Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-25 / 147. szám

Tiszalök UJ KELET 1996. június 25., kedd 7 UJ KELET Tiszalökön mmmm Strand-gond Gyönyörű Tisza-holtág mellett fekszik a város, s a forró nyári napokon a telepü­lés apraja-nagyja ott tolong, hogy a hűs vízben keressen menedéket. A környezet szép, a víz tiszta, közel helyezkedik el az üdülőövezet, s szinte minden adott ahhoz, hogy kulturált strandolási lehető­séget lehessen kialakítani. Csupán egy beruházó hiány­zik hozzá, aki az alapvető hi­giéniai és strandolási lehető­séget kialakítsa. A városlakók és az önkor­mányzat legnagyobb bánatára sajnos így van ez már évek óta. Általában minden szezon előtt akad egy beruházó, aki terep­szemlét tart, dicséri a környe­zetet, helyeslőén bólint az ön- kormányzat egyre kedvezőbb ajánlatára ■— és pénzhiányra hivatkozva továbbáll. Idén is így történt. Az önkor­mányzat a kínálatában már odá­ig elment, hogy talán lemondott volna a bérleti díjról is, csak hogy a vállalkozó nyugodtan megépíhesse az öltözőket, a zuhanyzókat. Ez utóbbihoz mindössze egy 200 méteres vízvezetéket kellett volna meg- építettnie a holtágat elválasztó gáton keresztül. Mint minden­nek, így ennek is ára van, ami a mai viszonyok között egy— másfél millió forintos beruhá­zás lett volna. A lakossági igény pedig egy­re nő egy kulturált strand iránt. A közelben lévő üdülőövezet mellett hamarosan újabb 50— 60 telek kerül elidegenítésre. Minden eddigi kudarc ellené­re, az önkormányzat bizakodó: talán majd jövőre bekopogtat hozzájuk egy tőkeerős, pénzét a strandba fektető vállalkozó. Az Időskorúakéri és segítőikért Amit Samu bácsi nem tud, az szóra sem érdemes A helytörténész botanikus Mintha botanikuskertbe té­vedt volna az ember. A ti- szalöki családi ház kertjében csodálatos növények virulnak. Citromfa, kaktuszok, datolya, narancsfa, fügefa. Valóságos egzotikus paradicsomban já­runk. A házigazda büszkén mutogatja kincseit. Van oka rá. A déli félteke növényvilága ilyen koncentrációban egészen bizonyosan példa nélküli. Le­het, az állatkerti növényházak élővilága gazdagabb, de az bi­zonyos, hogy csak növény- szeretetből, „manufakturális” körülmények között ilyen gyü­mölcsöst nevelni párját ritkító. Aranyász Sámuel, a déli gyü­mölcsök titkainak kutatója maga sem tudja, mivel dicse­kedne legszívesebben. A kert- jével-e? Vagy azzal a több ezer tárgyat kitevő helytörténeti gyűjteménnyel, amivel igyek­szik megőrizni az utókornak Tiszalök és környéke történe­tét? — Még a nagyapámtól ma­radt rám ez a szenvedély. Én 1923-ban születtem ő 1957-ben halt meg. Szerencsére sok időt éltünk együtt, át tudta adni is­mereteit, volt módja rá, hogy belémtáplálja a régi tárgyak iránti tiszteletet és a történelem szeretetét. — Mikor kezdte gyűjteni a régi korok emlékeit? — Egészen kicsi gyermek koromban. Nagyapa sokat me­sélt, mindent megmutatott. Amikor nagyapám meghalt, sok olyan dolgot örököltem tőle, amit más talán kidobott volna. Én megőriztem. Ebből lett a könyvtárban látható hely- történeti kiállítás. Sajnos, a hely kicsi, csak a szerszámokat és a ruhákat tudtam bemutatni. Jó lenne, ha a birtokomban lévő bútorok is kiállíthatok lenné­nek, akkor teljes valójában be lehetne mutatni a tiszalöki pa­rasztemberéletmódját. Azt sze­retném, ha egy-egy munkafo­lyamatot a kiállított szerszámo­kon keresztül minden mozza­Javuló szociális ellátás A városi önkormányzat már harmadik éve kénytelen be­nyújtani az önhibán kívüli gaz­dálkodási nehézségekre alapo­zott pályázatát. Idén összesen mintegy kilencmillió forint ér­tékben juttatták el kérvényüket a bíráló szakszervhez. A meg­igényelt pénz nem teremt gaz­dálkodási egyensúlyt, viszont jelentősen megkönnyíti a város működését. A célpályázati lehetőségek sem kerülik el a városi vezető­ség figyelmét, viszont ezek kö­zül csak azokhoz az alapokhoz tudtak elképzelést benyújtani, amelyeknél nem, vagy csak minimális összegű volt a saját forrás kritériuma. így a Népjóléti Minisztérium által meghirdetett szociális programot finanszírozó pénz­ügyi forráshoz juttatott el pá­lyázatot a tiszalöki önkormány­zat. Ennek segítségével szeret­nék kibővíteni az egyelőre csu­pán tizenkét időskorú bentlaká­sát megoldó szociális otthon bővítését. Az előzetes elképze­lések szerint további tíz—tizen­két nyugdíjasnak lehetne álla­mi támogatással nyugodt élet- körülményeket teremteni. Ugyancsak a népjóléti tárca felhívására készült el az a pá­lyázat, amely lehetővé tenné, hogy a szociális ellátást végző dolgozók munkahelyi körül­ményei javuljanak. A remélt sikeres elbírálással együttjáró közel 440 ezer forintból a konyhai eszközöket, tisztító- szereket és a dolgozók bejárá­sát megkönnyítő kerékpárok vásárlása lenne megoldható, ezen pályázathoz szükséges 10 százalékos városi hozzájárulást kigazdálkodta az önkormány­zat. Aranyász Sámuel natában meg tudnék mutatni, vetéstől az aratásig. Jó lenne, ha nemcsak egy tükör, hanem egy egész ház bútorzata, konyhás- tól, tisztaszobástól látható len­ne. Hadd nézzék a maiak meg a későbbiek is, hogyan éltek az ősök. Nem szabad elveszteget­ni a múlt emlékeit, abból terem majd a jövő. — Ón szinte mindent tud a tiszalökiek életéről. Mesélne valami érdekességet? — A háborúban felrobban­tották mind a két templomot, a reformátust meg a katolikust is. A németek nem akartak olyan magas megfigyelőhelye­ket hagyni, mint a harminchá­rom méteres templomtornyok. Vandál módon elpusztították őket. Nálam megvannak a régi tervrajzok, akár újra fel lehet­ne építeni őket. De nem ezt akartam mondani. Amikor be­jöttek az oroszok, megtalálták a református templom kincse­it. Érdekes, hogy nem vitték el. Szétszórták, az igaz, de ott­hagyták. Mire észbe kaptak, addigra Maros Sándor össze­szedte és hazavitte. Nagyken­dőből csinált batyuba csoma­golta az egészet, és betette az ágy alá. Előttevaló nap szült a felesége, és ott feküdt az ágyon a kicsivel. Az oroszok megtud­ták, hogy hová lettek az arany meg ezüst kegytárgyak, és tel­jesen feldúlták Maros Sanyi la­kását, de az ágy alá nem néz­tek be, mert még ők is tiszte­letben tartották a gyermek­ágyas fiatalasszonyt és az új­szülöttet. Hát így menekültek meg a tiszalöki református egy­ház kincsei. Elodázott döntés Tiszalök képviselő-testü- lete a legutóbbi ülésen újfent — már harmadszor — elna­polta az önkormányzati in­tézmények gazdálkodási ra­cionalizálását tárgyaló napi­rendi pontot. A hosszú ideje tartó kemény vita során egyelőre nincs olyan terve­zet, amely többségi támoga­tottságot kapott volna. Ettől függetlenül egy biztos: ész- szerűsíteni és karcsúsítani szükséges a közintézmé­nyek gazdálkodását, ugyanis a városi költségvetés számá­ra ez jelenti a legnagyobb kiadást. A testületi ülésen végleges döntés született az elmúlt hónapban a költségvetési vita miatt elnapolt városi te­mető ügyében. A tanácsno­kok jóváhagyásukat adták az új működési szabályzatra, amely többek között tartal­mazza, hogy időszakosan egy órával korábban nyitják, illetve ugyanennyi idővel később zárják a kapuit. Há­rom minőségi és díjkategó­riába soroták a kegyhelye­ket, amelyeket 25 éves idő­szakokra lehet megváltani. A varos „gázos" vagyona A terv: idén rendeződik a pénzügyi helyzet 9? Elgázosított” jövő A város pénzügyi helyzetét az erős megszorítás jellemzi, amelyet három, egymással né­mileg összefüggő probléma várható rendezése megoldana. A vágyott gazdálkodási egyen­súly viszanyeréséhez nagyban hozzájárulna a térségi gázháló­zat értékesítése, az áramhálózat tulajdonrészének megkapása, illetve az önkormányzat kintlé­vőségeinek visszaszerzése. A térség négy települése — Tiszadada, Tiszaeszlár, Ti- szadob és Tiszalök — közös erővel látott hozzá a gázberu­házáshoz. Szerencsésnek, de később már szerencsétlennek mondhatták magukat az érintett önkormányzatok, ugyanis a munkálatokhoz 47 százalékos, vissza nem térítendő állami tá­mogatást kaptak. Az állami segítség nélkül ki­vitelezhetetlen lett volna a munka, de ma egyelőre emiatt értékesíthetetlen a gázszolgál­tatás, s ennek azon nagynyomá­sú része is, amelynek kezelésé­hez pedig mindenképpen tulaj­donost kell találni. A Mól Rt. már harmadízben is megtette a javaslatát: a cég 51 százalékos értéken megvásárolná. Ez Ti­A tiszalöki önkormányzat — ugyan nem egyedüliként a megyében, de mégis sajátságosán — régóta húzódó, komoly anyagi válságba került az elmúlt évek infrastrukturális beru­házásai miatt. Ezzel kapcsolatban a polgármester, Király Sán­dor keserűen megjegyezte: ma azért kapnak szidalmat, ami­ért akkor kaptak volna, ha nem vágnak bele a térségi közmű- fejlesztésbe. Az öt—hat évvel ezelőtti kecsegtető kormányza­ti beruházást támogató ajánlatoknak épeszű ember nem mondhatott nemet. Akkor volt forrás, hálózati gáz sehol, ma nem kell palackokkal rohangálni, viszont egy fillér felesleges pénze sincs a városnak. szalöknek közel 20 millió fo­rintos bevételt jelenthetne, de az állam szeretne részesedni ebből az összegből. A város vezetősége pillanatnyilag azon fáradozik, hogy a szaktárcával elismertessék a korábbi segít­ségadásról szóló szerződésben foglaltakat, kiemelten azt a pontot, amely a támogatás vissza nem térítéséről szól. Várhatóan augusztusra meg­születik a megegyezés. Az áramszolgáltatói rendszer tulajdoni részével kapcsolatban peres úton lehet csupán érvé­nyesíteni Tiszalök járandósá­gát. Reménykeltőek a kilátá­sok, ugyanis az országban szü­letett már olyan precedens ér­tékű megegyezés is, amelyben a tulajdoni hányad 90 (!) szá­zaléka a településé lehetett. Per­sze Tiszalökön ez hiú ábránd lenne, de a település vezetősé­ge 40—45 százalékot jogosnak tartana. De amennyiben ez az érték közel a felére csökkenne, az abban az esetben is legalább hétjegyű számot jelenthetne a városi büdzsé bevételi oldalán. Ezek mellett, amenyiben a la­kossági és közületi kintlévősé­get is sikerülne visszaszereznie a városnak, az ugyan nem maga a kánaán lenne, de mindenkép­pen stabilan megalapozná az önkormányzat gazdálkodását. Az oldalt összeállította: Berki Antal és Vitéz Péter Fotók: Bozsó Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom