Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-03 / 128. szám
UJ KELET Falujáró 1996. június 3., hétfő 5 Lassabban, de adósság nélkül Ledolgozták a hátrányt Zuhogó eső és szürkébe öltözött világ fogadott bennünket Nyírcsászáriban. A falu gazdaságföldrajzi szempontból kedvező helyen, két város között, az egyiktől öt, a másiktól tizenöt kilométer távolságra, forgalmas út mentén található. Főutcája mentén barátságos kis házak sorakoznak, levegőjét betölti a közeli mezők illata. A Nyírbátorhoz közeli kis község szebb napokon sokkal színesebb arcát mutatja lakóinak és az átutazóknak. A polgármesteri hivatalban váltottunk szót Figula Ferenc jegyzővel, aki már 25 éve dolgozik a nyírcsászári közigazgatásban. A szomszédos Nyírderzsen él, onnan jár át dolgozni. — Mi az oka annak, hogy a rendszerváltás idején a falu a perifériára szorult községekhez hasonló hátrányos helyzetből indult? — Talán az, hogy a tanácsi rendszer idején a vezetők nem érezték annyira szívügyüknek a falu sorsát és gondjait, mint az önkormányzat. Mi más szellemben fogtunk hozzá a feladatokhoz. Pályázatokkal fejlesztettük az infrastruktúrát, bevezettük a gázt, 2200 méternyi belvízelvezető csatornát építettünk, az elsők között fejeztük be a település úthálózatának portalanítását, így ma már nincs földutunk! Emlékművet emeltünk az első és második világháború nyírcsászári halottainak és az elhurcolt zsidó családok emlékére. A régi uradalmi épületben alakítottuk ki a polgármesteri hivatalt, ezt 1993-ban kezdtük felújítatni. Besegítettünk a görög katolikus plébánia felújításába is. Azelőtt 13 évvel volt az utolsófestés! Számítógépeket vettünk a hivatali munka hatékonyságának javítására. Fejlesztettük a villanyhálózatot, körbekerítettük a temetőt, bevittük a vizet, és általában minden munkát elvégeztünk, ami a régi, elmaradott körülmények felszámolásához kellett a faluban. Az intézményeinket úgy rendbe raktuk, hogy ha természeti katasztrófa nem szól közbe, akkor öt—hat évig nagyobb felújításra nem lesz szükség. Hitelünk nincs, inkább lassabban haladunk, hogy elkerüljük az eladósodást. — Milyen intézményekről kell gondoskodnia az önkormányzatnak? —Iskola, óvoda, kultúrház, abban nyugdíjasok klubja és egy ifjúsági klub, amit elláttunk a szabadidő kellemes eltöltéséhez szükséges eszközökkel. A futballpályához is építettünk egy sportöltözőt, hogy civilizált körülményeket teremtsünk ajátékhoz. Próbáljuk itt tartani a fiatalokat, de sajnos nem túl nagy sikerrel. Nincsenek munkahelyek a faluban, az egyeüen munkalehetőség a varroda. Oda most sikerült tíznél több császári dolgozót elhelyezni. Pillanatnyilag négy közhasznú munkást foglalkoztatunk. A faluban a legfrissebb adatok szerint 1205-en élnek, és ez a szám évről évre csökken. A bátori végen Nem tősgyökeres nyírcsászári Soltész Ferenc, hanem, ahogyan ő mondja, betelepült. A falu bátori végén új házak sorakoznak, melyekben egy kivételével csak a városból érkezettek élnek. Kijöttek, mert itt olcsóbb volt a telek. A munkahelye Soltész Ferencet és feleségét is Nyírbátorhoz köti, mindketten a határőrség alkalmazottai , és gyerekeiket is városi iskolába adják. A családfő az ügyeleti osztályon dolgozik tiszthelyettesi állományban. Ottjártunkkor éppen szabadnapos volt, de nem telt túl vidáman a pihenő, zuhogó esőben vágott egy kis árkot, hogy elvezesse a kapubejáróból a felgyülemlett esővizet. Más földmunkát itt nem végeznek, de egy másik községben mező- gazdasággal is foglalkoznak. Nem bánták meg, hogy falura költöztek, mert mindig családi házban laktak, szeretik ezt a , környezetet, ahol kimehetnek a gyerekek játszani az udvarra, friss levegőn nőnek fel, és még a város is elérhető közelségben van minden szolgáltatásával együtt. Üres tanterem, új padok — osztály nélkül Szinten tartás kevés pénzből Három éve áll az iskola élén Szimicsku Zoltánné igazgatónő. Mindkét fia katonai főiskolára jár, a nagyobbikat augusztusban avatják tisztté. A tanárnő 31 éve Kislétán kezdte képesítés nélkül, a főiskola után Szakolyban két évig dolgozott, végül hazakerült Nyír- császáriba. Egyre nehezebb feladat egy iskola vezetése, ezért gondolkodik azon, hogy két év múlva, a következő igazgató- választáskor pályázzon-e az állásra. Jelenleg 131-en tanulnak az intézményben. 1977. szeptember 1. óta ide járnak a nyír- derzsi felső tagozatos diákok, és a következő évtől előreláthatólag az alsósok is. Kevés pénzből gazdálkodnak, de az épület állapotát eddig sikerült megfelelő szinten tartani. Fejlesztéseket minden kínálkozó alkalom megragadásával tudnak megvalósítani, például a Kossuth Lajos Tudományegyetemtől szereztek be néhány számítógépet tanulmányi célokra. A tornaórákat korábban az előtérben tartották, de mivel tornacsarnokra nem volt pénz, egy használaton kívüli tantermet rendeztek be tornaszobának. A folyosót nyírcsászári gyűjtésből származó helytörténeti emlékekkel díszítették. A 4360 kötetes könyvtáruk egyben községi könyvtár is, ahol gyerek, felnőtt és nevelő egyaránt megtalálja a számára érdekes olvasmányt. Az iskolának is a létszám- hiány a fő problémája, van például egy üres tantermük, ahol új padok állnak, de nincs osztály, amelyik használná. A dolgok mai állása szerint, még szükség van a 10 nevelő munkájára, de a kötelező óraszám emelésével némelyikük jövője kérdésessé válhat. Talán a derzsi gyerekekkel megnövekvő létszámhoz később is szükség lesz mindenkire. Szakkörök nincsenek, napközis csoport sem, bár ezt igényelnék a szülők, és később szeretnének megoldást találni rá. Nyári programként a diákönkormányzat vezetője szervez 10—15 gyereknek Kecskemét mellé egyhetes sátortáborozást. Felvétel a varrodában A faluban az egyetlen nagyobb munkaadó az Ungarotre Kft., amely 1990-től működtet a régi varroda épületében egy cipőfelsőrész-készítő üzemet. A kívülről csupasz, már-már üresnek tűnő épületbe lépve, meglepetés éri a látogatót, bent zajlik az élet, a hosszú sorokban álló varrógépek mögött ég a hölgyek keze alatt a munka. A minőségi követelmények miatt nagy figyelmet, a fennmaradáshoz szükséges termelékenység pedig gyorsaságot kíván az alkalmazottaktól. Itt már most is közel 40 ember dolgozik, de ezen felül lehetőség van még további 10 ember felvételére. Fölösleges kiadások Évente nyolc—tíz alkalommal gyűjteti össze és égetteti el az önkormányzat a falu körül illegálisan lerakott szemetet. A nemtörődöm szemetelők komoly büntetésre számíthatnának, ha lenne szemtanú, aki tetten érné őket. Sajnos soha nincs, ezért a császáriak hulladékkupacokat kénytelenek kerülgetni. Kivihetnék termelőik a szeméttelepre is, de erre valamilyen ok miatt nem hajlandók. Kijárnak viszont oda enyves kezű tolvajok, akik rendszeresen lopják a dróthálót, amivel a lerakóhelyet körbekerítették. A kultúrház ablakára rácsot kellett szerelni, mert időnként betörték, és átlagban évente kétszer a buszmegállót is fel kell újítani, hogy eltüntessék róla a vandál pusztítás nyomait. Az önkormányzatnak ezek a dolgok komoly kiadást jelentenek, amelyet a falunak fontos dolgokra is fordíthatnának, ha a garázdák nem a pusztításra pazarolnák fölös energiájukat. Segélyből nem megy... Luca Csaba Nyírcsászáriban nőtt fel, majd Budapestre került, ott dolgozott egy ideig. Bevonult katonának, leszerelés után pedig hazajött, és itt próbált elhelyezkedni. Dolgozott a fatelepen Nyírbátorban, egy darabig munkanélküli segélyből élt, de belátta, hogy abból nem lehet megélni. Amikor hallotta, hogy felvétel van a vasútnál, jelentkezett. Idén három éve MÁV-alkalmazott. Most végzett el egy továbbképző tanfolyamot, amivel vonalbejárói beosztásba került. A vonalgondozó szó jobban kifejezi a munka lényegét, mint a hivatalos megfogalmazás. Figyelnek a sínek és a pálya állapotára a saját területükön, Luca Csaba például a Nagyecsed és Ágerdőmajor közötti pályaszakaszon. Családja még nincs, bár tervezi, hogy megnősül, de addig nem, amíg össze nem szed egy kis pénzt az induláshoz. Addig is dolgozik, szabad idejéből pedig jut idő a gazdálkodásra és a focira is. Kiürül az óvoda? Valamikor egy bizottság döntötte el Nyírcsászáriban, hogy a gyerekek közül ki mehet óvodába és ki nem. Mindenkinek nem volt hely. Boldog békeidők... Ma már ott tartanak, hogy az elmúlt évben létszámhiány miatt összevonták a két óvodai csoportot, és valószínűleg ezzel még nem fejeződtek be a megszorítások. Pillanatnyilag két óvónő és egy dajka felügyel arra a 30 gyerekre, akik rendszeresen járnak. Amikor ott jártunk, a szokásosnál is kevesebben voltak, mert betegség miatt több gyerek otthon maradt. Szegény embert az ág is húzza, a közelmúltban betörtek a jobb sorsra érdemes óvodába. Érdekes módon a szabadon álló televíziót otthagyták, de a videóért felfeszítették a tárolószekrényt. A létszámhoz mérten hatalmas óvodaépületben van ugyan egy 200 adagos konyha, de csak 36 személynek főznek, ennyi az igény az óvodás gyerekekkel együtt. Az oldalt írta és fotózta: Dojcsák Tibor