Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-06 / 105. szám
4 1996. május 6., hétfő Közélet Beszélgetés dr. Fodor Gábor országgyűlési képviselővel „Tudni fogom, mikor kell döntenem” Dr. Fodor Gábor országgyűlési képviselő, az Alkotmány- ügyi Bizottság tagja, volt kultuszminiszter nemrég a mátészalkai Liberális Klubban vendégeskedett. Akkor adott interjút lapunk számára. Gyüre Agnes interjúja — A napokban röppent fel a hír: egyes elképzelések szerint a munkanélkülivé váló pedagógusokat közigazgatási dolgozókká képezik át. Pedig az államapparátusban már most sem tevékenykednek kevesen, s az önkormányzatok a csőd szélén vannak. Ön mit szól az említett tervhez? — Várható, hogy az alapfokú oktatás területén dolgozók közül egy minimális réteget át lehet irányítani a középiskolákba. Természetesen azokról van szó, akik hajlandók továbbtanulni. A többséget viszont talán érdemes átképezni a hivatalnoki munkára. Nem rendelkezem adatokkal arról, vajon túlduzzasztanánk-e ezzel azt a gárdát, de érdemes meggondolni: ha ez az átalakítás minőségi javulást hoz, akkor már nem történt hiába. — Egy mátészalkai érdeklődő kérdésére Ön elmondta, hogy miután lemondott a miniszteri székről, szándékosan nem a parlament oktatási vagy kulturális bizottságában vállalt pozíciót, mert nem akart semmilyen összeütközésbe kerülni az utódjával. Nincs is egymással kapcsolatuk? — Amikor átadtam a tárcát Magyar Bálintnak, részletesen megbeszéltünk mindent. Természetesen felajánlottam, hogy ha bármiben segíteni tudok, akármikor a rendelkezésére állok. Azóta egyszer vitattuk meg a hazai felsőoktatás helyzetét. Magyar Bálint egyelőre még tanulóidejét tölti a posztján. Ilyenkor az ember azt sem tudja, hol áll a feje. — Az ELTE-re nem ment vissza tanítani? Hiszen elég karizmatikus személyiség ahhoz, hogy a fiatalok előtt helye legyen. — Talán szeptembertől fogok újra filozófiát előadni az ELTÉ-n. Most a Bibó István Szakkollégiumban foglalkozom a fiatalok egy csoportjával. Nagyon élvezem. Most sem maradt el órám, mert előbb megtartottam, azután indultam Mátészalkára. Egyébként én is Bibó-kollégista voltam. — Egész legendák maradtak fenn az Ön egykori alternatív zenekaráról, a Női WC-ről. Fi- desz-tagsága idején alternatív filmklubokat is támogatott — nem csak a megjelenésével. Az effajta szellemi beállítottsága végképp a múltba veszett? — Egyáltalán nem. Miniszterségem idején is igyekeztem figyelni a fiatalság kultúrájára és az alternatív kultúrára. Konkrét produkciókra elég sok támogatást tudtunk szerezni, de külön harcoltam azért, hogy a Nemzeti Kulturális Alapon belül egy önálló kuratórium foglalkozzon az új kezdeményezésekkel. Meg szeretném jegyezni: ha valaki miniszter, nem az a dolga, hogy az ízlését ráerőltesse másokra. Ellenkezőleg. Tennie kell azért, hogy mindenki megtalálja, ami az ízlésének megfelel. — Úgy tűnik, a mai Magyar- országon a munka világában követik el a legtöbb jogsértést. A kollektív szerződéseket nem tartják be vagy meg sem kötik. Nem egyszer úgy adják-veszikaz embereket, mint a barmokat. Ön jogász. Mi erről a véleménye? — A Munka Törvénykönyve mindenkire egyformán vonatkozik. Azért, mert piacgazdaságban élünk, nem lehet kevesebb egyetlen ember joga sem. Akit jogsértés ér, forduljon bírósághoz, s megtalálja az igazát. Hiba, ha nem merünk szólni. Elmúlt már az az idő, amikor bajunk származott az el nem titkolt, önálló véleményünkből. Más kérdés, hogy az érdekvédelmet meg kell szerveznünk, úgy kell intéznünk, hogy ne maradjunk egyedül. — Nyíregyházán most sok szó esik a tanárképző és a mezőgazdaságifőiskola esetleges integrációjáról, s hallani olyan aggályokat: csak nehogy lefejezzék a helyi értelmiséget. Mit fűzne ehhez? —Az integráció nem számolná fel a helyi intelligenciát s annak központjait. Az intézményeket helyezné be egy nagyobb egységbe, hogy a diákok számára átjárhatóságot és rugalmas képzést nyújthassunk. — S mi a helyzet a kistelepülések iskoláinak egybeolvasztásával? — 1996-ra kidolgoztunk egy olyan támogatási formát, amely plusz finanszírozási lehetőséget kínál az aprófalvak iskoláinak. Nyilvánvaló, hogy ezekben a helységekben a pedagógus a lámpás szerepét tölti be. Integrációról tehát csak abban az esetben van értelme gondolkodni, ha a fenntartáshoz a plusz támogatás sem elég. —r Lemondása után egy rádióinterjúban azt nyilatkozta: tudja, hogyan lehetne ismét az ország második legnépszerűbb politikusa, csak nem döntötte még el, újra beleveti-e magát a mélyvízbe. Azóta döntött már? — Még nem, de nem is sürget az idő. Egyelőre élvezem a nyugodtabb élettempót, kilenc hónapos kisfiam fejlődését. Ám fel fogom ismemi a pillanatot, amikor döntenem kell. Kongresszust tartott a Vállalkozók Pártja MTI Régi-új névvel, új vezetéssel a megerősödés reményében fejezte be a Vállalkozók Pártja a szombaton késő estébe nyúló kongresszusát — tájékoztatta az MTI munkatársát a pártelnök. A Debrecenben tartott kongresszus döntő többséggel a párt elnökévé Gonda Józsefet választotta meg, aki Zwack Péter lemondása után már ideiglenes elnökként tevékenykedett. A módosított alapszabály szerint a párt székhelye ezentúl a mindenkori elnök lakóhelyén lesz. így most a Vállalkozók Pártjának új székhelye Kecskemét. A most elfogadott, 1998-ig szóló munkaprogram szerint a pártban rövide- ,sen tagkönyvcsere lesz. A tanácskozáson a jelenlévők nagy többséggel amellett foglaltak állást, hogy a párt neve immár a Liberális Polgári Szövetség megjelölés nélkül az egykori Vállalkozók Pártja legyen. Az országos vezetőség rendszeresen konzultálni fog a parlamenti és parlamenten kívüli pártokkal — mondta az elnök. A jövőre nézve az esetleges együttműködés kereteinek kialakításakor figyelembe veszik, hogy ki miként képviseli a vállalkozói érdekeket, ezzel együtt vallják, hogy a gazdaságban jelentős szerepet vállaló rétegnek erős saját pártra van szüksége. Senkivel nem kötnek választási szövetséget, legalábbis országos irányelvek szerint nem, a helyi szervezetek azonban a kialakult kapcsolatok, együttműködések szerint önállóan dönthetnek arról, hogy kivel fognak választási szövetségre lépni. Az MSZP megyei küldöttgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) A második napirendi pont leginkább két témakört érintett — az M3-as ügyét, valamint a területfejlesztési törvény megyei vonatkozásait. A megyei önkormányzat MSZP- frakciója továbbra is a konstruktív ellenzék pozíciójából óhajt tevékenykedni — hangzott el a harmadik témakör summázása. A tisztújítás eredményeként, amelyre az MSZP küldöttgyűlésének záróakkordjaként került sor, a következő döntések születtek: a párt megyei elnöke dr. Kiss Gábor lett, ügyvezető alelnöke Tukacs István, míg a Megyei Egyeztető Bizottság elnöke Pankotai Ferenc. A Magyar Szocialista Párt országos testületéibe az alábbi személyeket delegálták a küldöttek: Bánóczi Gyulát az Országos Egyeztető Bizottságba, dr. Vojnik Máriát, Lehoczky Pétert, Bajor Tibort, valamint Vastag Józsefet pedig az Országos Választmányba. Vasútrongálás MTI Tavaly 71,4 százalékkal nőtt a vasúti rongálások száma. A statisztikák szerint a MÁV hálózatán 1995-ben főként a kábellopás volt jellemző, illetve az optikai és egyéb berendezéseket tették tönkre a bűnözők. A Budapesti Üzletigazgatóság területén a személykocsik belső rongálásából származó kár elérte a 49,6 millió forintot, a gyújtogatással és más módon okozott kár összege pedig meghaladta a 130,9 milliót — tájékoztatta az MTI-t a MÁV Budapesti Üzlet- igazgatósága. Az üzletigazgatóság területén legtöbbször a biztosító- berendezés szerelvényeiből lopták ki az alkatrészeket; az anyagi károkon túl ezek a lopások a közlekedés biztonságát is veszélyeztetik. A legforgalmasabbak közé tartozó Budapest—Újszász— Szolnok vonalon 1995-ben 110 darab 660 ezer forint értékű tűzoltókészülék tűnt el, az idei pótlásból pedig már az év első negyedévében elloptak további 74 darabot 444 ezer forint értékben. A rongálok leginkább a főváros elővárosi vonalain tevékenykednek. A MÁV elsősorban itt szorgalmazza a rendőrséggel és az érintett önkormányzatokkal együttműködésben vasúti őrszemélyzet felállítását. Szükségesnek tartják továbbá, hogy a vasútállomások ne legyenek közterületek, s mérlegelik a peronjegyek újbóli bevezetését, mivel az állomások területének őrzése másként nem biztosítható. HUM UJ KELET Emlékezés MTI A Kozma utcai zsidó temetőben vasárnap délelőtt két helyszínen tartottak koszorú- zási ünnepséget a hitleri fasizmus feletti győzelem, a második világháború európai befejezésének közelgő, 51. évfordulója alkalmából. A megemlékezés az Ismeretlen Munkaszolgálatos jelképes sírjánál kezdődött, ahol katonai díszegység sorakozott fel. Fröhlich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija beszédében fölidézte a világra több mint fél évszázada zúdult iszonyatot, amit csak hat rettenetes év után sikerült megfékezni. Igaz ugyan — mondta —, hogy a második világháború régen véget ért, s a győzelemnek örvendenünk, ujjonganunk kellene. De a túlélők szívében soha nem szűnik meg a gyász, ők szüntelenül magukkal hordozzák a ma már történelemnek számító vérfelhős időket. A szívünket maró fájdalom hangján szólítsunk minden embert, aki megérdemli e nevet, hogy ne engedje feledni a múltat! — hangoztatta a főrabbi. Elhangzottak már komolyan gondolt beszédek, amelyek megkövették a magyarországi zsidóságot, de a mélyben az indulatok nem szűntek meg, hiszen 50 év alatt sem sikerült kiirtani a csontokba ivódott gyűlöletet — hívta föl a figyelmet —, szabadon terjeszthetik a gyűlölet mételyétől átitatott eszméket; gyalázkodó, uszító, gyűlölködő újságok és könyvek látnak napvilágot. A beszéd után a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete nevében elhelyezték a kegyelet koszorúját a jelképes síremléken. * * * A másik koszorúzási ünnepségen, a Mártírok Emlékművénél a koncentrációs táborokban életüket vesztett magyar zsidók százezreire emlékeztek a túlélők. Frischmann Edgar, a Nácizmus Üldözöttéi Bizottsága (NÜB) elnökségének tagja szólt az egybegyűltekhez. Hisszük —mondta—, hogy ami elmúlt, már nem térhet vissza többé. A megbocsátás szelleme kell hogy áthasson bennünket mindazok iránt, akik elismerik, beismerik a múltban elkövetett bűneiket, s megbánásukat kifejezésre is juttatják, de kíméletlenül le kell lepleznünk a gyűlölet ideológiája mögött meghúzódó aljas érdekeket. Amikor örvendünk, hogy életben maradtunk—folytatta —, meg kell emlékeznünk nemcsak elpusztított mártírjainkról, hanem mindazokról a szabadságharcosokról, ellenállókról, szövetséges katonákról, akik életüket áldozták, vérüket ontották egy szabadságban megújuló világért. Egyidejűleg hálával, mély tisztelettel gondolunk azokra az „igaz emberekre”, akik példamutató bátorsággal, életük kockáztatásával mentettek meg üldözötteket a szinte biztos haláltól—hangoztatta a szónok. A beszédet követően elsőként a NÜB, majd az Auschwitz Alapítvány nevében helyeztek el koszorút a Mártírok Emlékművén; ezután a koncentrációs táborok egykori foglyainak képviselői tették le a kegyelet koszorúját a holocaust áldozatainak nevét megörökítő márvány emléktábláknál. SZÍNPAD Palotai István (Uj Kelet) „Meg kell tanítani az embereket a helyes táplálkozásra, a vitaminok és a rostos ételek bevitelére...” — mondotta egy úr a tatai óriásszendvics „sikerének” taglalásakor. Világos. Az azonban nem annyira, hogy mindezt miért akkor kell felvezetni, amikor a nép többsége még úgy néz a paradicsomra, a salátára, a retekre és a zöldhagymára, hogy csak a nyála csorog, és a gyakorlatban semmi esélye sincs a „vitamindús” rostos ételek bevitelére. „Háromszázhatvan kiló paradicsomot, 500 fej salátát, 500 csomag retket, 120 csomag zöldhagymát használtak fel a nyilvánvaló margarinreklámozók a „mű” elkészítéséhez. A‘ tévéhíradó pedig bőszen asszisztált a mutatványhoz... Nem tudom, hogy az operatőr és a rendező a képi kritika vagy a jópofaság hordozójának vélte azt a képsort, amikor az egyik család úgy telepakolta a gyerekkocsit szendviccsel, hogy a baba alig fért el mellette. Mindenesetre nekem egyáltalán nem vicces, hanem szomorú látvány volt... Elgondolkodtam: vajon mi lenne, ha egyszer, csak egyetlenegyszer, a tisztelt reklámoztatok nem viselkednének úgy, mint az elefánt a procelánboltban? Az egészséges táplálkozás amúgy is állandó téma — nép- egészségügyünk jogos vessző- paripája. A magyar minden tekintetben önpusztító nép, miért pont a tápláléka lenne egészséges? Egy biztos, pont most nemigen van itt az ideje az ilyesfajta reklámoknak, mert tudvalevőleg a gépsonka és a töpörtyű, a zsír és a szendvicsmargarin, a körözött és a kaviár nincsenek egy „árfekvésben”. Tudom, nem népszerű az egészség őrei előtt, de mégis igaz, manapság a nép örül, ha valami laktatóval megtörni a gyomrát, ami olcsó, nemhogy pont most „álljon át a modem étkezési szokásokra”! Talán majd egyszer. Ha ugyan lesz akkor, aki még átálljon... * * * Többször tapasztaltam már, hogy a magyar egészségügy csak a jelenben képes gondolkodni. Ennek nem mindig az az oka, hogy a központi támogatást csökkentik. Ebben az esetben, amiről beszélek, mindenesetre biztos, hogy nem! Az egyik múlt heti számunkban közöltük egy mátészalkai fiatal lány kálváriáját, aki egy kerékpárbaleset következtében megbénult és tolókocsiba kényszerült. A magyar orvosok lemondtak róla, többszöri vizsgálat után reménytelennek nyilvánították és rokkantnyugdíjas lett. A lány nem törődött bele. Helyesen tette! Az osztrák orvosok egyetlen vizsgálat alapján (!) megállapították, hogy a gyógyulásra nyolcvan százalékos esélye van. Evekig tartóz küzdelem árán az egészségbiztosító méltóztatott is belemenni egy kéthetes ausztriai gyógykezelésbe, ahonnan a lány szinte a saját lábán tért haza!... Hát mi ez?! A magyar orvosokról semmit sem írok, mert tudom, hogy mindent a világon meg lehet magyarázni „tudományos” alapon... Inkább az egészségbiztosító félnótás magatartása az, ami felháborít. Felvetődik a kérdés — tudnak egyáltalán összeadni? Nem számolni, csak összeadni? Kétlem. Mert ugyan mi más magyarázatot lehet arra találni, hogy inkább fizették volna egy életen át a szerencsétlen lánynak a rokkantnyugdíjat, mintsem hogy azonnal kifizessék a külföldi gyógykezelés (egyszeri) árát, hogy aztán a beteg — felépülvén — újra potenciális adó- és járulékfizetővé váljék!? Hány százszorosa, hány ezerszerese lett volna a kifizetett pénz? Ha én lennék a beteg- biztosító, úgy rúgnám ki azt az ügyintézőt, aki ezt évekig húzta, hogy a lába sem érné a földet! Elvégre pénzről van szó. És egy fiatal ember életéről...
