Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-14 / 138. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. június 14., péntek 5 Levéltári csendélet Fotó: Harascsák Annamária Családfakutatás Hosszú iratfolyóméterek Leiter György (Új Kelet) Az elmúlt héten a nyíregyházi Kelet-Nyugat Expóra invitálta dr. Nagy Ferenc, a megyei levéltár igazgatója a sajtó képviselőit, ahol négy táblára rendezett kamarakiállítást nyitott meg a közintézmény. A levéltár legdíszesebb és legjobb állapotban fennmaradt irataiból, okleveleiből mutattak be néhányat a nagy- közönségnek. Maga a vállalkozás nem számított újkeletűnek, hiszen az elmúlt évi vásáron volt hasonló programjuk, az idén pedig gyermeknapkor rendeztek Sóstón érdeklődéssel kísért, hálásan fogadott kiállítást. — E bemutatkozásokat a jövőben is folytatni kívánjuk — mondta az igazgató. — Tesszük ezt abból a célból, hogy mind többen ismerkedhessenek meg gyűjteményeinkkel, az általunk gondozott évszázados közkincsekkel. Éppen ezért szeretnénk a levéltár ajtaját szélesebbre tárni a nagyközönség előtt, betekintést nyújtani a levéltár mindennapi munkájába. A rendszerváltozással jelentősen megnövekedtek feladataink, az azt megelőző 300-as ügyfélszám megtízszereződött, elsősorban kárpótlási és hadigondozási ügyekben. A szükséges iratokat a levéltárból szerezhették, szerezhetik be. Az ilyen irányú igények már lecsendesedőben vannak, sokkal inkább megnőtt viszont az érdeklődés az utóbbi időben a családfakutatás iránt, főleg Izraelből és Amerikából érkeznek ilyen levelek hozzánk. A levéltári szolgáltatások ugyan ingyenesek, arra viszont sem emberünk, sem energiánk nincs, hogy e divatos hóbortnak számító kutatásba belemélyedjünk. A szükséges támpontokkal segítjük az illetőt célja elérésében, de szolgáltatás- szerűen nem vállalunk fel családfakutatást. Két munkatársam munkaidő után, vállalkozóként segít felkutatni az ősöket, a család eredetét. Mi szolgálhat támpontul a levéltárosnak? Könnyű a dolog, ha nemesi családról van szó, mert a nemeseket időről időre összeírták, s ezek a dokumentumok megyei illetékesség esetén hiánytalanul megvannak levéltárunkban, Polgári családnál a megyei monográfiák személyi adatai a mérvadók, míg egyszerű származásnál a születési anyakönyvet búvárkodjuk. A megyei levéltár hármas, közművelődési, tudományos és közigazgatási funkciót lát el. Az új levéltári törvény alapján be kell gyűjtenünk a megye valamennyi (228) településének 1981-ig keletkezett iratait. Eddig 70 településen jártunk, Beregdaróctól Gyü- réig, s nem kevesebb mint 550 iratfolyóméter anyagot hoztunk be. Ez irdatlan mennyiség, s a munka nagyja még hátravan! A tapasztalatok szerint az önkormányzatok megfelelően kezelték az iratokat, kellemes csalódásban volt, van többnyire részünk. Az intézmény kutatásai eredményeit a folyamatosan megjelenő kiadványokban publikálja, a nagyközönség előtti bemutatkozást például a Levéltári esték elnevezésű sorozatunk szolgálja, mind nagyobb megelégedésre. A Nemzetközi Levéltári Napok megrendezésével a környező országok levéltárainak kapcsolatát fűzzük mind szorosabbra. A pénzhiány a levéltárakat is sújtja. Mintegy 400 oklevél szorul restaurálásra, lehetőség pedig mindössze évi egy—kettőre van. Ebből „egykettőre” nyilván nem készülhet el mindahány, ilyen tempó mellett kétszáz évre lenne szükség. Természetesen szeretnénk megőrizni a fontos iratokat az utókor számára is, ezért a jelenben kell mindenféle lehetőséget kifundálni. Örömmel mondhatom, hogy viszonylag könnyen akad- tunk-akadunk támogatókra, társas- és magánvállalkozások formájában egy-egy oklevél felvállalásával. A levéltár finanszírozását alapvetően a megyei önkormányzat vállalta magára, a különböző kezdeményezésekkel viszont értékes kincseket menthetünk meg az utókor számára. TUNGSRAM: Száz éve a fény felé IV. A siker Kisváráénak is sikert hoz Berki Antal (Új Kelet) ____ Az Egyesült Izzó, ha nehezen is, de beilleszkedett a szocialista módiba. Még éltek a régi reflexek, úgy-ahogy megmaradtak a régi kapcsolatok, mire a terv- gazdaság kiterebélyesedett, az ország első számú devizaszállítójának számított. A szocialista urak egy része rájött arra, hogy a tervgazdasággal valami difi van. A Nyers Rezső- vezette munkacsoport kidolgozta az úgynevezett új gazdasági mechanizmust, ami lehetővé tette a részvénytársaság számára a hazai terjeszkedést. Az MSZMP gazdasági bizottsága, lényegesen megelőzve szocialista partnereit, felismerte, hogy a szocialista cserekereskedelem sehova nem vezet, hosszú távon gazdasági katasztrófába taszítja hazánkat. Aztán az új típusú közgazdái gondolkodás csíráját is kiirtották, de a Nyers Rezsőék által felröppentett gondolat hatott még akkor is, amikor kiagyalóját már régen száműzték a politikai élet minden területéről. Ennek a gondolkodás- módnak a maradványaként értékelhető az a pályázat, mely a lényegesen nagyobb deviza- bevételt hivatott elősegíteni. Ötvenmilliárd forintnyi összeget biztosított a devizabevételek emelésére. A '70-es évek elején az ország gazdasági erői jószerével még a pályázat kifejezését sem ismerték, nemhogy az ilyen módszerrel szerzett forrásokat saját munkálkodásuk hasznára tudták volna fordítani. Az Egyesült Izzó jó érzékkel mozdult rá erre a szocialista terme- lésf mód viszonyai között újszerű támogatásnak is felfogható pályázat kiírására. Mivel amúgy is a világ első számú világítótest-gyártónak egyikeként tartották számon (ami a magyar gazdaság legfőbb devizaforrását jelentette, és termékeinek 90 (!) százalékát külföldön értékesítette), elnyerte a pályázati összeg egyötödét, hozzávetőlegesen 10 milliárd forintot. Az összeg nagysága, hogy ezt a mai gondolkodásmóddal is érzékelni tudjuk, és hogy képesek legyünk a mai értékrendet visszavetíteni a múltba, körülbelül ugyanannyi akkori német márkának felelt meg. Az Izzó vezetői jól sáfárkodtak a váratlanul ölükbe hullott beruházási pénzzel. Akkorra már elég nagy bajban voltak, mert a piaci igényeknek szűkös gyártási kapacitásuk miatt egyszerűen nem tudtak eleget tenni. Az elnyert pénzzel Magyar- ország különböző területein leányvállalatokat hoztak létre. Természetesen a Dunántúlon. Azért valamiféle pénz jutott a keleti végekre is, Hajdúböszörményre, Kisvárdára... Kisvárdán működött a Mezőgép 10-es számú gyáregysége. Alapvetően gépipari vállalat volt, működési területe nem is hasonlított az Egyesült Izzó tevékenységi köréhez, mégis ez a cég lett az Izzó által kiszemelt új leányvállalat. A döntésben nyilván szerepet játszott az, hogy a gazdaságilag amúgy is leszállóágban lévő Mezőgép telephelyét a Tungsram egyetlen fillér nélkül, úgynevezett „könyvjóváírással” szerezte meg. Ennek több mint huszonnyolc éve. A városnak, a megyének és a Tungsramnak is hasznos együttműködés 1975. március 1-jén vette kezdetét. A Mezőgép egykori műszaki főmérnöke huszonnyolc éves, semmitől sem félő, a kihívásokat vállaló, azoknak megfelelni akaró és megfelelni is tudó szakember kicsit szorongva várta az új tulajdonos színrelépését, aztán eltelt több mint negyedszázad, ma ő a GE Lighting Tungsram Rt. Kisvár- dai Fénycsőgyár igazgatója. Csatári Zoltánnak hívják. (A vele készült interjút következő számunkban olvashatják.) Autóizzók gyártása Miniatűr lámpák körégetése A szerző felvételei Virradattól szabad a horgászás Aradi Balogh Attila (ÚjKelet) Most már Milotán is van halastó. Ennek azonban története van, amely összefügg a szövetkezet átalakulásával. A részleteket Király János, a milotai Tiszavirág Horgászegyesület titkára mondta el. — Amikor megszületett a törvény a földek visszaadásáról, kiderült, hogy szántóként tartanak nyilván egy közel nyolc és fél hektáros földrészt, amit a valóságban a téesz több méter mélyen kibányászott. Ahhoz, hogy elérjék a kavicsréteget, leszedték egy méter mélyen a földet, ami rendezetlenül ott magasodott a partokon, hasz- nosíthatatlan állapotban tartva így közel hét hektár földet. — Nem tartott rá igényt senki?-— Igénylő lett volna, de a falu akarata az volt, hogy mind a bányató, mind a körülötte lévő terület a falu tulajdona maradjon. Puskás Sándor polgármester vezetésével a helyi önkormányzat vásárolt részaránytulajdonú földeket, valamint kérte az állami tulajdonú egykori községi földek fejébe a vízfelületet és a közvetlen partját. Ennek eredményeként a helyi horgászegyesülettel közösen elkezdte a terület gondozását. — Ez mit jelent pontosan? — Három évvel ezelőtt a pecások fejenként ezer forintot fizettek, hogy pontyot és süllőt vásároljunk, és azt a tóba telepítsük. Ezt megismételtük az utóbbi két évben is. Közben döntés született arról, hogy a bányató partján százhét, állandó használatba adható telket alakítunk ki, és ugyanennyi vendégstéget készítünk. Az egyik partrészen átlagban négyszáz négyzetméteres telkeket parcelláztunk, melyek nagy részét néhány napja ideiglenes használatba adtuk a tulajdonosoknak. A régi horgászegyesületi tagok negyvenkétezer, az új horgászegyesületi tagok ötvenkétezer forintot fizettek telkenként. Az összeg egy része az önkormányzaté, másik része a horgászegyesületé. — Eddig csak telepítették a halat, most szombattól foghatják is? —Több tízezer ponty és süllő nőtt meg kifogásra érett méretűvé. Ez a két halfajta az, amit itt tervszerűen neveltünk. Korábban, amikor még bizonytalan volt a vízterület sorsa, a horgászok harcsát, kárászt és más apróhalat is szórtak a tóba. Tavasszal a szakértők megállapították, hogy már húszkilós harcsa is van a vízben, ami nagyon kártékony, mert naponta több kiló apró halat fogyaszt el. Aki az ilyen kapitális ragadozót kifogja, hazaviheti. — Ez másfajta halakra nem vonatkozik? — Szombaton virradatkor kezdődik a horgászás, mert éjfélkor felszabadul a tó. Délelőtt tíz órakor lesz a terület ünnepélyes átadása, melyre országgyűlési képviselők is érkeznek. Ezen az első napon minden kifogott méretes halat hazavihetnek, de a későbbiekben már csak az előírásoknak megfelelő mennyiséget, mert nem rablógazdálkodásra, hanem tervszerű halgazdálkodásra rendezkedtünk be.
