Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-28 / 150. szám
6 1996. június 28., péntek Riport UJ KELET Falvakban, városi piacokon ma sem szokatlan az ilyen viselet Agios Nikolaos, a festői város A borok kitűnőek Kréta(i) (úti)rajzok (2.) rendű utakon az agyonstrapált kertitraktor utánfutóval. Legendák és praktikumok A knosszoszi palotáról már sok élménybeszámoló született. Amikor az Akropoliszon, vagy Mükénében jártam, mindig valami furcsa borzongás kerített hatalmába. Ugyanezt éreztem a knosszoszi palotában és a heraklioni múzeumban is. Az időszámítás előtti 2. évezred elején emelt palota sokszintes épületei, a csodálatos restaurált freskók lenyűgözőek. Engem különösen elbűvölt az a vízvezetékrendszer, amelynek forrása nem a palota alatt akkor még vidáman folydogáló folyó volt, hanem egy 15 kilométerre fekvő, a palotától magasabban lévő hegyi forrás. Ennyi vízvezetéket építettek ki csak azért, hogy a palota legfelsőbb szintjére is eljusson a víz a természetes víztoronyból. Knosszoszhoz fűződik a bikával szeretkező királyné legendája, aki így a bikatestű, emberfejű szörnyet, Minotauruszt szülte, s állítólag a palota labirintusában várta áldozatait. Végül is Thezeusz athéni királyfi legyőzte a szörnyet, és Ariadné minoszi királylány segítségével ki is jutott a labirintusból. Itt volt Európa első színháza, szép, vidám, békés, borkedvelő emberek éltek itt, kiterjedt kereskedelmet folytattak, s itt találták meg azt a jelírást, amelyet mindmáig nem tudtak megfejteni. Volna még miről szólni, hiszen a Krétára készülő turistát bizonyára érdeklik az ételek, italok, a tengeri strandok és az árak. Az ételek ízletesek, áruk elérhető, de figyelni kell arra, amikor megkérdik, mennyire süssék meg a húst. Sose mondjuk, hogy közepesen. Mostanában sok a zöldség, a gyümölcs, de narancsot ne az utak szélén áldogálló „őstermelőktől” vásároljunk. Nemcsak erőszakosak, de lazán be is csapnak egy—két kilóval. Vigyázni kell a piacon is, mert nem mindig annyit adnak vissza, amennyi jár. Viszont nem lopnak. Gyakran láttunk nyitva hagyott autókat, állítólag soha nem tűnt el sem a kocsi, sem a benne lévő holmi. Mi mindig bezártuk a járgányt, hiszen nemcsak krétaiak járnak a szigeten. A sör meg a bor többe kerül, mint nálunk, viszont minden ABC- ben 10—15 drachmával drágábban hűtött italt vehetünk — a borok egyébként kitűnőek. A Metaxa viszonylag olcsó, a Roka-ról tudni kell, hogy borpárlat, s ha netán valaki whiskyt, vodkát kíván, abból is bőséges a választék. Az üvegek közül csak a sörösöket lehet nehézkesen visszaváltani, a többit sehogy. Az élelmiszerárak is kissé magasabbak, mint felénk, a banán és a narancs pedig — hiába hazai — sokkal drágább. Sokféle konzerv, s mindenféle, általunk is jól ismert levespor kapható. Vizet inni nem ajánlatos a csapból, de kétliteres palackozott víz úgy 90 drachma körül kapható. Drágább a Balaton A tengerpart hol homokos, hol köves, és nemigen kerülhető el, hogy strandolás után ne legyen egy—két kátrányfolt a talpunkon. Érdemes a strandolás kezdetén vásárolni vagy egy gumimatracot 1000—1800 drachmáért, hiszen egy napágy napi bérlete 600 drachma körül van. A tengerparti és üdülőtelepüléseken mindenütt beszélnek angolul, németül, sokkal jobban, mint a magyar turisták. Nem árt biztosan tudni a számokat, nehogy félreértsük az árakat. S hogy hol jobb nyaralni, a Balatonon vagy a görög szigeteken? Egy kis összehasonlítás: A íhinap mesélte barátom, hogy egy hetet szeretnének eltölteni egy elfogadható balatoni szállodában. Mindez félpanzióval egy személynek 37 000 forintjába kerül. Én valamivel kevesebbért repültem Krétára, s ebben benne volt a kellemes szálláshely ára két hétre. Igaz, az étkezésünkről magunknak kellett gondoskodnunk. De az ottani vásárlási szokásokat is megismerhettem. találtunk. A kicsike ikonosztáz- zal szemben hat (!) ülőhelyet számoltunk meg. Sokkal többen nem is fémek be. Lejjebb, a síkságon hatalmas fóliasátrak csillognak a napsütésben. Bármilyen furcsa is, a krétai forróságban is ezekben termesztik a virágot, a paprikát, a paradicsomot, az uborkát, de még a banánt is. A tengerparti és üdülőhelyi városokban rengeteg a félkész épület. Vagy az alsó szintet, vagy a felsőt lak,-, ják, ám a nem lakott szinten mintha félbemaradt volna a dolog, ott az állványzat, az építőanyag. Nos, mindez az adóhivatallal van összefüggésben (lám, lám ott is), ugyanis Görögországban építményadót kell fizetni. De csak akkor, ha teljesen kész az épület! Az utakon a legkülönfélébb márkájú, gyakran matuzsálemi korú autók szaladgálnak. Sok a japán gyártmány, sok a kisautó. A Suzuki inkább a bérautóként funkcionáló Samurai terepjáróval hódít, a bérautók többsége viszont európai márka, Opel Corsa, Fiat Panda és Punto (utóbbi inkább kabrio) Renault Twingo, Clio és újabban Volskwagen Polo. Láttam kétütemű Wartburg transported:, Daciát, farmotoros Skodát és Formant is, de akadt még DKW is. A Trabant hiányzott egyedül a választékból. Nagyon változatos a motor- és robogópark, de látványos nagymotor csak elvétve akad. Tempósan, de nem vadul közlekednek a krétaiak, gyakran dudálnak előzés előtt, vagy ha túlságosan bénázik az előttük haladó. Gyakori látvány főképp az alsóbbKézy Béla (Új Kelet) ______ Vi rág az olajoskannában Újra bekanyargunk a hegyek közé. Sok errefelé az olajfaültetvény, mindenütt látszik, hogyan küzd az ember a természettel. A köves talajból kiszedik a nagy köveket, gyakorta egymásra rakva — csak úgy kötőanyag nélkül — kerítést építenek belőlük a birtok határán. A „kőtelenített” területekre olajfacsemetéket ültetnek. Ha megmarad, megerősödik, a csöpögtetős rendszerű öntözővezeték is ide kerül. Addig vedérben hordják fel a hegyre az öntözővizet, nem egy esetben több száz méterről. A megművelt föld a hegytetők felé ,Jcúszik”. A természet nem adja meg könnyen magát. Hol vadkecskék, hol meg kőomlások veszélyeztetik, próbálják visszaszerezni az elhódított földeket. Santorinivel ellentétben itt az egészen magas kordonú szőlőművelés dívik. A tám- rendszere olyan magas, hogy a kapáló emberek elférnek alatta, így mindig árnyékban lehet dolgozni. Másképp nem is igen lehetne bírni. Errefelé valószínűleg hajnalban, meg estefelé dolgoznak a férfiak, merthogy napközben a sok-sok falusi kocsma teraszain kortyolgatják az italt. (Nőket azért napközben is láttunk dolgozni.) A falvakban furcsa ellentmondásokkal találkoztunk. A mosó-mosogatólé végicsorog a lejtős utcákon, s bizony a házak belseje se nem nagy, se nem nagyon tiszta. Ezeket a házikókat sokszor félig a sziklákba vájják, terasz, sok helyen pergola is tartozik hozzájuk. És szinte mindenütt állandóan működik a televízió. Rengeteg a virág. A leánder szinte útszé- li, meg hegyoldali gyomnövény, a legkülönfélébb színekben pompázik mindenfelé. A sziklák tövébe épített házak előtt pedig a mindenféle edényekbe (cserépamforába, olivaolajos lemezkannába) ültetve óriási muskátlibokrok virítanak. Igen sok hegyoldalra, hegytetőre pottyantott templomocs- kát láttunk. Az egyik kis tanya oldalában aprócska kápolnát Hajnalban, meg estefelé dolgoznak a férfiak, a nők nappal is
