Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-24 / 146. szám
6 1996. június 24., hétfő Gyermekvilág JJ KELE Egy délelőtt a Póni-suliban Pötyi hátán más a világ Berki Antal (Új Kelet) A tigris gyanakodva figyelte látogatóit. A gyerekek is megszeppenve állták körül a hatalmas vadmacska kifutóját. Aztán a legbátrabbak bemerészkedtek „barlangjába” is. A tigris nem nagyon értette a dolgot. Megpróbálta visszafoglalni kuckóját, de gondos kezek lezárták előtte a bejáratot. Nehéz szag terjengett, nem is bírták sokáig a barlang levegőjét. Gyorsan lerakták a magukkal hozott elemózsiát, több kiló nyers húst meg hatalmas csontot, és kimenekültek a friss levegőre. — Tanár bácsi, nézzük meg, mit csinál Peti és Zsuzsi — kérték a gyerekek. — Rendben van — mondta a vezető —, de tudjátok, hogy nagyon óvatosnak kell lennetek. —Tudjuk—kiabálták kórusban a vadállatok amatőr etetői, és mire a tanár felocsúdott, már Zsuzsi és Peti kifutója körül tolongtak. Zsuzsi és Peti, a két hatalmas szibériai bamamedve barátságosan köszöntötte a nézelődő- ket, nyilván valami ennivalót sejtettek a vidáman csivi- telő kölykök kezében. Sajnos, amit hoztak, azt már odaadták a tigrisnek, a medvéknek semmi nem jutott. — Mi lenne, ha megsimogatnám egy kicsit Zsuzsi fejét? — érdeklődött a tanárnál egy hosszú copfos lány.-— Nem lenne jó — mondta a vezető. — Lehet, hogy nem bántana, de az is elképzelhető, hogy megijedne és ijedtében neked esne. Na, lássunk dologhoz. Amíg a medvék a kifutó medencéjében lubickoltak, a látogatók kitakarították a két állat ketrecét. — Gyerekek, itt az idő, menjünk reggelizni. A tanár még végig sem mondta a szöveget, a gyerekek hangos tetszésnyilvánítás mellett elrohantak az oktatóterem irányába. Reggeli után irány a lovak. Gyorsan dolgoztak a mindig éhes gyerekszájak, percek alatt eltűnt a tízórai, illetve majdnem. Mindenki félretett valami csemegét négylábú barátainak. Kinek-kinek a kedvencét. Pötyi, a nőstény póni például imádja a kiflivéget. Kapott is vagy tíz darabot. Villám, a rendes termetű paripa kockacukor-kedvelő. O sem maradt csemege nélkül. A lovaglás gyorsan véget ért. Eljött az ebéd ideje. A tókuckó ebédlője a délelőtt eseményeitől volt hangos. Aztán ebéd után szabadfoglalkozás, oktatófilmek, vadállatokról, lovakról, és mire végignézték valamennyit, már vége is lett a napnak. Megérkeztek a szülők — Alig várom, hogy péntek legyen — magyarázza egy felhevült kisfiú. — Képzeld, anyu, pénteken lesz a táborzáró. Este szalonnát fogunk sütni, és megnézzük, hogy mit csinálnak az állatok, amikor sötét van. Ugye, eljövünk mi is? — Eljövünk — mondja az anyuka —, csak addig még hátra van négy nap. Reméljük, az idő is megfelelő lesz. És a kisfiú és édesanyja nagy egyetértésben ballag a kijárat felé. Az állatkerti „Póni-suli” első napja véget ért. Rajzpályázatunkra érkezett Karácsony Zsolt Ferenc 5. osztályos tanuló munkája Nagyhalászból Sóstó tavasszal címmel Hogyan lesz az atyai pofon törvényes? A gyermek jogairól Az ENSZ alapokmánya kimondja, hogy a gyermekek különleges jogokkal rendelkeznek. A különleges elbírálás oka egyértelműen az, hogy védtelenek, valamint a jövő letéteményesei... Sajnos, a számtalan nemzetközi és világegyezmény ellenére sem mondható el, hogy ezek a megkülönböztető elvek mindenütt működnek és betöltik szerepüket... Palotai István (Új Kelet) A fejletlenebb országok tipikus problémái a gyermekhalandóság, a gyermekmunka, a képzés hiánya, míg a legfejlettebb államokban az elidegenedés, a gyermeki magány és a családon belüli fegyelmezési atrocitások. Furcsa módon, a legnehezebben kezelhető kérdés a gyermekek nevelésével kapcsolatban állandó vitát kavaró és országonként változó jellegű testi fenyítések kérdése. Az ember azt hihetné, hogy a kicsiket a testi fenyítés jobban fenyegeti a melegebb égöv országaiban, ahol általában sokkal temperamentumosabb népek élnek, mint északon. Tévedés. Az lehetséges, hogy egy-egy kisebb „makarenkói” füles hamarabb „leesik” egy olasz atyától, mint egy — mondjuk — svédtől, azonban a veszélyeztető jellegű verések bizony az északi országokban kívánták meg a szigorú intézkedéseket... Ehhez hozzájárulnak a helyi alkoholizálási szokások is. A déli népek, bár egész nap csendesen borozgatnak, ettől nem lesznek agresszívak, míg a példában említett svédek csak a hét végén isznak, akkor viszont gátlástalanul tömek-zúznak, őrjöngenek, „kiengedik az egész heti gőzt”... Az 1950-es évek elején, amikor már rendszeressé vált az országban, hogy egy-egy hétvégén (főleg a bizonyítványosztások idején) nyomorékká vernek gyermekeket — sőt, két haláleset is előfordult —, a kormány és a parlament szigorú lépésekre határozta el magát. Ennek eredményeként a következő törvények léptek életbe: — A gyermekek testi fenyítése szigorúan tilos. Ez vonatkozik az otthonokra is. Akár egy pofonért is szigorú büntetőeljárás indulhat, ha kitudódik. A vád — a legenyhébb esetben is — kiskorú bántalmazása lesz. — Az a szülő, aki gyermekét bántalmazza, elveszti nevelési jogát, így a Socialstyrelse (szociális kormányzati hivatal) azonnal elrendeli a gyermek más szülőnél (nevelőszülőnél) való elhelyezését. — Minden városban van gyermek-segélytelefon — országosan 11 12 13 a száma, hogy egyszerű legyen a megjegyzése —, amelyen a gyermekek panaszaikat megtehetik. — Magától értetődően az iskolákban is szigorúan tilos a testi, sőt, a pszichés fenyítés is! Lehetséges, hogy mindez magyar füllel hallva túl szigorúnak tűnik, de nyilvánvaló, hogy csak azért, mert itt nincs az ilyen rendeleteknek táptalaja. Itt nem divat a drákói — germános — szigor, a családon belüli katonás fegyelem megkövetelése. Vakáció Fekete Tibor (Új Kelet) A nyíregyházi sétálóutcában kis- és nagydiákokat szólítottunk meg, és arra voltunk kíváncsiak, hol töltik a nyári vakációt? A megkérdezettek közül három gyerek válasza: Türk Emese — Nyíregyházán, a Széchenyi István Pénzügyi Szakközépiskolában tanulok. Az osztálytársaimmal Gergelyiugornyára megyünk sátorozni legalább öt napra. A korábbi években a családdal mindig a Balaton- parton nyaraltunk, de az idén nem valószínű, hogy sikerül megint eljutnunk a magyar tengerhez. Azért nem marad el a közös családi vakációzás, csak még nem döntöttük el, hogy hova megyünk. Amikor itthon vagyunk, feljövünk a városba sétálgatni, vagy hajó az idő, akkor kimegyünk a sóstói tóra fürödni vagy Gá- vavencsellőre a nagyszüle- imhez. Szabó István — A család úgy döntött, hogy a horvát tengerpartra megyünk nyaralni. Már nagyon várom, és remélem, az idő is jó lesz. Sóstóhegyen lakunk, és a haverokkal kosárlabdázni szoktunk szabad időnkben. A focizás már nem divat, és nem is nagyon szeretjük rúgni a labdát. Ha végképp elromlik az idő, akkor jöhet a tévénézés vagy a videózás. Grádus Helga — Most megyek ötödik osztályba, és a barátaimmal lehet, hogy el tudunk utazni Fonyódra. A családommal Orfűre, és ha sikerül, akkor Svájcba megyünk nyaralni. Amikor itthon vagyunk, olyankor a sóstói tóhoz vagy Tiszalökre járunk fürödni. Máskülönben bicajozunk, görkorizunk, tévét nézünk, zenét hallgatunk és élvezzük a semmittevést. Jó ez a vakáció.
