Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-30 / 125. szám
UJ KELET Az ember strandra jár... Melegvizes tanuszoda ...éneklik a régi gyermekdalban, és bár naptár szerint még tavasz van, de az egyre melegebb hétvégék vízpartra és strandra csábítják az enyhülést kereső polgárokat. A folyók vize azonban lassabban melegszik, mint a levegő, és a strandokat sem tudják egyik napról a másikra fogadóképessé tenni. Dojcsák Tibor (Új Kelet) nyitást és a későbbi zárást. A nagy medencék feltöltése ugyanis nem gazdaságos kevés számú vendég esetén, de a kis tanuszoda — amikor még nem úszásoktatási célokat szolgálna—arra is alkalmas, hogy megtöltsük akár néhány látogató számára is. A hidegvizes úszómedencét ivóvízzel töltjük fel, és folyamatos vízminőség-vizsgálat mellett fertőtlenítéssel és vízforgatással tartjuk tisztán. Egy szezonban általában egyszer cseréljük le teljesen. A melegvizes kismedencé- ket éjszakánként töltjük, napközben használják a vendégek, este pedig leeresztjük. Mosás és fertőtlenítés után újratöltjük. Vízforgatással nem tudjuk karbantartani, mert a vegyszerek kicsapnák a víz sótartalmát, pedig az gyógyító hatással van az ízületi és egyéb panaszokra. A fürdőbe június elsejétől várjuk a kedves vendégeket. Megyei krónika Cudar a világ, de besüt a Iák közüti a Nap 1996. május 30., csütörtök 3 Az önkormányzati tulajdonban lévő mátészalkai strandot bérleményben Lengyel Ferenc vállalkozó üzemelteti már három éve, őt kerestük meg kérdéseinkkel. A hatvanas években alapított fürdő megérett egy rekonstrukcióra. — Ez három évvel ezelőtt elkezdődött, és évről évre fokozatosan zajlik. Mindenekelőtt felújítottuk a medencéket, most pedig szilárd burkolatú utakat építünk a strand területére. A munkálatokkal a nyitásra készen leszünk. Eddig ‘csak egy—két rövid járda volt, de ezentúl pormentes úton közlekedhetnek a látogatók a medencék között. Az anyagi lehetőségektől függően erre az évre tervbe vettük még egy tanuszoda építését. Ez melegvizes — 32—35 fokos — medence lesz, ami lehetővé tenné a szokásosnál korábbi szezonMost „érik” a primadonna P. I. (Uj Kelet) KDNP-s hírek Új Kelet-információ _______________________________ A Kereszténydemokrata Néppárt megyei szervezete május 31 -én, pénteken választmányi ülést tart a párt megyei irodájában. A KDNP rakamazi és nyírmihálydi nyugdíjasklubja baráti találkozót tart június 1-jén, szombaton délelőtt Nyír- mihálydiban, a Népek Kertjében. A párt kállósemjéni alapszervezete június 2-án, vasárnap 9 órától falufórumot szervez. A beszélgetés vendége dr. Szilágyiné Császár Terézia országgyűlési képviselő, a KDNP megyei elnöke. Mire jó a közös költség? Bárkány Mónika, a Mandala Dalszínház (némelyek számára arcpirítóan tehetséges) tűzről pattant üdvöskéje most érettségizik! E roppant horderejű „esemény” késztetett rá minket, hogy interjúra kéijük... magyar—ének szakra. Vagy álhír az egész? — Nem álhír. Magyar—ének szakra jelentkeztem, csak nem tudom, elég lesz-e az a számomra — illetve tudom, hogy nem lesz elég. — Akkor meg minek mész oda? —Tudod, hogy van! Kell egy papír, kell egy diploma... — Miért nem jelentkeztél a Színművészeti Főiskolára? — Csak jövőre indul musical tanszak. —Szereted az állatokat? — Rettenetesen! A cicát! A pillangót. Mindent, ami pici, és amit simogatni, puszilgatni lehet — a szeretgetnivaló állatokat. —Ha azt hallod: erdő, az élet erdeje, az milyen? Milyen a te életerőd? —Ritkás, csodaszép, és besüt a fák között a Nap. Szinte zeng az egész a madárcsiviteléstől. — Sétálgatván ott, találj nekünk valamit és beszélj róla! — Jó! Találok egy kulcsot. Nagyon szép, valami dobozka vagy ajtó kulcsa. Elteszem, hátha kinyit még valamit az életben a számomra. Aztán találok egy ronda műanyag poharat, azt nem veszem fel, mert nekem az csak szemét... —Milyen a világ? — Cudar! Mert nem azt csinálhatom benne, amit akarok! Aztán az sem ártana, ha szeretnék egymást az emberek... — Téged szoktak szeretni? — Remélem, igen. Nem tudhatom... Mindenesetre, akiket én szeretek, azok engem is szeretnek. Ha igaz... —Felnőtt vagy már, vagy még gyerek? — Tényleg, ez érdekes, mert minden helyzetben más vagyok. —Pontosan mikor születtél? — 1977. december 28-án, a Bak jegyében — egy szép téli reggelen. Anyám emlékezései szerint az evés volt az egyetlen szenvedélyem, amit máig is megtartottam. Persze még hozzájött aztán az éneklés, a tánc. — Mikor jelentkeztek nálad „az első tünetek” ? — Már az óvodában. Az iskolában is rendszeresen énekeltem és szerepeltem... —És mikor „hitted el először önmagad” ? — Még ez nem jött össze igazán, de amikor a Mandalában elkezdtem tevékenykedni, az nagyon jó volt! — Honnan a színházimádat? Családi eredetű, vagy magad „kaptad el” ? — Azt hiszem, családi lehet. A zene imádatát apámtól örököltem. O remek zongorista ma is, pedig az élet másfelé sodorta. Anyám magyar—orosz—könyvtár szakos tanár. — Apropó, tanár! Ha igaz, most érettségizel a Kölcseyben. Szabadna tudnunk, hogy mégis hányasra számítasz? — Sohasem voltam valami hajde nagy tanuló... Bukta nem lesz, magyarból viszont ötöst szeretnék! —A „kívánsághangverseny” szintjén, vagy azért vannak rá reális esélyeid is? — Vannak. Imádom a magyart! — Utána hová készülsz? — Na ide íij egy nagy kérdőjelet! — Hogyhogy? Ha jól tudom, a tanárképzőre szeretnél menni Bárkány Mónika Ha egy szép helyen járok, vagy nagyon gonosz emberek között, akkor olyan tudok lenni, mint egy kisgyerek, ha viszont mondjuk helyesen döntök, vagy átküz- döm magam egy komoly feladaton, akkor már felnőttnek érzem magam. —Hány szerepet (gyakorlatilag főszerepet) tudsz már magad mögött? — A Kolumbusz királynőjét, a Dr. Herz Beryljét, a Szabin nők Irmáját, a Légy jó mindhalálig Belláját, a József és a bűvös kabát narrátorát és az István a királyban Koppány feleségét. Fotó: Racskó Tibor —És még csak tizennyolc éves vagy. Mi csábít jobban ? Egy szép lakás, egy jó férj és egy gyerek, vagy pedig az, hogy sztár legyél? — A gyerek. Nem lehetne ötvözni a dolgot a „sztársággal”?-—Mi lesz a legközelebbi szereped? — Nem tudom. Még nincs műsorterv, vagy legalábbis én nem tudok róla. — Végül? Mit üzensz az érted repeső férfiszíveknek? — Hogy van már, aki repessen értem, illetve van már, akiért repessek. A nem kívánt törlendő... Tízezres tartozások Sikli Tímea(Uj Kelet) — Induljunk ki abból, hogy azok a bérházak, ahol hat lakásnál több van, nem működhetnek közös képviselet nélkül. Miután elkészült a társaságalapító okirat, adószámot kell kérni a hatóságoktól, és csak ezután lehet egy céget megbízni a közös képviselettel. A mi csoportunk három éve látja el több társasház ügyeinek intézését, s mára már elértük, hogy a lakók megértették, mi a legjobbat akarjuk nekik. A házaknak több egyéni számlája is van — így kedvezőbbek a kamatfeltételek —, és a csekkekre befizetett pénz külön megy a felújítási és külön az üzemeltetési alapba. A felújítási számlán összegyűlt forintok sorsáról minden esetben a lakók döntenek. Ha például felújításra, lépcsőházfestésre van szükség, ők szavaznak a kifizethető összegről, éppúgy, mint ha azt döntik el, hogy kapucsengőt vagy kaputelefont szereltetnek fel. Azt azonban tudni kell, hogy lehetnek a lakásnak olyan részei, aminek karbantartásáról az ott lakónak kell gondoskodnia. Ilyen lehet, ha nem erkély, hanem loggia tartozik a házhoz, Immár huszonnégy éve annak, hogy egy csendes, nyolclakásos társasházban lakom. Az önkormányzattól megvásárolt ötvennégy négyzetméter után havi ezerkettőszáz forint közös költséget fizetünk. Arról, hogy mi minden fedezhető ebből a díjból, Faragó Márta, Nyíregyháza egyik képviselő-társaságának vezetője beszélt. melynek négyzetméterei beleszámítanak a lakás alapterületébe. Az üzemeltetésre elkülönített részből utaltatjuk át minden hónapban az érintett közművállalatoknak az áram, a szemétszállítás, a takarítás, a kémény ellenőrzésének, a lift karbantartásának és ügyeletének, valamint a konténerek bérletének díját. Ebből a pénzből fedezzük az esetleges karbantartási költségeket is, mint például a zárjavítást vagy a csőtörés elhárítását. Bár az utóbbi években sokat változott jó irányba a tulajdonosok szemlélete, még mindig sokan vannak, akik már évek óta egyáltalán nem fizetik be az esedékes díjakat. Van, aki csak néhány száz, de akad sajnos olyan is, aki súlyos tízezer forintokkal tartozik a társasházi számlának. Amennyiben ezeket a kintlévőségeket felszólítások útján nem tudjuk behajtani, kénytelenek vagyunk bírósághoz, majd a végrehajtókhoz fordulni. A legtöbb kintlévőségünk ezáltal a vízmű felé van. Sokan arra hivatkoznak, hogy lakásukban saját vízóra van, s nem ismerik el a közös helyiségekben lévő vízhasználást. Szinte minden negyedéves elszámolás után jön hozzánk reklamálni néhány új lakó, és a számítógép adatait végignézve kiderül, tartozásukat a régi tulajdonostól örökölték. Ez annak tudható be, hogy a lakást vásárolni szándékozók elmennek ugyan a Titászhoz, a Tigázhoz és a Víz- és Csatornaművekhez, de sokakban az fel sem merül, hogy az eladónak társaságunk felé is lehet tartozása. Mivel azonban a közös költség nem személyre, hanem lakásra szabott, mi a csekkeket továbbra is ugyanarra a lakáscímre küldjük. így nem egyszer megesett már, hogy míg mi az új lakótól pereltük a tartozást, ő addig ugyanezt a pénzt az előző tulajdonoson próbálta szintén jogi úton behajtani. Népdalkör a nagyváros árnyékában Megőrizni a függetlenséget Nyíregyházával szorosan egybeépült község Nyírpazony. A nagyváros árnyékában élő község makacsul őrzi önállóságát. Mindeddig elkerülte Oros vagy Sóstóhegy sorsát, sőt, egyre többen költöznek ki Pazonyba azok közül, akik szeretik a nyugalmat, és nehezen viselik a városi élettel járó megpróbáltatásokat. A faluban hagyományosan élénk a kulturális élet. Erről a napokban Tiszavasváriban megrendezett Tisza-parti dalostalálkozón beszélgettünk Ivancsó Dénessel, a Nyírpazonyi Népdalkor vezetőjével. tak a résztvevőknek valamilyen — Elsősorban az ÁFÉSZ emléket. Az itt kapott érmeket segít, de sokat áldoz rá a közIvancsó Dénes Fotó: Haras Berki Antal (Új Kelet) — Ön már az 1966-os találkozón is részt vett. Mesélne erről valamit? — Akkor már jónevű népdalkor volt a pazonyi. 1955- ben alakultunk, s nemcsak a megyében, hanem országosan is ismertek voltunk. Akkoriban én a megyei művelődési központ igazgatója voltam, hivatalból is kötelességem volt segíteni az ilyen kezdeményezéseket. Nyugdíjba mentem, de a találkozókra minden évben eljövünk. Kezdetben még kétnapos volt a rendezvény s admég ma is őrzöm. Azóta sok minden megváltozott, nyilván a pénz is kevesebb lett, de mindig szívesen jövünk ide énekelni. — Minek köszönhető, hogy Nyírpazonyban ma is jó a kulturális élet? — Elsősorban a pedagógusoknak. Sokat dolgoznak a faluért. Annak idején, alig hogy átvonult a front a falun, ’45 karácsonyán már a színjátszók tartottak előadást a kultúrházban. Az éneklésnek még ennél is régebbi hagyományai vannak. A háború előtt híresek voltak a pazonyi férfikórusok. Aztán lassan elmaradoztak a férfiak, átvették a szerepüket a nők. Női kórusunk tavaly ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját. — Mindez pénzbe kerül. Miből finanszírozzák tevékenységüket? ség is. Az 1957-ben összedőlt kultúrház helyett ugyan nem épült új, de az iskolában olyan körülményeket teremtettünk, hogy azt bárki megirigyelhetné. Van egy kétszázszemélyes nézőtér színpaddal. Öltözőknek ott vannak a tantermek, kényelmesen elférnek az itt fellépők. Nem csak a mi kórusunk ad műsort a faluban, másokat is szívesen látunk. Szerepeltek nálunk Ungvárról, Epeijesről érkező csoportok. Sőt még Hamburg mellől is jártak itt német dalosok. Mi magunk is sokat utazunk. Szerencsére sok meghívásunk van. Most egy tatabányai felkérésnek teszünk eleget, és ha már elmegyünk, akkor meglátogatjuk a pannonhalmi apátságot is. így ötvözzük a kellemest a hasznossal.
