, a szivárványterápiával. Közismert dolog, hogy a világ sok intézetében folytak kísérletek ezzel kapcsolatban, s úgy tűnik, nekünk sikerült az áttörés, a XXI. század talán legsikeresebb gyógymódjára találtunk rá. Eddig a hagyományos gyógymódok, a különböző gyógyszerek és terápiák alkalmazását helyezték előtérbe, most azonban az eddig született eredmények — az új ismeretek birtokában —- kezdik elveszíteni jelentőségüket. Az Ormos Intézetben évek óta folyik íriszdiagnosztikai szűrővizsgálat, aminek lényege, — Honnan tudják, hova világítsanak a fénnyel? — A szem szivárványhártyá- ját körként képzeljük el, és ez alapján különböző szegmentekre osztottuk fel. A cikkelyekben találhatók a szervek, amelyeknek a nyomata felett pálcikaszerű képződmények vannak. Ezek, amennyiben a szerv beteg, egy picit szétrendeződnek, kinyílnak. Sokáig nem tudtuk mit jelent ez, mígnem külföldi szakértőnk hívta fel a figyelmet arra, amennyiben bizonyos frekvenciájú és színű fényt bocsátunk ebbe a látszólagos nyílásba, befolyásolni lehet a beteg állapotát. Az elmúlt két év kísérletei bizonyították, hogy ez valóban így van, — S melyek voltak ezek az eredmények? — Azonos betegségben szenvedő önkéntes jelentkezőket választottunk ki a gyógykísérletekhez. Egyik csoportot a hagyományos eszközökkel gyógyítottuk, a másik csoportot pedig az úgynevezett szivárványterápiás módszerrel kezeltük. Már az első összehasonlításkor meglepő eredmények születtek: bizonyos betegségek tünetei a harmadik,, negyedik nap után szinte teljesen eltűntek a szivárványos csoportnál. — Ez már majdnem olyan, mintha valóban hatékony megelőzés lenne. — Amennyiben igazolja a hozzá fűzött reményeket, hogy nemcsak gyógyítani tudunk a szivárványterápiával, hanem megelőzhetjük a betegségek kialakulását is, akkor ez a XXI. század forradalmian új módszere lesz a gyógyításnak. Megyénkben, bár már évtizedekkel ezelőtt is végeztek az egészségügyi intézményekben rehabilitációt, csak az 1980-as évek elején vált szervezetté az elvesztett fizikai képességek visszaállítása, illetve azzal párhuzamosan a csökkent munkaképességnek megfelelő munkába állítás. A nyíregyházi Jósa András Kórházban 1987-ben alakult meg a mozgásszervi rehabilitációs osztály, s az eltelt néhány év alatt országosan jó hírre tett szert. elvettek az osztálytól — az ideiglenes protézisek beültetésének programja is megfeneklett. A szükséges műtéti beavatkozásokat szerencsétlen módon szétaprózták az egyes osztályok között, és ebből adódóan a betegek ellátása szenved csorbát. A betegek esetleg úgy kerülnek haza, hogy nincsen lábuk. Nálunk ez elképzelhetetlen lett volna, ha csak ideiglenes végtagon is, de mégiscsak „lábon” távozott. így elkerülhetők voltak az esetleg fellépő szövődmények. Gondolok itt elsősorban az állandó fekvéssel, a mozgáslehetetlenséggel járó kellemetlen tünetekre. . Az orvosi rehabilitációhoz tartozik az infarktuson átesettek helyreállítása is. Megyénkben a III-as Belgyógyászaton folyt ilyen jellegű munka, de miután csak 18 ágy állt rendelkezésükre, és ennyire az OEP nem köt szerződést, visszaminősítették az osztályt. Ennek ellenére mind a korai, mind pedig a késői rehabilitációt (ambuláns formában) jó eredménnyel végzik továbbra is. Nagykállóban 60 ágyon működik egy részleg, ahol az elmebetegeket foglalkozási munka- terápia keretében kezelik, Kisvárdán pedig egy utókezelő osztályon folyik alapszintű rehabilitáció. Az orvosi kezelést a pedagógiai rehabilitáció követi. Ezen belül is rendkívül fontos szerep jut az átképzésnek. Annak során mindvégig szem előtt kell tartani, hogy csak olyan szakmát célszerű tanítani, amelyben a későbbiek folyamán gond nélkül el tud helyezkedni a rehabilitált személy. Mindenképpen szeretném kiemelni a Start Vállalat hozzáállását: a vezetők felismerték a fogyatékos emberek képzésének jelentőségét, és igen komoly lépéseket tettek annak érdekében, hogy a jövőben még több segítséget nyújthassunk beteg embertársainknak. Ehhez kapcsolódóan, ezzel párhuzamosan kell beszélnünk a foglalkozás-rehabilitációról is. Legnagyobb örömünkre Balogh Zoltán vezér- igazgatóhoz hasonlóan egyre többen érzik szükségesnek, "hogy ezek az emberek újra beilleszkedjenek a társadalomba, munkalehetőséghez jussanak, és egyáltalán, hogy embernek érezhessék magukat. Ez a vállalat jó példát mutat arra, hogy a hátrányos helyzetbe került embereket hogyan lehet, és hogyan kell kimozdítani a tehetetlenség érzéséből. A rehabilitáció végső fázisa a szociális segítség. Ez a tevékenység nagyon sokszínű, sokrétű, felöleli a krízishelyzetben lévők egyszeri segélyhez jutásától kezdve még a paraolim- piára kijutás lehetőségének megteremtését is. Jó törvényekre épül, de lényeges lenne, hogy a segélyosztó elv megszűnjön végre, és lehetőséget adó elvvé alakuljon át. Tőlünk gazdagabb és fejlettebb országokban ezek a programok már évek, évtizedek óta működnek, jól működnek, és én bízom benne, hogy itt, az ország legkeletibb csücskében is érvényt tudunk szerezni ennek az elgondolásnak. hogy a szem szivárványhártyája jelzi a szervezetben kialakulóban lévő, vagy már kialakult betegségeket. A szűrővizsgálatsorozat alatt neves külföldi szakorvos hívta fel a figyelmünket arra a jelenségre, hogy a szem egyfajta informatikai rendszer is belső szerveink és a külvilág között. Úgy képzeljük, hogy a szem — mint egy monitor — jelzi előre a kialakulóban lévő betegséget. Ebből kiindulva kezdtük el azt a kísérletsorozatot, mely szerint a szem szivárványhártyáján keresztül visszafelé is lehet hatni. Úgy tűnik, egy bizonyos frekvenciájú fénnyel némely betegséget képesek vagyunk nemcsak megállapítani, hanem megállítani is. m mmm Otthonápolás
