Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-15 / 113. szám
8 1996. május 15., szerda Egyről többet UJ KELET Szakmai döntés volt? Hamvas kontra Verebes Részlet a nyíregyházi közgyűlés másfél héttel ezelőtti üléséről, a politikai viták nélkül... Felbermann Endre alpolgármester: — Visszavonom az előterjesztésben szereplő javaslataimat. Fel kell vállalnia a közgyűlésnek azt a döntést, hogy az idén ne legyen semmilyen rendezvény a Szabadtéri Színpadon, mert oda embereket kulturális körülmények közé nem lehet vinni, olyan állapotban van a létesítmény. Egy hároméves koncepciót készítünk el a tervezőkkel a felújításra. Ennek alapján kezdődik majd el a munka. Tavaly egyébként két tervezőtől már kértünk ajánlatott arra, hogy mennyibe kerülne a felújítás. Az egyik ajánlat szerint 44 millió forint, míg a másik javaslat 61 millióról szólt. Verebes István, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója: — Nagyon örülök, hogy az alpolgármester úr hosszas vita után belátta, amit mi már január óta mondunk. Amikor a képviselő-testület a színpad üzemeltetését ránk bízta, valóban úgy gondoltuk, hogy ott az idén nyáron lehet rendezvényeket tartani. Sajnos, tervünk több ok miatt meghiúsult: a legnagyobb gond az volt, hogy nem tudtuk átvenni a színpadot, mert nem volt, aki átadja. Szerettük volna a Mandala-ügyet is lezárni, ezért január 9-én — miután tíz napig kerestem a Mandala Színház vezetőit — ajánlott levelet írtam nekik, melyben kértem, hogy vállaljanak részt a nyári programokból. Választ nem kaptam... Két hét múlva találkoztunk Dobos Lacival az utcán, ahol kértem, hogy jelentkezzen... Azóta sem jelentkezett... Tóth János, a Móricz Zsigmond Színház műszaki igazgatója: — Már évekkel ezelőtt is az volt a véleményünk, hogy szakmailag az a leghelyesebb, ha a Móricz Zsigmond Színház üzemelteti a Szabadtéri Színpadot. Mi a decemberi közgyűlés előtt kértük, hogy legyen egy olyan állapotfelmérés, amely rögzíti, milyen munkákat kell elvégezni ahhoz, hogy nézőket, társulatokat fogadjon. Hosz- szas birkózás után, a Mandala Dalszínház sorozatos meg nem jelenését követően három héttel ezelőtt egy bizottság kiment a szabadtérire és rögzítette az állapotot. Megegyeztünk, hogy a bizottság készít egy felújítási tervet, amelyet azután a közgyűlés véleményez. Dönt arról, hogy milyen ütemben haladjon a munka. Nyolcmillió forint van az idén eddig erre a munkára, de aki járt mostanában a színpad környékén, az tudja, hogy ez a pénz nagyon kevés, hogy normális körülmények között nézőket, produkciókat lehessen fogadni. Egy ép vezeték nincs a falban, mind ki van szedve. A főépületben egy ép villanykapcsoló sincs. A kerthelyiségben egy ép ablak nincs, valamennyi üvege be van törve. Ha a Móricz Zsigmond Színház ezt „csak úgy” átvette volna — többször is átküldték nekünk a kulcsot —, akkor ma a város követelhetné, hogy miért nem tartottuk be az ígéretünket. Javasoljuk, hogy az idén ne nyisson ki a szabadtéri. A nyolcmillió forintból pedig kezdődjön el a munka, illetve folytatódjon a jövőben úgy, ahogy önök meghatározzák. Hamvas László: — Amikor decemberben elhangzottak a színház igazgatójának részéről bizonyos ígéretek, én már akkor jeleztem, hogy azok a pénzek, melyekre ő számít, nem fognak összejönni. Nyilván a Szabadtéri Színpadot abból a méltatlan állapotából, amelyben van, ki kell hozni, és a városlakók örömére működtetni kell. (Ezt követően Hamvas László felolvasott egy művelődésügyi minisztériumi levelet, mely szerint a Szabadtéri Színház Móricz Zsigmond Színházhoz való csatolása semmiképp sem jelenti azt, hogy ezzel növekedni fog az idén a Móricz Zsigmond Színház támogatása. A szabadtéri színházak pályázat útján történő támogatásra csak önálló intézményként jogosultak.) Ez a levél azt bizonyítja, hogy azok az ígéretek, amelyek akkor hangzottak el, amikor döntöttünk a szabadtéri sorsáról, teljesíthetetlenek. Verebes István: — Amikor pályáztunk a szabadtérire, mi is utánanéztünk a lehetséges forrásoknak. Meggyőződésem, akkor a minisztériumi apparátusnak fogalma sem volt arról, hogy mire fordíthatók azok az összegek. A közgyűlés úgy határozott, hogy legközelebbi ülésén újra tárgyalja a Szabadtéri Színpad ügyét. Akkorra ugyanis már elkészülnek a tervezők ajánlatai, így már tudnak dönteni a felújítás üteméről. A köz- beszerzési törvényt figyelembe véve, a pályáztatás lassúsága miatt nem képzelhető el, hogy augusztus előtt bármilyen munka, részfelújítás elkészüljön. December 18-án a nyíregyházi közgyűlés úgy határozott, hogy visszavonásig a Móricz Zsigmond Színháznak adja a Szabadtéri Színpadot. (A koalíció egységesen támogatta a javaslatot, míg az ellenzék ellene voksolt.) A Móricz Zsigmond Színház igazgatója a közművelődési bizottság ugyanezen a napon délben tartott ülésén elmondta, hogy a Szabadtéri Színpad működtetése számára „kellemes nyűg", s le tudna bonyolítani rajta egy „fesztivál hangulatú” nyári programot. Ma egyelőre úgy néz ki, hogy az idén nem nyit ki a létesítmény. A miért kiderül összeállításunkból. Az, hogy a nyíregyházi városlakók hova mennek a nyáron szórakozni — nem. Persze, más tanulsága is van ennek az ügynek... Száraz Attila riportja Az események időrendben... 1995. december 28.: Megállapodás született arról, hogy január 31-éig a Szabadtéri Színpad átadás-átvétele előtt állapotfelmérést kell készíteni. Február 3-áig Verebes István nyárra műsortervet állít össze. Az állapotfelmérés első időpontja január 3., melyre meghívást kaptak a Mandala Dalszínház vezetői is. A tértivevényes levelet többszöri kézbesítés ellenére sem vették át... 1996. január 17.: Elkészült az „állapotfelmérő jegyzőkönyv”, ebben a következő megállapítások szerepelnek: a rózsakert kapálatlan, gazos, a vörössalak helyenként fűkinövéses, rendszeres gereblyézése elmaradt, a kerítés mellé ültetett sövényt a kutyák kijárták, nem lett pótolva, a színpad melletti szomorúfűzön életveszélyesen megtört ág lóg, melyet a dalszínház nem távolított el, a füves területek kaszálatlanok. A büfét 1995-ben felújították, a tető nincs megfelelő állapotban. A büfé-raktárt és a nyugati pénztárt fel kell újítani. A vetítőházban az ablakok ki vannak verve, teljes belső felújítást igényel. A nézőtéren található 874 db rossz állapotú és hatvan használhatatlan szék. Az üvegházból jórészt az üvegek hiányoznak, töredezettek. A garázs és a gondnoki lakás rendkívül rossz állapotú, felújításra szorul vagy bontásra. A Mandala felújította a keleti pénztárt, a gépházban található női-férfi vizesblokkot, a színpadot. Ezt a jegyzőkönyvet — bár az állapotfelméréskor jelen voltak a dalszínház képviselői — senki nem írta alá a mai napig a részükről. 1996. február 2: A Mandala Dalszínház vezetője megkereste Felbermann Endre alpolgármester urat, hogy segítsen nekik megoldani raktározási gondjaikat. ígéretet kapott arra, hogy a városi művelődési központ alagsorában kapnak erre a célra egy 40 nm-es helyiséget. 1996. február 16.: Levél a Mandalának, hogy költözhet. Ezt a levelet nem vették át. 1996. február 22.: Újabb levél, melyben Felbermann Endre felszólítja őket a költözésre, és egyben figyelmezteti is a címzetteket, hogy amennyiben nem szándékoznak kiköltözni, akkor majd a város költözteti ki őket a számlájukra. Válasz nincs. 1996. február 29.: Még egy utolsó személyes megkeresés, de a dalszínház vezetői nem tartózkodtak otthon. A költöztetés így megkezdődött — nélkülük. 1996. március 6.: Verebes István jelezte, hogy a Szabadtéri Színpad, állapota miatt, nem alkalmas csak három előadás megtartására. Felbermann Endre elmondta, hogy ehhez az önkormányzat anyagilag nem tud hozzájárulni. A megbeszélésen a következő felújítási sorrendet határozták meg a szakemberek: nézőtéri székek cseréje, színpad rendbetétele, az öltözők megoldása, a gondnoki lakás felújítása. 1996. április 2.: A tényleges kiköltözés ezen a napon történt meg. A költözést követően több teherautónyi szemét is elszállításra került, mely évek során halmozódott fel. 1996. április 11.: „Helyszíni bejárás” a Szabadtéri Színpadon. A színház vezetői közük, hogy ott az idén programszervezésről szó sem lehet, az üzemeltetési költségeket nem tudják finanszírozni, mint ahogy a gondnok bérét sem. Még ugyanezen a napon Verebes István levelet ír Felbermann Endre alpolgármester úrnak, melyben kéri, az önkormányzat adjon szándéknyilatkozatot arról, hogy a következő években a most megkezdett felújítás folytatódik. A szándéknyilatkozat nélkül ugyanis fölösleges a 8 millió forint elköltése. Közli azt is, hogy az idei nyár folyamán rendezvény nem tartható, oda művészembereket bekényszeríteni felelőtlenség. (A fentiekből világosan kiderül, hogy a Szabadtéri Színpad átadása körüli örökös nehézségek, a meghívás ellenére történő meg nem jelenések nagy mértékben gátolták a Szabadtéri Színpad átadását, a felújítási munkák megkezdését.) Haumannék megértők „Igenis lehet előadást tartani!” A Mandala Dalszínház képviselői nem kaptak meghívást a városi közgyűlésre, így a vita nélkülük zajlott. Különösen azok után, hogy a Móricz Zsigmond Színház nem számíthat azokra a pénzekre, amelyek ígérvényével tulajdonképpen mellettük voksolt a koalíció, érdekes lehet talán az ő véleményük is. Persze, nem mentve fel őket az átadás-átvétel elhúzódásáért. Dobos László vezető: — Rendkívül zokonesett, hogy nem kaptunk meghívót az egy héttel ezelőtti közgyűlésre. Bár, ha kapunk sem tudtunk volna elmenni, mert Erdélyben vendégszerepeltünk. Sajnálom, hogy a megtámadtatá- sokra nem tudtunk azonnal válaszolni. Egyébként minden úgy igaz, ahogy Verebes úr elmondta. Valóban többször keresett, találkoztunk a városban. Mi az elmúlt négy esztendőben pontosan tudtuk, hogy mennyi pénz kell a Szabadtéri Színpad működtetéséhez, és azt kértem az igazgató úrtól, hogy akkor keressen meg, amikor már ismert a városi támogatás nagysága. Ha a közgyűlés tagjai visszagondolnak a decemberi közgyűlésre, akkor szembesülniük kell azzal, hogy Verebes pluszpénzt ígért a szabadtérire, és ezt az ígérvényét nem tudta teljesíteni. Ami az átadás-átvételről elhangzott, az nevetséges, mert mi soha senkitől nem vettük át hivatalosan, azaz leltár szerint a Szabadtéri Színpadot. Az sem igaz, hogy több tonna szemetet hagytunk ott magunk után. Mi gyakorlatilag szeptember tizedikén befejeztük ott a tevékenységünket. Az azóta 1 ■ letkezett időközi rongálásokért nem vagyunk felelősek. Nem is lehetünk, mert az ön- kormányzat új zárakat szerelt fel. Azt tudjuk, hogy mi hogy hagytuk ott... Bódis Gábor ügyvezető: — Felújítottuk a rózsakertet, ide csobogókat, a büfé elé pedig új padokat és székeket vásároltunk. Felújítottuk a szökő- kutat, magunk mögött hagytunk egy rendbe hozott és kiszélesített színpadot. Neves szakemberek a színpadot „játszásra alkalmasnak” ítélték meg, egyébként pedig a készítői tíz év garanciát vállaltak rá. Felújított vizesblokkokat hagytunk magunk után. A Titász szakemberei tanúsíthatják az új színpadi villamosvezetékek elhelyezésének biztonságosságát. Az is tény, hogy már javában mentek a programjaink, amikor tavaly megkaptuk a polgármesteri hivataltól a felújítási pénzt. Minden néző el tudta fogadni szegényes lehetőségeinket. Dobos László: — Országos gyakorlat az, hogy kőszínházak ellenérdekeltség miatt sehol sem tartanak fenn szabadtéri színpadot. Nyilván a kőszínházban dolgozó színészek és a műszak az egész éves megfeszített munka után aprópénzért nem fog dolgozni a szabadtérin. A szakmai koncepciókba az sem férhet bele, hogy olyan darabokat játsszon a szabadtéri, melyek év közben láthatók a kőszínházban, vagy olyan művek kerüljenek bemutatásra a szabadtérin, amelyek majd bemennek ősztől a kőszínházba. Nagy baj, hogy a közgyűlés nemcsak a mi érveinket nem fogadta el, hanem a Művelődésügyi Minisztérium színházi osztályának a vezetőjét sem. Ő alátámasztotta volna a mondanivalónkat. Bódis Gábor. — Meg vagyok arról győződve, hogy két hét alatt alkalmassá lehetne tenni a szabadtérit előadások megtartására. Mi minden lelkiismeret-furdalás nélkül neki mernénk vágni. Az István, a királyban történő meghívásra Tahi Tóth Lászlóval, Szerednyei Bélával, Varga Miklóssal, Nagy Feróval tárgyaltunk. Ha lehetőség lenne rá, ismét működne az Antal Imre-show, ami üde színfoltja volt a Mandala Nyárnak. Belgiumból, Németországból, Franciországból jelezték, hogy eljönnének hozzánk mozgásművészek, komédiások. El a kolozsvári operával való együttműködésünk, szerettük volna bemutatni a 180—200 szereplős Csárdáskirálynőt, illetve Erkel Hunyadi Lászlóját. Ha miénk a szabadtéri, akkor a Nemzeti Színházból lehoztuk volna a My Fair Lady-t Sinkovics Imrével, Agárdi Gáborral és másokkal. Dobos László: — Ezek az előadások nem maradhatnak el. Tavaly a város segítségével elnyertünk egy 2,5 millió forintos millecentenáriumi támogatást. Ez az összeg egyedül több, mint Nyíregyháza összes nyertes pályázata. A pályázott programok egy részét megcsináljuk a város főterén, a többi pedig mehetne egy kis jóindulattal a Szabadtéri Színpadra. Járjuk az országot, több szabadtérin fellépünk. A nagy hagyományokra visszatekintő Gyulai Tó-színpadon szintén katonai sátrakban kell öltözködni. Én is elismerem, hogy bizonyos fokig méltatlan körülmények várták a hozzánk jövő színészeket, de a hiányosságokat kedvességgel, jó hangulattal igyekeztünk egyensúlyba hozni. Haumann Péter, Németh Marika, Szerednyei, Vikidál és még sokan mások megértették, hogy hol tartunk és mi a célunk, akkor nem értem meg, hogy miként mondhatja Verebes István, hogy az ő színészei nem hajlandók a szabadtérin játszani?
