Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-18 / 141. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. június 18., kedd 15 Ez történt az NB II-ben: a Tiszavasvári és az NYFC szabadságra ment A tárgyalások eredménye: tisztességtelen játék? Háborzongató mutatvánnyal lepték meg a Nyíregyházi FC labdarúgói a csapat mellett kitartó híveket. A semmi különöset nem csináló Salgótarján úgy zúzta porrá a hazai reményeket, hogy közben a „kedvencek” nézőnek csaptak fel, és szinte semmi ellenállást nem tanúsítot­tak (0-3). Dante poklának bizony már nem lehetne mé­lyebb bugyrába süllyedni... Csiky Nándor (Új Kelet) — Leginkább az első félidei játékunk bosszant. Három tá­madóval próbáltunk futballoz­ni, viszont a csatárok nagyon keveset tettek annak érdeké­ben, hogy a labdát meg tudják tartani. A középpályán lét­számfölénybe került az ellen­fél, a vendégek mélységből jól jöttek ki, ezt nem sikerült ha­tástalanítanunk. így elég ve­szélyes támadásokat vezettek a tarjániak, pedig tudtuk előre, hogy gyorsak és lendületesek. Az ő akaratuk érvényesült, s ez az eredményben is megmutat­kozott — vont mérleget Ko­vács János, az NYFC vezető­edzője. — A középpályások nem tá­mogatták a támadásokat, az elöl lévők pedig a láthatatlan embert alakították. —Én sok mindent megértek, de ha egy játékos kimegy a pá­lyára, azért menjen ki, hogy nyerjen. Márpedig én vasárnap erre utaló jelet nagyon keveset láttam! Hiányzott a lendület, az akarat, a kezdeményezés. — Annál több volt viszont a közöny... —Valahol érzik a fiúk, hogy nincs gazdája a csapatnak, ez bizonyos fokig keserűséggel tölti el őket. Azt kértem a játé­kosoktól, hogy emelt fővel, tisztességesen tudjunk búcsúz­ni. Kérésem nem teljesült, ezért nagyon el vagyok keseredve, szomorúan vettem tudomásul a vasárnapi produkciót. — Feltűnt, hogy futószala­gon szállította a szarvashibá­kat a hazai védelem. Számos alkalommal egyedül húzhattak kapura a tarjániak. Mi magya­rázza ezt a tehetetlenséget? — Rengeteg labdát elveszí­tettünk a középpályán, a táma­dásba lendülök kiestek a vé­dekezésből. Ebből egy—két ügyes passzal létszámfölényt teremtettek a vendégek. — Szünet után végre vala­melyest csipkedni kezdte magát a gárda. — Átszerveztem a csapatot, kettős cserét hajtottam végre. Bessenyei és Sira bevetése a középpálya és a lámadójáték erősítését célozta. Sorozatban dolgoztuk ki helyzeteinket, akár meg is fordíthattuk volna a mérkőzés állását. — Fordulópontnak tűnt a második találat, amelyet soro­zatos nyíregyházi helyzetek előztek meg. Egyenlítés helyett azonban biztos vendégvezetés következett. — Három óriási lehetősé­günk is adódott a fordulás után, de egy előrevágott labdát el­néztek a védők és gyakorla­tilag eldőlt a mérkőzés. En­nek ellenére még ezután is adódott több helyzetünk (Né­meth, Sira, Kovács, Túróczi)— hiába. — Sok játékosnak jár le a szerződése a nyáron. Lehetsé­ges, hogy az ő gondolataik „já­ték közben” máshol kalandoz­tak? —Igen, ez nagyban befolyá­solta a játékosok motiváltsá­gát és hozzáállását. Többször hangsúlyoztam, egy labdarú­gónak akkor van igazán érté­ke, ha minden mérkőzésen a maximumot hozza. Vagy azért, hogy maradhasson, vagy azért, hogy jobb produkciója révén magasabb osztályba kerülhes­sen. Biztos vagyok benne, hogy a játékosok — neveket nem tudok mondani — tár­gyalnak, tárgyaltak más klu­bokkal. Itt az eredménye. — A hetedik hely minden bi­zonnyal elúszott. Ezen túl mit vesztett vasárnap az NYFC? — A tekintélyét, a közönség hitét, amit igen nehéz megsze­rezni, annál könnyebb elveszí­teni. Nekünk sikerült... Minden vereség fájó, de ez különöskép­pen. Ilyen a labdarúgás: egy­szer fenn, egyszer lenn. — De mindennek van mód­ja... — Egyértelműen így van! A tisztesség határát átlépte a csa­pat. Az összecsapás utáni letört öltözőhangulat már késő bá­nat... Megyei II. osztály Nyírmeggyes: Albert Flórián dicsérete A 2. számú, Erimpex csoport bajnoka, a Nyírmeggyes tizenhat fordulón keresztül veretlenül állta a sarat, s összesen egy döntetlen és két vereséggel a tarsolyában 11 pontos fölénnyel zárta az idei szezont. A 26 forduló­ban 73 eredményes találatot értek el a futballisták és az osztályban a legkevesebbszer, mindössze 16-szor vető­dött hiába a kapus. Vitéz Péter (Új Kelet) — Véleményem szerint, all pontos vezetés magáért beszél — mondta Erisei Péter, Nyír­meggyes polgármestere. — E győzelemmel sikerült rádup­lázni a tavalyi, Szabad Föld kupában elért eredményre. Ott Albert Flórián azt mondta, hogy olyan futballt látott a döntőben, ami a fiatal korára emlékeztette. Az eredmények alapján úgy látom, hogy sike­rült azt a produkciót megismé­telnünk. Elmagyráztam a játékosok­nak, hogy a pályán az ellenfé­len kívül a játékvezetőt is le kell győzni: egy 24 méretes találatot és a több gólos győ­zelmet sem lehet félremagya­rázni. Négyéves munkánk gyümöl­cse beérett ezzel, hogy feljutot­tunk a megyei I. osztályba. Ide készültünk és nem tovább. A háromezer lelkes Meggyes ezt a csapatot még képes „eltarta­ni” és szurkolóink a megyén belül el tudnak jönni velünk mindenhová. A játékosállomány jó, a baj­nokság leghatékonyabb hát­védsorával elégedett a közön­ség. Őszre szeretnénk megerő­síteni a középpályát és a csa­társort úgy, hogy méltón helyt tudjunk állni a magasabb osz­tályban is. Nagyon készül min­denki e megmérettetésre. A tavalyi bajnok ifikeret számára jelentős motivációt ad az első osztályú szereplési le­hetőség, mert évente az 5—6 legtehetségesebb fiatalt átveszi a nagycsapat. Az idegenlégió­sainkat — legjobb tudomásom szerint — továbbra is foglal­koztathatjuk majd, igaz, újakat nem igazolhatunk, de nincs is szükség rájuk: a vezetőség na­gyon elégedett az „öreg rókák” eddigi szereplésével. Az együttes igazi ereje az összetartásban rejlik, nincse­nek klikkek, minden futballis­ta játszani és győzni szeretne. Az eddigi cél a feljutás volt, most a bentmaradás lesz, s ezért az álomért mindent meg fo­gunk tenni. Maradonát kiállították MTÍ) Diego Maradona is a Boca Juniors három kiállított játékosa között volt az argentin labdarúgó-bajnokság legutóbbi fordu­lójában. Az egykoron világbajnoki címet nyert futballista csa­pata kiütéses, 5-1-es vereséget szenvedett a Velez Sarsfieldtől. Maradona nem sokkal az első félidő lefújása előtt kapott piros lapot, mivel megjegyzést fűzött Javier Castrilli játékvezető egyik ítéletéhez. —- Velem szemben nem engedhet meg magá­nak ilyet Maradona — szögezte le egy televíziós interjúban Castrilli. Könnyen ment pontok... Vasárnap ismét vereséget szenvedett a Tiszavasvári Al­kaloida NB ll-es labdarúgócsapata. Ezúttal Tiszakécske gárdája fektette két vállra Fecskuékat. Pedig az első fél­idei remek játék után aligha hitte bárki is a nézőtéren, hogy ezen a találkozón sem születik hazai siker. Annyi helyzetet hagytak ki Rosuék, amelynek elég kellett vol­na lenni a Vasvári sikerhez. Ki tudja hányadszor, ezúttal is megnyertnek hit mérkőzést szalasztottak el a hazai­ak. A találkozó után az edzővel, Dajka Lászlóval beszél­gettünk. Száraz Attila (Új Kelet) — Fantasztikusan kezdett Vasvári, miként sikerült az el­múlt heti 1-5 után felrázni a társaságot? — A fiúkkál megbeszéltük, hogy az első húsz percet na­gyon „megnyomjuk”. Tudtuk, hogy az ellenfelünk szeretné kihasználni a kapusgondja­inkat, ezért igyekeztünk a kécskeieket és a labdát minél távolabb tartani a kapunktól. Visszagondolva elmondha­tom, hogy az első játékrészben maradéktalanul bevált a takti­kánk. Úgy érzem, hogy a csa­pat küzdeni tudásból jelesre vizsgázott. A második fél­időben már voltak megingása­ink. Bár én ezt Cserna já­tékvezető ténykedésének tu­dom be. Nem mérlegelt ítélete­inél kellőképpen, nem volt következetes. —Az első gól előtt a vasvári védő teljesen fölöslegesen sza­bálytalankodott. Csak így lett helyzet és gól a vendégek tá­madásából. Ön hogy látta? — A találkozó előtt megbe­széltük, hogy a kécskeieket csak veszélyes támadásaik köz­ben, a középpályán „ütjük” el. Kértem mindenkit, hogy 30 méter előtt indokolatlanul ne nagyon szabálytalankodjunk. Aztán tessék, mégis szabadrú­gásból kaptuk a gólt... Érthe­tetlennek tartom a szabadrú­gást kiváltó szabálytalanságot.-—Mi történi a hazai játéko­sokkal a második játékrészre? Gondolom, nem azt kérte tőlük a szünetben, hogy engedjenek nagyobb teret a vendégeknek, fogják szellősebben Ballaiékat és szabálytalankodjanak a 16- os környékén... — Természetesen nem. Ugyanazt kellet volna játsza­ni, mint az első félidőben. Bíz­tam abban, hogy bár a fiúk vé­gig hajtották az első 45 percet, de van még bennük legalább 10—15 perc. Úgy terveztük, hogy ez idő alatt bedarálunk még egy gólt. Végül is helyze­teink voltak, de lövéseink nem találtak utat Derdák hálójába. — Veres fellökését miként ítéli meg?-— Nemcsak az övét, hanem Szilágyi esetét is tizenegyesnek minősítem. Érthetetlennek tar­tom Cserna indiszponált tény­kedését. Losonczi és fiai vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fúbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon is). Tiszavasvári, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447 — Nem foglalkozik túl sokat a játékvezetéssel? A múlt hé­ten is, most is... — Nem foglalkozom csak akkor a játékvezetővel, ha ki­vetnivalót találok a munkájá­ban. Az igazságtalanságot na­gyon nehezen viselem el. — Miként ítéli meg a beug­ró kapus, Binda teljesítmé­nyét? — Nem miatta kaptunk ki, volt 3—4 olyan százszázalékos ziccer amit hárított. A második gólnál balszerencséje volt. Bár tulajdonképpen azért sem hi­báztatom, mert 2—3 nap alatt nem lehetett vele újra megszo­katni a kesztyűt. Esett az eső és megcsúszott a kezében a lab­da... Látszik a kézilabdás mi­volta, többször is hálóba tartó labdát spárgázott ki. — Hogyan tovább? — A találkozó előtt úgy érez­tem, hogy felszabadult játék­kal egy pontot begyűjthetünk, nem sikerült. Gödöllő otthoná­ban Sényő megmentése érde­kében mindenképpen nyerni kell. Sényő: savanyú a szőlő Döntetlen és döntetlen között is van különbség. De még mennyire... Ékes példáért nem kell „messzire” menni. Semmi kétség: a sényőiek alighanem gondolkodás nél­kül „aláírták” volna a pontszerzést Egerben — a mérkő­zés előtt. Az egy pont is pont, kiváltképp idegenben. Akkor mindig jó az „iksz”. Ám amikor a csapat a 82. percben kettő-nullra vezet, onnantól változik az ábra. Ilyenkor már nyerni illik. A Sényő azonban mégsem (tudott...) nyerni... Koncz Tibor (Új Kelet) És ezt nehéz megemészteni. Ekkora előnyt vétek „leadni”, különösen akkor, ha a klub az életével játszik. Márpedig Falatovics László „neveltjei” a kiesés elkerüléséért hajtanak. — Nagyon fáj ez a pontvesz­tés, hisz kezünkben volt a le­hetőség, hogy győzelemmel zárjuk a mérkőzést — kesergett hétfőn reggel (is) Falatovics László. — Sajnos helyzeteink kimaradtak, és ahogy az lenni szokott, két figyelmetlenség megbosszulta magát. Ettől füg­getlenül a játékosok hozzáál­lásával elégedett voltam. Az elpuskázott ziccerek elsősor­ban a sérülések miatt fellépő fizikai hiányosságokra vezet­hető vissza. Egy fáradtabb lab­darúgó ugyanis már nem tud úgy koncentrálni a kapu előtt, ami máskülönben elvárható volna. — Mit szólt volna, ha valaki azt találja mondani, hogy nyolc perccel a végső sípszó előtt 2-0-ra húz csapata. Ezek- után beérte volna a döntetlen­nel? — A találkozót megelőzően bármilyen körülmények kö­zött elfogadtam volna az „ik- szet”. Az összecsapás viszont azt bizonyította, hogy a csapat igen jól alkalmazza a mélyen való védekezésből történő gyors támadásvezetéseket. Ez aránylag sok helyzetet, és két­gólos előnyt eredményezett. Ami felettébb bosszantó: elhit­ték a fiúk, hogy „megvan a meccs”, és a hajrában leültek. —Hódmezővásárhely, Kecs­keméti TE, Eger. Három mér­kőzés, „száz” elhibázott hely­zet. Két alkalommal erre ala­posan ráfizetett a Sényő. Nem luxus ez akkor, amikor kézzel­fogható közelségbe került a bentmaradás? — Amint már kitértem rá, a sok rontásra egyes játékosok alapkondiciójának visszesése a magyarázat. Ezt az is alátá­masztja, hogy a tavaszi idény elején tized ennyi lehetőségből is a kapuba találtunk, mert a bajnokságnak abban a szakasz­ban még megfelelő volt a fizi­kai állapot. A menetközben jött sérülések után nem tudtuk megtenni azt, hogy kellő mér­tékben kipihenjék magukat a játékosok, illetve felépülésüket követően olyan munkát végez­zenek, amivel újra visszanyer­nék erejüket. Másrészt azon­ban soha nem tapasztaltam — és ez megnyugtató számomra —, hogy a srácok akarat nél­kül futballoztak volna. Min­den alkalommal igyekeztek a maximumot nyújtani, noha az említett okok miatt egyre több hiba csúszott, csúszik a csapat produkciójába. — Az egri kaland felvezeté­seként néhány ember formaha­nyatlásáról tett említést. Ész­lelt javulást? — Ilyen esetben az a legna­gyobb probléma, hogy kiszá­míthatatlan: melyik játékos milyen teljesítményre képes a mérkőzésen. Ezért aztán a ki- merültebb játékos képes lehet egy-egy napon jobb teljesít­ményre, ám törvényszerű: fo­lyamatosan nem tud egyenle­tes szintet tartani, valamint kellőképpen koncentrálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom