Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-01 / 127. szám
U J KELET Interjú 1996. június 1., szombat Holnap kezdődik a határon túli magyar színházak Vili. találkozója F esztiv álhangulat Kis vár dán — A mostani, szinte kizárólag megszorításokat tartalmazó életünkben ki finanszírozza a találkozót? — Sokat segít a város. Szinte erején felül teljesít. Sikerült alapítványoktól, szponzoroktól támogatást szereznünk, és természetesen a minisztérium. A költségek 80 százaléka Kis- várda és a minisztérium, a fennmaradó húsz százalék pedig a szponzorok között oszlik meg. — Évek óta telt ház van az egyes színházi előadásokon. Minek köszönhető ez, és mi várható az idén? — Jók a szervezőink. És a közönség is igényli ezeket az előadásokat. Közrejátszik ebben az is, hogy az évek alatt barátságok szövődtek a vendégek és a városlakók között. A kisvárdaiak kötelességüknek érzik egy-egy előadás megtekintését. Ezt olyan komolyan veszik, hogy még külföldre is elutaznak valamelyik barátjuk előadására. Az idei fesztiválon egy kicsit a bőség zavarával küszködünk. A részt vevő együtteseknek muszáj jegyet biztosítani. Legalább kétszáz helyet lefoglalnak. A bérletekkel együtt összesen csak kétszázötven jegyet adunk el előadásonként. — Kik lesznek a zsűri tagjai? — Sajnos, mindjárt egy lemondással kell kezdenem. Balázsovits Lajos beugrás miatt nem tudja vállalni a közreműködést. Egyébként Nánay István, Dúró György, Koltay Tamás, Horváth Z. Gergely, Rádai Mihály és Kisvárda polgármestere, Oláh Albert lesz tagja a testületnek. — Milyen díjakat adnak át? — Folytatjuk a hagyományokat. Kisvárda és a megyei önkormányzat nagydíja mellett a legjobb színész, a legjobb színésznő, a legjobb epizodis- ták díjait osztják ki, valamint életműdíjat is odaítélnek. — Lesz-e valamilyen kiegészítő rendezvény a fesztivál ideje alatt? — Természetesen. Az idén meghívtuk a környező országokban működő magyar nyelvű színművészeti főiskolák növendékeit. Számukra Pincés István és Ascher Tamás tart foglalkozásokat. Úgy gondoljuk, hogy ezek a tréningek nagyobb érdeklődést is kiválthatnak. Végül is nem mindennapos dolog az, hogy a színházi szakma két elismert mestere tart nyilvános szakmai gyakorlatot. — Az előző években amatőrök is szerepeltek Kisvárdán. Jönnek-e az idén? — Sajnos nem. Egyszerűen nincs rá pénzünk. Pedig üde színfoltjai voltak a fesztiválnak. Az is gond, hogy túl hosszúra nyúlna a fesztivál. így is elég nehéz együtt tartani az embereket. Aztán az amatőrök sem szívesen vállalják a profikkal való megmérettetést. — Kérem, mutassa be a fesztivál jelesebb színészvendégeit! — Sokan leszünk. Szerencsére a szakma elzárkózása megszűnt. Neves művészek jelezték részvételi szándékukat, így Almási Éva, Sára Sándor, Sunyovszky Szilvia, Görgei Gábor, és testületileg a minisztérium színházi főosztálya. — A Kisvárdai Várjátékok huszonöt éves múltra tekint vissza. Lesz-e az idén jubileumi előadás? — Igen. Hagyományainknak megfelelően a fesztivál végén összeállítunk egy válogatott színészcsapatot, és közreműködésükkel bemutatjuk Görgei Gábor Fejek Ferdinándnak című színdarabját. Az előadást Bodolay Géza rendezi, és a Magyar Televízióval közösen finanszírozzák a produkciót. Az érdeklődő közönség 1996. augusztus 2-án és 3-án láthatja az előadást. Nyakó Béla igazgató házak hazai elfoglaltságaitól, kötelezettségeitől. — Lehet-e politikai súrlódásra számítani a találkozóval kapcsolatban? — Remélem, nem. Sok értelme nem lenne. Nem is feladatunk ennek megítélése. Úgy látom, hogy a magyar politika megtalálta azokat a kapcsolatokat, amelyeknek segítségével az ilyen jellegű ellentéteket minimálisra lehet csökkenteni. Hogy példát mondjak, itt van a vámolás kérdése. Ezt a Külügyminisztérium intézte el. A fesztivál résztvevői soron kívül léphetik át a határt, nem kell várakozniuk a vámolásnál. Ezt csak a másik oldal jóindulatú hozzáállásával lehetett elérni. Azt gondolom, hogy a világ fejlődése előbb-utóbb lehetővé teszi, hogy a határon túli magyar színházak kizárólagosan a művészettel foglalkozzanak, és remélem, hogy a kisebbségi léttel kapcsolatos problémák előbb-utóbb lekerülnek a napirendről. — Ki nyitja meg a fesztivált? — A művelődési és közoktatási miniszter. Végre ezt is sikerült elérnünk. Eddig csak jó kívánságokat továbbító táviratokat kaptunk a minisztériumból. Ez az első alkalom, hogy hivatalban lévő miniszter megtiszteli jelenlétével a fesztivált. Képek a tavalyi találkozóról: Nem félünk a farkastól (Marosvásárhely — balra), Semmi és végtelen (Kassa, rendezte: Verebes István — jobbra) 1989-ben kezdődött. Az akkor már tizennyolcadik éve működő Kisvárdai Nyári Színház egyszer csak kibővült „külföldi” vendégjátékokkal. Megjelent a programban a Kassai Thália Színház, az Ungvári Lézerszínház és a Szabadkai Népszínház. Akkoriban ez a meglepetés erejével hatott. Sem Kisvárdán, sem a megmaradt Magyarországon nem volt hagyománya az ilyen jellegű találkozóknak, ám ’89-ben az is eldőlt, hogy kellenek az ilyen jellegű fesztiválok. Noha egy nyelven beszélünk, valamikor azonos országban éltünk, mégsem tudunk egymásról szinte semmit. A régiót alapjaiban megrendítő politikai változások aztán lehetővé tették, hogy ezek a találkozók évente ismétlődjenek, és minden, magyar nyelven játszó színtársulat részt tudjon venni rajta. Berki Antal (Új Kelet) Lassan-lassan elmúlt a szakmai közöny is, és mára az Országos Színház Találkozó mellett a legjelentősebb színi fesztivállá nőtte ki magát. Nemcsak Közép-Kelet-Európából, de a tengerentúlról is érkeznek vendégek. A találkozó előtt Nyakó Bélával, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Házának igazgatójával beszélgettünk a nyolcadik fesztivál várható eseményeiről. — Mi várható az idei fesztiválon? — Változatos programmal készültek a színházak. Szinte minden magyar társulat részt vesz a találkozón. Visszatérünk az eredeti gyakorlathoz, és az idén játszunk a Várszínházban is. Három előadást tervezünk ott, Sütő András Káin és Ábel, a La Mancha lovagja, valamint a Boccaccio elbeszéléseiből készült Sólyompecsenye című vígjátékot. Már harmadik éve működik az előadássorozat ideje alatt a szakmai klub. Az idén Nánay István vezetésével ismét működtetjük. — Mit jelent ez, mi lesz a klub feladata? — Elsősorban az előadások szakmai megítélését segíti. Persze nem mellékes az sem, hogy a különböző országokban élő magyar művészek közelebb kerüljenek egymáshoz. Most egy kicsit szűkítettük a megbeszélés témáit, mert a korábbi évek tapasztalatai alapján úgy látjuk, hogy a teljes színházi keresztmetszet áttekintésére egyszerűen nincs idő. Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja mondta: a kevesebb több lenne. Ehhez igyekszünk tartani magunkat. — A korábbi években szokás volt, hogy a társulatok nem csak Kisvárdán mutatják be műsorukat. Az idén hogy lesz? — Tartjuk magunkat a hagyományokhoz. Valamennyi társulat tart majd tájelőadásokat. Nyíregyháza, Záhony, Vásárosnamény, Mátészalka, Nagykálló, Tuzsér, Tiszalök, Fehérgyarmat, Ajak, Tiszavas- vári, Demecser, Baktalóránt- háza, Tiszakanyár és Dombrád a tájelőadások helyszínei. — Utaznak-e a társulatok külföldre? — Nem. Úgy ítéljük meg, hogy erre ma már nincs szükség. Akkoriban eseményszámba ment mondjuk a Kassai Színház ungvári vendégszereplése. Most már, a határok liberalizálásával minden egyszerűbb lett. Annak idején felvállaltuk a közvetítői szerepet, de ma már minden sokkal kényelmesebbé vált. —A fesztivál lebonyolítása nagy energiákat emészt fel. Vesznek-e ehhez a munkához igénybe külső segítséget? — Nem. Jól felkészült, a szakmáját kiválóan értő csapat dolgozik a házban. Elsősorban létszámhiány miatt a csoportok, társulatok vezetését kénytelenek vagyunk külső emberekre bízni. Sokkal nagyobb gondot okozott az előadások kiválogatása, meghívása, egyeztetése. A válogatást hárman csináltuk, Horvát Z. Gergely, a Várszínház művészeti vezetője, Nánay István, a Színház című lap főszerkesztő-helyettese és jómagam. Ha minden társulat megérkezik, akkor körülbelül 700 ember tartózkodik majd Kisvárdán. Ellátásuk, elszállásolásuk nem kis feladat, de remélem, nem lesz semmi probléma. — Meddig tartózkodnak a művészek Kisvárdán? — Lehetőség szerint végig. Azt szeretnénk, ha az ünnepélyes megnyitótól a zárásig mindenki jelen lenne. Erre minden lehetőséget megadunk. Persze, ez nem csak rajtunk múlik. Sok függ a szín
