Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-06 / 131. szám
UJ KELET Kultúra 1996. június 6., csütörtök 7 ...hogy átlépjék a lélektani küszöböt Kisvárdán kedden rendezték meg immár harmadik alkalommal a Nemzetközi Ifjúsági Kórustalálkozót. A hagyománynak tekinthető művészeti esemény rendszeresen négy külföldi és három kisvárdai kórus számára ad pódiumlehetőséget. Ceglédi Sándor, a kisvárdai Kodály Zoltán Általános Iskola igazgatója, az esemény egyik főszervezője nyilatkozott a találkozóról. Az egyesített kórus Palotai István (Új Kelet) — Az első találkozó 1992- ben volt, amelyet azóta minden második évben rendeznek meg. A kórusokat a Városi Kulturális Egyesület elnökének javaslata alapján az egyesület hívja meg. Tagjai a Bessenyei Gimnázium, a Weiner Leó Zeneiskola, a Kodály Zoltán Általános Iskola, a kisvárdai polgármesteri hivatal művelődési osztálya, valamint a Várszínház és a Művészetek Háza. Magántagok: a fenti jogi személyek vezetői és a kórustagság. Az első két alkalommal az anyagi fedezet előteremtésének függvényeként tudtuk megrendezni a találkozókat, a mostani pedig a millecentenárium és a ’96 Magyarország országos rendezvénysorozat programjához tartozik. A pályázat szlogenje, amely- lyel a programhoz csatlakoztunk: A zene, az ének a legjobb közlekedés országaink között. Az idei találkozón a külföldi kórusokat a komámói magyar általános iskola, a beregszászi zeneiskola, a kézdivásárhelyi tanítónőképző és az Eisenerz zeneiskola kórusa képviseli, hazánkat pedig a kisvárdai Bessenyei Gimnázium, valamint a Kodály Zoltán Általános Iskola alsós és felsős kórusa. A gyerekek preklasszikus, klasszikus, modem, mai magyar és nemzetközi mesterek műveit, részint pedig saját tájegységeik nemzeti, népi zenevilágát hozták magukkal. A kulturális egyesület különös hangsúlyt fektet arra, hogy a hallottak széles spektrumú tájékoztatást nyújtsanak a kórusművészetről. Eredetileg az EXPO-ra készültünk. A világ- kiállítás elmaradtával nem adtuk fel, kitartásunk volt, és mostanra érlelődött meg a folyamat. Valamennyi kórus megkapó a maga nemében. Mindenki megfelel a szlogen elvárásának: „a zene a legjobb közlekedés...”. A hazájukban kisebbségben lévő magyar csoportok itt átléphetik a számukra otthon adatott lélektani küszöböt. Ez az, amiért leginkább érdemes csinálni. Az előkészítés roppant energiákat emészFotó: Csonka Róbert tett fel, de nagyon megérte — mondta Ceglédi Sándor. A kórushangversenyen az eisenerzi zeneiskolát saját sramlizenekarával dimdl ruhában, illetve ördögbőr nadrágban képviselő kórus hatalmas sikert aratott az osztrák hegyi dallamok megszólaltatásával, valamint egy örök sikerű jód- liszámmal. A komáromi lányok óriási kabalamajma hiába ma- kacskodott, nem tudta kérdésessé tenni a csapat sikerét. A csoportok egymást hallgatják — külön bája ez az ilyen összejöveteleknek. Nagymagyarország van jelen a maga természetességével. Igazolva, hogy bárhová is húz- gálják a határokat, azok moz- díthatatlanok. Határokat csak az emberi lélek szabhat önmagának. Ha egy nép nem veszi tudomásul a rákényszentette- ket, akkor azok a dolgok „nem is léteznek...” A kézdivásár- helyi tanítóképző Stabat Ma- terje gyönyörű hangzású előadás volt. A Bessenyei Gimnázium vegyeskara csodálatos hangzataival teremtett ünnepi pillanatokat, különösen Mozart Ave Verum című műve aratott fergeteges sikert. A hab a tortán a Kodály Zoltán Általános Iskola nagykórusa volt. A megdöbbentően tiszta, sőt, kristálytiszta hangzás a kórusművészet csúcsaiként kezelendő. Vezetőjük, Petró Márta karnagy „azt csinál a gyerekekkel, amit akar”. Ünnepi pillanatok voltak. Szívszaggató volt, amikor az elszakított területek kórusai együtt énekelték a kisvár- daiakkal Kodály—Berzsenyi A magyarokhoz című művét. „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet” — „Szabad nép tesz csuda dolgokat” — „Forr a világ bús tengere, ó magyar” — zengett az összénekkari mű. A kórustalálkozót a művelődési ház pódiumtermében fogadás követte, melyen az igazgató köszönetét mondott a találkozó támogatóinak, szervezőinek, kiemelvén, hogy az esemény méltó volt önmagához. Köszöntötte továbbá a kisvárdai kulturális rendezvénysorozatot, majd ezek után az emléktárgyak átadása következett. Félidőben a fesztivál Berki Antal (Új Kelet) Folytatódott Ludas Matyi sikersorozata a Kisvárdai Fesztiválon. A gyerekek harmadszor izgulták végig a furfangos libapásztor küzdelmét a gonosz uraság ellen. Azt hiszem, nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk: a városi sportcsarnokban megtartott előadáson is a jó diadalmaskodott. Nagy találmány ez a vásári komédiának álcázott bábelőadás, mert a báb és az élő színészi játék kombinációja a legkisebbek számára is izgalmassá teszi az előadást. A gyerekek közelebb kerülnek a színházi műhely boszorkánykonyhájához. Délután a művészetek háza színháztermében került sor Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájának bemutatójára. A temesváriak új fordításban, A mélyben címmel játszották a darabot. Este a várszínpadon Meghalni csak magányosan lehet Kárpáti Péter: Akárki A nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata kedden este mutatta be Kisvárdán a Vili. Határontúli Magyar Színházak Fesztiválján Kárpáti Péter Akárki című moralitásjátékát. Palotai István kritikája A darab gyökerei a középkorban keresendők. Több nyomtatott változata ismert: a Homolus latin, az Elcker- lijc hollandus, az Everyman angol, a szintén latin Hecas- tus, a német nyelvű Comedi von dem reichen sterbenden Menschen. Nem csoda, hogy a mű ilyen halhatatlan pályát írt le, hiszen az emberi világ egyik legfájóbb problémájára, a halálra, a felkészülésre, a haladék lehetőségeire keresi a „választ”. Válasz pedig természetesen nincs, csak újabb és újabb kérdőjelek. Pedig az Akárki ősvariánsai rengeteg módszert és szempontot próbálnak ki — az eredmény mégis ugyanaz. Az Akárkinek Erdélyben is nagy hagyományai vannak (igaz, Hugó von Hoffmann- stahl 1911-ben írott Jeder- mannja megint más megközelítést kínál; a dolgok, a jelenségek megszemélyesítésének eszköztárát használva fel az örök szellemi és morális kérdések felmutatására). A Jedermannt a tízes években Nagyváradon, majd a húszas években Kolozsvárott is bemutatták Forgách Sándor főszereplésével és rendezésében. Kárpáti Péter a mai világ kézzel fogható realitásait használja fel a gondolatiság szentségtartójaként. E kettősség és látszólagos ellentét roppant harmóniába csap át, és a legapróbb hétközna- piságok által tárulnak elénk az örök igazságok: meghalni csak egyedül lehet — egyedül e világon gyermekeink halhatatlanok —, mindenkit idegesít a végső útra készülődő búcsúja és számadása, mert a végső ténnyel nem lehet igazán szembenézni — a haldoklóval senki sem hajlandó együttműködni —, minden hívság e földi létben —- a halálra készülő halmozódó feladatai olyanok, mint egy egyre gyorsuló, önmagába forduló spirál. Mint az örvény. Minél jobban küzdesz, annál erősebben húz az örök mélységek felé. Bizony beláthatjuk, milyen nehéz egy ajtófélfát lemosatlan hagyni, hogyha végső utunkra indulunk... Kövesdy István gondolatilag roppant tiszta és mindig a darab érdekeit favorizáló rendezése igazi mestermunka. A „mindenki állandóan éli a maga életét” színpadi megjelenítése, hiába a valós élet evidenciája, mégis bátor rendezői tett. Ha ugyanis a cselekményt mozgató eseményszálak nem hordozCervantes halhatatlan hőse, Don Quijote az elmaradhatatlan Sancho Panza oldalán vívta meg harcát a szélmalmokkal és a romantika iránt teljesen közömbös társadalommal. A kóbor lovag históriája ezúttal a komárnóiak nagy sikerű előadásában került színre. A regény musicalváltozata jobb környezetet nem is találhatott volna magának, mint a kisvárdai vár romjaiban is fenséges maradéka. nak elég erőt, a vizuális élmény elnyomhatja az előadás verbális részleteit. Ez a veszély azonban csak elvi, mert az arányokat Kövesdy patikamérlegen mérte ki. Kiváló színpadi effektusok, remek színészvezetés és alázat jellemzi és dicséri munkáját. A nagyváradi színészek a szakma legjavából valók. Nem „érdekesek”, hanem igazak — és számomra ez a hitelesség jelenti a szakma csúcsait. Fábián Enikő (főszerep) Emma-megfogalmazása mélyen tiszta és emberi. Tolmácsolásában az a legmeg- kapóbb, hogy minden olyan egyszerű. Még a halál is. Remek művészt ismerhettünk meg személyében. Kiemelkedő alakítást nyújtott Dobos Imre, Harsányi Zsolt, Medgyesfalvy Sándor. Külön szeretnék megemlékezni Dunkler Róbert, Tóth Gyula duguláselhárítójáról, aki képes volt felmutatni az élet teljes egészét, az életet adó evidens halál misztériumát, sőt, az egész földi lét komikumát. Partnere, Szőcs Erika Emma tinédzserlányát, Verát döbbenetes erővel tudta megfogalmazni. Ez a fiatal és gyönyörű színpadi jelenség olyan átütő erejű karakterszínészi adottságokkal rendelkezik, olyan drámai ereje van, hogy biztos rengeteget hallunk még róla. j bemutató Új Kelet-információ Ma délután 14 óra 15 perctől a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium elsős drámatagozatos osztálya vizsgabemutatót tart a városi műveló'dési házban. A műsor: Lázár Ervin Dömdödöm, A lónak vélt menyasszony (vásári játék), Összeállítás Radnóti Miklós műveiből. Június 10-én délután egy órától — szintén a művelődési házban— A harmadik keresztes háború története című musicalt játsz- szák. Az előadás Belinszki /ózse/tanár úr fejéből pattant ki, és európai vendég- szereplésre készül vele a csapat. Fábián Enikő — Emma Kislányok nagy álmai Kozma Ibolya (Új Kelet) Az újfehértói 4-es Számú Általános Iskola két tehetséges kisdiákkal is büszkélkedhet. A negyedik osztályos Horváth Renáta és Benke Valéria már több mesemondóversenyen is eredményesen szerepelt. Valikához a humoros mesék illenek. Mivel mindig mosolyog és jókedvű, szeret vicces történeteket előadni. Renátának a nővére segít a mesék kiválasztásában, legutóbb Móra Ferenc Tükrös Kata című művét adta elő nagy-nagy sikerrel. A két kislányt nemcsak áz iskola, de az egész város is saját „kis” művészeinek tekinti. Tanítónőjük, Jakab Jó- zsefné sokat foglalkozott a gyerekek felkészítésével, még az egyik versenyről a másikra való utazásukat is megoldotta. Pedagógusként úgy véli, minden gyerekben van valamilyen adottság, tehetség, s ennek megtalálása és fejlesztése a tanító dolga. Osztályában rendszeresen színdarabokat rendez, amelyeket nagyon szívesen próbálnak és adnak elő a gyerekek. Legutóbb Lázár Ervin egyik meséjét mutatták be. A szerepeket egymás között osztják ki a gyerekek, azt választják, amelyek leginkább megfelelnek egyéniségüknek, karakterüknek. Érdekes, hogy mennyire ragaszkodnak szerepeikhez, nem is cserélnék el másra. Az iskolai évzáró előtt is fellépnek. Valika egy vidám, játékos bohócot alakít a darabban, míg Renáta Lószerafm lesz. Néhány éve a nővére is játszotta ezt a szerepet. Mindkét kislány titkos álma, hogy színésznő legyen. Ha továbbra is ilyen lelkesek és szorgalmasak maradnak, bizonyára valóra is válik álmuk.
