Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-17 / 140. szám
8 1996. június 17., hétfő Horgászat UJ KELET Jéghorgászat Dojcsák Tibor (Új Kelet) Túristvándiról Tiszakóród felé haladva, alighogy átkelünk a Túr fölött átívelő hídon, balra, a felemelt sorompó mögött sóderrel leszórt ösvény indul a töltés tetején. Az út göröngyös, itt-ott kátyús, de járható. Már éppen feladnánk a reményt, hogy még ember járta területre érhetünk az egyre el- hagyatottabbnak tűnő földek között kanyargó úton, amikor hatalmas fák tűnnek fel. Az ártéri erdő szélén álló évszázados diófák alatt, hűs árnyékban néhány autó áll. A földre terített plédeken, kisebb tábortüzek körül férfiak, nők és gyerekek ücsörögnek. A kristálytiszta levegőben folyamatos mormolás tudatja velünk: a bukógátnál vagyunk. A Túr lezúduló vize kellemesen meleg és tiszta, nem úgy, mint a Tisza, ami az áradástól felkavarodva barna színűvé vált. A gát alatti beton talapzaton lehet fürödni, zuhanyozni és halra vadászni. Nem horgászTudósítónktól Apagy—Kenderáztató tó 1996. június 9. A verseny rangjához méltó pálya várta a versenyszakbizottság által meghívott versenyzőket az apagyi Kenderáztató tón június 9-én. Harminckilenc versenyző, négy kategóriában, két forduló alapján döntötte el, hogy kik lesznek az idei év megyei egyéni bajnokai. Másfél órás felkészülési idő után dudaszóra indult az etetés, majd öt perc múlva elkezdődött a verseny. A nagy meleg rányomta bélyegét a halak kapókedvére is, igen kényesen és szinte csak szúnyog- lárvára akartak kapni. Minden meglepetés nélküli papírformaeredményt hozott az első forduló mérlegelése. Korántsem volt lefutva a verseny, mivel a tapasztalatok szerint a második fordulóra a jól beetetett helyekre csapatostól megy a hal, és még az sem zavarta őket, hogy a nagy melegtől kitikkadt versenyzők a mérlegelés után azon mód a vízbe vetették magukat. A második fordulóra felfrissülve, újult erővel készültek a horgászok és tizenöt órakor megindult a haltermelés. Jöttek a szebbnél szebb kárászok, dévérek, igaz a szerelésen igazítani kellett, mert a 0,1-es élőké vastagnak bizonyult, így le kellett menni 0,8—0,6-ra. Ekkor viszont sok volt a szakítás. ni, azt kicsivel lejjebb érdemes megpróbálni. A gát alatt ügyes ember kézzel is foghat halat. Na nem harcsaóriásokat, inkább csak apró kárászokat, keszegeket. Aki nagyobbra vágyik, az hozzon horgászbotot, mint a Harcsa család Mátészalkáról. Ok már korán reggel kijöttek, meg is fogták az ebédre valót. A parázsban alufóliába göngyölve sülnek a halak, köztük olyan is, amelyik nem horogra, hanem kézbe akadt. Egy nagyapa unokájával együtt, nejlonzacskóval a kezében ujjnyi halacskákra vadászik. A részvétel a fontos felfogással, amit elkapnak azt rövidesen újra útjára bocsátják. A meredek lépcsőn fiatal- asszony sétál le gyerekével. Nem merészkednek be nagyon, de már ha csak a lábunk szárát mártjuk a vízbe, már akkor is fantasztikus dolog érezni a rohanó víz óriási erejét. A torkolatnál mindkét partról egy-egy földnyelv nyúlik a folyóba. Nem hagy nyugodni a gondoVolt elég bajuk a versenyzőknek, de derekasan helytálltak és minden elismerést megérdemelnek, hogy végig küzdötték becsülettel a versenyt. A második fordulóban szép egyéni fogásokat lehetett mérlegelni, ahol kiemelkedett Luzsinszky Tamás 6920 grammos teljesítménye, amivel a felnőtt bajnoki cím mellé elnyerte a Belvárosi Játék- és Horgászbolt különdíját is. lat, az a két horgász, akit nem riaszt a hőség, és most is elszántan lógatja horgait a Túrba, miért nem próbálkozik a földnyelvekről? Mielőtt megkérdezhetném tőlük, elindulnak a mini-félszigetre, és ott folytatják a pecázást. Úgy látszik egy dologra gondoltunk. Odafenni a fák alatt gyűlnek az emberek! Jönnek mikro- busszal, autóval, motorral, kerékpárral és gyalog, mégis csak a járművek száma látszik nőni. Megyei Egyéni Halfogó Bajnokság A verseny végeredménye: Felnőttek 1. Luzsinszky Tamás Nyírteleki HE. 3 hely. sz. 9180 gramm, 2. Papp Miklós Szatmárvidéki HE. 5 hely. sz. 6200 gramm, 3. Szűcs Attila Szatmárvidéki HE. 9 hely. sz. 4980 gramm. Nők 1. Szűcs Éva Szatmárvidéki Többször ennyi embernek is elegendő hely van itt ahhoz, hogy mindenki találhasson egy saját zugot. Egy fára erősített, kopottrozsdás piros-fehér-zöld tábla hirdeti, Magyarország itt véget ér. Innen talán már nem is érdemes továbbmenni, hiszen szebb és nyugodtabb ez a hely, mint amié vágyunk. Ez az emberi beavatkozással sem elrontotta, csak izgalmasabbá tette a természetet. HE. 2 hely. sz. 5780 gramm, 2. Tóth Zoltánná Bátor-Coop HE. 5 hely. sz. 2200 gramm, 3. Büdi Erika Szabolcsi Vízmű 8 hely. sz. 1280 gramm. Ifjúsági 1. Krausz Zoltán Alkaloida HE. 2 hely. sz. 5280 gramm, 2. Papp Zoltán Szatmárvidéki HE. 4 hely. sz. 4700 gramm, 3. Olesnyovics Tamás Nyírteleki HE. 6 hely. sz. 3200 gramm. Gyermekek 1. Ifj. Gellér Győző Szatmárvidéki HE. 2. hely. sz. 3160 gramm, 2. Czipó Tamás Nyírteleki HE: 4 hely. sz. 1480 gramm, 3. Ladányi Gergő Nyírteleki HE. 9 hely. sz. 1060 gramm. Vizeinkben mintegy kilencven féle hal él, akármelyikből akaszt horogra valaki (és persze ki is tudja emelni a vízből), akkor az alábbi feltételek szerint veszik nyilvántartásba a nevezetes eseményt: A szerkesztőségekben, vagy a horgászegyesületeknél beszerezhető űrlapot ki kell tölteni és legalább két tanúval aláíratni, majd lebélyegeztetni az egyesületnél. Ezt a „bizonylatot el kell küldeni vagy a Magyar Horgász, vagy a Sporthorgász újságok szerkesztőségeihez. A dicsőség mellé mindkét újságnál oklevelet és ajándékot kapPalotai István (Új Kelet) Hajnali négy óra volt. Vasárnap. Minden tisztességes teremtménye az Istennek még áhítattal húzta a lóbőrt. Kinéztem az ablakon. A hőmérő piros szála mínusz 21 fokot mutatott — mint már két hete rendesen. A hó vízszintesen esett. Igazi ítéletidő tombolt Torontóban. Remek! Kitűnő! Beröf- fentettem a kávéfőzőt és nekiálltam harapnivalót csomagolni. Amikorra a masina rázendített szokásos halálhörgésére pont készen is lettem. Megborítottam két borzalmas ibriket kávéval, az egyiket haladéktalanul beleöntöttem az arcomba, a másikkal meg elindultam, hogy apám felzargatásá- ba kezdjek. Amikor felnézett, őrült tüzek csillogtak szemében és komoly veszélyben forgott az életem, aztán váltott, és már csak úgy nézett rám, mint egy lótetüre. — Akkor megyünk? Az idő oké! ... Apám lelkiállapotában szemmel látható változás következett be.-Fúj? — Keményen! — Mennyi? — Huszonegy!... A ionescui dialógus csodát tett vele. Kipattant az ágyból és száznegyvennel cihelődni kezdett. Alig negyed óra múlva már melegítettük is az Oldsmobilt. Irány Lake Sim- co! Irány a jéghorgászat! A parton már több kocsi is árválkodott, gazdáik a gyülekezőhely melegében hörpöl- ték a jégpeca „legfontosabb kellékét” a forró gint. Lehettünk vagy húszán, mire megjött a „bombadír”. Ez egy nagykabinos sarkkutató jármű, így hát bepasszírozód- tunk, ahányan voltunk, a cejg és a motyó a pótkocsivontatmányba került. Nem a legkényelmesebb jószág a bombadír, a motorja üvölt, a lánctalpai zörögnek, viszont nagyon praktikus, ha az ember a parttól 25 kilométerre akar horgászni a jégen. Elsőre kissé furcsa érzés, hogy az egy—két méteres jég alatt nyolcvan—száz méter mély a víz. Megérkeztünk a „hutokhoz”. Volt belőle egy csokorral. Egy-egy ilyen két horgászt tud befogadni. A helyhez és a hőmérséklethez képest maga a mennyország. Kicsiny faház, az ajtaján és azzal szemben egy-egy kis ablakkal, mely alatt mini olajkályha duruzsol. Nyugodtan pulóverre lehet vetkőzni. Két falhoz erősített lóca, a kettő között felszedhető pallódarabok, alatta pedig a víz. Igaz nak az adott esztendő kiemelkedő fogásaival büszkélkedő horgászok. A nyugati országokban már nem a hal tömege, hanem a zsinórméret szerint minősítik a rekordokat. A Magyar Horgász című lap tervezi, hogy a jövőben eszerint is összeállítja az éves listáját. Most nézzük az eddig nyilvántartásba vett legnagyobb fogásokat:ponty: 30,50 kg 1995-ben, harcsa: 98,00 kg 1995-ben, süllő: 14,50 kg 1990-ben, csuka: 20,47 kg 1994-ben, afrikai harcsa: 4,85 kg 1993-ban, fekete sügér: 2,28 kg 1994-ben, sügér: 2,43 olyan mélyen, hogy csak lámpával látni, mert olyan vastag ajég. Pecabot nem kell. Van! A kanadai lékhorgászat egy egész speciális készséggel történik: egy 20x20 centiméter hosszú, T alakú botból és az erre egyszerűen rákötött zsinórból. A csalit pont a fenékig kell engedni és, ha ezt pontosan teszi az ember, akkor a T derékszöget zár be. Ha rövid az ereszték, akkor a T bebólint és úgy marad, ha meg túl hosszú, akkor úgy áll, mint a gémeskút. Nem köny- nyű játék, hiszen a víz van vagy nyolcvan méter mély. A csali tenyésztett csontkukac. Mivel nincs „bot”, nem lehet kényelmesen hátradőlni, hiszen úgy nem lehet bevágni. Rágyújtunk egy cigire és előlredőlve térdünkre könyökölünk. Az akasztás úgy történik, hogy az ember elkapja a zsinórt és felfelé megrántja. Fárasztgatni nem szabad, a halat egyszerűen ki kell húzni fölfelé. Már, ha van. Nem telik el egy perc és apám T betűje keményen bólogatni kezd. A fenébe — morgolódik az öreg, ez hering. Megismerem a dögöt a kapásáról. Ha itt vannak, akkor fuccs a mai napnak, mert tisztességes hal nem jön az apró hóhérhad közelébe. Igaza volt. Két órán keresztül csak heringeket fogtunk, aztán egy félórányi csend támadt. — Ez jó! — mondta apám, — elkotródtak... Egyszer csak nagyon lassan kezdett vízhúzó pózba ágaskodni az aprócska „gémeskút”, majd csattanva bebólintott. Ez az! Ez már „ő” maga a whitefish (fehérhasú hal)! Apám nekifeszül és úgy húzza fel őkéimét, mint egy feneketlen kútból a vízesvödröt. Egyre fáradtabban, egyre lassabban... Végre meglátom lent a lékben! Lehasalok és hónaljig nyúlok a lékbe, míg el nem érem. A kopoltyújába akasztom a kezemet és kiemelem. Elég kivenni, van vagy tízkilós. Apám leakasztja. Itt nem kell szákolgatni, áztat- gatni a halat amíg haza indul az ember, hiszen kint ott a rettenetes frigider; az ajtó elé kidobott hal fél perc múlva már kopogósra fagy. Itt aztán nem kell attól tartani, hogy a macska elviszi. Lassan sötétedni kezd. Délután fél négy van. Tucatnyi hering és két whitefish a fogás. Nagy zörgéssel megérkezik a bombadír is, mindenki előkászálódik a hutból. Szép nap volt, remek jéghorgászat... kg 1995-ben, balin: 10,54 kg 1991- ben, márna: 8,10 kg 1993-ban, kecsege: 6,33 kg 1989-ben, angolna: 4,15 kg 1986- ban, pisztráng: 6,14 kg 1989-ben, amúr: 40,50 kg 1993-ban, busa: 58,91 kg f994-ben, dévér: 5,46 kg 1981-ben, domolykó: 6,25 kg 1987- ben, compó: 3,74 kg 1992- ben, jászkeszeg: 3,81 kg 1995-ben, paduc: 2,86 kg 1991-ben, vörösszámyú: 2,05 kg 1990-ben, kárász: 2,66 kg 1991-ben, menyhal: 2,73 kg 1993- ban. (Az adatok két említett horgászújságból származnak.) Kézzel is lehet halat fogni Kirándulás a bukóra Megyei Egyéni Halfogó Bajnokság Melegben nem kapnak a halak Rekordhalak Magyarországon
