Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-03 / 128. szám

UJ KELET Falujáró 1996. június 3., hétfő 5 Lassabban, de adósság nélkül Ledolgozták a hátrányt Zuhogó eső és szürkébe öltözött világ fogadott ben­nünket Nyírcsászáriban. A falu gazdaságföldrajzi szempontból kedvező helyen, két város között, az egyiktől öt, a másiktól tizenöt kilométer távolságra, forgalmas út mentén található. Főutcája mentén ba­rátságos kis házak sorakoznak, levegőjét betölti a közeli mezők illata. A Nyírbátorhoz közeli kis község szebb napokon sokkal színesebb arcát mutatja la­kóinak és az átutazóknak. A polgármesteri hivatal­ban váltottunk szót Figula Ferenc jegyzővel, aki már 25 éve dolgozik a nyírcsászári közigazgatásban. A szomszédos Nyírderzsen él, onnan jár át dolgozni. — Mi az oka annak, hogy a rendszerváltás idején a falu a perifériára szorult közsé­gekhez hasonló hátrányos helyzetből indult? — Talán az, hogy a tanácsi rendszer idején a vezetők nem érezték annyira szívügyüknek a falu sorsát és gondjait, mint az önkormányzat. Mi más szel­lemben fogtunk hozzá a felada­tokhoz. Pályázatokkal fejlesz­tettük az infrastruktúrát, beve­zettük a gázt, 2200 méternyi belvízelvezető csatornát építet­tünk, az elsők között fejeztük be a település úthálózatának portalanítását, így ma már nincs földutunk! Emlékművet emeltünk az első és második világháború nyírcsászári ha­lottainak és az elhurcolt zsidó családok emlékére. A régi ura­dalmi épületben alakítottuk ki a polgármesteri hivatalt, ezt 1993-ban kezdtük felújítatni. Besegítettünk a görög katoli­kus plébánia felújításába is. Azelőtt 13 évvel volt az utol­sófestés! Számítógépeket vet­tünk a hivatali munka haté­konyságának javítására. Fej­lesztettük a villanyhálózatot, körbekerítettük a temetőt, be­vittük a vizet, és általában min­den munkát elvégeztünk, ami a régi, elmaradott körülmé­nyek felszámolásához kellett a faluban. Az intézményeinket úgy rendbe raktuk, hogy ha ter­mészeti katasztrófa nem szól közbe, akkor öt—hat évig na­gyobb felújításra nem lesz szükség. Hitelünk nincs, in­kább lassabban haladunk, hogy elkerüljük az eladósodást. — Milyen intézményekről kell gondoskodnia az önkor­mányzatnak? —Iskola, óvoda, kultúrház, abban nyugdíjasok klubja és egy ifjúsági klub, amit ellát­tunk a szabadidő kellemes el­töltéséhez szükséges eszkö­zökkel. A futballpályához is építettünk egy sportöltözőt, hogy civilizált körülményeket teremtsünk ajátékhoz. Próbál­juk itt tartani a fiatalokat, de sajnos nem túl nagy sikerrel. Nincsenek munkahelyek a fa­luban, az egyeüen munkalehe­tőség a varroda. Oda most si­került tíznél több császári dol­gozót elhelyezni. Pillanatnyi­lag négy közhasznú munkást foglalkoztatunk. A faluban a legfrissebb adatok szerint 1205-en élnek, és ez a szám évről évre csökken. A bátori végen Nem tősgyökeres nyírcsászá­ri Soltész Ferenc, hanem, aho­gyan ő mondja, betelepült. A falu bátori végén új házak so­rakoznak, melyekben egy kivé­telével csak a városból érkezet­tek élnek. Kijöttek, mert itt ol­csóbb volt a telek. A munka­helye Soltész Ferencet és fele­ségét is Nyírbátorhoz köti, mindketten a határőrség alkal­mazottai , és gyerekeiket is vá­rosi iskolába adják. A családfő az ügyeleti osztályon dolgozik tiszthelyettesi állományban. Ottjártunkkor éppen szabadna­pos volt, de nem telt túl vidá­man a pihenő, zuhogó esőben vágott egy kis árkot, hogy el­vezesse a kapubejáróból a fel­gyülemlett esővizet. Más föld­munkát itt nem végeznek, de egy másik községben mező- gazdasággal is foglalkoznak. Nem bánták meg, hogy falura költöztek, mert mindig családi házban laktak, szeretik ezt a , környezetet, ahol kimehetnek a gyerekek játszani az udvarra, friss levegőn nőnek fel, és még a város is elérhető közelségben van minden szolgáltatásával együtt. Üres tanterem, új padok — osztály nélkül Szinten tartás kevés pénzből Három éve áll az iskola élén Szimicsku Zoltánné igazgató­nő. Mindkét fia katonai főisko­lára jár, a nagyobbikat augusz­tusban avatják tisztté. A tanárnő 31 éve Kislétán kezdte képesítés nélkül, a főiskola után Szakolyban két évig dol­gozott, végül hazakerült Nyír- császáriba. Egyre nehezebb fel­adat egy iskola vezetése, ezért gondolkodik azon, hogy két év múlva, a következő igazgató- választáskor pályázzon-e az állásra. Jelenleg 131-en tanulnak az intézményben. 1977. szeptem­ber 1. óta ide járnak a nyír- derzsi felső tagozatos diákok, és a következő évtől előrelát­hatólag az alsósok is. Kevés pénzből gazdálkodnak, de az épület állapotát eddig sikerült megfelelő szinten tartani. Fej­lesztéseket minden kínálkozó alkalom megragadásával tud­nak megvalósítani, például a Kossuth Lajos Tudomány­egyetemtől szereztek be né­hány számítógépet tanulmányi célokra. A tornaórákat koráb­ban az előtérben tartották, de mivel tornacsarnokra nem volt pénz, egy használaton kívüli tantermet rendeztek be torna­szobának. A folyosót nyírcsá­szári gyűjtésből származó helytörténeti emlékekkel dí­szítették. A 4360 kötetes könyvtáruk egyben községi könyvtár is, ahol gyerek, fel­nőtt és nevelő egyaránt meg­találja a számára érdekes ol­vasmányt. Az iskolának is a létszám- hiány a fő problémája, van például egy üres tantermük, ahol új padok állnak, de nincs osztály, amelyik használná. A dolgok mai állása szerint, még szükség van a 10 nevelő munkájára, de a kötelező óra­szám emelésével némelyikük jövője kérdésessé válhat. Ta­lán a derzsi gyerekekkel meg­növekvő létszámhoz később is szükség lesz mindenkire. Szakkörök nincsenek, napkö­zis csoport sem, bár ezt igé­nyelnék a szülők, és később szeretnének megoldást talál­ni rá. Nyári programként a di­ákönkormányzat vezetője szervez 10—15 gyereknek Kecskemét mellé egyhetes sá­tortáborozást. Felvétel a varrodában A faluban az egyetlen nagyobb munkaadó az Ungarotre Kft., amely 1990-től működtet a régi varroda épületében egy cipőfelsőrész-ké­szítő üzemet. A kívülről csupasz, már-már üresnek tűnő épületbe lépve, megle­petés éri a látogatót, bent zajlik az élet, a hosszú sorokban álló varrógépek mögött ég a hölgyek keze alatt a munka. A minőségi követel­mények miatt nagy fi­gyelmet, a fennmara­dáshoz szükséges ter­melékenység pedig gyorsaságot kíván az alkalmazottaktól. Itt már most is közel 40 ember dolgozik, de ezen felül lehetőség van még további 10 ember felvételére. Fölösleges kiadások Évente nyolc—tíz alkalom­mal gyűjteti össze és égetteti el az önkormányzat a falu körül il­legálisan lerakott szemetet. A nemtörődöm szemetelők ko­moly büntetésre számíthatnának, ha lenne szemtanú, aki tetten érné őket. Sajnos soha nincs, ezért a császáriak hulladékkupa­cokat kénytelenek kerülgetni. Kivihetnék termelőik a szemét­telepre is, de erre valamilyen ok miatt nem hajlandók. Kijárnak viszont oda enyves kezű tolva­jok, akik rendszeresen lopják a dróthálót, amivel a lerakóhelyet körbekerítették. A kultúrház ab­lakára rácsot kellett szerelni, mert időnként betörték, és átlag­ban évente kétszer a buszmegál­lót is fel kell újítani, hogy eltün­tessék róla a vandál pusztítás nyomait. Az önkormányzatnak ezek a dolgok komoly kiadást je­lentenek, amelyet a falunak fon­tos dolgokra is fordíthatnának, ha a garázdák nem a pusztításra pazarolnák fölös energiájukat. Segélyből nem megy... Luca Csaba Nyírcsászá­riban nőtt fel, majd Buda­pestre került, ott dolgozott egy ideig. Bevonult kato­nának, leszerelés után pe­dig hazajött, és itt próbált elhelyezkedni. Dolgozott a fatelepen Nyírbátorban, egy darabig munkanélküli segélyből élt, de belátta, hogy abból nem lehet meg­élni. Amikor hallotta, hogy felvétel van a vasútnál, je­lentkezett. Idén három éve MÁV-alkalmazott. Most végzett el egy továbbképző tanfolyamot, amivel vonal­bejárói beosztásba került. A vonalgondozó szó job­ban kifejezi a munka lénye­gét, mint a hivatalos meg­fogalmazás. Figyelnek a sínek és a pálya állapotára a saját területükön, Luca Csaba például a Nagyecsed és Ágerdőmajor közötti pá­lyaszakaszon. Családja még nincs, bár tervezi, hogy megnősül, de addig nem, amíg össze nem szed egy kis pénzt az indulás­hoz. Addig is dolgozik, szabad idejéből pedig jut idő a gazdálkodásra és a focira is. Kiürül az óvoda? Valamikor egy bizottság döntötte el Nyírcsászári­ban, hogy a gyerekek kö­zül ki mehet óvodába és ki nem. Mindenkinek nem volt hely. Boldog béke­idők... Ma már ott tartanak, hogy az elmúlt évben lét­számhiány miatt összevon­ták a két óvodai csoportot, és valószínűleg ezzel még nem fejeződtek be a meg­szorítások. Pillanatnyilag két óvónő és egy dajka fel­ügyel arra a 30 gyerekre, akik rendszeresen járnak. Amikor ott jártunk, a szo­kásosnál is kevesebben vol­tak, mert betegség miatt több gyerek otthon maradt. Szegény embert az ág is húzza, a közelmúltban be­törtek a jobb sorsra érde­mes óvodába. Érdekes mó­don a szabadon álló televí­ziót otthagyták, de a videó­ért felfeszítették a tároló­szekrényt. A létszámhoz mérten hatalmas óvodaépü­letben van ugyan egy 200 adagos konyha, de csak 36 személynek főznek, ennyi az igény az óvodás gyere­kekkel együtt. Az oldalt írta és fotózta: Dojcsák Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom