Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-06 / 131. szám

Magyar Távirati Iroda Népszerűtlenség Egy felmérés szerint nem népszerűek a magyar vámosok Kárpátalján. Pedig a vasfüggöny leomlását megelőző időkben őket tekintették a központi mosolytilalmat szigorúan betar­tó, az utazó polgárokban belföldi diverzánst vagy külföldi kémet gyanító szovjet vámosokkal és határőrökkel szemben az udvariasság és európai viselkedés mintaképének. Ez a nim­busz mostanra — úgy tűnik — megkopott, legalábbis Uk­rajna Magyarországgal határos megyéjében. Az Ungváron kiadott Kárpátaljai Szemle folyóirat által végzett közvéle­mény-kutatási adatokból megtudható, hogy 100 megkérde­zett kárpátaljai lakos közül 94 emberségesebbnek tartja az ukrán vámtisztviselőket magyarországi kollégáiknál. Telje­sen nyilvánvaló, hogy a csempészek elleni folytonos küzde­lem nem népszerű feladat, ám aligha hihető, hogy a közvéle­mény ennyire elutasító vélekedése csupán a szabályok kö­vetkezetes betartásának a következménye lenne — állapítja meg a kárpátaljai magyar újság. Netanjahu végérvényesen Az izraeli Legfelsőbb Bíróság szerdán megerősítette Benjamin Netanjahu kormányfővé választását, elutasítván azt a keresetet, amelyben ügyvédek a választási eredmények érvénytelenítését, új szavazás kiírását sürgették. Aharon Barak, az öttagú bíróság elnöke Jeruzsálemben bejelentette, hogy az öt bíró egyhangú szavazása alapján utasítják el a keresetet. Az ügyvédek kifogása az üresen leadott szavazó­cédulákon alapult. Úgy érveltek: ha ezt a körülbelül száz­ezer cédulát nem érvénytelen szavazatnak tekintik, mint a központi választási bizottság tette, hanem olyan érvényes sza­vazatnak, amely mindkét jelöltet elutasítja, akkor nincs meg Netanjahunak az ötven százalékot meghaladó támogatottsá­ga. Walesa elintézte... „Alapvető jelentőségű ügyeket intéztem el Lengyelország számára, a NATO-tagságot és az Európai Uniós csatlako­zást” —jelentette ki szerdán az egyesült államokbeli útjáról hazatért Lech Walesa volt lengyel államfő. Az exelnök az újságíróknak bizonyíték gyanánt felmutatta a NATO kibővítésének felgyorsításáról szóló, három közép-európai országot — Csehországot, Lengyelországot és Magyarorszá­got — érintő törvénytervezet tiszteletpéldányát, amelyet lá­togatása alatt terjesztettek az amerikai kongresszus elé. Lech Walesát Washingtonban Bili Clinton elnök is fogadta. EU-felszólítás Albániának Az Európai Unió szerdán sürgette Albániát, hogy tartson új választásokat azokban a körzetekben, ahonnan a nemzet­közi megfigyelők nagy mértékű szabálytalanságokat jelen­tettek — írta az AP. Nico Wegter EU-szóvivő szerdán beje­lentette: Jacques Sanier, az EU Bizottságának elnöke és Lamberto Dini olasz külügyminiszter elállt attól a tervétől, hogy e heti balkáni utazása során Albániát is meglátogassa. A szóvivő szerint a választás vitás kérdései miatt „nem időszerű” a két politikus tiranai útja. Albániában az ellenzé­ki pártok kedden is tüntetéseket rendeztek, bár a kormány megtiltotta a politikai megmozdulásokat a főváros központi terein. Felsőfokú végzettséggel, jó íráskészséggel, magabiztos fellépéssel rendelkező fiatalok jelentkezését várjuk ts t t t Világkrónika Clintont beidézték MTI Egy Little Rock-i szövetségi bíró kedden úgy döntött, hogy tanúként beidézi Bili Clinton el­nököt annak a tárgyalásnak a keretében, amely június köze­pén kezdődik Arkansas állam fővárosában. Az elnöknek im­máron másodszor kell a tanúk emelvényére állnia olyan ügy­ben, amely a Whitewater-vizs- gálatokból fakad. Akárcsak az előzőt, bizonyo­san a most elrendelt tanúvallo­mást is videofilmen fogják rög­zíteni. A bírósági tárgyalás po­litikailag meglehetősen kínos és robbanásveszélyes témát fe­szeget az elnökre nézve. A vád­lottak padján két volt arkan- sas-i üzletember — Herby Branscum és Robert Hill — ül, akiket azzal gyanúsítanak, hogy 1990-ben saját bankjuk pénzét használták fel politikai hozzájárulások céljára, egye­bek között Bili Clinton kor­mányzói kampányának támo­gatására. A sikeres választási hadjárat után mindketten zsíros közhivatalhoz jutottak. Bruce Lindsey, az elnök akkori kam­pánymenedzsere és közeli munkatársa elismerte, hogy valóban kapott pénzt a kortes­hadjárat során, de azt megen­gedett célokra fordította. A per­re a nyolcvanas évekre vissza­nyúló Whitewater-befektetés- sel kapcsolatos, szinte áttekint­hetetlenül szövevényessé és te­rebélyessé vált független vizs­gálóbírói nyomozás eredmé­nyeként kerül sor. Bili és Hillary Clinton 1978- ban társtulajdonosa lett a Whi­tewater nevű üdülőtelepnek, azonban a vállalkozás rossz be­fektetésnek bizonyult, és csőd­be ment. Az 1992-es elnökvá­lasztási kampány alatt azonban olyan vélelmek kaptak lábra, amelyek szerint a vállalkozást pénzügyi visszaélések révén akarták életben tartani. A re­publikánusok kezdettől fogva igyekeztek politikai fegyvert faragni a befektetést övező kételyekből és gyanúkból. A szenátus Whitewater-bizottsá- ga kedden közzétette azt az FBI-jelentést, amely meg­erősíti: Hillary Clinton ujjle­nyomata valóban rajta van azo­kon a számlákon, amelyeket mind a vizsgálóbíró, mind a bizottság két éven át hiába kért be hivatalos iratként, egyszerű­en senki sem tudott róluk. Egé­szen az év elejéig, amikor is előkerültek a Fehér Házból. Hillary Clinton eskü alatt azt vallotta, hogy fogalma sincs, hová tűnhettek az okmányok a közbülső időszakban. A Fehér Ház nyilatkozata szerint az FBI-jelentésben semmi meg­lepő nincs, hiszen Hillary Clin­ton 1992-ben felületesen átnéz­te a számlákat — tehát kézbe vette őket —, de utána többé nem látta az iratokat. A republikánusok minden igyekezete ellenére — és az el­nök szerencséjére — úgy tűnik, hogy az amerikai közvéle­ményt különösebben nem ér­deklik a Whitewaterrel kapcso­latos találgatások és sejtelmes célozgatások. A CBS News és a The New York Times közös megbízásából végzett felmérés szerint az amerikaiak többsége hallott ugyan a befektetés hátteréről kezdett vizsgálatok­ról, de csak tizenöt százalékuk tekinti „nagyon fontosnak” az ügyet. Csecsen követelések MTI Az orosz csapatok haladék­talan kivonását és a csecsen- földi parlamenti választások törlését követelte szerdán a cse­csen tárgyalóküldöttség a naz- ranyi béketárgyalásokon. Ezt az orosz delegáció egyik tagja közölte a megbeszélés szüne­tében. Az Interfax hírügynökség név nélkül idézett egy csecsen illetékest, aki a háború folyta­tásával fenyegetőzött, ha nem helyezik hatályon kívül a vá­lasztást. A találkozó elején a két tárgyalóküldöttség megállapí­Az automatika volt a hibás MTI Japán katonai szakértők szerint feltehetően emberi mulasztás miatt lőtt le a ja­pán haditengerészet rombo­lója egy amerikai harci gé­pet. A hat csendes-óceáni ország részvételével rende­zett Rimpac hadgyakorlaton történt a szerencsés kimene­telű incidens, amelyben az A-6E amerikai bombázó le­zuhant, kéttagú személyze­te azonban csak könnyebb sérülést szenvedett. A szakértők szerint a ja­pán haditengerészet rombo­lójának gyorstüzelő ágyúját kézi irányítás helyett auto­matikus tüzelésre állították be. A 20 mm-es tüzérségi fegyver ebben az állás­ban minden célra tüzel, nem azonosítja az ellenséget. A Rimpac hadgyakorlatot a baleset ellenére folytatják, a 3500 tonnás japán rombo­ló fegyverét azonban a biz­tonság kedvéért a következő két héten már nem használ­ják. tóttá: a fegyverszünetet kirívó­an nem sértették meg az utóbbi napon. Vjacseszlav Tyihomirov tábornok, a szövetségi csapatok parancsnoka javasolta, hogy kölcsönösen viseljék a fele­lősséget a fegyverszünet betar­tásáért. Erre válaszul terjesztet­ték elő a csecsének az orosz csapatkivonásra vonatkozó kö­vetelésüket. Az orosz illetéke­sek ezt új feltételnek nevezték, mondván: nem szerepel a má­jus 27-én Moszkvában aláírt megállapodásban, amelynek megvalósításáról folynak most tárgyalások. Megfigyelők em­lékeztetnek arra: az orosz csa­patkivonás ügyét már a május végi moszkvai találkozón is felvetették a szeparatisták, ám Anatolij Kulikov belügyminisz­ter nyomására kimaradt az egyezségből. Nem kizárt, hogy a feszültséget okozó követelés veszélybe sodorhatja a tárgya­lásokat. Aszlan Maszhadov csecsen vezérkari főnök a meg­beszélés előtt nem adott választ arra, hogy meddig tart a mos­tani forduló. Movladi Udugov csecsen szóvivő szerint a küldöttsé­gek sajtóértekezletével már szerdán befejeződnek a tárgya­lások. Szerb felmérés Karadzic kiadatásáról MTI A szerbek 53 százaléka el­lenzi, hogy a jugoszláv ható­ságok kiadják a hágai nemzet­közi ENSZ-törvényszéknek a háborús bűnök elkövetésével vádolt Radovan Karadzic boszniai szerb elnököt, illet­ve Ratko Mladic főparancs­nokot — jelentette saját köz­vélemény-kutatására hivat­kozva a Telegraf című belg­rádi hetilap. A válaszadók megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy a Jugoszlávia elleni ENSZ-szankciók visszaállítá­sát is elfogadnák-e azért, hogy ne kelljen kiadni Ka- radzicsot és Mladicsot: a megkérdezettek 36 százaléka inkább kiadná a két boszniai szerb vezetőt, míg 29,7 szá­zalékuk inkább elviselné az embargó visszaállítását. A megkérdezettek 34,3 százalé­ka nem tudott vagy nem akart felelni e kérdésre. Mladic és Karadzic sorsát illetően sincs egyetértés a jugoszláviai polgárok között: a megkérde­zettek 12 százaléka szerint ki kell adni Hágának a két vezetőt, míg 10 százalékuk a boszniai szerb államban, s 7,7 százalékuk szerint Jugoszlá­viában kellene őket bíróság elé állítani. A közvélemény­kutatás szerint a jugoszláv polgárok 26 százaléka véli úgy, hogy Belgrád a nemzet­közi nyomásnak engedve le­tartóztatja a két boszniai szerb vezetőt, míg 9,3 százalékuk úgy vélekedett, hogy a letar­tóztatás és a kiadás „titkos” lesz. A válaszolók 21 százaléka szerint Karadzicot és Mla- dicot az IFOR fogja letartóz­tatni Jugoszlávia beleegyezé­sével, s voltak olyanok is — minden tizenkettedik meg­kérdezett — , akik úgy vél­ték, hogy Belgrádnak sikerül rávennie Mladicot és Ka­radzicot az „önkéntes” Hágá­ba utazásra. A válaszolóknak mindössze 11 százaléka vé­lekedett úgy, hogy Jugoszlá­via nem fogja őrizetbe ven­ni és kiadni volt szövetsége­seit. ÚJ KELET \ Hírről \ hírre Palotai István (Új Kelet) Mi tagadás, most már nekünk sem mindegy... ...hogy ki lesz az Ameri­kai Egyesült Államok követ­kező elnöke. Ha nem is szokták szóról szóra betarta­ni ígéreteiket a megválasz­tottak, mégis, a tendencia, amit képviselnek, azért vi­szonylag könnyen kinyo­mozható kortesbeszédeik­ből. Bob Dole republikánus elnökjelölt amellett tört lán­dzsát, hogy a NATO-t mi­előbb ki kell bővíteni a ke­let-európai régió országai­val, míg Clinton kitart a szándékosan fékezett sebes­ség mellett. Mivel eddigi nagy „támogatónk”, Kohl kancellár—úgy tűnik — fo­kozatosan visszatáncol az orosz kérések és ellenvéle­mények nyomására, világos dolog, hogy egyedüli remé­nyünk — mármint, ha akar­juk a tagságot — egy ameri­kai republikánus győzelem... A történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy régiónk mindig „akkor jön ki job­ban”, amikor köztársaság­párti elnök ül a Fehér Ház­ban. Az legeklatánsabb pél­da erre Reagan elnök és utódja, BíiaVí országlása. (Az okok között az első, hogy az orosz diplomácia nemigen ért a finomságok nyelvén, és az örökös érvelés csak inger- li, tehát az érdekeit kemé­nyebben képviselő Nyugat jelentősen esélyesebb az eredményességre.) Lám, lám, milyen keveset jelente­nek óhajaink és reményeink a világpolitikát formálgató nagyok szemében! Ezért is érthetetlen, hogy a magyar kormány miért ha­logatja például a Gripen-pro- jekt beindítását? És ha csak évek múlva hajlandó velünk tárgyalni a NATO? Akkor csak évek múlva veszünk használható gépeket? Addig használjunk tán repülő sző­nyeget? Kína körül időnként megforrósodik... ...a levegő. Hol belpoliti­kai, hol vám- és tulajdonvé­delmi, vagy éppen kato­napolitikai huzakodás szín­tere a világ legnépesebb ál­lama. Pedig alig pár évvel ezelőtt, az ember már arra is felkapta a fejét, ha Kínáról akár egyetlen hír is felrep­pent. Mi az tehát, ami akti­vizálta ezt a félelmetes nagy­hatalmat? Mi az a mersz aminek birtokában Peking még attól sem riad vissza, hogy tengelyt akasszon pél­dául Amerikával? Vagy le­hetséges az is, hogy semmi sem változott, csak éppen nyitottabb lett Kína, és job­ban belelátunk a lapjaikba? Több lehetséges válasz is , van. Csak éppen egyik sem állítható százszázalékos biz­tonsággal. Az esetleg éppen most formálódó eurázsiai katonai és politikai tömb? A már beruházott amerikai ja­vak sugallta biztonságérzet? Elvek? Netán valamiféle új kínai peresztrojka? Vagy éppen a felerősödőben lévő kínai nagyhatalmi vágy? Ki tudja? Tán még ők maguk sem... A hónapokig tartó taj­vani huzakodás, a szoftver­ügy, a pancsenláma bizton­sági őrizete, Észak-Korea tá­mogatása (persze, csak fű alatt) mind arra utal, hogy valami megkezdődött a ke­leti „nagytigris” életében. Amire nagyon ajánlatos lesz odafigyelni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom