Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-13 / 137. szám
Kultúra / 1996. június 13., csütörtök „Annyi pénz nincs is a világon” Feld papa a wurtsliban Mi az, ami egy ízig-vérig bécsi komikust Budapesthez láncol? Mi az a vonzerő, ami nemcsak a magyar színészdinasz- tia-alapító osztrák Feld Zsigmondot, de a mai közönség által is ismert és szeretett Brachfeld Sieg- friedet is ide kötötte? Olyan titok ez, amin érdemes elgondolkodni, de megfejteni úgysem lehet. Berki Antal (Új Kelet) A lényeg az, hogy Feld Zsigmond 1875-ben rövid vendégszereplésre a Városligeti Színkörbe szerződött, és ott maradt egészen 1939-ben bekövetkezett haláláig. Hosz- szú életet élt, majd száz esztendőt, ebből hatvannégyet Budapesten, mégse tanult meg tisztességesen magyarul. Nyakatekert magyar beszéde ugyan generációknak adott okot az élcelődésre, de amit letett az asztalra, az magyar volt, a magyar kultúra felemelkedését szolgálta. 0 alapította a híres ligeti gyerekszínházat, amelynek később fia, Feld Mátyás adott országos hírnevet, és ahonnan olyan hírességek kerültek a magyar színpadra, mint például Ruttkay Éva. Meghonosított egy olyan nyári játéklehetőséget, amelyet előtte nálunk nem ismertek, és amelyből a későbbiek folyamán kinőtt a Szegedi Szabadtéri Játékok, majd a Gyulai Várszínház, hogy a mai millió szabadtéri lehetőségről már ne is beszéljünk. Amit Feld Zsigmond kitalált 1879-ben, az nemcsak „haknilehetőség” volt Budapest összesen két színházának művészei számára, hanem egy új művészeti műhely. Különböző neveken 1943-ig létezett. Összesen két igazgatója volt — a másik Feld Mátyás. Hogy a közönség kijárjon a ligeti színházba, az öreg Feld az akkori színészvilág legjobbjait nyerte meg színpada számára. Vendégszerepeit nála a hírhedetten szigorú, gyönyörű beszédű Jászai Mari is. Hogy a csodálatos művésznő kegyeit megnyerje, egyszer így dicsekedett a nagy tragikának: — Mit szól Mária, már tudom jól magyar. Hallom? — Hallok — felelte vészjósló mosollyal Jászai. Se szeri, se száma az öreg Feldről terjesztett anekdotáknak. Zsugoriságával kapcsolatban legendákat meséltek. Egyszer valaki baráti kölcsönért fordult hozzá: — Kérlek szépen, ne haragudj, de sürgősen szükségem lenne száz koronára. Már kértem Újházitól, de otthon felejtette a pénztárcáját, kértem Szacsvaytól, de azt mondta, szívesen adna, csak sajnos nincs pénze... Feld Zsiga mézédes mosollyal szakította félbe: . — Nézd, édes öregem, nekem van pénzem, de nem adok. És még egy pénzzel kapcsolatos történet: Feld, a korszak népszerű operettcsillagát, a nemzet csalogányát, Blaha Lujzát kapacitálta, hogy vállaljon fellépést a színkörben. ígért fűt-fát, hogy a legendás művésznőt megnyerje. Blaha Lujza vonakodott, mire Feld kivágta a nagyadut: — Hatszáz koronás gázsit fizetek esténként! Blaha Lujza kedves mosollyal jegyezte meg: — Édes Zsigám, annyi pénz nincs is a világon. — Na és? — méltatlankodott az igazgató. — Hatszáz korona még akkor is szép gázsi, ha esetleg nem kapod meg. Fia, Mátyás nemcsak szín- házszeretetét, az igazgatóságot, a színészetet örökölte apjától, de a kifogyhatatlan történetek sora is folytatódott vele. Egyszer Törzs Jenővel állapodott meg egy vendégszereplésről. A tárgyalás végén Törzs nagyvonalúan jegyezte meg: — A gázsit természetesen rád bízom. Feld Mátyás rémülten vágott közbe: — Annyit nem adok! Feld Matyi még a relativitást is előbb fedezte fel, mint Einstein. Egyszer valaki figyelmeztette, hogy ilyen híres ember nem öltözhet eny- nyire elhanyagoltan. Feld Mátyás méltatlankodva utasította vissza: — Nézze, engem mindenki ismer Pesten, ezért nem baj, hogy rosszul öltözöm. Külföldön nem ismer a kutya sem, ott meg azért nem baj, hogy rosszul öltözöm. Itt a nyár. Lassan nyílnak a szabadtéri színpadok. Sajnos a Városligeti Színkört nem éleszti föl semmi. Illő, hogy legalább egy újság hasábjain megemlékezzünk róla. A magyar szó iránti rajongásból Torontóban a János vitéz Kosaras Vilmos, a torontói Kertész Sándor Magyar Színház igazgatója 1973-ban ment el Magyarországról, utolsó munkahelye a Magyar Televízió volt. Másfél éves várakozás után érkezett Németországból Kanadába. Torontóban a Menora című lap (a nyugati magyarajkú zsidóság lapja) tördelőszerkesztője lett. ( Különben — bár nem tartozik igazán a tárgyhoz, az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy ez év januárjában Kosaras Vilmos a lapot megvette — Torontóba érkez- tekor azonnal felvette a kapcsolatot Kertész Sándorral, az akkor a Torontói Művész Színház igazgatójával... Palotai István interjúja — Roppant boldog voltam, hogy folytathatom a színházi munkát kint is. Egy darabig Kertésznél játszottam, és amikor ő úgy érezte, hogy már idős és fáradt a feladathoz, akkor én vettem át tőle a stafétabotot. Ez tíz évvel ezelőtt történt. Friss erőket szerződtettem, és belekezdtem. Két év múlva szegény Kertész meghalt, és az iránta érzett tiszteletből a színház felvette a nevét. — Milyen körülmények között tud létezni Kanadában egy magyar színház? — Szervezeti felépítésében természetesen más, mint az itthoni színházak, azonban természetesen ugyanúgy nálunk is felmegy a függöny, az előadás ugyanaz, és a végén mi is meghajtunk a tapsra. Mi azonban nem tudjuk a színészeket eltartani, ebből senki nem tud megélni, bár természetesen van tiszteletdíj is. Az egészet a magyar színház, a magyar szó iránti rajongás tartja fenn. A társulat szinte egész Észak-Amerikából verbuválódott. Már van négy második generációs színészünk is, akik a torontói színiakadémián végeztek,. — Van színészképzés Kanadában? — Hogyne, bár nemrég kezdődött. A York Unversity, a Humber College és a Dupont University is foglalkozik színházi szakmák oktatásával. Nagyon lényeges dolog ez a társulatépítés szempontjából, mert Magyarországról már nem nagyon jön utánpótlás. Az erdélyi menekülthullám ugyan nagyon , jól jött” nekünk, de már ez is lassan a múltté. Van művészünk New Yorkból, Los Angelesből, Vancouverből, tehát mondhatni, mindenünnen. — Általában magyar darabok vannak repertoáron? — Igen, bár minden évadban játszunk egy-egy nyugati drámát is. Ilyen volt például az Anna Frank naplója, a Pillantás a hídról. Magyar prózákat is játszunk: Molnár Ferenc Testőrét, a Doktor urat, de nagyon sok operettet is, mert nagy rá az igény. Műsoron volt már többek között a János vitéz, a Marica grófnő, ez utóbbi kétszer magyarul, egyszer angolul. Fotó: CsoRo — Angolul? Gondolom a „vegyesházasságok” nem magyar tagjainak kedvéért... — Igen, de akármilyen hihetetlen, még az „utcáról” is jöttek a nézők, tehát olyanok, akik nem is tudják, hogy mi fán terem Magyarország. — Hogyan tudják megoldani az operettek szerepkiosztását? — Általában Magyarországról hívunk vendégként bonvi- vánt és primadonnát. Járt már nálunk Oszwald Marika, Nagy Ibolya, Virágh József, Tur- pinszky György, Császár Angéla és még sokan mások. — Játszanak még a régi generáció nagyjai is? — Sajnos már nemigen. Egyedül Szécsi Kató aktív közülünk. Strausz Lajos, Erdélyi Rózsa, Takács Laci, Szörényi Éva, Janicsáry Miki már nem játszanak,—visszavonultak. A legnagyobbak pedig —Kertész Sanyi, az idősebb Palotai Pista, Strausz Péter, Karády Katalin, Kapitány Anny -— sajnos már nincsenek az élők sorában. — Kik a mai torontói sztárok? — Bede Fazekas Zsolt, Holló Mónika, Lajos Rita, Darvas Ági, Rausch Péter, Fülöp Gyula, Farkas Zsóka és Koós Balázs a vezetőszínészeink. — Egyedül ön rendezi az előadásokat? — Nem. Az nem szülne jó vért. Állandó rendezőnk Zsigo- vits Gábor Montreálból, de mások is jönnek. —Melyek a közeljövő ter\’ei? — Most kezdjük a Pál utcai fiúk próbáit, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy—két tehetségesebb gyerek megragadjon nálunk. Ezenkívül a nyíregyházi Mandala Dalszínház István, a király című produkcióját is vendégül látjuk néhány előadásra a közeljövőben. A nagykállói diákszínpad bemutatója Illúzióktól mentes tizenévesek Telt ház előtt tartotta a napokban musicalbemutatóját a helyi művelődési házban a nagykállói diákszínpad. A harmadik keresztesháború történetét két évvel ezelőtt találta ki Belinszki József, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium elsős dráma tagozatosainak tanára. A harmadik keresztesháborúét, amelyet a valóságban nem vívtak meg. Mégis: az első kettő alapján kikövetkeztethető, hogyan folyt volna le. Gyüre Ágnes (Új Kelet) Az öt éve működő, dráma tagoztos és nem dráma tagozatos diákokból, valamint néhány „kívülről érkezett” szimpatizánsból álló nagykállói diákszínpad éppen túl volt a George Orwell Állatfarmjával aratott viharos sikereken. A kétévente megrendezendő metzin- geni nemzetközi amatőrszínpadi fesztivál legutóbbi előadását követően az 1500 fős terem közönsége tizenöt percig felállva tapsolta meg a magyarok produkcióját. Akkor határozta el a harminctagú együttes vezetője, hogy az idei meghívásnak ismét egy szatirikus hangvételű előadással tesznek eleget. Elkészült a fabula arról, milyenek a kisember megmaradási esélyei egy korrupt világban, hogyan sározódnak be a legszentebb eszmék. A főhős, egy csóró lovag azért próbálhat meg felkapaszkodni, mert tud olvasni, így lesz lókupecből egy herceg szekretáriusa. Ura mellett azután belekeveredik a keresztesháborúba, amely igazából nem vallási célokért folyik, hanem a borsmonopólium megszerzéséért. Titkos tárgyalások zajlanak, hajórakományokat süllyesztenek el az üzleti ve- télytársak, s közben egyszerű harcosok pusztulnak el. A főhőst — mivel túl sokat tud a „borsmaffiáról” — máglyára küldik, már javában nyaldossák a lábát a lángok, amikor a herceg levelet kap, s ismét eszébe jut, hogy szüksége van egy titkárra. A mondanivalót — mely nem túlságosan fennkölt, sőt, nem tagadja a „felfelé nyalj, lefelé taposs!” elv evilági érvényesülését — minden esetben a lovag apjának szelleme (Tárnái Balázs) interpretálja, zenés formában. A darab „szülőatyja” azt kérte a melódiákat alkotó Maczurka Edit tanárnőtől: olyan dallamokat csalogasson elő magából, amelyek a jelenleg divatos stílusirányzatok paródiái. A díszletek és jelmezek roppant egyszerűek. Belinszki József eszménye az eszköztelen színház. A szcéné két leghangsúlyosabb eleme két falétra, amelyeken ki-ki képes felkapaszkodni és lecsúszni, ameCsonka Bóbert felvétele lyek közé bárkit be lehet szorítani, amely szimbolizálhat lakhelyet stb. Metzingenben viszont, ahol július második felében német nyelven játssza majd a zenés játékot a csapat, mások a lehetőségek, mint a nagykállói művelődési házban. Huszonöt méteres a színpad, száz darab három kilowattos lámpával szerelték fel, a tecnikusoknak számítógépes lejátszórendszer s méteres stroboszkóp áll rendelkezésükre. A „bevilágításra” és a próbákra egy teljes napot adtak a szervezők. Remélhetőleg a némettel sem lesznek gondok. A fordítás a már említett Tárnái Balázs munkája. Szakértők úgy foglaltak állást, hogy kifogástalanul, szépirodalmi szinten hajtotta végre a feladatot. (A fiatalembert egyébként felvették Toldi Mária énekstúdiójába, a napokban szerepelt a Ki mit tud? tévés válogatóján Szentendrén, és nemrég jutott túl a Gór Nagy Mária Színitanoda felvételijének első rostáján. A Ki mit tud? tévés felvételének eredményére vár a darab egyik koreográfusa és szereplője, Sándor Tünde is, aki táncosként vett részt a megméretésen.) A három legfontosabb figurát megformáló Mogyorósi Dénes fa lovag), Erős Ágnes fa herceg) és Tamai Balázs közül információink szerint csak Balázs készül színi vagy ahhoz közeli pályára. Később az ő kollégájává válhat a darab eddig nem emlegetett, másik koreográfusa, az egyik mellékszerepet játszó Durucz Gabriella is.
