Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-26 / 148. szám
UJ KELET Közelkép 1996. június 26., szerda 9 Lakótelep? Városrész! Bürget Lajos publicisztikája Vége az önkormányzati választásnak a Jósavárosban. Figyeltem a kampányt, mely ugyan sok izgalmat nem hozott, de mégis, amolyan kam- pányocska volt, maradványként azóta is falakat csúnyító plakátocskamaradványokkal. Ezen túlvagyunk, minden rendben. Egy dolog tűnt fel viszont a Jósában lakóknak: ezt a területet—jelölt és más is — gyakorta nevezte lakótelepnek. Ehhez társult még a sirám a panelről, mely ilyen meg olyan, minden, csak nem jó. Kicsit bosszantott akkor is a dolog, háborogtam és vártam. Míg csillapszik az első indulat. így aztán most már nyugodtan elmélkedhetek arról, ami sokak szívét nyomja. Jó lenne egyszer már tudomásul venni: a Jósaváros nem lakótelep. Nem az abban az elmarasztaló értelemben, ahogy általában a telepeket szokták minősíteni. A Jósaváros a megye második legnagyobb városa, több mint 20 ezer lakóval. Olyan körülmények között, melyek korántsem olyan szívfacsarók, ahogy azt sokan elképzelik. Kérem, aki régen járt erre, vegye magának a fáradtságot, és sétáljon erre egyet. Nincs a városnak olyan része, melyhez olyan közel esne a hűsítő, este enyhet és illatot adó erdő. Ez sem rossz belépő. Nézzék meg, hogy az évek során hogyan alakultak itt ki kis ligetek, erdőcskék, pihenőhelyek, fás, virágos ülőhelyek. Megnőttek a fák, dacoltak fatörőkkel, rossz talajjal, mára már árnyat adnak, gyermekek másznak rájuk, színnel, illattal, lombbal derítik fel az itt élő emberek hétköznapjait. Különösen, amióta rendszeres errefelé a takarítás, fűnyírás, növényápolás, olyan ez a tájék, hogy fényképre is kívánkozik. Ott, ahol a panelek véget érnek, a családi és társasházak környékén folytatódik, bővül a zöldterület, ház előtti kert, virágtól, fától ékes kert jelzi: az itt élő megteremtette az emberi környezetet. Utálom a telepiség hangsúlyozását. Tudom, a panelnak vannak hátrányai. Nem mindenkinek elviselhető. De kéretik azt is tudomásul venni: az itt élő nem másodrendű polgár, az itteni betonépületekben lakó ugyanolyan értékű, mint a Korányi túloldalán élő. Ezren és ezren laknak itt évtizedek óta. Otthonra leltek, itt alakították ki életüket, szokásaikat. Itt születtek meg emberi kapcsolatai. Itt ismerik a boltot, a boltost, itt ülnek ki a sétány lócáira. És itt üldögélnek (ha a különben kitiltott, de ettől vidáman száguldó autók ezt engedik), élvezik a fű zöldjét, a fa lomb- ját-ámyát, itt őrizgetik a játszó gyermeket. Soha senkinek még eszébe nem jutott, hogy ezt a Hild-érmes városrészt megörökítse idegenforgalmi kiadványban. Pedig nem kellene szégyenkezni a Jósaváros okán. A virtikli szociológus, a profi lélekelemző, a politikai indulattól hajtott szívesen rágódik a panelen, az ottani életformán, a kínokon, a radonsugárzási együtthatón, a zártság okozta problémákon, az alienáció (magyarul: elidegenedés) jelenségén. Ám legyen. De ezekben a városrészekben (nem telepeken!) tízezrek élnek. Áltudományos szellemi onánia helyett jobb lenne a kialakult realitást figyelni, azt, ami jóvá változott, azt a folyamatot, mely a jobb felé mutat. És mindezt erősíteni kellene, hogy az itt élők lokálpatriotizmusa növekedjék. Mert van ilyen. Van, hiszen aki itt él, az itt van itthon, itt szeretné magát jól érezni. Az ilyen városrészekben élők örömmel fogadják azokat, akik tesznek a jobb ellátásért, akik takarítják az utcát és a teret, akik fontosnak tartják(?) a közrendet és a -biztonságot, akik javítani szándékoznak az itt élők komfortérzetén. De a kicsit lekezelő, bántó „lakótelepező” sajnálkozókat nemigen kívánják. Tudomásul kell végre venni, a panelvárosrészek is a város egyenrangú részei, mégpedig egészen másak, mint ahogy azt sokan hiszik vagy sugallják. Talán azért is mondható: a Jósavárosban szí- vesen látják azokat, akik mindezt meg akarják tapasztalni. Ritkuló járatok Fekete Tibor (Új Kelet) Nyáron kevesebben utaznak a buszokon — derült ki az utasszámlálás adataiból. Sokan szabadságra mennek, és az iskolákban is „kitört” a vakáció. Ezért takarékossági okokból úgy döntött a Szabolcs Volán, hogy július 1. és augusztus 31. között egyes autóbuszvonalakon érvénybe lépteti a nyári menetrendet. Hétfő reggeltől az 5-ös, a 7-es, a 8-as és a 12-es járatokon ritkábban közlekednek majd a buszok. Ez csak néhány perces változást jelent, és a Volán szakemberei remélik, hogy az utasoknak nem okoz majd kellemetlenséget. A hétfő reggel életbe lépő és két hónap időtartamra szóló indulási és érkezési adatokat kiragasztják a buszmegállókba. Szintén hétfő reggeltől változik jelentősen Örökösföld autóbusz-közlekedése. A járatok már az új végállomástól indulnak, ezért — a 11-es busz kivételével — átlag ötszáz méterrel hosszabb utat tesznek meg, ami növeli a menetidőt. Hogy a járatsűrűség ne csökkenjen, két autóbuszt kellett beállítani erre a lakótelepre, többek között ezért is szüntették meg a 24-es járatot. A régi végállomás visszanyeri eredeti funkcióját, és a Szalag utca környékén lakók ismét parkolóként használhatják a területet. Már a „ház" is vállalkozik Közös gondok, közös gondnok Zám Katalin Letter György (Új Kelet) A lakótelepi lakásokban élő családoknak számolniuk kell a havonta jelentkező tétellel, a közös költséggel, melynek elfogadása a lakógyűlések egyik legvitatottabb, legparázsabb napirendje. Három azonos típusú épületet kerestünk meg a város három különböző pontján: a Ferenc körúton, az Erker- ti és az örökösföldi lakótelepen, ahol közös képviselőktől érdeklődtünk a közös költségek felől. Sebők Pál, a Ferenc körút 24. számú ház közös képviselője: — A körút e négy épülete az idén nagykorú lett, hiszen betöltötte a 18. életévét. A ház zártfolyosós, éjjel-nappali világítás szükséges, kétliftes, távfűtéses, 87 családot befogadó épület, amelyben kétszobás (51 négyzetméter) és két szoba étkezős (55 négyzetméteres) lakások vannak. A közös költség e lakások alapján 1720, illetve 1760 forint havonta, családonként. A közös költség elbírálása az évenkénti lakógyűlésen történik. Jómagam a kezdetektől itt lakom, s tegyem hozzá, nemcsak megszoktam, de szeretek is itt élni. A lakótársak nevét nehéz észben tartani, a társaság jó fele kicserélődött az idők folyamán, különösen az utóbbi három évben volt nagy boly- dulás. Az elmenők vagy építettek, vagy nagyobb, illetve kisebb lakásokba költöztek, ki-ki tehetsége, pénze szerint. A tapasztalatom az: főleg az idősebb korosztály váltott, helyükbe inkább fiatalok érkeznek. Lakóink fizetési morálja jó, olyan 15—20 százalékosra mondható az elmaradás, amelyből egy—kettő a szokásos nemfizető, a többiek az őszi—téli hónapok valamelyikével tartoznak. Rettentően magas a fűtési költség, s a családi kassza is többnyire érzi a tavaszi fáradtságot! A folyosók világítását tavaly nyáron „modernizáltuk”, a hagyományos égők helyett az energiatakarékosabb neont használjuk. Ezzel mintegy húsz százaléknyi kiadást spórolunk meg. Bevételeinket a közös helyiségek bérbeadásával növeljük: kiadtuk a babakocsi-, a kerékpártárolót, valamint a házmesteri lakást (a lakóépületben lakó házmesterünk ugyanis csak e feltétellel vállalta az állást). A babakocsi-tárolót a családom béreli vegyesboltként, ahol a lányommal együtt tartjuk a frontot, korábban üzletvezetőként dolgoztam. A tetőteret három éve újítottuk fel, akkor másfél millió forintos költséggel, öt éve festettünk utoljára, jövőre szeretnénk megint. Sokba kerül a karbantartás: például az eldugult szennyvízvezeték legkevesebb tízezer forintba „fáj” alkalmanként. Gyakori a szemétledobó eltömődése is. Egyébként a gazdagabb házak közül valók vagyunk, az elmúlt évről 1 millió körüli a megtakarításunk. Kiss Jánosné, a Toldi u. 60. számú ház közös képviselője: — A lakótelep épületei 15 évesek. közel vannak a városközponthoz. Véleményem szerint, a közös költségek ilyen jellegű összehasonlítása nem szerencsés, illetve nem sokat mondó, hiszen annak számtalan elemből kell állnia, s ezek városrészenként, de akár a szomszédos épület tekintetében is igen eltérők lehetnek. Más egy szövetkezeti s egy OTP-s (mint a mieink) esetében, de különböző költségtípusoknál is mást mutathat a kép. Nálunk 1500 forint jelenleg a közös költség havonta, melyet a lakógyűlés hagyott jóvá. Igyekszünk a közös költség szintentartására, ám a mindennapi élet esetenként rákénysze- rít bennünketa költségek emelésére. Borzasztó módon megemelkedett például a szemét- szállítás díja, miként a konténerek ára is. Próbáltam bérelni a Köztértől, de nem egyeztek bele. A szemétledobót egyébként mi az első perctől nem használjuk higiéniai megfontolásokból, ez nagyon is helyes döntés volt a közösségtől annak idején. A lakásokban külön vízórák mérik a fogyasztást, a hő különszabályozását egyelőre nem tervezzük. Az elmúlt évben újítottuk fel a teljes tetőt, alaposan körülnézve a lehetőségek között, sikerült 920 ezerért megcsináltatni. Most festetni kívánjuk a lépcsőházat s a folyosókat, ám az árak itt is meghökkentők. A fizetési morál jó, egy—két ember akad csupán, akinek nehezére esik a tartozás kiegyenlítése. Tíz éve hogy lecseréltük a világítást egy korszerűbbre és takarékosabbra, a kocsitárolót bérleményként hasznosítjuk. Zám Katalin, a Fazekas János tér 3. számú ház közös képviselője: — A Zámkuti Bt. végzi a 13 éves lakóépület képviseletét, a cég nevének másik eleme a férjemet, Kuli Istvánt, „rejti”. Mi erre specializáltuk magunkat, ezt tanultuk ki az élet vargabetűje nyomán, egyébként mindketten diplomások vagyunk. A nevezett ház a jobbak, a gazdagabbak között szerepel, bár panasz a többiekre sem lehet a fizetési morált illetően, hiszen nekünk erről szól a vállalkozásunk, vagyis tökéletes rendnek kell lenni. Itt évek óta 1200 forint a közös költség havi díja, amely a bérleményeknek köszönhető elsősorban: kilenc közös helyiséget adtunk ki, a bevételként jelentkező közös költség mintegy fele része a bérleti díj. Víz-hang Új Kelet-információ A nyíregyházi kertvárosi jellegű településrészeken — Nyírszőlős, Sóstóhegy, Oros, Kertváros —, valamint a városközpont egyes részein 1990-től négy év alatt több mint száz kilométer szennyvízcsatorna épült, az átemelők száma pedig több mint duplájára nőtt. Jelenleg a gravitációs gerincvezeték hossza több mint 180 kilométer, a házi bekötővezetékek hossza 95 km. Az úgynevezett nyomó- vezetékek hossza 32 kilométernyi, a szennyvízátemelők száma pedig 38. A bekötött lakások száma 1990—1995 között 23 981-ről 27 585-re növekedett a város területén. A szennyvízhálózat hosz- szának és a bekötött ingatlanok számának növekedésével szemben a „termelt” szennyvíz mennyisége jelentősen csökkent, a csökkenés a 40 százalékot is elérte. Ennek főképp az az oka, hogy megdrágult a víz, a lakosság jobban takarékoskodik vele, jóval kevesebbet használ. Nyíregyháza város szennyvíztisztító kapacitása jelenleg 40 000 köbméter naponta. Egyre tarthaíatlanabb a most kialakult állapot, hogy a drága pénzen kiépített tisztító kihasználatlan, s a városlakók jó része szabálytalanul megépített közműpótlókon és házi szennyvízszikkasztókon keresztül károsítja a környzetet. A tisztílatlan szennyvíz a talajvíz elnitrátosodásához vezet, veszélyeztetve az ivóvízbázis minőségét is. Emiatt bonyolultabb és drágább a víz megfelelő tisztítása — mindez pedig az ivóvíz árának további növekedését jelentheti. Nyíregyháza polgármesteri hivatala és a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat kampányt indított a szennyvízbekötések számának növelése érdekében. Nyíregyháza területén ugyanis mintegy 4400-ra tehető azon ingatlanok száma, melyek csatornahálózat mentén találhatók, vagyis a hálózat bővítése nélkül közcsatornába vezethetik a keletkező szennyvizet. Mintegy kétezer lakáshoz a bekötővezeték is kiépült, ott még kevesebb ráfordítással elvégezhető a csatlakozás a közcsatorna- hálózatra. Az 1996. március 15. és 1996. november 15. között a közcsatornára csatlakozók 5000, illetve 10 000 forintos támogatásban részesülnek, s fél évig féláron vehetik igénybe a csatornahálózat! és szennyvíztisztítási szolgáltatást. Azoknak, akik nem élnek az akció során nyújtott lehetőséggel, s nem csatlakoznak a csatornára, szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a város hatósági úton fog eljárni velük szemben.
