Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-11 / 161. szám
UJ KELET VAROSRÓL VAROSRA yp®* t" ■ 1 Ayf I v fi UJ KELET ÁTÉSZALKÁN ■Hm Nehéz volt eldönteni, milyen kérdéseket tegyünk fel a mátészalkai járókelőknek, mert sok az aktuális „beszédtéma” napjainkban. Válaszadót könnyen találtunk, első alkalmi interjúalanyunkat az újtelepi városrészen, másodikat a temető bejáratánál, egy hölgyet pedig vegyesboltjában szólítottuk meg. Kérdéseink a következők voltak: 1. Ön szerint elegendő-e a meggy idei felvásárlási ára? 2. Hová készül nyaralni? 3. Mi a véleménye a kenyéráremelésről? Kovács Zoltán: 1. — Elfogadható, hiszen valamikor odaadtuk húsz forintért is! 2. —Sehová. Most kutat fúrunk, mert nem tudunk locsolni, dp minden napunkra beterveztünk valami tennivalót. 3. — A feleségemmel együtt pedagógusok vagyunk, csak leszázalékoltak, és két rokkantnyugdíj nagyon kevés. Csak a rezsink több mint tízezer forint, így minden pluszkiadás súlyosan érint bennünket. Ábrahám Balázs: 1. — Elég jó az ár, de korábban az újságokban olvastam, hogy az európai meggytermés mindössze 30 százaléka a tavalyinak. Ahhoz képest keveset fizetnek érte. 2. — Nem megyek nyaralni. Minden nap, vasárnap és ünnepnapokon is nyitva tartom az üzletet, ezért nincs rá időm. 3. —Szerintem kicsit túlzás. Lehet, hogy valamennyi emelésre szükség van, de ekkorára nem. Ha belegondolunk, akkor érthetetlen, hogyan lehet a kilónként 20 forintos búzából 100forintos kenyér?! Őrlési és villanyköltséggel együtt sem hiszem, hogy ilyen magas ár indokolt lehet. Bulyáki Gyuládé: 1. — Attól függ, mihez viszonyítjuk. A hús árához képest magas. Véleményem szerint, a 110—120 forintos ár lenne reális, de ezt az egész szezonban folyamatosan kellene adni. Minőségi problémák voltak, mert 150-ért mindenki letépte az éretlent is. A nagy áringadozás mellőzésével megelőzhetnék az ilyen gondokat is. 2. — Nem nyaralok, esetleg egy-egy vasárnapra leug- runk a Tisza-partra. Másra nem telik sem az időmből, sem a pénzünkből. 3.— A búza felvásárlási árához képest szerintem magas a kenyér ára. A vevők sem fajtára kérik a kenyeret, mert egyik ember ennek a gyárnak a termékét szereti, a következő vevő pedig a másikét, hanem az árát kérdezik, és az olcsóbbat viszik. Városlátogató Nyugdíjas élet egy örökifjú városban A Napsugár, a Holdsugár 1996. július 11., csütörtök 5 A név kötelez A Napsugár nevet kapta az ÁFÉSZ 1978. január elsején 20 fővel megalakított nyugdíjasklubja. A klub tagjainak szerencsét hozott a név, mert számos kiránduláson vettek részt az évek során, és mindig napos időt fogtak ki, eső még nem zavarta pihenésüket. A klubfoglalkozásokon nemcsak volt ÁFÉSZ-dolgozók vehetnek részt, hanem azok is, akik szövetkezeti tagok, vagy azok voltak. "Ma már közel 80 a klubtagok száma, közülük átlagosan 40-en vesznek részt egy-egy összejövetelen, a Pálma presszó mögötti udvarból nyíló helyiségben. Ha megtudják, hogy valaki azért nem jött, mert beteg, akkor a beteglátogatási felelős feladata, hogy a látogatást megszervezze — tudtuk meg Szolnok Józsefné klubvezetőtől, aki a kezdetektől foglalkozik a klubbal. Az ÁFÉSZ-nál dolgozott társadalombiztosítási előadóként, és ő készítette elő a nyugdíjbamene- teleket. Célul tűzte ki maga elé, hogy a munka végét he csak' egy kézfogás jelentse’. Hagyományosai) megköszönik a nyugdíjba vonuló munkáját, és a klubbon keresztül továbbra is tagja maradhat a cégnek, ahol sok éven át dolgozott. A klubbot Gaál Zoltán kollégájával szervezték és irányították, majd amikor a hölgy 1992-ben nyugdíjba ment, más elfoglaltsága miatt abbahagyta ezt a tevékenységet. Két évvel később kollegája is nyugállományú lett, és akkor a tagok kérésére az asszony újra elvállalta a gazda nélkül maradt klub vezetését. Sok támogatást kapnak az ÁFÉSZ-tól, anyagi és természetbeni juttatás formájában egyaránt. Útiköltségre, vagy például karácsonykor az ÁFÉSZ segítségével minden nyugdíjas 500 forint értékű ajándékcsomagot kapott. A tagdíj minimális, évi 400 forint, ebből minden alkalommal kerül az asztalra egy kávé, üdítő vagy ropogtatnivaló. Az összejövetelekre sokszínű éves programtervet állítanak össze. Az első fél évben volt tea- és kézimunka-délután, előadás az időskori szépségápolás titkairól, a férfiaknak kártya- és sakkparti, nőnapi, március 15- ei megemlékezés, név- és születésnapok megünneplése, szalonnasütés, és még sok egyéb, köztük egy kirándulás Ópusztaszerre. Ezt megelőzően hat előNem könnyű az élete annak, aki a megszokott közösségből kikerülve egyedül találja magát. Gyakran a nyugdíjba vonulókra is igaz ez. A gyerekek többnyire már „szárnyra kaptak”, a megszokott tevékenység és a kollegák hiánya végtelen hosszúvá nyújthat egy-egy napot. Ezen is segíthetnek a nyugdíjasklubok. Elfoglaltságot, társaságot adnak, s alkalmat tervek megvalósítására. Mátészalkán négy ilyen társaság működik, közülük kettőt mutatunk be olvasóinknak. Kállai Menyhért adásból álló millecentenáriumi szabadegyetemen vettek részt, amiért a Knoll István vezette Életet az éveknek nyugdíjasklubtól pályázaton támogatást kaptak az ópusztaszeri kirándulásra. Rendkívüli élményekben volt részük — mesélte a klubvezető. Legutóbb a beregsu- rányi nyugdíjastalálkozóra mentek el közel negyvenen. A szüreti bál idején tervezik vendégül látni a vásárosnaményi nyugdíjasklub tagjait, és mint minden évben, idén is meghívták az orosházi nyugdíjasokat, akikhez ők is évente ellátogatnak. A legközelebbi kiruccanást július végén, Hajdúszoboszlóra tervezik. A holdsugár Először a Harmónia klub alakult meg az újtelepi városrészen Gálái Dezső vezetésével, majd abból, annak társaként jött létre a Holdsugár klub, elsősorban a belvárosi, valamint a város keleti részén élő nyugdíjasok számára, akiknek az új telep messze van. A Harmónia és a Holdsugár a vakok és csökkentlátók klubjával együtt a művelődési központ védőszárnyai alatt tevékenykedik. Összejöveteleik időpontjai alapján egyre inkább úgy emlegetik őket, mint hétfői, szerdai és csütörtöki klubokat. A Holdsugár a „hétfői”. Fő céljuk az, amit egy ilyen klubtól várnak, segítségnyújtás a szabadidő tartalmas eltöltésére. Kállai Menyhért is ezért kereste fel a klubot feleségével néhány éve. Kezdetben mint vezetőségi tag szervezgette a programokat, 1994 júniusa óta pedig ő a vezetője a Holdsugárnak. Véleménye szerint leginkább a kirándulásokat kedvelik a tagok. Ez évben már voltak ópusztaszeren, július 8-án Romániában, Máramamaros megyében, augusztus 13-án pedig Pécsre készülnek. Terveznek még a nyárra egy tiszai hajó- kirándulást, és egy újabb ópusztaszerit, azoknak a tagoknak, akik az előzőből kimaradtak. Mindez sok pénzbe kerül. A rendszerváltás előtt a tanács támogatásával tartotta fenn magát a nyugdíjasklub, majd 1990 után különböző pártok vették pártfogásukba. Ez lassan megszűnt, ahogyan a szűkösen élő művelődési ház támogatása is, ezért az önkormányzati juttatás mellett saját erejükre kell támaszkodniuk. A havi tagdíjat húsz forintról ötvenre emelték, és a programokat úgy szervezik, hogy nyugdíjas pénztárcája is elbírja a megterhelést. Olyan embereket is keresnek tagjaik sorába, akik valamilyen szempontból hasznára lehetnek a közösségnek, például a zenét — amely nélkül nem lehet társas összejövetelt rendezni — zenész nyugdíjas tagok szolgáltatják. Szerényebb keretek között próbálják a lehető legtöbbet nyújtani. Részt- vettek a millecentenáriumi szabadegyetemen, hétfőn pedig elkezdtek felkészülni a megyei millecentenáriumi vetélkedőre. Dőlnek a fák, tisztulnak a csatornák Képünkön a mátészalkai Széchenyi úton dolgozó munkásokat láthatják, akik éppen egy frissen kivágott fát szállítanak. A polgármesteri hivatalban utánaérdeklődtünk, miért és hol várható idén favágás a város területén. Komoly problémát jelent, hogy az utóbbi idők csapadékszegény időjárása miatt számos fa kiszáradt, ezeket el kell távolítani, helyükre pedig lehetőség szerint újakat ültetnek. Ezek a csemeték többnyire szárazságtűrőbb fajtá- júak lesznek, például ostorfák vagy bálványfák. Más okból szednek ki nyárfákat a Rózsa utca kertvégénél. A fák magánportákat árnyékolnak be, és a gyökerük is átnőtt a kerítéseken túlra. Hasonló problémákkal kell szembenézniük a fürdő térségében, valamint a MOM-nál található kiserdőnél is. Utóbbinak egy részét már kivágták, majd helyére csemetéket ültettek, idén pedig tovább ritkítják a vágásra érett fákat. A temető területén kell még kivágni néhány veszélyes fát, helyükre örökzöldek, fenyők és tu- ják kerülnek, ezek gyökérzete nem okoz hasonló gondot. A közterületek rendben tartásához kapcsolódik, hogy folyamatosan tisztítják a Kraszna irányába vezető csatornákat. Ebbe a munkacsoportba tartozik az árokpartok kaszálása, az iszap kiszedése, az árkokba hordott szemét eltávolítása, és valamenyi belterületi csapadékvíznyelő akna rácsának tisztán tartása. Mami ereje Özvegy Korbács Emilnét leánykorában Szabó Jolánként ismerték, ma már sokan egyszerűen csak „maminak” hívják. A szeretet szülte ezt az elnevezést, ezzel próbálják valamennyire viszonozni vidámságát és kedvességét, amivel körülveszi hozzátartozóit. Fülesden született és nevelkedett 23 évig. Mátészalkára ment férjhez, Korbács Emillel nagyon szépen éltek — mesélte. Kis faluban nőtt fel, de megszokta és szereti a várost, a városi életformát. Háztartásbeli volt, négy gyerekük született, de egyikük meghalt. A férje az állami gazdaságban dolgozott, a keverőüzemben volt raktáros, 14 éve, 57 évesen halt meg, azóta mami egyedül él. Özvegyen munkát vállalt, nyolc évig dolgozott, takarított a Volán vállalat irodáján és a Kraszna műszaki boltban. Később magához vette beteg édesanyját, négy és fél éven át, haláláig gondozta. Most már egyedül maradt. Egyik lánya kereskedő lett, a másik egy iskola konyháján dolgozik, a fia pedig munkanélküli, de már valamennyien régen saját családot alapítottak. Az Újtelepen, a Nagybányai utcán lakott, de három éve eladta házát, és vett egy minigarzont a Széchenyi úton. Kisebb lakással kevesebb a gond, másrészt pedig sok idős ember él ott, együtt könnyebben telnek napjaik. Mami nagyon jókedélyű, szereti a táraságot, már csak ezért is jól érzi magát a minigarzonban. Híresen házias, édesanyjától ellesett főzőtudományát az évek során szinte tökéletesre csiszolta. Süt-főz, vásárol, így telnek a napjai. Nem volt könnyű élete, de humorát, vidámságát megőrizte, ebben rejlik az ereje, ez az, amiért annyira szeretik őt. Beszélgetésünk végén olvasóinknak legalább olyan szép éveket kívánt, mint amilyeneket ő megélt. Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Dojcsák Tibor
