Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-04 / 129. szám
12 1996. június 4., kedd Panoráma U UJ KELET Békefolyamat kemény feltételekkel A Likud programja Az izraeli Likud párt, amelynek vezetője, Benjamin Netanjahu megnyerte a nemrégiben lezajlott kormányfőválasztást, leszögezi 1996-os pártprogramjában: elfogadja azokat a tényeket, amelyeket az arabokkal eddig megkötött egyezmények hoztak létre, noha úgy véli, hogy veszélyek rejlenek bennük Izrael biztonságára nézve. A Likud kormánya mindent megtesz majd ezek mérsékléséért, és közben folytatni akarja a békefolyamatot, de csak akkor, ha teljesülnek ehhez szabott feltételei. A Palesztin Hatósággal akkor tárgyal, ha az megakadályozza az Izrael elleni terrorcselekményeket és az azokra való felbújtást. Nem lehet szó e tárgyalásokon önálló palesztin állam létrehozásáról, sem pedig Jeruzsálem megosztásáról. A palesztin önkormányzatot a Likud kormánya is elfogadja, de leszögezi, hogy az autonómia nem terjedhet ki a védelmi ügyekre és a külpolitikára, illetve „az egyeztetést igénylő témakörökre”. A pártprogram szerint a palesztin felügyelet alatt álló területeken is fenn kell tartani az izraeli katonai jelenlétet a zsidó telepeken, a fontos vízkészletek térségeiben és a közlekedési csomópontokon. A jobboldali kormány nemcsak a meglévő zsidó telepeknek akar folytonos katonai védelmet nyújtani, hanem újabbak létrehozását is támogatja. Bár a Likud úgy ítéli meg, hogy Szíria — Iránnal együtt — fenyegeti Izrael biztonságát, Damaszkusszal is kész békeszerződésről tárgyalni, de a Golán-fennsík visszaadásáról nem lehet szó. Jordániával mélyíteni akarja a kapcsolatokat, Egyiptommal pedig jószomszédságra törekszik, ha a másik félben is megvan erre a szándék. Diplomáciai kapcsolatokat akar teremteni azokkal az arab országokkal, amelyekkel még nincs, és magasabb szintre akarja emelni azokkal, amelyekkel már van, de alacsony szinten. Különös figyelmet fordít Marokkóra, Tunéziára és az öbölmenti államokra. Az új kormány külpolitkájának sarkköve az Egyesült Államokkal való barátság lesz. A Likud kormányzása alatt Izrael társult tagságot kíván elérni az Európai Unióban, és integrálódni kíván az egységesülő európai piacba. A pártprogram szerint erősíteni kell a diaszpórában élő zsidóság körében a zsidó identitás tudatát. E célból oktatni kell a héber nyelvet és a zsidó kultúrát a más országokban élő zsidó fiatalság körében. A párt célja, hogy „ne legyen a világon sehol olyan zsidó gyermek, aki nem kap valamilyen formájú zsidó oktatást”. E célból az új kormány tanárokat küld Izraelből, és számít a nemzetközi zsidó szervezetek segítségére tervének valóra váltásában. A Likud kormánya elő kívánja segíteni a szétszórt zsidóság további áttelepülését Izraelbe. OPEC-értekezlet Irak visszatérése Béjart nem kell A Dániel Barenboim művészeti vezetése alatt álló berlini Állami Operaház a hét végén felmondott minden további együttműködést Maurice Béjart világhírű koreográfussal. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy Béjart múlt hét keddjén váratlanul bejelentette: nincs szándékában a berlini operaházhoz szerződni. Elhatározását egyúttal írásban is közölte Georg Quanderral, a berlini operaház intendánsával, és három évvel meghosszabbította szerződését a lausanne-i operaházzal. A berlini operaház közleményében „mélységes csalódottságának és sértődöttségének” adott hangot, míg a lausanne-i székhelyű Béjart- alapítvány válaszában leszögezte: „feltételezhető, hogy az őst- berlini operaházat inkább a művész nevében rejlő reklámlehetőség érdekli, semmint tényleges munkája”. Maga Béjart, „A XX. század balettje” elnevezésű együttes vezetője pedig úgy nyilatkozott a dpa-nak, hogy amikor hajlandónak mutatkozott Berlinben dolgozni, nem állandó szerződésre gondolt. Egy koreográfusnak szüksége van azonban kapcsolatra más színpadokkal is, ezért továbbra is kész Berlinnel együttműködni. (Ezt Béjart megerősítette Quandemak írt levelében is.) Az őt a lausanne-i operaházhoz kötő szerződés a lehető legnagyobb művészi szabadságot biztosítja számára, ezért nem kell terveinek egyikét sem, különösen nem a Berlinre vonatkozókat, megváltoztatnia—mondotta. Maurice Béjart már néhány éve vendégkoreográfusként dolgozott a berlini operaházban. A tervek szerint az 1997—98-as évadban szerződés kötötte volna őt az Unter den Lindenhez. Quan- der intendáns májusban már ismertette is a jövő évad műsortervezetét, amelyen több Béjart-koreográfia szerepel, így Bartók Béla Csodálatos mandarinja is. Hatévi távoliét után Irak visszatérése a nemzetközi olajpiacra, és ennek várható hatása az olajárakra — ez lesz a fő téma a Kőolajexportáló Országok Szervezetének szerdán, Bécsben kezdődő miniszteri értekezletén. A kartell fennállása óta ez lesz a századik ilyen tanácskozás. Az értekezlet két héttel azután kezdődik, hogy az ENSZ engedélyezte Bagdadnak: fél év alatt 2 milliárd dollár értékben adhat el olajat, és a befolyt összeg egy részéből élelmet és gyógyszert vásárolhat. Ahhoz, hogy az OPEC jelenleg érvényben lévő, napi 24,82 millió hordóban rögzített termelési szintjét — legalábbis papíron — ne lépjék túl, újra kellene osztani a többi tizenegy tagállam kvótáját. A termelési kvóták újraosztását elsősorban Indonézia szorgalmazza, azzal érvelve, hogy a tagországok már most is mintegy napi 1,5—2 millió hordóval termelnek többet, mint amennyit a megállapodásukban rögzítettek. A többi OPEC-tagállam ezzel szemben inkább azon a véleményen van, hogy a jelenlegi termelési plafont egyszerűen emeljék meg az Irakból piacra kerülő, napi 700 ezer hordó körüli mennyiséggel. Ha a mostani termelési ütem folytatódik, az OPEC tényleges termelése napi 27 millió hordóra nő az iraki olajjal együtt. Ez már lényegesen több, mint amennyire kereslet van. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a harmadik negyedévben napi 23,7 millió hordó, az utolsó negyedévben pedig 25,6 millió hordó OPEC- olajra lesz majd kereslet. Az OPEC-termelés szintje árcsökkenést valószínűsít. A nyersolaj ára mindazonáltal május végén, az ENSZ és Bagdad megálla-' podásának hírére rövid ideig emelkedett. A hét olajféleségből számított OPEC-át- lagár rövid időre még a kartell által áhított, hordónkénti 21 dolláros szintet is átlépte. AzAz állatokért Pénteken este volt Gottfried von Einem osztrák zeneszerző állatokért komponált Requiemjének ősbemutatója Bécsben. A Bécsi Szimfonikusokat Rafael Frühbeck de Burgos vezényelte. A közönség nagy tapssal jutalmazta a zeneszerzőt, aki minden kipusztult, kihalóban levő és kínzást elszenvedő állat emlékének szentelte gyászzenéjét. A 78 esztendős von Einem feleségének, Lotte Ingrisch írónőnek szövegére komponálta a Requiem muzsikáját. A négy tételből („Teremtés”, „Megtartás”, „Elpusztítás” és „A nyolcadik nap”) álló zenemű az emberek és az állatok kapcsolatát beszéli el a muzsika nyelvén, az állatok ember általi kizsákmányolásától a kettőjük közti békekötésig. Albert Dohmen német basszbariton a Requiem narrátora, ő testesíti meg az embert, aki uralma alá hajtotta a Földet és az állatokat. Az állatok kórusa (a bécsi Singakademie együttese) megkísérli megérttetni az emberrel, hogy miért szükséges az ember és az állat békés, kölcsönös megbecsülésen alapuló együttélése. A bagoly (Marjam Lipovsek szoprán) viszont vádolja az ember önző pusztítási vágyát. AZ OLDALT MTI-ANYAGOKBÓL ÁLLÍTOTTUK ÖSSZE óta az energiahordozó ára megint 19 dollár körül ingadozik. Jelenlegi árakon számítva Iraknak napi 650 ezer— 1 millió hordó körüli olajat kellene eladnia, hogy a 2 milliárd dolláros bevételt elérje, és ki tudja fizetni a tranzitdíjat Törökországnak. Ha az olaj ára emelkedik, akkor kevesebbet, ha csökken, akkor többet kell szál- lítania. Szakértők úgy vélik, hogy a piac kezdetben még fel tudja szívni az iraki olajat, anélkül, hogy az energiahordozó ára érezhetően csökkene. New York-i szentmise John O'Connor, New York város bíborosa a metropolis legnagyobb székesegyházában, a St. Patrick katedrálisban vasárnap szentmisét celebrált a magyar honfoglalás ezeregyszázadik és a pannonhalmi apátság megalakulásának ezredik évfordulója alkalmából. Beszédében szólt a Szent István-i örökségről, kiemelve, hogy Magyarországot a kereszténység védőbástyájaként emlegették. Utalt azokra az értékekre és kincsekre, amelyekkel Magyarország hozzájárult az egyetemes kultúra gazdagodásához. A bíboros megemlékezett az ötvenhatos események negyvenedik évfordulójáról is. A szentmisén mintegy ötezren vettek részt, köztük ezerötszáz amerikai magyar, részben a szomszédos államokból. A magyar diplomáciai testületet Bánlaki György washingtoni nagykövet, Náthon István ENSZ-delegátus és Kovács István New York-i főkonzul képviselte. Tfrabi-találkozó Van közöttük száz lóerős is Zwickauban, az NDK-nép- autó — más néven plasztikjaguár — szülővárosában tartották a hét végén a harmadik Trabant-találkozót, amelyen 11 országból sok ezren vettek részt. A Trabantok szépség- versenyén 1200 autó indult. A díjazottak között voltak belgiumi és svájci Trabi-rajon- gók is. A „különleges lakkozás” kategóriában egy siegeni fiatalember vitte el a pálmát, aki kocsijára politikusok arcmását festette fel: a motor- háztetőn Erich Honecker és Helmut Kohl látható békés egyetértésben. A jelek szerint egyetlen más kocsitípust sem építettek át olyan mennyiségben és olyan fantáziával, mint éppen a 23 lóerős Trabantot. Zwickauban akadt tűzoltóautóvá és hullaszállítóvá „fri- zírozott” példány, volt, amelyik fa karosszériával, vagy éppenséggel szafaristílusban indult a versenyen. Olyan is volt, amelyik — ki tudja miért — fürdőkádat visel a tetején, egy másik pedig beépített szemétládájával tűnt ki. Jelen volt Zwickauban a világ leggyorsabb Trabantja is, amelyet száz lóerősre tuningolt fel a gazdája, s így már 196 kilométeres végsebességgel rohangálhat vele. A fő divattrend most az, hogy cabrióvá, azaz lenyitható tetejűvé építik át az egykori szappandobozt. Nagy fantáziáról tesznek tanúságot a Trabik hívei még klubjaik elnevezésében is: a most megalapított nemzetközi Trabant- regiszterbe felvétette magát például a „Sachsenring karikagyűrű helyett” klub, amelynek neve a gyártási hely nevével játszik: ennek második része gyűrűt jelent. Csak Németországban jelenleg 70, Németországon kívül 13 Trabant-klub létezik, köztük egy újonnan alakult svájci egylet. A Guatemalában, Ecuadorban és az Egyesült Államokban „élő” Trabik csak Zwickauba érkezett gazdáik által mutogatott fotókon voltak láthatók. Hogy milyen nagy a Trabi-rajongók tábora, azt jól jelzi, hogy az ipar és a kereskedelem már felfigyelt rájuk: kapható immár trabis karóra, férfi alsónemű, trikó, sőt, Trabi sör és Trabi- Power fantázianevű pálinka is — írta a dpa hírügynökség.. Elhagyott Cupido A neoklasszikus olasz mester, Antonio Canova egy másfél millió dollárt érő Cupido szobrát találták elhagyottan egy délnyugat-angliai parkban — közölte hétfőn a Sotheby's árverési cég. Az 1,20 méter magas, repkény borította szoborra a park egyik eldugott zugában akadtak rá. A véletlen folytán megkerült Cupido szobrot rövidesen elárverezik — olvasható az AFP jelentésében. Christopher—Milosevic Hivatalos források közlésére támaszkodó sajtóértesülések szerint meglehetősen feszült és fűtött légkörben zajlott le az a találkozó, amelyet Warren Christopher amerikai külügyminiszter tartott vasárnap Géniben Slobodan Milosevic szerb elnökkel. Az amerikai diplomácia irányítója tárgyalópartnere tudomására hozta, hogy a világ türelme fogytán van, és ha nem tanúsít kellő együttműködést a háborús bűncselekmények elkövetésével vádolt boszniai szerb vezetők felelősségre vonása érdekében, ismét életbe léphetnek a tavaly feloldott gazdasági szankciók Szerbia ellen. Slobodan Milosevic azonban ismételten kitért a Radovan Karadzic és Ratko Mladic őrizetbe vételére vonatkozó felkérés elől. Egyúttal azt erősítgette, hogy Radovan Karadzic tulajdonképpen már megkezdte fokozatos visszavonulását a politikai életből, és egyéb lépések is történnek majd annak biztosítására, hogy a boszniai szerbek következetesebben betartsák a daytoni békemegállapodást. Az amerikai kormányzat mindeddig leginkább Slobodan Milosevictől várta a két, háborús bűnökkel vádolt boszniai szerb vezető kiszolgáltatását a hágai nemzetközi törvényszéknek: Washington úgy hitte, hogy a szerb elnök kellő befolyással és hajlandósággal rendelkezik a velük szembeni fellépésre. Slobodan Milosevic szemmel látható vonakodását két lehetséges okkal magyarázzák Washingtonban. Egyrészt a szerb elnök valószínűleg tart a kedvezőtlen hazai visszahatástól, attól, hogy Radovan Karadzic és Ratko Mladic bírósági tárgyalása mártírrá emelné őket a szerb nacionalisták szemében. Másrészt elképzelhetően fél attól is, hogy a két boszniai szerb vezető esetleg olyan tényeket tárna fel vallomásában, amelyek alapján ő maga ellen is vádat emelhetnének a háború kirobbantásának fő felelőseként.
