Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-27 / 149. szám

1996. június 27., csütörtök Ezoterika Különleges energiák jó szolgálata Tarot és reiki Gyermekáldás húsz év után Lefler György (Új Kelet) A tudósok és az ezoterikusok „beszédtémája” azonos: ember és kozmosz, szellem és anyag, a titkok titkának útkeresése. Egy ilyen útkeresővel találkoz­hatunk Pankotai Éva személyé­ben, aki „civilben” a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Színház rendezőasszisztense. Megálmodta a tragédiát Gyógyító tudását szűkebb környezete, színészbarátai is mind többre becsülik. Már hogyne, amikor a fellépés előtt támadó fájdalmat, idegbecsí- pődést egy gyors kezelés meg­szüntetheti, s Éva többnyi­re kéznél van. De mit mond e tudásról ő maga? — Eddigi életem energiájá­nak nagy részét arra fordítot­tam, hogy igyekezzek megfe­lelni a valós és képzeletbeli el­várásoknak. Gyerekkoromban verseket írtam, s hatalmas igaz­ságérzettel és kíváncsisággal voltam megáldva. Gimnazista­ként a versek elmaradtak, hihe­tetlen vívódásokat hoztak azok az évek. A ballagásunk után közvetlenül megálmodtam a volt padtársam bekövetkező halálát. A halált egyébként mindig megálmodom. A gyógyító szeretetre három éve, a reiki útján találtam. Ko­rábban elvégeztem az agykont- rolltanfolyamot, amelyet ma is hasznosnak tartok, az igazi ajándékra viszont a reikiben leltem. A reiki japán eredetű, beavatáson alapuló. Jelentése: univerzális, a mindenség ener­giája, avagy isteni energia. A reiki nem vallás, viszont hirde­ti minden ősvallás alapját?: a szeretetet. Amint a modem fizika is bi­zonyította: a látható és a látha­tatlan világban minden energia, rezgés, melyek elválaszthatat­lanok és egymástól függőek. A reiki tanítása szerint a szeretet a legsűrűbb rezgés és a legna­gyobb energia. Egy ember iga­zi értéke abban áll, hogy életé­ben mennyi szeretetett tudott adni, és amit kapott, azzal ho­gyan gazdálkodott. Aki tudja a szeretet lényegét, az megértet­te az élet értelmét, minden rez­gés alapját. Mert a szeretet maga Isten! A reiki eredendően minden emberben benne van. Ez az energia időtlen és felettünk áll, dé értünk van. Csak jóra fordít­ható, támogat minden gyógyu­lási folyamatot, enyhíti a fájdal­mat, segít a harag és a félelem leküzdésében. Előnyösen befo­lyásolja az emberi viszonyokat, Segít önmagunk megismerésé­ben és a világ dolgaiban eliga- zpdni. ___________________ Egé szség — betegség A reiki segítségével gyógyí­tok, mint beavatott, a hozzám fordulók — pusztán a jelen­léttől — már energiát, szerete­tet kapnak. A legfontosabb: önmagunk kell hogy belül rendben legyünk. A gyógyítás nálam ingyenes, s azt is meg kell mondjam, hogy e tevé­kenység nem helyettesíti az or­vosi munkát, mert például egy Pankotai Éva Fotó: CsoRo perforált vakbél bizony orvost igényel. A különböző betegségek értelmezhetők, más és más a jelentéstartalmuk: jellegük, tü­netük eltérő életviteli problé­mára vetít fényt. A reiki fizika­ilag is észlelhető, érezhető ener­gia, szinte kivétel nélkül meleg- sérérzettel jár azon a testtájon, ahová a gyógyító a kezét helye­zi, vagy fölé rakja. A hőt mind­ketten érzik, az is aki adja, és az is, aki kapja. Azokon a he­lyeken, ahol a testben energia­hiány (betegség) van, ott a hőérzet nagyobb. A másik megtapasztalható érzés, az úgynevezett magasabb vibráció. Különös bizsergésként jelenik meg a testben, a test egyes pontjain. Aki egyszer is megtapasztalta, kivétel nélkül vágyik rá, keresi a forrását. Sorselemzés kártyából Év elején a Jonatán rádióban kipróbáltam egy távhelyzet­elemzést, az első telefonálónak ajándékként. Mint később kide­rült, Kovács András, az ismert természetgyógyász hívott fel bennünket, s készítettem el szá­mára a sorselemzést, amelynek minden szavával egyet is értett. A jóslás szót nemigen szív­lelik a művelői, én magam sem, pedig annak megléte egyidős az emberiséggel. A régi Róma papjai például a madarak repü­lésével jósoltak. A színházban ismert e foglalatosságom, szin­te már mindenki „terítékre” került. Sok orvos is hozzám fordult „bepillantás” végett. Ezt vállalkozóként folytatom, in­formációs tevékenységként. A kis pluszpénz elkel a háznál, ugyanis a tízéves fiamat egye­dül nevelem. A kártyán kívül, hogy kell-e még valami más is a jóslás si­keréhez? Az intuíció képessé­ge, melynek segítségével a szimbólumok valódi jelentés- tartalmaikat felmutathatják. A kártyalapok nem véletlenül akadnak kezünkbe, mindig a tudatalatti választja ki őket, a szimbólumrendszer megfejtése viszont az én feladatom. A vá­lasszal bizony csínján kell bán­ni, ha például tragédia mutat­kozik: kinek, mit, hogyan lehet a tudomására hozni, mit nem szabad figyelmen kívül hagynia. Végül az asztalon sorjázó 22 tarot kártyalapból hetet kivá­lasztva e sorok írója is megtud­hatta a jövőjét. A jelenről pe­dig annyit: Pankotai Éva sze­mélyében egy valóban szerete­tet sugárzó ember ismeretségé­re, barátságára lelt. Ez önma­gában felért egy jó jóslattal! Sikli Tímea (Új Kelet) Este hét óra van, lassan vége a hétfői rendelésnek. Míg az utolsó paciens búcsúzkodik, a nappali bőrgamizúrájába süp­pedek. Nem ülök sokáig, mert háziasszonyom, Sereghyné Szabó Katalin bioenergetikus ahogy a szobába lép, rögtön felállít. — Addig nem beszélgetünk, míg aurát nem mérek. Később i már nem lehet, mert feltöltődsz az energiámmal — kezébe ve­szi a pálcát, és végighúzza a tes­tem előtt és mellett, s mikor az két helyen kileng, a bioener­getikus kicsit megcsóválja a fejét. — Allergiára gyanak­szom, de majd kikezeljük. Nem kell sokáig vámom. Az aprócska étkezőben — mely egyben a dolgozószoba is — széket húz a sajátja mellé és rá­teszi tenyerét. Ráülök, és né­hány másodperc múlva érzem, hogy a gerincemen át furcsa bizsergés indul meg, egészen a fejem tetejéig. — Azért tettem alád a kezem, mért így az egész testedbe új energiát juttatok. Nem a sajá­tomból, hiszen azt nem adha­tom. Én csak a közvetítő va­gyok. Eddig nem érzett, kellemes érzés kerít hatalmába. Bár Ka­talin tenyerét egészen hidegnek érzem a vesémen, belülről szin­te tüzel a testem. így haladunk felfelé. Kezét a mellkasom előtt húzogatja, és érzem, kicsit ne­hezebben kapok levegőt. Aztán jön a gombóc a torkomba, ki­szárad a szám... s egyszerre minden sokkal könnyebb lesz. Újra tisztán, egyenletesen sze­dem a levegőt, kidugult az or­rom. Néhány kezelésre még mindenképpen szükségem lesz a teljes gyógyulásig. Újra a szobában ülünk. Bár tapintásra hideg az arcom, a belső energia piros rózsákat „rajzolt rá”. Kémem sem kell, miután asztalra kerül az üdítő és a kekszestál, Katalin magá­tól mesélni kezd. — Ha végignézel rajtam, a hatvanhárom éves öregasszo­nyon, talán nehéz elhinni, de átkozottul rossz gyerek voltam. Nem akadt olyan nap, hogy drága édesanyámnak ne kellett volna a mogyorófavesszővel megfenyítenie valamiért. Talán már akkor is dolgozott bennem az energia, csak akkor ezt még nem tudta senki. Sokáig én sem gondoltam, hogy más vagyok, mint a többiek. Az­tán egyszer csak jött egy álom, ami har­minc éven át szinte rendszeresen visz- szatért. Kézrátétel- lel gyógyítottam az embereket. Persze nem mertem sen­kinek szólni furcsa látomásomról, fél­tem, hogy kinevet­nek vagy bolond­nak tartanak. Az ál­mot csak néhány évvel ezelőtt tudtam megfejteni, miután férjem elhagyott és egyedül maradtam. Teljesen belebete­gedtem az elmúlt szerelembe. Hete­ken át csak a kávé, a cigaretta és a napi több liter tea tartotta bennem a lelket. Nem is nagyon akartam tovább élni. Egyik barátom azonban, aki orvos a kórházban, megelé­gelte dolgot, és beutalót szer­zett nekem egy soproni gyógy­üdülőbe, ahol nem volt más dolgom, mint pihenni, újra rá­csodálkozni a világra, és visz- szaszedni néhány kilót a leadott tizenötből. Bevallom, nem na­gyon akartam ráállni az utazás­ra, s az első napokban a festői táj szépsége mellett is haza­vágytam. Aztán egyik délután történt velem valami nagyon különös. A társalgóban ültem többed-magammal, amikor be­toltak közénk egy tolókocsis beteget. Semmi mást nem érez­tem, csk azt, hogy meg kell érintenem a lebénult aszszonyt, hogy újra megmozdíthassa a karját. O persze először heve­sen tiltakozott, mondván, rajta az orvosok sem tudtak segíte­ni. Végül mégiscsak engedett. Néhány simítás után megmoz­dult keze, majd visszahullott. Ez még néhányszor megismét­lődött. Ez volt az első sikerem. Miután hazajöttem, elmen­tem egy csontkovácshoz, aki megnézte, mit tudok. Ezután jó ideig dolgoztunk egymás mel­lett. Később elváltak útjaink, és én egyedül folytattam tovább a gyógyítást, hiszen ekkor már többeken segítettem, olyano­kon is, akiknél már nem volt re­mény. Édesapám most kilenc­vennégy éves, és miután min­den héten megkezelem, az inkfarktus és az agyérgörcsök ellenére is köztünk van még. Mikor első ízben feküdt az in­tenzív osztályon, bementem hozzá, és bár az orvos ott állt az ágy végénél, én kezelni kezdtem apámat. Később a doktor is belátta, nem látott még bioenergiától nyert ekko­ra és ilyen hirtelen javulást. A csodálatos energia segítségével sikerült már eltüntetnem mió- mákat, cisztákat, lábra állíta­nom, megmozgatnom megbé­nult embereket. Ennek ellené­re én nem mondom, hogy nincs szükség az orvosokra. Éven­te egyszer magam is elme­gyek rákszűrésre, tüdőszű­résre és vérvételre. Míg a dok­torok tíz százaléka hisz a cso­dában, a többiek közül so­kan úgy tartják, száz évekkel ezelőtt megégették az olya­nokat, mint én vagyok. Ettől függetlenül, el kell mondani, hogy vannak orvos páciense­im is, akik tényleg tőlem vár­ják az eredményt, a gyógyulást. Számomra nem igazán fon­tos a pénz, amit a munkámért kapok. Nekem elég, amim van, nem akarok ennél többet. So­sem tervezek előre, leginkább a jelen érdekel. A sorsnak va­gyok hálás azért, hogy élek. Talán kicsit furcsán hangzik, de sokkal több vidéki betegem van, mint nyíregyházi. Gyakran előfordul, hogy Budapestről, vagy az ország legtávolabbi pontjairól járnak hozzám keze­lésekre. Bár hétfőnként tíz—ti­zenöt beteg is megfordul ná­lam, évek múlva is emlékszem problémáikra. Kezeltem egy­szer például egy fiatal rendőrt, akinek autóbalesete volt. Lebé­nulva adták haza a kórházból feleségének. A kollégái jöttek el hozzám könyörögve, segít­sek rajta. Amikor kimentem a vidéki kisházba, egy csontra le­soványodott ember feküdt a kórházi intenzív osztályról köl­csönkapott ágyon. Katéter csö­ve lógott ki alóla, a szeme is teljesen beesett. Ránéztem, és a könnyem is kicsordult. Jó né­hányszor kimentem hozzá, és elmondani sem lehet azt az ér­zést, amikor először megmoz­dította a nagylábujját. Pestről járt le hozzám az a kislány, akinek a húgyvezeté­kével voltak problémák. Any- nyira tönkrement, hogy a vize­let már visszafelé folyt a hó­lyagjába, és nemigen tudták a kezelőorvosai, mit is kezdjenek vele. A barátja Záhonyban hal­lott ismerősöktől rólam, így jöt­tek el először kettesben hoz­zám. A kislány azóta már telje­sen rendben van, a húgyveze­ték újra normális méretű, és a korábban előjegyzett műtétre sem Yßlt szükség. Rengeteg emberrel megis­merkedtem munkám során, de most talán az az asszonyka áll legközelebb a szívemhez, aki a reménytelenség évei után most már öt hónapos kismama. Szo­rongásaival jött el hozzám, s az egyik kezelésen sírva mesélte, hogy neki nem lehet gyereke. Elhozta "az orvosi leleteit is, melyeket majdnem húsz éven át gyűjtögetett. Miután meg­szűntek félelmei, teljesen in­gyen megkezdtem vele egy bioenergetikai terápiát. Alig telt el néhány hónap, amikor az egyik délután csengettek. Ki­nyitottam az ajtót, az asszony férje elkapta a kezemet és csak csókolgatta. Akkor jöttek az ultrahangról, ami egyértelmű­en kimutatta a kis utódot. Sereghyné Szabó Katalin munka közben Foto: Harascsák ÚJ KELET ! Csillag- i képek (Június 22—július 23.) Rák Munkatársunktól A Rák az anyaság, a ter­mékenység, az éltető erő megtestesítője. Csillagké­pe a Hold hatása alatt áll. A Rák szoptatós anya, az otthon, az emlékezés, a ha­tártalan álmodozás intim, lágy melege. Inkább erény- telen, kissé nárcisztikus, mindez az ábrándozás fan- táziálásra hajtja, ez azon­ban nem jelenti azt, hogy időnként nem indulatos és céltudatos, de leginkább magával szemben az. Figyelmét inkább az ál­tala kialakított képre, mint a valóságra irányítja, s ez­által kissé bohém, családi­as, úgymond „jóindulatú nagyotmondóvá” is válhat. Rendkívül gyöngéd tud lenni, és hajlamos a kicsa­pongásra. A Rák-szülött kiváló diplomata, remekül ért a vita élének tompítá­sához. Ha társat választ, feltétlenül a Halak, a Bika, és talán a Skorpió jegyében születetteket keresse. Sze­rencsés napja a hétfő, a szá­ma a 8 és az 5. Színe a tört fehér, a világoszöld, a szür­ke és a világoslila. Gyermekasztrológia Kedves, szelíd, engedel­mes gyermek a Rák, de igen érzékeny. Állandóan igényli a gyengédséget. A családi élet melegsége, az otthon biztonsága nélkü­lözhetetlen számára. Ra­jong a szüleiért: ha fiú, so­káig a mama szoknyája mellett marad, ha leány, rajong az édesapjáért. Fé­lénk természetű, ezért ide­jében fel kell készíteni az életre, megtanítani az önál­lóságra. A Rák csillagkép szülöt­tének igen élénk a fantá­ziája, történeteit gyakran kiszínezi, s olykor már maga is elhiszi, hogy úgy estek meg, ahogy kitalál­ta. Anélkül, hogy szárnya­ló képzeletét letörnénk, próbáljuk a gyermekeket őszinteségre nevelni. Han­gulata, kedélyállapota igen hullámzó lehet (Hold-ha­tás), vidítsuk fel, találjunk ki számára szórakoztató játékokat, tevékenységet, hogy szorongásait felold­juk. ___a__________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom