Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-10 / 160. szám
UJ KELET Ifjúsági és diáksport 1996. július 10., szerda 13 Labdarúgás Uj kezdeményezés Kölesén Új Kelet-információ A kölesei Általános Művelődési Központ Ferter János vezetésével egy kezdeményezésként megrendezte az I. Tini Tornát, a felső tagozatosok kispályás labdarúgótornáját. A négy meghívott csapat a művelődési ház mögötti füves pályán játszott izgalmas mérkőzéseket 2x15 perces játékidővel. A négycsapatos mezőnyből teljesítménye alapján kiemelkedett a csahold ÁMK gárdája, amely kapott gól nélkül, veretlenül nyerte a tornát, és az ezzel járó pénzdíjat. A díjkiosztó után a torna együttesei, részt vevő iskolái megegyeztek egymás között, hogy a következő tanévben is meghívják egymást a tanulóik körében népszerű kispályás labdarúgótornákra. Az I. Tini Torna végeredménye: 1. csaholci ÁMK (5- 0) 5 pont, 2. kölesei ÁMK (3- 2) 4 pont, 3. Túristvándi DSK (4-5) 3 pont, 4. Tiszakóród (2-7) 0 pont. Pesten „keresztül” Sydneybe A bűvös szó: a budapesti OB. Minden ezen múlik. Fogarasi Hajnalka, az NYVSC ifjú atlétanője csak egy karnyújtásnyira van az augusztusi sydneyi atlétikai ifjúsági világbajnokságtól. Pokrovenszki József tanítványa az elmúlt hétvégén a csehországi Ostravában szerepelt egy nemzetközi viadalon, ezen a héten viszont már a budapesti OB repülőjegyért... Csiky Nándor (Új Kelet) — Most Ostravában 1500 méteren 4,23.5-ös eredményt futottam. Igen fárasztó volt ez a verseny, hosszú az utazás. Keveset is aludtam, már a bemelegítésnél éreztem, hogy nincs minden rendben. De korábban, Csepelen elértem egy 4,21.73-as időt is, amelyet ezdőmnek, Pokrovenszki Józsefnek köszönhetek. Ez utóbbi versenyen csak két másodperccel maradtam el a szinttől, egy 4,20-on belüli eredmény már a kvalifikációt jelentené a sydneyi világbajnokságra. — Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy ilyen kevés hiányzik Sydneyhez? — Nagyon ideges voltam, persze előre nem lehet tudni, hogyan fog alakulni a verseny. Még egy lehetőségem van a szint elérésére, ezen a héten a budapesti országos bajnokságon indulok. — Ez tehát az utolsó alkalom? — Igen, utána már nem lesz módom a javításra, így ezt már meg kell csinálnom. Ehhez a két másodperchez már nagyon kevés kell. Nem az a lényeg, hogy többet eddzek — egy hét alatt nem is lehet jelentős javulást elérni —, inkább fejben kell maximálisan ott lenni a pályán. A meleg nem zavar, viszont a szelet nem szeretem, jelentősen visszafog. A hétvégi versenyen sajnos nagyon fújt a szél. — Csak az 1500 méterre koncentrálsz, a 800 méter szóba sem jön? — A 800 most nem jó nekem, túl pörgős. A szint 2,04, nekem meg 2,10-em van, ezt most lehetetlen lefaragni. Pokrovenszki edző gyaloglói a napokban szintén nyűz- ték az izmaikat. Gyöngyi András, Királyfalvi László és Záborszky Gergely a szegedi országos junior bajnokságon küzdött a mezőnnyel. Az NYVSC-sek megnyerték a csapatbajnokságot, egyéniben pedig Gyöngyi magabiztos versenyzéssel végzett az első helyen. — Szombat reggel 8 órakor rajtoltunk Szegeden — mondta Gyöngyi András. — Jó páran kiöregedtek a kategóriából, ezért nem indult túl sok csapat. A mezőny nem tartogatott meglepetéseket. Célkitűzésünk volt, hogy nyerjük meg a csapatvern áll rajthoz — a sydneyi senyt, s nekem egyéniben is az első hely volt a kötelező feladat. Ezt sikerült teljesíteni, végső soron elég simán nyertünk, de maga a verseny nagyon nehéz volt. Magas volt a páratartalom, plusz a meleggel is számolni kellett. A győzelmem nem forgott veszélyben, első perctől kezdve vezettem, s a második helyezett előtt kétperces előnynyel értem a célba. — Nem lehet különösen kellemes több mint másfél órát egyfolytában, a tűző napon gyalogolni... — Elfáradtam, nem tagadom, de tudtam volna gyorsabban menni, ha muszáj. De annyira meleg volt, hogy nem volt értelme erőltetni egy jobb időt. Királyfalvi Lacit még inkább megviselte a verseny, ugyanis elrontotta a gyomrát, de még így is szívósan végigszenvedte a távot, megmentve ezzel a csapatot. Záborszky Gergő nagyon sokáig jól ment, 17 és fél kilométerig második volt, aztán egy kevéssel lemaradt a dobogóról. — Kis túlzás, hogy az NYVSC háziversenye volt a viadal, de a csapatversenyt is megnyertétek. Doppingoló hatású, hogy a társaid is jó teljesítményt nyújtanak? — Régóta készülünk együtt, és mindig is az élvonalba tartoztunk. Azért volt könnyű a csapatgyőzelmünk, mert nekünk megvan a biztos három emberünk, de például Szegeden, Békéscsabán lemorzsolódtak a harmadik emberek, és két jó versenyzővel nem lehet nyerni. A harmadik ugyanis náluk legtöbbször csak egy „beugró” gyalogló. — Ezt követően milyen versenyeken vesztek részt? — Augusztus elején Szlovákiába megyünk egy 15 és fél kilométeres viadalra, amely felkészülési állomásnak tekinthető. Utána augusztus 29-én junior országos bajnokságra utazunk, ahol 35 kilométeren indulunk. Ott is nyerni szeretnék, bár a táv igen hosszú, ami időben mintegy három órát jelent. Egy hónapja elértem egy olyan eredményt, amely esélyessé tesz a többiekhez képest. Szeptember elején Lengyelországban egy felkészítő versenyen veszünk részt, majd az év utolsó állomása Balassagyarmaton lesz szeptember végén. Ahogy az újfehértói 2-es iskolában csinálják... A vitrin hamar megtelt Napjainkban sajnos megszokott jelenség, hogy az általános iskolákban igen nehéz helyzetben van a diáksport, nem ritkán a sportfoglalkozások megszüntetésével is lehet találkozni, amelyben óriási szerepe van a pénz hiányának. Az Újfehértói 2. Számú Általános Iskola sem dúskál az anyagiakban, mégis látványos eredményeket tud felmutatni. A suli jelentős futball-utánpótlásbázis, de más műfajban is megállja a helyét. Hogy hogyan lehetséges ez, arról Somosi Antalt, az intézmény igazgatóját kérdeztük. Csiky Nándor (Új Kelet) — Öt éve lettem igazgató, s már akkor célul tűztem ki, hogy valami mást szeretnék, lehetőleg nem olyat, ami a többi intézményben már elterjedt — emlékezett vissza az igazgató. — Az iskolánknál tevékenykedő futballszakemberre — ő Mirgai László — építettem, s focisulit indítunk be. Tornaterem és a szükséges eszközök nélkül is igen sikeres munka kerekedett az ötletből. Úgy gondolom, tanáraink jó pszichológusok, hatékonyan tudják motiválni a gyerekeket, a technikai feltételek hiányát így lehet ellensúlyozni. Mirgai László nagy hozzáértéssel foglalkozik a gyerekekkel, s a többi tornatanár is segít neki, például a megfelelő erőnlét megszerzésében. Sok fiú gondolja úgy, hogy érdemes nálunk tanulni, egy évfolyamban 20— 25 labdarúgópalántát tudunk felmutatni és 4—5—6 tehetséges fiatallal minden évfolyamban találkozunk. A helyi, újfehértói utánpótlást mintegy 60—80 százalékban a kettes iskola adja. — Melyek a legemlékezetesebb sikereik,? — Van egy vitrinünk a nevelőiben. Azt hittem, ez a vitrin talán soha nem fog megtelni. Ezzel szemben nagyon hamar tele lett, sőt, további polcokat kellett szabaddá tenni, hogy elférjenek a serlegek, emléktárgyak! Minden évben rendezünk 2 nemzetközi kupát, s más tornagyőzelmek is szép számmal akadnak. A hozzánkjáró gyerekek eljuthatnak külföldre, ez hatalmas dolog az életükben. Utazásokat szerveztünk már az ország különböző pontjain túl Szlovákiába, Csehországba, Franciaországba, Hollandiába. Párizsban csak egy banánhéjon csúsztak el a mieink, s így „csak” harmadikok lettek. Annyira lelkesíti a tanulókat ez a lehetőség, hogy nem kell őket noszogatni, s nem is kell különös szigorral fellépni. —Hogyan lesz egy mate ma-, tika—fizika szakos tanárból a sport nagy mecénása? — Mindig is szerettem a sportot. Azért választottam a focit, mert ez közkedvelt, és tény, hogy világviszonylatban sok-sok millió embert mozgat meg. Ezt a lehetőséget kívántam biztosítani diákjainknak, pedig én korábban kézilabdáztam, pingpongoztam, sakkoztam, tehát a futballhoz nem volt különösebb közöm. —Milyen más sportágak szerepelnek az iskola sportéletében ? — Teremjátékokat — feltételek híján — nem űzhetünk, inkább a kinti labdajátékokra és a futásra összpontosítunk. Nyíregyházán tavasszal a mezei futóversenyen majdnem minden korosztályban a mieink nyertek, úgy, hogy a dobogó összes fokára a mi tanítványaink állhatták. Már nemcsak a megyében, hanem országosan is jegyeznek bennünket, és külön támogatást is nyertünk, mint tartósan magas színvonalú munkát végző egyesület. Sikeres tábor Túristvándiban A nyári sportprogramokban egyre többet szerepel a sakk. Felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt versenyzési, és nem utolsósorban hasznos elfoglaltságot jelent egy-egy nyári versenyen vagy sakktáborban való részvétel. Nyíregyházán a napokban zajlik a nemzetközi Nyírségi Torna idei partisorozata, ahol az idősebb generáción van a főbb hangsúly, de mellettük a gyermek korcsoport is szóhoz jut. A szatmári részen, Túristvándiban viszont a közelmúltban fejeződött be egy sakktábor, ami kimondottan az iskolás korosztályt célozta meg. Tudósítónktól Szép környezetben — a túristvándi kastélyban — töltött egy hetet ötven sakkszerető kisiskolás a nyári szünidő elején, június 17—22-ig, ahol négy csoportban a sakkjáték rejtelmeivel ismerkedhettek meg. A tábort a községi önkormányzat és az általános iskola segítségével sikerült megszervezni, illetve létrehozni. A sakktábor végeztével igen kedvező tapasztalatokkal bővült a túristvándi „főnökség” repertoárja, ezért a vezetők már most elhatározták, hogy jövő nyáron két turnust szerveznek a sakkozók részére, valamint megpróbálnak egy labdarúgóedzőtábort is szervezni az 5.— 8. osztályosok számára. A feltételek ideálisak... Hogy képet kapjunk egy ilyen kezdeményezésről, nézzük, hogyan teltek az ifjú sakkozók napjai. Hét órakor ébresztő, majd reggeli után csoportfoglalkozások zajlottak két kezdő, egy-egy középső és haladó csoportban. Gulyás Ferenc táborvezető a legelső napon ötventáblás szimultánon mérte fel a jelentkezők játékerejét, hisz ily módon lehetett meghatározni, hogy ki melyik csoportba kerül. A kimerítő szimultán alatt Gulyás igazgató úr több órát sakkozott, sok kilométert gyalogolt, míg segítői jegyzetelték a tanulók teljesítményét. A 15-től 19 óráig tartó maratoni összecsapás végén kiderült, hogy az igazgató úr 45 partit nyert, ketten remiztek ellene, Orosz Kadosa és Nagy Gábor (mindketten Nagykálló), és hárman győzelemnek örülhettek: Köteles Viktória (Nagykálló), Sipos Róbert (Túristvándi) és Lengyel László (Nyírbátor). Ezután elosztották játékerő szerint a sakkozókat. A kiemelt csoportot Orosz János nagy- kállói sakkozó vezette, a középsőt id. Farkas József (Fehérgyarmat), az egyik előkészítőt ifj. Farkas József (Fehérgyarmat), a másikat pedig Tukacs László (Túristvándi). A további napokon a délelőtti és a délutáni elméleti foglalkozások mellett mód nyílt számítógépek elleni mérkőzésekre, amelyeket a szintén fehér- gyarmati ifj. Berki József mutatott be a gyerekeknek. Azért a sportfoglalkozások mellett a kulturális „nevelésre” is odafigyeltek a szervezők, a község nevezetességeit is megtekintették a tábor lakói, és gyönyörködhettek a helyi Prücsök ci- terazenekar játékában, akiket Jeney tanár úr irányít. Gulyás Ferenc és Kardkovács György (az egyik táborozó édesapja) az önkormányzat támogatásával kirándulást szervezett Szat- márcsekére és Tiszacsécsére az irodalmi emlékhelyek megtekintésére. A táborzárón sok ajándékot osztottak ki, jutalmazva a jól szereplőket. Külön elismerték a „hátország” (konyha, gazdasági, tisztasági személyzet) jó munkáját, hiszen ezekkel együtt volt teljes a tábor zavartalan működése. A gyerekek elutazásakor többet elárult az, hogy a búcsúzásnál megígérték egymásnak, jövőre ugyanitt találkoznak. Úgy legyen! A táborlakók kis csapata Szaktábor a gyerekekért Munkatársunktól A nyári szünidő hasznos eltöltésére rengeteg lehetőségből válogathatnak az általános iskolások. Az egyik ilyen lehetőség a hat éve debütált Makk Marci Természetjáró Szaktábor, melynek centruma a heves megyei egertardosi sporttábor. A nyíregyházi Apáczai Cs. János Gyakorló Általános Iskola minden nyáron nyolcnapos turnusra elviszi az elsős, illetve harmadikos—negyedikes diákjait. A táborozásról Gyarmatiné Kéki Klárával beszélgettünk. — A Makk Marci Természetjáró Szaktábor gyakorlatilag egy héten keresztül sportolási lehetőséget nyújt diákjainknak — kezdte a tájékoztatást Klára asszony, aki egyik oszlopos tagja és szervezője a táboroztatásnak. A tábor helyszínének kiválasztásában szerencsésnek bizonyultunk, hiszen az egertardosi sporttábor kiválóan alkalmas az ilyen jellegű táboroztatásra. A kezdetnél az volt a motivációnk, hogy a „síkvidéki” gyerekeket —, akik panelházakban, szenynyezett városi levegőben nőnek fel — egy olyan helyre vigyük, ahol a sportolási lehetőségek mellett tiszta levegőn pihenhetnek, túrázhatnak. — Milyen korosztályos gyerekekre számítanak leginkább? «« — Eddig — kolleganőmmel, Balmaz Lászlónéval együtt — az volt a célunk, hogy saját iskolánk alsós tagozatos diákjainak biztosítsunk táborozást. Ez a dolog „pletyka” szinten elterjedt a városban, és most már úgymond „külsős” gyerekek is táborlakók. Sőt, az idén már gimnazisták is voltak velünk — igaz, ők segítettek a táborvezetésben is. A mostani két turnusba már szelektálnunk kellett, hiszen túljelentkezés mutatkozott. Ez a jövőre nézve viszont biztató, ugyanis ekkora érdeklődésnél akár egy harmadik turnust is megszervezhetünk, ami csak a gyerekek javára szolgálna. — A táborozás alkalmával milyen programokat biztosítanak? — Az az igazság, hogy évek óta egy jól műkődő „forgatókönyv” alapján dolgozunk, amit gyakorlatilag minden évben megismétlőnk. A program természetesen az időjárás függvénye. A környező hegyekbe túrázásokat, kirándulásokat szervezünk, de vannak olyan napjaink is, amikor a táboron belül bonyolódnak a programok. A sportolási lehetőségek kiválóak (füves focipálya, kosárlabdapálya, asztalitenisz-asztalok stb...), így sok sportversenyeken vehetnek részt a kis táborlakók. A sport mellett kulturális programokra is elvisszük a gyerekeket, hiszen végiglátogatjuk a szomszédos Eger látványosságait (vár, minaret, csillagvizsgáló). Én azt hiszem, hogy ezek a programok teljessé teszik a fxúk- lányok pihenését, kikapcsolódását.
